PK BH 2000/439
PK BH 2000/439
2000.10.01.
I. Az a nagykorú személy, akinek cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése indokolt, mindaddig cselekvőképesnek tekintendő, amíg a bíróság cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá nem helyezi [Ptk. 13. § (1) bek. 17. §].
II. A tanúk és más közreműködők, valamint ezek hozzátartozója javára szóló juttatás nem érvénytelen, ha az örökhagyó a végintézkedésének e személyek javára juttatást rendelő részét saját kezűleg írta és aláírta [Ptk. 632. § (1) bek.].
Néhai K. L. örökhagyónak az I. r. felperes a testvére, a II. r. felperes pedig az örökhagyó másik testvérének, K. T.-nek a gyermeke; az örökhagyó hagyatékát törvényes öröklés esetén ők örökölnék. Az örökhagyó, aki tagja volt az alperesi egyesületnek, 1990. június 8-án az alperes javára végrendelkezett. A végrendeletét saját kezűleg írta és aláírta. A végakarat ekként történt kinyilvánítását követően, a végintézkedést tartalmazó okiratot az örökössé nevezett alperesi egyesület elnöke és titkára tanúként aláírta. Az örökhagyót a városi bíróság az 1992. december 22. napján jogerőre emelkedett ítéletével cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte. Az örökhagyó 1994. június 17. napján hunyt el. A hagyatékát a közjegyző ideiglenes hatállyal a végrendeleti örökösnek, az alperesnek adta át; az öröklési igényüket a törvényre alapító felpereseket pedig perre utasította.
A felperesek keresetükben a végrendelet érvénytelenségének megállapítását kérték. Keresetüket két érvénytelenségi okra alapították. Elsőként arra, hogy az örökhagyó elmeállapota már a végrendelet tételekor indokolttá tette volna, hogy cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá kerüljön. Másodikként pedig arra, hogy az alperes részesítése azért is érvénytelen, mert a végrendelkezésnél a vezető tisztségviselői mint végrendeleti tanúk közreműködtek.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. E döntését azzal indokolta, hogy az örökhagyó „végintézkedését 1990. június 8. napján szellemi képességeinek teljes birtokában tette. Szerződéseket kötött, jogügyleteket bonyolított le, melynek során teljes belátási és cselekvési képességről tett bizonyságot”, s mivel az örökhagyó a végrendeletét maga írta, tanúk közreműködésére egyáltalán nem is volt szükség; a feleslegesen alkalmazott tanúk közreműködése a végrendeletet nem teszi érvénytelenné.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, és keresetüknek helyt adó ítélet meghozatalát kérték. Fellebbezési érveik a keresetük mellett felhozott érveikkel azonosak voltak. További bizonyítást indítványoztak arra nézve, hogy az örökhagyó elmeállapota már a végrendelkezéskor is olyan volt, ami a gondnokság alá helyezését indokolta volna.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet – utalással annak helyes indokaira – helybenhagyta. A felperesek által indítványozott bizonyítást szükségtelennek tartotta, ezért annak foganatosítását nem rendelte el.
A felperesek a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmükben – a fellebbezésükben foglaltak megismétlésével – az ítéletek megváltoztatását és a keresetüknek helyt adó ítélet meghozatalát kérték.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az elsőfokú bíróság az elsődlegesen felhozott érvénytelenségi ok alapján azért nem tartotta a keresetet teljesíthetőnek, mert arra a következtetésre jutott, hogy az örökhagyó a végrendelet alkotásakor teljesen cselekvőképes állapotban volt. A másodfokú bíróság, mivel az elsőfokú ítéletet helyes jogi indokaira utalással hagyta helyben, ezzel a jogi állásponttal egyetértett. Az első és másodfokon eljárt bíróságok helyes döntésének indoklása részben kiegészítésre és részben helyesbítésre szorul.
Az a nagykorú személy, akinek cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése indokolt, mindaddig cselekvőképesnek tekintendő, amíg a bíróság cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá nem helyezi [Ptk. 13. §. (1) bek., BH 1981/496., BH 1987/396.]. Az örökhagyót a bíróság a végrendelet alkotását követően helyezte cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá. Az örökhagyót tehát a végrendelet alkotásakor teljesen cselekvőképesnek kellett tekinteni még az esetben is, ha a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése már ekkor is indokolt lett volna. Ehhez képest a felpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy az örökhagyó a végrendelkezéskor a cselekvőképességét kizáró állapotban volt (Ptk. 17. §). A kellően feltárt bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján az eljárt bíróságok helyesen jutottak arra a következtetésre, hogy a felperesek e kötelezettségüknek nem tettek eleget.
Helyes az első- és másodfokú bíróság jogi álláspontja és indoklása a felperesek által felhozott másik érvénytelenségi okot illetően is. A saját kezűleg írt és aláírt végrendeletre nem alkalmazhatók a nem saját kezűleg írt végrendeletre vonatkozó szabályok annak folytán, hogy a végrendelet tételénél szükségtelenül tanúk is közreműködtek. Ez következik a Ptk. 632. §-ának (1) bekezdéséből is, mely szerint a tanúk és más közreműködők, valamint ezek hozzátartozója javára szóló juttatás nem érvénytelen, ha az örökhagyó a végintézkedésének e személyek javára juttatást rendelő részét saját kezűleg írta és aláírta. Ez a törvényi rendelkezés tehát arra az esetre is irányadó, ha a végrendelet egyedüli kedvezményezettje a tanú vagy más közreműködő.
A Legfelsőbb Bíróság az érdemben a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet ezért az indokainak a fentiek szerinti kis részbeni kiegészítésével és helyesbítésével hatályában fenntartotta (Pp. 275/A. §). (Legf. Bír. Pfv. V. 23.745/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás