BK BH 2000/435
BK BH 2000/435
2000.10.01.
I. Az ittas járművezetés megállapítása szempontjából a járművezetőnél a közúti ellenőrzés során az ún. Seres-Ethylometer és a Siemens-Alcomat készülékkel 0,41-0,5 mg/1. alkoholtartalomra utaló mérési eredmény esetén az alkoholos befolyásoltság megítélése érdekében általában indokolt a vérvétel, illetőleg a szakértő bevonása;
ugyanakkor az említett készülékekkel a 0,5 mg/1. alkoholérték feletti mérési eredmény esetén rendszerint indokolatlan és szükségtelen mind a vérvétel, mind pedig a szakértő bevonása [Btk. 188. §; Be. 68. § (1) bek.].
II. A Seres-Ethylometer és a Siemens-Alcomat készülékek a kilélegzett levegő alkoholtartalma alapján szolgáltatnak az alkoholos befolyásoltságra vonatkozó mérési eredményeket, amelyekből azonban a véralkohol-értékre való átszámításra nincs objektív lehetőség (Btk. 188. §).
A városi bíróság az 1999. február 25. napján az ügyész indítványára tárgyalás mellőzésével meghozott végzésével a vádlottal szemben ittas járművezetés vétsége miatt 120 napi tétel pénzbüntetést szabott ki, és őt a közúti járművek vezetésétől 1 évre eltiltotta. A pénzbüntetés egynapi tételének összegét a bíróság 100 forintban állapította meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 40 éves vádlott elvált családi állapotú, egy kiskorú gyermeke van, aki után havi 4000 forint gyermektartásdíjat fizet. Iskolai végzettsége 8 általános és 3 ipari iskola, mozdonyszerelő szakképzettségű, segédmunkás foglalkozású, a nettó havi jövedelme 20 000 forint. Vagyontalan, büntetlen előéletű. Közlekedési szabálysértés miatt szabálysértési eljárás a vádlott ellen az 1998. november 25-ét megelőző két évben nem indult. A vádlott „B” kategóriára érvényes gépjármű-vezetői engedéllyel rendelkezik.
A vádlott 1998. november 5-én, a munka végeztével 19 és 21 óra között kb. 1 liter fehérbort fogyasztott el, majd másnap reggel a 6 órai munkakezdés előtt megivott még két dl bort. Ezt követően utasította a főnöke, hogy személygépkocsival menjen ki a munkavégzés helyére. A főnöke nem észlelte a vádlotton a szeszes ital hatását, a vádlott pedig – félve az esetleges következményektől – nem tett említést arról, hogy bort ivott. A vádlott 6 óra 30 perc körüli időben indult el a személygépkocsival, a munkahelyéig kb. 2-3
km-t tett meg, és 11 óráig dolgozott. Ez idő alatt – közelebbről nem ismert töménységű és mennyiségű, de megközelítőleg 7,5 dl bor alkoholtartalmával egyenértékű – szeszes italt fogyasztott, majd újra a gépkocsiba ült. Megközelítőleg 10 km-t tett meg, amikor 1998. november 6-án 11 óra 30 perckor a közúton intézkedő rendőrjárőr gépjármű-ellenőrzés alá vonta, és vele szemben Lion-Alcometer típusú alkoholszondát alkalmazott, ez az alkoholszonda csupán arra alkalmas, hogy az alkoholfogyasztás tényét kimutassa. Mivel az alkoholszonda pozitív eredményt jelzett, a vádlottat a rendőrkapitányságra előállították. Itt a Seres-Ethylometerrel elvégzett kétszeri vizsgálat mind 11.47, mind 12.04 órakor 0,72 mg/1. alkoholkoncentrációt mutatott ki.
Az igazságügyi orvos szakértői vélemény alapján megállapítható, hogy az előző este, illetve a reggeli órákban a vádlott előadásának megfelelő mennyiségű szeszes ital elfogyasztása 6.30 órakor alkoholos befolyásoltságot nem eredményezett, tekintettel arra, hogy ekkor a kora reggel elfogyasztott alkohol még nem szívódott fel, míg az előző nap fogyasztott alkohol már lebomlott. A vádlott vérében ugyanakkor a cselekmény elkövetésekor az alkoholkoncentráció foka 1,51 mg/liter volt, ami a közepes fokú befolyásoltság határán álló, enyhe fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett.
A rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztálya határozatával a vádlott vezetői engedélyét 1998. november 6. napján ideiglenesen visszavonta.
A vádlott a fenti cselekményével megszegte a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt tiltó rendelkezést, és ezzel megvalósította a Btk. 188. §-ának (1) bekezdésébe ütköző ittas járművezetés vétségét.
A vádlott – a törvényes határidőn belül – meghatalmazott jogi képviselője útján tárgyalás tartására irányuló kérelmet terjesztett elő a tényállás tisztázása érdekében, és azért, hogy a bíróság a tárgyaláson az egyéb – vélhetően enyhítő – körülmények figyelembevételével mérsékelje a büntetést, és mellőzze a közúti járművek vezetésétől való eltiltását.
A bíróság – a kérelemnek eleget téve – az ügyben tárgyalást tartott, melyen bizonyítást vett fel: meghallgatta a vádlott védekezését, majd az igazságügyi orvos szakértő szóban előterjesztett kiegészítő véleményét.
A vádlott – bár az ittas vezetés tényét és a bűnösségét nem tagadta – az elfogyasztott szeszes ital mennyiségét és a fogyasztás időpontját vitatta. Elmondása szerint 1998. november 5. napján 19 órától 21 óráig egy liter bort fogyasztott, majd közel kilenc órai alvás után reggel 6 órakor ismét megivott 2 dl fehérbort. Ezt követően – a 11 óra 30 perckor végzett rendőri ellenőrzésig – alkoholt már nem fogyasztott. A vezetés során nem érezte az elfogyasztott szeszes ital hatását, és véleménye szerint a légalkoholszondás mérés eredménye hibás. Fenntartással fogadta az igazságügyi orvos szakértő véleményét is.
A bíróság a vádlott védekezését nem fogadta el. A tényállást elsősorban a nyomozati iratok között található rendőri jelentés, az alkoholszondás vizsgálatról készült jegyzőkönyv, valamint az igazságügyi orvos szakértő véleménye alapján és részben a vádlott vallomásának a figyelembevételével állapította meg. A rendőri jelentésből és az alkoholszondás vizsgálat jegyzőkönyvéből az is megállapítható, hogy a vádlott az alkoholfogyasztás idejéről és mennyiségéről nem nyilatkozott, ugyanakkor a jegyzőkönyvet aláírta, a mérés eredményét elfogadta, és nem kért más típusú véralkohol-vizsgálatot.
A vádlottal szemben a rendőrkapitányságon Seres-Ethylometert alkalmaztak, ami a kétszeri – 11. 44 órakor és 12.04 órakor végzett – mérés során 0,72 mg/1. légalkoholszintet mutatott, amely a közepes fokú befolyásoltság határán álló, enyhe fokú alkoholos befolyásoltságnak felel meg. Ahhoz, hogy a vádlott ezt a szintet elérje, a mérést megelőző órákban legalább 7,5 dl bort kellett elfogyasztania, amely a méréskor még a felszívódás szakaszában volt. Ha a vádlott valóban az általa állított 2 dl mennyiséget issza meg, akkor a mérés idejéig az teljesen felszívódik, és már nem mutatható ki.
A BH 1994. évi, 645. sorszám alatt közzétett eseti döntése szerint a szeszes italtól befolyásolt állapotban történt vezetés tényére és az ennek alapjául kiszámított alkoholértékre vonatkozóan a levegőbefúvásos méréssel működő műszer által szolgáltatott és az igazságügyi orvos szakértő véleményével alátámasztott adat mint bizonyítási eszköz az ittas járművezetés vétségében való bűnösség megállapítására alapul szolgálhat.
A bíróság a vádlott bűnösségét megállapította, és vele szemben a bűncselekmény tárgyi súlyához, valamint a személyi és jövedelmi viszonyaihoz igazodó büntetést szabott ki.
A büntetés kiszabásánál a vádlott terhére értékelte, hogy bár a cselekmény idején olyan munkahelyen dolgozott, ahol bármikor gépkocsit kellett vezetnie, az előző esti italozás után még hajnali 6 órakor is alkoholfogyasztással kezdte a napot. Súlyosító körülmény az, hogy a hasonló jellegű bűncselekmények országosan igen elszaporodottak. A vádlott javára enyhítő körülményként értékelte, hogy büntetlen előéletű, a közlekedési előéletével kapcsolatban sem merült fel eddig kifogás, és hogy egy tartásra szoruló gyermeke van.
Mindezekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy a tárgyaláson nem merült fel olyan új körülmény vagy bizonyíték, amely a tényállás vagy a kiszabott büntetés módosítását indokolttá tenné, ezért a korábbi – tárgyalás mellőzésével hozott – határozatát a Be. 354. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a vádlott és meghatalmazott védője jelentett be fellebbezést enyhítés érdekében és a mellékbüntetés mellőzése végett.
A megyei főügyész indítványozta az elsőfokú végzés helybenhagyását.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú határozat részben megalapozatlan, mert a tényállás az alkoholos befolyásoltság tekintetében nem kellően felderített. A megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a másodfokú bíróság a Be. 240. §-a alapján bizonyítást vett fel, és az igazságügyi orvostani intézet szakértőjét vonta be. Az iratok tartalma és a meghallgatott igazságügyi orvos szakértő szóbeli szakvéleménye alapján a tényállást az alábbiak szerint egészíti ki.
Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézetnek a 13. számú módszertani levele az alkoholos állapot és az alkoholos befolyásoltság orvos szakértői vizsgálatáról és véleményezéséről szól, és nem a levegő alkoholtartalmának a véralkohol-koncentrációra történő átszámításáról. A kilélegzett levegő alkoholtartalmának a véralkoholértékre való átszámítására nincs objektív lehetőség, de ez egyszersmind szükségtelen is. A Siemens-Alcomat alkoholkoncentrációt mérő berendezések bizonyítási eszközkénti alkalmazását, illetőleg a mért értéknek bizonyítékként történő elfogadását a bírói gyakorlat elismeri (BH 1994/645. sorsz.-ú eseti döntés), azonos megállapítás tehető az előbbivel ugyancsak azonos elven alapuló Seres-Ethylometerrel végzett értékekre nézve is.
Az eddig elvégzett tudományos összehasonlító vizsgálatok és irodalmi adatok alapján egyértelműen állítható, hogy a levegő alkoholtartalmának 0,51 mg/1itert meghaladó értékénél beszélhetünk alkoholos befolyásoltságról, mely a 0,75 mg/1. értékig enyhe, 0,76-1,25 mg/1. érték között közepes, afelett pedig súlyos fokú. Amennyiben a Seres-féle készülék 0,41-0,5 mg/1. mérési eredményt ad, akkor ez az a vitás határérték a befolyásoltság szempontjából, amikor általában indokolt a vérvétel, illetőleg a szakértő bevonása; ugyanakkor azonban ha a Seres- és a Siemens-készülékekkel mért eredmény a 0,5 mg/1. érték felett van, rendszerint indokolatlan mind a vérvétel, mind a szakértő bevonása.
Az adott esetben a vádlottal szemben Lion-Alcometer készülékkel is végeztek mérést, ami 0,79 mg/1. eredményt mutatott. Ennek a kézi szondának az eredménye elméletben megfelel a Seres-féle készülék mérési eredményének, de a Lion-szonda elsősorban tájékoztató jellegű, és a pozitív eredmény kiszűrésére használják.
A vádlottnál, 1998. november 6-án a kétszeri mérés eredményeként, a kilélegzett levegő alkoholkoncentrációja 0,72 mg/1. volt, amely az enyhe fokú alkoholos befolyásoltság felső határát jelenti. Ebből megállapítható, hogy a vádlott szervezetében az alkohol már felszívódott, de a kiürülés még nem kezdődött meg, a véralkohol-koncentráció az ún. diffúziós egyensúly állapotában volt. Ezeknek az adatoknak a birtokában a vádlott védekezése, az italfogyasztásra vonatkozó előadása nem felel meg a valóságnak, mert a mérések előtt 1-1,5 órával szeszes italt kellett fogyasztania, de ezzel kapcsolatos részleteket nem volt hajlandó közölni. Azt biztosan meg lehet állapítani, hogy az italfogyasztása a munkaidejére esett, és a megállapított érték nem az előző esti italozástól származik.
Ezekkel a kiegészítésekkel, helyesbítésekkel a tényállás most már az iratok tartalmával egyező, hiánytalan, és ezért az a Be. 239. §-ának (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban is irányadó volt.
Az elsőfokú bíróság okszerűen állapította meg a vádlott felelősségét, és a bűncselekmény minősítése is törvényes.
A másodfokú bíróság a vádlott és védőjének enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését nem találta megalapozottnak, mert az elsőfokú bíróság által alkalmazott közúti járművezetéstől eltiltás megfelel az anyagi jogszabályoknak és a kialakult bírói gyakorlatnak.
A vádlott beismerése, megbánás hiányában a törvényi minimumban meghatározott mellékbüntetés, az egyéni és általános megelőzés, a büntetési cél eléréséhez mindenképpen szükséges, de egyben megfelelő tartalmú. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak tárgyaláson hatályában fenntartott, tárgyalás mellőzésével meghozott végzését helybenhagyta. (Baranya Megyei Bíróság 1. Bf. 759/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás