BK BH 2000/433
BK BH 2000/433
2000.10.01.
I. Az újszülött megölése esetén a szüléssel együttjáró különleges fizikai és pszichés állapot a szülő nő javára enyhítő körülményként nem értékelhető, minthogy ezt a törvény a privilegizált emberölés törvényi tényállásának a megalkotásakor már értékelte [Btk. 83. §, 166/A. §).
II. Újszülött megölése esetén a gyermeknek a vádlottól származását igazoló DNS-vizsgálat elrendelése az adott esetben nem volt feltétlenül szükséges, ezért e vizsgálat során felmerült bűnügyi költség viselésére kötelezés alól indokolt a vádlott mentesítése [Btk. 166/A. §; Be. 217. § (2) bek.].
A megyei bíróság az 1998. október 15. napján kelt ítéletével a vádlott bűnösségét emberölés bűntettében állapította meg és ezért 5 évi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A hajadon családi állapotú vádlott mások előtt eltitkolta a terhességét, majd a fürdőkádban szülte meg az újszülöttet, majd a mosógépre tette, ezen kívül azonban semmit sem tett a gyermek életének a megmentése érdekében, aki az ellátatlansága folytán kihűlés folytán meghalt.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védő a tényállás téves megállapítása, a bizonyítási indítvány elutasítása miatt, bűncselekmény hiányában történő felmentésért fellebbezett.
A legfőbb ügyész – a jogszabályi változásra tekintettel – a cselekmény jogi minősítésének a megváltoztatását, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét felülvizsgálva, eljárásjogi szabálysértést nem észlelt.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság indokaival, amelyek alapján a nyilvánosság kizárására irányuló védői indítványt elutasította.
A megyei bíróság az ügy elbírálásához szükséges bizonyítékokat beszerezte, megvizsgálta és logikus értékelés alapján döntött az egyes bizonyítékok hitelességéről. A tényállást a lehetséges mértékig felderítette, a szakértői bizonyítást kimerítette. A bizonyítékokat az elsőfokú bíróság egyenként és összességében is perrendszerűen értékelte, és az azzal kapcsolatos indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett.
A megállapított tényállás összhangban áll az elfogadott bizonyítékokkal, téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, az ítélet tehát megalapozott.
A védő a tényállás téves megállapítására és a felmentésre irányuló fellebbezésének az indokolása során alapos részletességgel sorolta fel azokat a tényeket, amelyek alapján – álláspontja szerint – kétségek támaszthatók az ítéleti tényállás helyes megállapítása tekintetében. A védő bizonyítási indítványt terjesztett elő annak tisztázására, hogy lehetett-e genetikai oka annak, hogy a sértettnél a szülést követően oxigénhiányos állapot (hypoxia) alakult ki. Mivel az elsőfokú bíróság minden lehetséges bizonyítékot beszerzett, az oxigénhiányos állapotot mint közreható okot figyelembe vette, a vádlott büntetőjogi felelősségét e körben nem állapította meg, így a Legfelsőbb Bíróság a további bizonyíték beszerzését szükségtelennek találta.
A védő a bizonyítási eljárás lefolytatásával összefüggésben hivatkozott arra, hogy nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Be. pozitív bizonyítási rendszerre épül, amely szerint a Be. 3. §-a alapján a terhelt nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására, és a Be. 5. §-a alapján a hatóság feladata a tényállás alapos és hiánytalan tisztázása. A valóságnak megfelelő tényállás megállapítása azonban szükséges, de a szabad bizonyítás rendszere nem engedi meg, hogy a bíróság a bizonyítékokat átcsoportosítsa és a tényállást a fantázia alapján állapítsa meg.
Ennek az alapelvnek a figyelembevételével hivatkozott a védő arra, hogy a nyomozati eljárás során a vádlottat két alkalommal hallgatták meg, elsőként még kórházi körülmények között, így e vallomásának értékelésekor nem hagyható figyelmen kívül, hogy idegileg és testileg kimerült volt. A második alkalommal sem tisztázták azonban kellően a szülés körülményeit. A tárgyaláson a vallomástételt pedig éppen azért tagadta meg a vádlott, mert a bíróság a védelmi indítvány ellenére sem zárta ki a nyilvánosságot.
A védő álláspontja szerint ezek az eljárási hiányosságok oda vezettek, hogy a bíróság nem kellően tisztázott, téves tényállást állapított meg, és olyan kérdésben foglalt állást, ami kifejezetten szakkérdés, amikor leszögezte, hogy „a szüléssel együttjáró állapot nem tekinthető rendkívülinek”. Minthogy a szülés lefolyását a bíróság nem tisztázta, az sem bizonyított, hogy a szülés meddig tartott, rendkívüli állapot volt-e, sőt az elfogadott orvos szakértői vélemény szerint nem kizárt az sem, hogy a vádlott az eszméletét is elvesztette, sőt az sem bizonyított, hogy amikor az újszülött halála bekövetkezett, a vádlott olyan fizikai állapotban volt, hogy azt bármilyen módon elháríthatta volna, illetve megvolt a reális lehetősége az elhárításra.
A védő felszólalása tehát abban a kétségben foglalható össze, hogy tisztázott-e az a tény, hogy a szülést követően volt olyan időszak, amikor a csecsemő még élt és a vádlott képes lett volna tenni valamit a sértett életének a megmentése érdekében.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ez a kétség tisztázott.
A vádlott az 1997. május 20. napján történt második kihallgatása során – amely már nem kórházi körülmények között történt –, a meghatalmazott védő jelenlétében apró részletességgel beszámolt a szülésről és az azt követő eseményekről. Előadta, hogy „a fürdőkádban állva tudatosult bennem, hogy megindult a szülés, azonban ekkor már nem tudtam onnan elmenni még a telefonig sem. Olyan gondolatom volt, hogy anyukámat felhívom telefonon, de akkor nem tudtam a telefonhoz menni, mert megindult a szülés. A fürdőkádban szültem, de a testhelyzetre nem emlékszem. A baba nem sírt és nem is mozgott. Először felvettem a babát, majd letettem őt a mosógépre. Utána kimentem a konyhába egy puha rongyért, amelyre rátettem, szintén a mosógépre.”
E vallomásból kitűnően a vádlott maga sem hivatkozott arra, hogy az eszméletét elvesztette, beszámolt viszont olyan eseményekről, amelyek csak tiszta tudatállapotban történhettek. Ez a tudatállapot pedig a vádlott cselekvőképességét is bizonyító tudatállapot volt.
A szülés után – az irányadó tényállás szerint – a vádlott sem fizikailag, sem pszichikailag nem volt olyan állapotban, hogy ne tudott volna a csecsemő segítségére lenni. A megállapított tényekből az kétségtelen, hogy a vádlottat a szülés megindulása bizonyos fokig váratlanul érte, de a lezajlott szülés a vádlottnál nem eredményezett olyan, a beszámítási képességét befolyásoló tudatszűkült állapotot, amely őt akadályozta abban, hogy felismerje, milyen tevékeny magatartás szükséges ahhoz, hogy az újszülött életben maradjon. Az újszülöttnek az orvosi vagy egyéb segítség nélkül történt megszületésével a halálhoz vezető okfolyamat elindult. A vádlott ezt egyértelműen felismerte, a családi kapcsolaton nyugvó jogi kötelezettsége ellenére mégsem tett semmit, hogy ezt az okfolyamatot megszakítsa, a halálos eredmény bekövetkezését megakadályozza, jóllehet erre a reális lehetősége megvolt.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az irányadó tényállásból okszerűen következik a vádlott bűnössége. A sértett halálát ugyanis ellátatlanság, a test lehűlése és az oxigénhiányos állapot miatti életképesség-csökkenés együttesen okozta. E két együttható ok közül az egyik – az ellátatlanság – bizonyított. A csecsemő ellátatlanul hagyása szükségszerűen annak a halálához vezet, és ez olyan elemi ismeret, amelynek a vádlott is birtokában volt. Minthogy a mulasztása és a halálos eredmény között büntetőjogi felelősséget megalapozó okozatosság áll fenn, így a bűnösséget az együttható ok fennállása nem érinti.
Mindezek következtében a vádlott felmentését célzó fellebbezések eredményre nem vezethettek.
A cselekmény jogi minősítése az elsőfokú ítélet meghozatalakor megfelelt az elbíráláskor hatályban volt anyagi jogi rendelkezéseknek. A büntető jogszabályok módosításáról szóló, és 1999. március 1. napján hatályba lépett, a Btk.-nak az 1998. évi LXXXVII. tv. (Btk. novella) 40. §-ával kiegészített 166/A. §-a új tényállásként iktatta törvénybe a 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett újszülött megölésének bűntettét. Az új törvény az újszülött megölésének bűntettére a Btk. 166. §-a szerinti emberölés bűntettének büntetési tételénél lényegesen enyhébb büntetési keretet határoz meg, így a vádlottra kiszabható büntetés felső határa is 15 évről 8 évre csökkent. Mivel az elbíráláskor hatályos új törvény összhatásában a vádlott számára enyhébb elbírálást tesz lehetővé, ezért a Btk. 2. §-a értelmében egységesen az új rendelkezések alkalmazásának van helye a cselekmény minősítése és a büntetés kiszabása körében is.
A Legfelsőbb Bíróság erre tekintettel a cselekmény jogi minősítését megváltoztatta, és azt a Btk. 166/A. §-a szerinti újszülött megölése bűntettének minősítette.
A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság általában helyesen sorolta fel az enyhítő és a súlyosító körülményeket. Nem tekinthető azonban enyhítő körülménynek a szüléssel együtt járó különleges állapot, mivel ez az új privilegizált törvényi tényállásból következik, a családi környezet közömbössége, mert az kétoldalú volt. Nyomatékos enyhítő körülmény azonban, hogy együttható okok álltak fenn, és nem kizárólag a vádlott magatartására vezethető vissza a sértett halála.
Minthogy a Btk. 166/A. §-a a törvényi tényálláshoz lényegesen enyhébb büntetést rendel, így a Legfelsőbb Bíróság a törvényhozó akaratát és az igen jelentős számú és nyomatékos enyhítő körülményeket figyelembe véve úgy látta, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott fő- és mellékbüntetés eltúlzottan súlyos, ezért a kiszabott börtönbüntetés tartamát három évre, a közügyektől eltiltás tartamát pedig egy évre enyhítette.
A Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy a nyomozati eljárás során a hatóság olyan bizonyítékot is beszerzett, amely nem volt feltétlenül szükséges, mely a sértettnek a vádlottól származását igazoló DNS-vizsgálat elrendelése volt, ennek költsége 95 670 forintot jelentett. Ez a vizsgálat objektíve indokolt volt, de nem feltétlenül szükséges, mivel a vádlott ekkor már beismerő vallomást tett, ezért a Legfelsőbb Bíróság mentesítette a vádlottat az említett összegű bűnügyi költség viselése alól. (Legf. Bír. Bf. III. 2551/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás