428/D/2000. AB határozat
428/D/2000. AB határozat*
2008.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 43. § (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó saját ügyének részletes ismertetésével a Fővárosi Bíróság 47. Pf. 24.773/1999/6. számú, jogerős ítélete kapcsán – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül – alkotmányjogi panaszt nyújtott be.
Az indítványozó válását követően apasága vélelmének megdöntése iránti per indítása érdekében az ügyészséghez fordult. Az ügyészség az apaság vélelmének megdöntésére a pert nem indította meg. Az indítványozó ezt követően kereseti kérelmében kérte a bíróságtól: állapítsa meg, hogy az ügyészség megsértette „személyiségi jogait” azzal, hogy nem indított az apasága vélelmének megdöntésére pert, és „ezzel nemek közötti hátrányos megkülönböztetést alkalmazott”. Az elsőfokú bíróság a kérelmet elutasította, a másodfokú bíróság pedig ezt az ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság arra mutatott rá, hogy a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 43. § (6) bekezdése az ügyésznek diszkrécionális jogot biztosít a per megindítására, a jog által biztosított mérlegelés pedig önmagában nem értékelhető személyiségi jogot sértőnek, és nem diszkrimináció, ha egy adott kérelem kapcsán az ismert adatokat és a kérelmező által felhozottakat nem látja elégséges indoknak ahhoz, hogy az adott pert kezdeményezze.
Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz benyújtott, majd kiegészített alkotmányjogi panaszában egyrészt mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 207. § a) pontját, illetőleg 208. § (1) és (2) bekezdését érintően, mert álláspontja szerint sérül az Alkotmány 57. § (1) és (2) bekezdésének, valamint a 70/A. § (1) bekezdésének rendelkezése.
Az indítványozó alkotmányellenesnek tartotta továbbá a Csjt. 43. § (6) bekezdésének rendelkezését. Sérelmezte, hogy a gyermek vélelmezett apja az egy éves határidő lejártát követően nem jogosult a vélelem megtámadására, ezt követően a kereset benyújtására csak az ügyésznek van lehetősége. Ez a rendelkezés álláspontja szerint a vélelmezett apától elvonja „az általános személyiségi jog körébe tartozó vérségi jogállás kétségbevonásának jogát”. Álláspontja szerint „a vérségi jogállás felkutatásának alapjoga nem lehet egyirányú, tehát csak a gyermeknek a szülei irányában, míg a szülőnek a gyermek irányában tiltott”, ezért a rendelkezés az Alkotmány 54. § (1) bekezdését sérti. Véleménye szerint „nemek közötti különbségtétel valósul meg”, mert a perindítási joggal rendelkező ügyész „az anya presztizse érdekében a vélelmezett apa ellenében foglal állást”. Ezzel sérülnek az Alkotmány 66. § (1) bekezdésének és a 70/A. § (1) bekezdésének rendelkezései.
Az alkotmányjogi panaszban az indítványozó az Abtv. 43. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérte. Álláspontja szerint ez a rendelkezés az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével, valamint a 77. § (2) bekezdésével ellentétes. Az indítványozó kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság a „jogerős határozatot semmisítse meg a mulasztásos alkotmánysértés megállapításával.”
2. Az Alkotmánybíróság az indítványnak a Pp. 207. § a) pontjával és 208. § (1) és (2) bekezdésével kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló részét elkülönítette és azt a 340/E/2002. AB végzésben már elbírálta. (ABH 2006, 2252, 2253.) E végzésében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 48. § (2) bekezdésében előírt határidőben érkezett. Megállapította továbbá, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszban a Pp. támadott rendelkezéseivel kapcsolatban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatát kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság korábbi indítványok alapján következetesen kizárta, hogy alkotmányjogi panasz vizsgálata hatáskörben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet vizsgáljon. (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.) Ezért az eljárást az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján ebben az ügyben is visszautasította. E végzésében az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § b) pontja alapján, hatáskörének hiányában a jogerős bírósági ítélet megsemmisítésére irányuló kérelmet is visszautasította.
Jelen eljárásban az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasznak a Csjt. 43. § (6) bekezdésével, valamint az Abtv. 43. § (2) bekezdésével kapcsolatos részét vizsgálta meg.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”
„57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét érinti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
„66. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Csjt. indítvánnyal érintett rendelkezése:
„43. § (6) Ha az, akit a vélelem alapján a gyermek apjának kell tekinteni, a határidő eltelte folytán megtámadásra már nem jogosult, az apaságot érdekében az ügyész támadhatja meg. Megtámadásnak azonban csak a vélelmezett apa életében van helye.”
3. Az Abtv. indítványban érintett rendelkezése:
„43. § (2) A jogszabálynak vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközének megsemmisítése, – (3) bekezdésben foglalt eset kivételével – nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat, s a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket.”
III.
Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
1. A Csjt. 43. § (1) bekezdése szerint az apaság vélelmét meg lehet támadni, ha az, akit a vélelem alapján apának kell tekinteni, a gyermek anyjával a fogamzás idejében nem érintkezett, vagy a körülmények szerint egyébként lehetetlen, hogy a gyermek tőle származik, illetőleg ha a származás reprodukciós eljárás következménye, és az anya férje, illetve élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá. A (2) bekezdés még arról is rendelkezik, hogy ha az apaság vélelme teljes hatályú apai elismerésen alapul, a vélelmet azon az alapon is meg lehet támadni, hogy a nyilatkozatnak a törvényes feltételek hiányában nincs teljes hatálya. A megtámadásra a Csjt. 43. § (3) bekezdése szerint a gyermek, továbbá az jogosult, akit a vélelem alapján az apának kell tekinteni. A gyermek halála után leszármazója, ilyennek hiányában az ügyész is jogosult az apaság vélelmének megtámadására.
Az apaság vélelmének magtámadására a törvény határidőket állapít meg. A gyermek a nagykorúsága elérése után egy évig, a többi jogosult pedig a gyermek születéséről szerzett értesülése időpontjától számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét. Az a jogosult, aki a megtámadás alapjául szolgáló tényről a reá nézve megállapított határidő kezdete után értesült, az értesüléstől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét. [Csjt. 43. § (5) bekezdése]
Az indítványozó által támadott rendelkezés, a Csjt. 43. § (6) bekezdése azt tartalmazza, hogy ha az, akit a vélelem alapján a gyermek apjának kell tekinteni, a határidő eltelte folytán megtámadásra már nem jogosult, az apaságot érdekében az ügyész támadhatja meg.
2. A Csjt. 43. § (5) és (6) bekezdésének – az apaság vélelmének megtámadásával kapcsolatos rendelkezéseit – az Alkotmánybíróság már több alkalommal is vizsgálta.
Az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában a gyermeknek a családi jogállásával, vérségi származása tisztázásával kapcsolatos – a Csjt. 44. § (1) bekezdését is érintő – rendelkezések alkotmányosságának vizsgálata során az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy „a vérségi származás kiderítése, illetőleg az arra vonatkozó törvényi vélelem vitatása, kétségbevonása, mindenkinek a legszemélyesebb joga, amely az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében írt »általános személyiségi jog« körébe tartozik. (...) Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az »általános személyiségi jog« részét képezi az önazonossághoz és önrendelkezéshez való jog is. Az önazonossághoz és önrendelkezéshez való jog pedig azt is magába foglalja, hogy mindenkinek a legszemélyesebb joga vérségi származását kideríteni, vérségi jogállását kétségbevonni vagy felkutatni, illetőleg az, hogy vérségi származását – a vérségi kapcsolatban közvetlenül érintettek körén kívül – senki ne tegye vitássá. (...) Ennek a jognak az elvonása a mások által lefolytatott korábbi perléssel, amelynek eredménye kétségbevonhatatlan és felülvizsgálhatatlan, a gyermek identitásához való jogát sérti és ez egyben az alkotmányosan védett általános személyiségi jog megsértésével jár”. [ABH 1991, 272, 279, 280.] E határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a törvényes képviselő perindítási jogának csak a „korlátlansága” alkotmányellenes. (...) Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése eleve teret enged az alkotmányos alapjogok bizonyos korlátozásának. A nemzetközi jogösszehasonlítás is azt mutatja, hogy a törvény által meghatározott és megfelelő törvényi garanciákkal védett esetekben a vérségi származás kiderítésére – törvényes képviselő útján – már a gyermek kiskorúsága idején is lehetőség van.
A 879/B/1992. AB határozatában – a Csjt. 43. § (5) bekezdésében foglalt keresetindítási határidő és a diszkrimináció-tilalom viszonyára vonatkozó vizsgálata alapján – az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a törvény „a megtámadásra jogosultak között alkotmányellenes megkülönböztetést nem tartalmaz.” (ABH 1996, 397, 400.)
A 982/B/1998. AB határozatában – a saját maga által vérszerinti apának vélt személy indítványa alapján – az apaság vélelme megtámadásának határidőhöz kötése, valamint a származékos ügyészi keresetindítási jognak a vélelmezett apa életbenlétéhez kötése alkotmányosságának vizsgálata során az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy „a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését gyakran éppen a fennálló szociológiai és jogi értelemben vett családi háttér megbolygatása, nyilvános megkérdőjelezése befolyásolhatná hátrányosan. A keresetindítási határidő alkotmányos megitélése szempontjából nem változtat ennek az elvnek az általános érvényén az sem, ha a szociológiai értelemben vett család (...) utóbb valamilyen körülmény (...) folytán felbomlik. Minderre tekintettel a magyar jogrendszer – nemzetközi összehasonlításban is tipikus módon – biztosítja ugyan az apaság vélelmének bíróság előtti megtámadását, de azt egyik megtámadásra jogosult részére sem teszi határidőtlenné, hanem határidőhöz, a Csjt.-ben meghatározott feltételekhez, illetve időhatározáshoz köti. A keresetindításra a Csjt. támadott rendelkezéseiben megszabott határidő és annak jogvesztő jellege éppen az Alkotmány 67. §-ának célját valósítja meg azzal, hogy a fennálló családi jogállás megkérdőjelezhetőségét időben behatárolja és ezzel a fennálló családi viszonyok zavartalanságát biztosítja.” (ABH 2006, 1153, 1156.) Utalt azonban arra az Alkotmánybíróság, hogy a vérségi származás kiderítésére vonatkozó jog a fentebb kifejtettektől függetlenül alkotmányos védelemben részesül, amely az Alkotmány 54. §-ából vezethető le. Rámutatott arra is, hogy „egyrészt a gyermekre és a vélelmezett apára nézve a határidő elindulásának alapvetően szubjektív jellege, tehát a keresetindításra alapot adó körülményekről történt tudomásszerzésüktől való függővé tétele, másrészt a gyermekre nézve a nagykorúvá válásával a határidő újbóli megnyilása megfelelő garanciát nyújt az önazonossághoz és az önrendelkezéshez való jog érvényesíthetőségére. Ugyanez mondható el az ügyész járulékos, csak időhatározáshoz, de a vélelmezett apa életben léte alatt határidőhöz nem kötött keresetindítási jogáról. Ez a Csjt. 43. § (6) bekezdésében lefektetett járulékos ügyészi keresetindítási jogosultság a vélelmezett apa emberi méltóságának, önazonosságának érvényesülését hivatott biztosítani. Indokolt ezért, hogy ez a keresetindítási jog a vélelmezett apára vonatkozó szubjektív határidő elteltével nyílik meg és a vélelmezett apa halálával enyészik el”. (ABH 2006, 1153, 1156.)
Jelen ügyben az indítványozó a Csjt. 43. § (6) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmány 54. § (1) bekezdésébe és a 70/A. § (1) bekezdésébe ütközően részben más okból, és más összefüggésben, továbbá más §-ba (66. §-ba ) ütközően kérte. Mivel „ítélt dolog” nem áll fenn, az Alkotmánybíróság a Csjt. 43. § (6) bekezdésének érdemi vizsgálatát elvégezte, de a korábbi határozataiban foglaltakat döntésének indokolásánál jelen eljárásban is figyelembe vette, és azokat irányadónak tekintette.
3. Az Alkotmánybíróság elsőként azt állapította meg, hogy megalapozatlan az indítványozónak az az állítása, mely szerint a támadott rendelkezés elvonja a vélelmezett apától „az általános személyiségi jog körébe tartozó vérségi jogállás kétségbevonásának jogát”. Egyértelműen megállapítható, hogy az, akit a vélelem alapján apának kell tekinteni jogai érvényesítése érdekében önálóan felléphet, mivel az apaság vélelmének megtámadására a Csjt. 43. § (3) bekezdése b) pontja számára is jogot biztosít. Ennek a jognak az érvényesítése azonban – a többi jogosulttal megegyezően, ugyanolyan mértékű – határidőhöz kötött. A keresetindításra megszabott határidő és annak jogvesztő jellege – mint ahogy azt az Alkotmánybíróság az előzőekben már hivatkozott 982/B/1992. AB határozatában megállapította – az Alkotmány 67. §-ának célját valósítja meg, alkotmányosan megengedett. (ABH 2006, 1153, 1156.) A határidő lejártát követően a megtámadásra jogosultak keresettel már nem élhetnek. A vizsgált rendelkezés azonban a jogosultak közül egyedül a vélelmezett apának további lehetőséget nyújt azzal, hogy érdekében a határidő elteltét követően az ügyésznek keresetindítási jogot ad.
Az állampolgárok jogainak és törvényes érdekeinek védelme és biztosítása az ügyészségnek is feladata. E feladatait az ügyészség törvényi felhatalmazás alapján, a törvényben meghatározott esetben és módon látja el és érvényesíti. A polgári eljárásban az ügyész általános perindítási jogát az Alkotmánybíróság az 1/1994. (I. 7.) AB határozatában ugyan alkotmányellenesnek tartotta, és megsemmisítette, de rámutatott arra is, hogy „az ügyész bizonyos polgári peres és nemperes eljárásokban való közreműködését, perindítási és egyéb kezdeményezési jogát, perelhetőségét stb. az Alkotmány 51. § (3) bekezdése elvileg megalapozza és alkotmányossá teszi. Kizárólag esetenként, az egyes törvényi felhatalmazások alkotmányossági vizsgálatával dönthető el azok alkotmányellenessége, illetőleg alkotmányos összhangja.” (ABH 1994, 29, 34.)
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jelen ügyben vizsgált törvényi rendelkezés, amely azt teszi lehetővé, hogy az ügyész a határidő eltelte folytán megtámadásra már nem jogosult, vélelem alapján apának tekintett érdekében, tőle nem függetlenül az apaságot megtámadhatja, az Alkotmány 54. § (1) bekezdésének rendelkezését nem sérti. Az ügyész ebben a körben kizárólag a vélelmezett apa – aki egyébként a számára nyitvaálló határidő eltelte miatt saját jogán már megtámadásra nem jogosult – érdekében perelhet. „Ez a Csjt. 43. § (6) bekezdésében lefektetett járulékos ügyészi keresetindítási jogosultság a vélelmezett apa emberi méltóságának, önazonosságának érvényesülését hivatott biztosítani” (982/B/1998. AB határozat, ABH 2006, 1153, 1156.), ezért az Alkotmány 54. § (1) bekezdésének sérelme nem áll fenn. Az ügyész nem köteles, hanem csak jogosult a keresetindításra. E jogával akkor él, ha az ügy körülményeinek mérlegelése alapján a per kezdeményezésének indokoltságát látja. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Csjt. 43. § (6) bekezdésének az Alkotmány 54. § (1) bekezdése sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.
4. Az indítványozó szerint a Csjt. 43. § (6) bekezdése az Alkotmány 66. § (1) bekezdésének, valamint a 70/A. § (1) bekezdésének rendelkezését is sérti.
Az Alkotmány 66. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. E rendelkezés, valamint a Csjt.-nek a járulékos ügyészi keresetindítási jogot megállapító 43. § (6) bekezdése között nem állapítható meg alkotmányjogilag értékelhető összefüggés.
Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy Csjt. 43. § (6) bekezdésének rendelkezése a szabályozási körébe vont jogalanyok körében semmilyen megkülönböztetést nem tartalmaz, ezért e rendelkezés és az Alkotmánynak a hátrányos megkülönböztetés tilalmát kimondó 70/A. §-a között szintén nem állapítható meg érdemi alkotmányjogi összefüggés.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 546.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584, 586.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében is elutasította.
5. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatában az alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatának törvényi feltétele, hogy a jogsérelem az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzen be. Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja szerint alkotmányjogi panasz esetében tehát követelmény a jogsérelem és a támadott norma közötti közvetlen összefüggés. [7/1994. (II. 18.) AB határozat, ABH 1994, 68, 72–73.; 382/B/1995. AB határozat, ABH 1997, 810, 813.; 46/2004. (XII. 1.) AB határozat, ABH 2004, 943, 950.]
A jelen ügyben az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az Abtv. 43. § (2) bekezdésének rendelkezését a Fővárosi Bíróság a 47. Pf. 24773/1999/6. szám alatti döntésében nem alkalmazta, tehát a megjelölt jogszabályi rendelkezés vonatkozásában nincs meg az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele. Ezért az Ügyrend 29. § e) pontjára figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasznak az Abtv. 43. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó részét visszautasította.
Budapest, 2008. október 27.
Dr. Holló András s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||||
alkotmánybíró |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás