PK BH 2000/440
PK BH 2000/440
2000.10.01.
A felülvizsgálati kérelemnek elkésett benyújtása miatt a mulasztó ügyvéd felelősséggel tartozik, ezzel a magatartásával azonban az általa képviselt fél személyhez fűződő jogát nem sértette meg [Ptk. 75-84. §-ai, Ptk. 354. §; 1984. évi XX. tv. 57. §].
A jogerős ítélet a felperes 429 487 forint tőke és járulékai megfizetésére irányuló keresetét elutasította, és a felperest az alperes javára perköltség megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint az ügyvéd foglalkozású alperes a felperes jogi képviseletét látta el a felperes munkaügyi vitájában a munkaügyi bíróság előtt. A felperes és az alperes elhatározták, hogy a felperes keresetét elutasító jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtanak be. Az alperes azonban a felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bírósághoz elkésve nyújtotta be, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A felperes ezen ügyvédi mulasztásra hivatkozással kérte kötelezni az alperest vagyoni, illetőleg másodlagosan nem vagyoni kár megfizetésére. Keresetét elsődlegesen a kártérítés általános szabályaira alapította. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy az alperes mulasztásával a jogorvoslat lehetőségétől fosztotta meg, és ezáltal megsértette személyhez fűződő jogát. Ebből eredően a Ptk. 84. §-a, illetve a Ptk. 354. §-a alapján kérte az alperes nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését.
A másodfokú bíróság, megváltoztatva az elsőfokú bíróságnak a személyhez fűződő jog megsértésére alapított és az alperest 150 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kötelező ítéletét, a felperes keresetét mindkét jogcímen alaptalannak találta, és elutasította. Álláspontja szerint a jogorvoslathoz való jogosultság ugyan az Alkotmányban biztosított alapjog, a jogorvoslati eljárásban hozott jogerős bírói döntés elleni felülvizsgálat lehetőségét azonban nem az Alkotmány, hanem az eljárásjogi törvény biztosítja, ezért az nem értékelhető alkotmányos alapjogként. Emellett azt is kifejtette, hogy nem minden alkotmányos alapjog minősül egyben személyhez fűződő jognak. Az általános személyiségi jog mint az ember „értékminőségének” kifejeződése a felülvizsgálattal kapcsolatos jogorvoslati lehetőségtől független kategória, azon kívülesik. A felperes személyisége „értékminőségének” csökkenése az alperes mulasztása miatt nem következett be, személyiségét jellemző hátrány sem érte. A személyhez fűződő jog megsértésére hivatkozással tehát a felperes nem vagyoni kártérítésre sem tarthatott igényt. A felperes vagyoni kárát sem bizonyította a meghiúsult felülvizsgálati eljárás általa feltételezett eredménye.
A jogerős ítéletet a felperes támadta felülvizsgálati kérelemmel, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és az alperesnek (fellebbezésével egyezően) 400 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kötelezését. Álláspontja szerint az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdésében alapjogként biztosított jogorvoslati lehetőséghez való jog megsértése szükségképpen sérti a személyiségi jogot, amelyre alapítottan kártérítést is követelhet.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte, lényegében annak helyes indokai alapján.
A Magyar Ügyvédek Biztosító és Segélyező Egyesülete beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése szerint kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül, azaz kizárólag azt vizsgálta, hogy az alperes a magatartásával (mulasztásával) megsértette-e a felperes személyhez fűződő jogát, és ebből eredően, a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja révén a Ptk. 339-360. §-ai szerint igényelhet-e a felperes nem vagyoni kártérítést.
A nem vitás tényállás szerint az alperes az ügyvédi tevékenység ellátására vonatkozó megbízási szerződést hibásan teljesítette, azaz megszegte a megbízási szerződést. A szerződésszegés azonban nem a felperes személyére vonatkozóan, a felperes személyiségi jogait a Ptk. 75-83. §-ait sértő módon, hanem attól teljesen függetlenül következett be. Helyesen állapította meg tehát a másodfokú bíróság, hogy az alperes mulasztása a felperes személyének „értékminőségét” nem érintette. Az Alkotmány a felülvizsgálatról mint rendkívüli jogorvoslati lehetőségről alapjogként nem rendelkezik. Tévesen állította ezért a felperes, hogy az alperes mulasztásával az Alkotmány 57. §-ában szabályozott alkotmányos alapjoga sérült.
A megbízási szerződés megszegése pedig önmagában nem ad alapot a személyhez fűződő jog megsértésének megállapítására és erre alapítottan egyéb jogkövetkezmények alkalmazására.
Ezért a személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása hiányában, arra hivatkozással alaptalanul igényelt a felperes az alperestől nem vagyoni kártérítést.
Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint kötelezte az alperes jogi képviseletével felmerült felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. A beavatkozónak áthárítható felülvizsgálati eljárási költsége nem merült fel.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM r. 13. §-ának (2) bekezdése alapján a pervesztes felperes köteles az államnak külön felhívásra megfizetni. (Legf. Bír. Pfv. IV. 21.936/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás