PK BH 2000/441
PK BH 2000/441
2000.10.01.
A sajtó (szerkesztőség) sajtó-helyreigazításra köteles a fizetett közleményért is, ha az valótlan tényt állít [Ptk. 79. § (1) bek.; 1986. évi II. tv. 2. § (1) bek., 3. § (2) bek., 18. §, 19. § (3) bek., 20. § e) pont; 12/1972. (VI. 5.) BkM r. 2. §].
A II. r. alperesi egyesület kiadásában megjelenő, az M. V. Szerkesztőség I. r. alperes által szerkesztett M. V. című időszaki lap 1997. június 3-i számában jelent meg K. S. és L. I. aláírásával ellátott „A "mély feledés homálya" előtt” című sajtóközlemény. Az alperesek ezt a sajtóközleményt „fizetett hirdetésként”, azaz ellenszolgáltatásért közölték a lapban, amely tényre az egész oldalt betöltő sajtóközlemény alatt elhelyezett „x” jelzéssel utaltak.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetének részben helyt adva, kijavított ítéletével az I. r. alperest négy, a felperesek által kifogásolt tényállítás tekintetében sajtó-helyreigazítás közzétételére kötelezte a Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése alapján.
A másodfokú bíróság azonban ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. A jogerős ítélet álláspontja szerint, bár a kiadó a sajtóban közzétett fizetett hirdetés tartalmáért felelősséggel tartozhat, sajtó-helyreigazításra a szerkesztőség nem kötelezhető. A másodfokú bíróság ezt az álláspontját arra alapította, hogy a sajtóról szóló 1986. évi II. tv. 2. §-ának (1) bekezdése szerint a sajtó feladata a tájékoztatás, amelynek a perbeli sajtóközlemény megjelenése idején még hatályban volt 3. § (2) bekezdése értelmében a reklámtól elkülönítetten kellett megjelennie. A sajtó felelősségét a törvény 18. §-a a tájékoztatás vonatkozásában állapította meg, és a 19. § (3) bekezdése is úgy rendelkezett, hogy ha a sajtóban közölt tájékoztatás a személyhez fűződő jogot vagy a hiteles tájékoztatás követelményét sérti, külön jogszabály szerint helyreigazításnak is helye van. A sajtóközlemény megjelenésének idején hatályos, a belföldi reklám- és hirdetési tevékenységről szóló 12/1972. (VI. 5.) BkM r. a reklámot és a hirdetési tevékenységet együtt szabályozta. Ebből a jogerős ítélet azt a következtetést vonta le, hogy a hirdetés, adott esetben a fizetett hirdetés a reklámmal egy tekintet alá esik, és mint ilyen, nem minősül tájékoztatásnak, így tájékoztatás hiányában a Ptk. 79. §-a alapján nincs helye helyreigazításnak.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Álláspontjuk szerint a korábban hatályban volt és a jogerős ítéletben alkalmazott miniszteri rendelet nem állhatott ellentétben a Ptk.-val, illetve a kifogásolt sajtóközlemény nem minősült tartalma alapján sem reklámnak, sem hirdetésnek, így a sajtó-helyreigazítás nem volt kizárt.
Az alperesek a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték, lényegében annak helyes indokai alapján azzal, hogy a felperesek legfeljebb egyéb személyiségvédelmi igényt érvényesíthettek volna, de a fizetett hirdetésért a szerkesztőség sajtó-helyreigazítás közzétételére nem kötelezhető.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A sajtó-helyreigazítás (mint sajátos személyiségvédelmi eszköz) anyagi jogi alapja a Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése. Eszerint ha valakiről a sajtó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel, az érintett személy helyreigazítás közzétételét követelheti. A Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése a sajtóban megjelenő tényállítások tekintetében nem tesz különbséget a tényállítást hordozó információ jellege szerint. A Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése értelmében tehát önmagában a tényközlés módja alapján – reklám, hirdetés vagy bármilyen más sajtóközlemény – a szerkesztőség nem mentesül a helyreigazítási kötelezettség alól. Ezért a továbbiakban azt kell vizsgálni, hogy más jogszabály a tényközlés jellegét tekintve tartalmaz-e olyan kivételt, amely kizárja azt, hogy a közlés módjára tekintettel a Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése alapján az érintett személy sajtó-helyreigazítást igényelhessen.
A sajtóról szóló 1986. évi II. tv. (St.) 19. §-ának (3) bekezdése szerint a sajtóval szemben csak a tájékoztatás körében van helye helyreigazításnak, külön jogszabály, azaz a Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése alapján. Annak van tehát ügydöntő jelentősége, hogy a felperesek által kifogásolt sajtóközlemény a tájékoztatás körében keletkezett-e. Az St. 20. §-ának e) pontja szerint a tájékoztatás: tényeknek, eseményeknek, hivatalos közleményeknek, beszédeknek, valamint az ezekre vonatkozó véleményeknek, elemzéseknek és értékeléseknek sajtótermék útján történő nyilvános közlése.
A perben kifogásolt sajtóközlemény egy, az alperesek által kiadott újság előző lapszámaiban is már kibontakozott társadalmi vita eredményeként keletkezett, ahol a szerzők a VADCOOP Bvt. tevékenységével kapcsolatban fejtik ki álláspontjukat, közölnek tényeket, értékeléseket, illetőleg véleményeket. Tartalmát tekintve tehát e sajtóközlemény nem minősül gazdasági, politikait vagy bármilyen más reklámnak, és nyilvánvalóan nem minősül hirdetésnek sem, jóllehet a hirdetésnek az St. alkalmazása szempontjából [az St.-nek sajtóközlemény megjelenésekor hatályos 3. §-ának (2) bekezdése] jelentősége nincs is. A jogerős ítélet által hivatkozott 12/1972. (VI. 5.) BkM r. (R.) 2. §-a szerint pedig csak e rendelet alkalmazásában minősül reklámnak, illetve hirdetésnek a rendeletben meghatározott tevékenység, azaz annak, hogy az R. a reklámot és a hirdetést együtt kezeli, a sajtótörvény alkalmazása szempontjából nincs meghatározó jelentősége. Az St. 3. §-ának (2) bekezdése kizárólag a reklámot kezelte a tájékoztatástól elkülönítetten, így a hirdetés legfeljebb akkor nem minősülhet tájékoztatásnak, ha a reklám fogalmi körébe sorolható. Ez azonban tartalmi kérdés, ugyanis egy sajtóközlemény önmagában attól még nem minősül sem reklámnak, sem hirdetésnek, hogy annak szerzője a megjelentetésért a sajtónak ellenszolgáltatást fizetett. A fizetett közlemény tehát tartalma szerint az St. 20. §-ának e) pontja alapján akkor is tájékoztatásnak minősül, ha egyébként a szerkesztőség azt kizárólag az anyagi ellenszolgáltatás miatt hozta nyilvánosságra. A perbeli sajtóközlemény mint a társadalmi vita része, egy társadalmi eseményre vonatkozóan közöl tényeket, véleményt, elemzést, illetve értékelést, így nyilvánvaló, hogy az a sajtó tájékoztatási tevékenysége körében lett nyilvánosan közölve, és a sajtó-helyreigazítási igény szempontjából nincs jelentősége annak, hogy ezért a kiadó ellenszolgáltatásban részesült.
Mindezekből az következik, hogy az I. r. alperes a sajtó-helyreigazítási kötelezettségét önmagában azon az alapon, hogy a fizetett közleményért ilyen jellegű felelőssége nem áll fenn, nem tagadhatja meg, és ebből az okból a kereset elutasításának nem volt helye.
Az I. r. alperes fellebbezésében helyreigazítási kötelezettségét érdemben is vitatta. A másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt érdemben nem vizsgálta azt, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan kötelezte-e az I. r. alperest sajtó-helyreigazításra. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban érdemben kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan kötelezte-e az I. r. alperest a helyreigazításra.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján a peres felek jogi képviseletével felmerült felülvizsgálati eljárási költséget csak megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt. (Legf. Bír. Pfv. IV. 23.231/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás