BK BH 2000/438
BK BH 2000/438
2000.10.01.
A fellebbezés elkésettsége szempontjából annak a ténynek a fellebbezésre nyitva álló határidő szempontjából nincs jelentősége, hogy a bíróság a határozatot ismételten kézbesíti a fellebbezésre jogosult részére;
ilyen esetben is a fellebbezési határidő a határozat első ízben történt kézhezvételétől veszi kezdetét [Be. 109. § (2) bek., 116. § (3) bek., 247. § (1) bek., 249. § a) pont, 379/B. § (2) bek.].
A gyanúsított meghatalmazott védőjeként eljáró ügyvéd az 1999. március 22-én kelt és a megyei bírósághoz március 23-án érkezett beadványában fellebbezést jelentett be a gyanúsított előzetes letartóztatásának a megszüntetése érdekében a megyei bíróság egyesbíróként meghozott fenti végzése ellen.
A védő a fellebbezését a nyomozás adatainak elemzése alapján azzal indokolta, hogy nem állapítható meg a gyanúsított terhére kiemelkedő súlyosságú vagyon elleni bűncselekmények elkövetésének az alapos gyanúja, az esetleg szóba jöhető, csekélyebb tárgyi súlyú bűncselekmények mellett pedig álláspontja szerint nem lehet tartani a gyanúsított szökésétől vagy elrejtőzésétől. Ezzel összefüggésben a védő kifogásolta azt is, hogy a kényszerintézkedés tárgyában hozott bírósági határozatok nem egységesek az előzetes letartóztatás okának megállapítása terén: „Az eljáró bíróságok esetenként megcáfolják, esetenként ugyanazon tények alapján megállapíthatónak tartják az előzetes letartóztatás különös okait”. A védő hivatkozott továbbá a fellebbezésében arra, hogy „a megyei bíróság jelen fellebbezéssel támadott határozatát részemre 1999. március 18. napján kézbesítették, erre tekintettel a fellebbezésre nyitva álló határidő ezen naptól kezdődően számítódik vonatkozásomban”.
Ezzel szemben a másodfokú tanács az iratok alapján azt állapította meg, hogy a védő elkésetten jelentette be fellebbezését a következők miatt.
A megyei bíróság végzését 1999. március 5-én megküldte a védő és a gyanúsított, valamint az ügyészség részére. A megyei bíróság tehát határozatának a védővel történő közlésére vonatkozó kötelezettségének megfelelően eleget tett. Az is megállapítható továbbá a rendelkezésre álló tértivevényből, hogy az elsőfokú végzést a címzett kézbesítési megbízottja 1999. március 16-án átvette, így tehát a fellebbezéssel támadott határozatnak a meghatalmazott védő részére történő kézbesítése 1999. március 16-án szabályszerűen megtörtént.
A Be. 379/B. §-ának (2) bekezdése szerint a meghallgatáson kívül hozott határozat ellen a kézbesítéstől számított 3 napon belül lehet fellebbezni. Ezért az adott ügyben a védő számára fellebbezésének bejelentésére nyitva álló határidő – a Be. 109. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel – 1999. március 19-én (pénteki) napon járt le. Így a március 22-én (hétfőn) kelt és ugyanaznap postára adott fellebbezés bejelentésével a védő elkésett. Meg kell azonban jegyezni, hogy a fellebbezésben hivatkozott március 18-i kézbesítés is megfelel a valóságnak, miután a különleges eljárásban az első fokon eljárt megyei bírósági tanácselnök 1999. március 17-én – a másodfokú eljárás befejezése után – elrendelte az elsőfokú végzés ismételt kiadását a védő részére. Ennek oka azonban csupán az volt, hogy a korábban már megtörtént kézbesítést igazoló tértivevény ekkor még nem, hanem csak másnap, március 18-án érkezhetett vissza a bírósághoz. Ennek azonban nincs érdemi jelentősége, mivel a fellebbezési határidő a Be. 116. §-ának (3) bekezdésében és a Be. 379/B. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseiből következően a határozat közlésével – más szóval a határozatról való hitelt érdemlő tudomásszerzéssel – nyílik meg. Ezért a határozat ismételt kézbesítése nem eredményezi a fellebbezési határidő újbóli megnyíltát, mert ez a jogorvoslati jog gyakorlásának többszöri megengedését jelentené, ami ellentétben állna a Be.-nek a fellebbezésre vonatkozó tételes szabályaival, és végső soron a jogbiztonságot is veszélyeztetné.
Mindemellett azt is meg kell állapítani, hogy az első- és a megelőző másodfokú eljárásban eljárt bíróságok részéről relatív eljárási szabálysértés valósult meg, amikor nem győződtek meg hitelt érdemlően a határozat védő részére való kézbesítésének a megtörténtéről, illetőleg arról, hogy a felterjesztéskor, illetve a másodfokú elbírálás időpontjában lejárt-e a védő számára nyitva álló fellebbezési határidő, ami mindkét eljárási cselekménynek előfeltételét képezte volna. Ennek azonban a már kifejtettekből következően a fellebbezés elkésettségének megítélése szempontjából nincs jelentősége.
A Be. 379/B. §-a (6) bekezdésének b) pontja szerint eljárt másodfokú tanács ezért a Be. 247. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította a védő elkésett fellebbezését a Be. 249. §-a a) pontjában írtak értelemszerű alkalmazásával.
Erre tekintettel a fellebbezés indokait a másodfokú tanács érdemben nem vizsgálhatta, megjegyzi azonban egyrészt azt, hogy a bizonyítékok értékelésére az eljárás jelenlegi szakaszában nincs törvényes lehetősége a bíróságnak; másrészt pedig azt, hogy a kényszerintézkedés tárgyában eddig meghozott határozatok alapján megfelelően követhető az eljárt bíróságok álláspontjának az alakulása az előzetes letartóztatás alkalmazásának az okával kapcsolatban (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 3. Bkf. 89/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás