BK BH 2000/434
BK BH 2000/434
2000.10.01.
A magántitok megsértésének vétsége miatt előterjesztett magánindítvány elkésett, ha a magánvádló az elkövető kilétének a tudomásszerzésétől számított 30 napon túl terjeszti elő a magánindítványát [Btk. 177. § (1) és (2) bek., 183. § (1) bek., 22. § h) pont; Be. 123. § (3) bek., 170. § (1) bek. c) pont, 317. §].
A magánvádló – a megyei bíróság hivatásos pártfogója – a városi ügyészségen 1996. február 7-én érkezett beadványában magántitok megsértésének vétsége miatt ismeretlen tettes ellen tett feljelentést amiatt, hogy a városi bíróság az 1994 január 27-én kelt levél mellékleteként megküldte a munkáltatójának, a városi bíróságnak, valamint a megyei bíróságnak a hivatalos személy megsértésének vétségében a magánvádló bűnösségét megállapító jogerős határozatát.
A feljelentés tartalmazza, hogy a jogerős határozatok megküldéséről rendelkező átiraton B. L. bíró neve szerepelt. A feljelentés szerint munkáltatója 1994. január 28-án kapta meg az átiratot, és a „jogellenesen megküldött határozatok hatására” másnap rendkívüli felmondással megszüntették a munkaviszonyát, amelyből jelentős kára származott.
A városi ügyészség átiratával 1996. február 16-án – miután a vád képviseletét nem kívánta átvenni – további eljárás lefolytatása végett a magánvádló feljelentését a városi bíróságnak küldte meg.
A városi bíróság az 1996. november 1-jén kelt végzésével az ügyben nyomozást rendelt el az ismeretlen tettes kilétének a megállapítása céljából a Be. 315. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján.
A rendőrkapitányság bűnügyi osztálya határozatában a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette.
A magánvádló panasza folytán a városi ügyészség határozatával a rendőrkapitányság nyomozást megszüntető határozatát hatályon kívül helyezte, és a rendőrkapitányságot arra utasította, hogy az iratokat a városi bírósághoz küldje meg.
A városi bíróság az 1997. december 20. napján kelt végzésével az ismeretlen tettes ellen a magántitok megsértése miatt indult büntetőeljárást a Be. 213. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján magánindítvány hiánya okából megszüntette. A végzés indokolása szerint a magántitok megsértésének vétsége magánindítványra üldözendő magánvádas bűncselekmény. A magánvádló tudatában volt annak, hogy a hivatkozott első- és másodfokú határozatok megküldésére B. L. bíró adott utasítást. A magánvádló azonban a törvényben a magánindítvány előterjesztésére nyitva álló 30 napos határidő lejártát követően, azt közel 2 évvel meghaladóan tett feljelentést, amely nem joghatályos, az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítvány tehát hiányzik.
A másodfokon eljáró megyei bíróság a városi bíróság végzését helybenhagyta, a másodfokú bíróság azonban nem értett egyet a megszüntetés okával és annak indokaival.
A másodfokú bíróság érvei szerint „minden alapot nélkülöz a városi bíróság végzésének az a jogi indokolása, amely szerint a magánvádló tudatában volt annak, hogy ki volt az a személy, aki utasítást adott arra, hogy a büntetőjogi felelősségét megállapító határozatokat megküldjék a megyei bíróság elnökéhez. Mivel az elkövető kilétét a magánvádlóval egyik hatóság sem közölte, és ez a nyomozati iratokból sem derül ki egyértelműen, hogy a nyomozó hatóság kiderítette az elkövető, illetve az elkövetők kilétét, így a Be. 123. §-ának (3) bekezdésében írt 30 napos határidő nem is kezdődött el."A másodfokú bíróság álláspontja szerint „az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése szakában azt kellett volna elsősorban vizsgálnia, hogy a magánindítványban megjelölt cselekmény bűncselekmény-e, megvalósítja-e a Btk. 177. §-ának (1) és (2) bekezdésében írt magántitoksértés vétségét.” A másodfokú bíróság jogi indokai szerint alapvető törvényi tényállási elem a bűncselekmény megvalósulásához a „magántitok alapos ok nélküli felfedése”. Az adott esetben a büntetőjogi felelősséget megállapító határozatok megküldéséhez a súlyánál és jelentőségénél fogva társadalmilag nyomatékosabb érdek fűződött, mint a magántitok megtartásához fűződő érdekhez. A magánvádló a határozatoknak a megyei bíróság elnöke részére történő megküldése időpontjában hivatásos pártfogóként működött a megyei bíróságon. A hivatásos pártfogói tevékenység ellátásához a feddhetetlenség alapkövetelményként előírható. A városi bíróság eljáró bírája ennél fogva alapos okkal fedte fel a magánvádló magántitkát, alapos okkal küldte meg a büntetőjogi felelősséget megállapító határozatot átirattal a megyei bíróság elnökének. Az adott esetben ugyanis a közösségi érdek, a hivatali érdek megelőzte a magánvádlónak a magántitka megőrzéséhez kapcsolódó magánérdekét. A bírói foglalkozás etikai szabályai is mindenképp indokolttá tették a magántitok felfedését. A másodfokú bíróság megítélése szerint a szóban forgó első- és másodfokú határozatok megküldése kizárja a titok felfedésével járó magatartás jogellenességét. Ezért a magánvádló feljelentésében írt magatartás bűncselekményt nem valósít meg, így a Be. 317. §-a alapján – figyelemmel a Be. 170. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt okra – lett volna helye a büntetőeljárás megszüntetésének.
A jogerős határozatok ellen a magánvádló terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben anyagi jogszabálysértés miatt az eljárás megszüntetését sérelmezte, vitatta a megszüntetés okát, valamint az első- és másodfokú bíróság jogi indokolását.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Nem sértettek anyagi jogi szabályt az eljárt bíróságok, amikor a büntetőeljárást megszüntették. Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság, amikor a megszüntetés okát a magánindítvány hiányában jelölte meg. Téves viszont a másodfokú bíróság ettől eltérő okfejtése.
Az adott ügyben a magánvádló magántitok megsértésének gyanúja miatt a városi ügyészségen ismeretlen tettes ellen 1996. február 7-én kelt beadványában tett feljelentést.
A magántitok megsértésének vétsége a Btk. 183. §-ának (1) bekezdése alapján magánindítványra üldözendő magánvádas bűncselekmény. A magánvádas ügyek megindításának előfeltétele, hogy az arra jogosult magánindítványt terjesszen elő.
A Be. 123. §-ának (3) bekezdése szerint a magánindítványt attól a naptól számított 30 napon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekmény elkövetőjének a kilétéről tudomást szerzett. Az adott esetben elsődlegesen azt az eljárásjogi kérdést kellett volna vizsgálni és eldönteni, hogy a magánvádló az elkövető kilétét ismerte-e, illetőleg arról mikor szerzett tudomást.
Az iratokból megállapítható, hogy a magánvádló munkaviszonyát rendkívüli felmondással 1994. január 29-én szüntette meg a munkáltatója. A magánvádló már ekkor értesült arról, hogy a rendkívüli felmondásra a büntetőjogi felelősségének megállapítása miatt került sor. Tudomással bírt arról is, hogy ezt az okot a vele szemben hozott első- és másodfokú büntetőhatározatok munkáltatójának történő megküldése alapozta meg. A magánvádló azt a személyt kívánta feljelenteni, aki a határozatokat megküldte. A magánvádló munkaviszonyának megszüntetését követő napokban az általa beszerzett – feljelentéséhez is mellékelt – hivatalos bírósági átiratmásolat alapján tudomást szerzett arról is, hogy a büntető ítéletkiadmányok megküldéséről rendelkező átiratot a büntetőügyében első fokon eljáró B. L. bíró írta alá, így ebből a közokiratból is tudnia kellett azt, hogy elkövetőként kizárólag ő kerülhet szóba. A magánvádló tehát az elkövető kilétét már 1994 januárjában ismerte, a feljelentést ennek ellenére csak 1996. február 7-én kelt beadványában tette meg.
Az adott esetben a Be. 123. §-a (2) és (3) bekezdésének rendelkezései nem alkalmazhatók, a magánindítvány pótlására nincs törvényes lehetőség. Az adott körülmények mellett a hatóságokat nem terhelte felhívási, tájékoztatási kötelezettség. Közömbös az is, hogy a magánvádló ismeretlen tettesként jelölte meg az általa egyébként pontosan meghatározott konkrét elkövetőt, és nincs jelentősége annak sem, hogy a feljelentését 1997 februárjában is ismeretlen tettes ellen tartotta fenn. Téves tehát a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy mivel a magánvádlóval az elkövető kilétét egyik hatóság sem közölte, a magánindítvány előterjesztésére nyitva álló 30 napos határidő el sem kezdődött. Az adott esetben a 30 napos magánindítványi határidő akkor kezdődött el, amikor a magánvádló a határozatok megküldéséről rendelkező bírósági átiratmásolat birtokába jutott. A magánvádló azonban a törvényben biztosított határidő alatt magánindítványt nem terjesztett elő, ezért a Be. 317. §-ára figyelemmel, a Be. 170. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján – a Btk. 22. §-ának h) pontjában írt büntethetőséget kizáró okból, magánindítvány hiánya miatt helyes az eljárás megszüntetése. A magánindítvány, mint a büntethetőség sajátos feltétele, szükséges ahhoz, hogy a büntetőeljárás egyáltalán meginduljon.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat – indokolás módosításával – hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. I. 1759/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás