PK BH 2000/449
PK BH 2000/449
2000.10.01.
Nem fedezetelvonó az ajándékozási szerződés, amelyet az egyik házastárs a másik egyetértése nélkül saját hányadára kötött, ha az ingatlanra mint kielégítési alapra nézve a közös tulajdon változatlan feltételekkel megszüntethető [Cst. 30. § (1) bek., 77. § (1) bek.; Ptk. 148. § (3) bek., 157. § (3) bek., 203. § (1) bek.].
A felperes és az I. r. alperes házasságát a bíróság felbontotta, közös lakásuk használatát megosztva a felperest a 12,5 m2-es szoba kizárólagos használatára jogosította fel a mellékhelyiségek közös használatával, az I. r. alperes pedig a másik szoba, valamint az ebédlő kizárólagos használatát kapta a mellékhelyiségek közös használata mellett.
A házastársak életközössége 1996. július 17-én, a felperes elköltözésével szűnt meg. A lakást a felperes azóta nem használja. A házastársak 1/2-1/2. arányú közös tulajdonában áll a házas ingatlan, melyet az OTP által vételárra adott kölcsön biztosítására jelzálogjog és elidegenítési tilalom, a Fővárosi Tanács által nyújtott kölcsön biztosítékaként jelzálogjog terhelt. Az életközösség megszűnése után az OTP-tartozástól az ingatlant az I. r. alperes 280 950 forint megfizetésével tehermentesítette, és azon értéknövelő beruházásokat is eszközölt. A perben a házastársak közös ingóságaikat értékkülönbözet nélkül megosztották. Az eljárás alatt az I. r. alperes az 1995. augusztus 23-án kelt ajándékozási szerződés alapján tulajdonjoga fenntartása mellett 1/2. hányadát a II-III. r. alpereseknek ajándékozta. Az önkormányzati kölcsönt az életközösség megszűnése óta az I. r. alperes fizeti, a tartozás még nem szűnt meg.
A felperes keresetében a házastársi közös vagyon megosztását, a közös tulajdon árverési értékesítéssel való megszüntetését, az alperesek közötti ajándékozási szerződés vele szembeni hatálytalanságának megállapítását és 1997. február 1-jétől havi 5000 forint többlethasználati díj megfizetését kérte.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A közös tulajdon megszüntetését illetően a megszüntetési jog visszaélésszerű gyakorlására hivatkoztak, a kiköltözésre kötelezettséget nem vállaltak. A többlethasználatidíj-fizetési igénnyel szemben arra hivatkoztak, hogy a felperes a lakás használatára jogosult, abban akadályozva nincs.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az ingatlanon fennálló közös tulajdont árverési értékesítés elrendelésével szüntette meg. Az árverési feltételek megállapítása során a legkisebb kikiáltási árat beköltözhető állapotban 5 270 000 forintban, az alperesek által lakottan 2 530 000 forintban határozta meg. A felosztás eredményeként 1 957 000 forint a felperest, az ezt meghaladó vételár a II-III. r. alpereseket illeti. A bíróság kimondta azt is, hogy az árverést elsősorban cserelakás felajánlásával kell megkísérelni, melynek feltételeiről ugyancsak rendelkezett. A keresetet ezt meghaladóan elutasította, a feleket a le nem rótt illeték, az alpereseket részperköltség megfizetésére kötelezte. Az ingatlanforgalmi szakvéleménnyel egyezően 5 270 000 forintban állapította meg az ingatlan beköltözhető forgalmi értékét. A felperes jutóját a közös adósság (az OTP-kölcsön) felével: 140 475 forinttal, az I. r. alperes értéknövelő beruházása összegével (274 000 forinttal) és a gyermekek bentlakása folytán előálló értékcsökkenés felével (263 530 forinttal) csökkentette. Az ajándékozási szerződés fedezetelvonó jellegét nem állapította meg, és alaptalannak ítélte a többlethasználati díj iránti keresetet is.
A felek fellebbezése alapján a másodfokú bíróság részbizonyítás eredményeként az ítéletet részben megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperesek között 1995. január 23-án létrejött ajándékozási szerződés a felperessel szemben hatálytalan. A felperes és az I. r. alperes közötti közös tulajdont árverési értékesítéssel megszüntetve az ingatlan legkisebb vételárát beköltözhetően 7 000 000 forintban, az I. r. alperes által a bontóperben biztosított lakáshasználat szerinti részbeni lakottság mellett 4 800 000 forintban állapította meg. A vételárat közöttük úgy osztotta fel, hogy a még fennálló hiteltartozás levonása után a felperest 3 144 214 forint, az I. r. alperest 1 655 786 forint illeti, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Döntését a fellebbezési eljárás során beszerzett ingatlanforgalmi szakértő kiegészített szakvéleményére alapozta. Ennek alapján a forgalmi értéket 7 000 000 forintban, a bontóperi ítélettel biztosított lakáshasználat mellett 4 800 000 forintban állapította meg. A közös adósság összegét az I. r. alperes által a még fennálló hitelre egyedül megfizetett 22 140 forinttal felemelte. A gyermekek bentlakása miatt értékcsökkenést nem alkalmazott. A BH 1993/12/739. számú jogeset iránymutatására hivatkozva úgy foglalt állást, hogy árverési értékesítés esetén mindegyik tulajdonostárs kielégítési alapjául az ingatlan szolgál, ezért minden olyan körülmény, ami az árverési feltételeket a tulajdonostárs szempontjából hátrányosan befolyásolja és megnehezíti, valamennyi tulajdonostársra kihat, ezért az alperesek közötti ajándékozás a felperessel szemben a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése alapján fedezetelvonó szerződésnek minősül. A többlethasználati díj elutasítását a BH 1992/5/313. számú jogesetében kifejtett elvekre figyelemmel ítélte megalapozatlannak.
A jogerős ítélet ellen az alperesek felülvizsgálati kérelemmel, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt.
Az alperesek megsértett jogszabályként a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdését, a Csjt. 77. §-ának (1) bekezdését és a Pp. 136/B. §-ának (2) bekezdését jelölték meg. Elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését kérték. A Ptk. 203. §-ának (1) bekezdésével kapcsolatban arra hivatkoztak, hogy az ajándékozás a felperes kielégítési alapját nem vonta el. Az ajándékozás nem érintette a felperes tulajdoni hányadát, árverés esetén az egész ingatlant kell a kielégítés alapjának tekinteni, ami megvan, a tulajdonostársat pedig bármelyik társtulajdonossal szemben megilleti a közös tulajdon megszüntetésének joga. A jogerős ítélet a Csjt. 77. §-ának (1) bekezdését is sérti, amikor a kiskorú gyermeket azért nem veszi figyelembe az árverési vételár felosztása során, hogy hamarosan eléri nagykorúságát. A Gabriella utónevű gyermek ugyanis az ítélet meghozatalakor még kiskorú volt, bentlakásának értékcsökkentő hatását 10%-ban meghatározva a felperesre jutó 350 000 forinttal való csökkentését kérte. Ezen túlmenően az alperesek hivatkoztak arra is, hogy a gyermekek önálló jövedelemmel nem bírnak, mindketten tovább tanulnak, és az ingatlan megszerzésekor rájuk tekintettel kaptak jelentős kedvezményt. A Pp. 136/B. §-ának (2) bekezdése megsértése kapcsán hivatkoztak arra, hogy a szakértő fellebbezési tárgyaláson módosított szakvéleményén alapul az ítélet. Ezen a tárgyaláson nem voltak jelen, a bizonyítás anyagára észrevételezési joguk sem volt, a bizonyítás eredményéről az ítéletből szereztek tudomást. Ezen eljárási szabálysértésre alapozták az ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmüket.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet többlethasználati díjjal kapcsolatos döntése megváltoztatását, az alperesek keresete szerinti marasztalását kérte a PK 279. sz. állásfoglalás megsértésére alapozottan.
A felek felülvizsgálati ellenkérelmei a felülvizsgálati, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezések hatályban tartására irányultak.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
I. Az alperesek közötti ajándékozási szerződés fedezetelvonó jellegét illetően:
A Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése szerint: a vagyonközösség fennállása alatt, továbbá a házassági életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat elidegeníteni, vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, amely nem a házastársak különvagyonára vonatkozik. A perbeli házas ingatlan a házastársak közös tulajdona, a közös vagyonuk megosztása a jelen perben történt. Az I. r. alperesnek a II-
III. r. alperesekkel kötött ajándékozási szerződésének a vagyonközösség megosztása előtt történt megkötése nem vitásan a fenti rendelkezés alkalmazását veti fel. A vagyonközösség megosztása az ahhoz tartozó vagyontárgyak szétosztását jelenti, a házastársak jutójának fedezetét a közös vagyon tárgyai, adott esetben az azokra vezetett végrehajtás képezi.
A Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése szerint az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. A (2) bekezdés rendelkezése szerint ha valaki hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetőleg az ingyenességet vélelmezni kell. A perbeli esetben az eljárt bíróságok a közös vagyon megosztása során az ingatlanon fennálló közös tulajdonnak a Ptk. 148. §-ának (3) bekezdése szerinti értékesítéssel (árverés) való megszüntetését rendelték el. Az árverési vételár felosztási arányát úgy állapították meg, hogy a felperesnek jutó érték a tulajdoni hányadának megfelelő beköltözhető értéknek felel meg. A közös tulajdon megszüntetésének ezen módja a közös tulajdon tárgyára és nem valamelyik tulajdonostárs tulajdoni hányadára vonatkozik (BH 1987/9/309.). Ennélfogva a házastársi közös vagyon megosztásának a fedezetét, vagyoni részesedésének kielégítési alapját a közös vagyonhoz tartozó közös tulajdonú ingatlan képezi.
A fentiek alapján az alperesek közötti szerződés fedezetelvonó jellegének megítélésénél annak van ügydöntő jelentősége, hogy a volt házastársak közös egyetértése nélkül tett rendelkezés [Csjt. 30. § (1) bekezdése] a felperes kielégítési alapját egészben vagy részben elvonta-e. Az alperesek közötti ajándékozási szerződéssel a II-III. r. alperesek az I. r. alperes haszonélvezeti jogával terhelten 1/2. hányadot szereztek. A házassági bontóper során az I. r. alperes és a felperes között a bíróság a lakáshasználatot megosztotta, ennek során az I. r. alperes a nála elhelyezett II-III. r. alperesre is tekintettel tulajdoni hányadánál nagyobb lakáshasználatot kapott, mely használat változatlanul megilleti. Használati jogának ennélfogva nem csupán tulajdonjogán, hanem ítéleten nyugvó kötelmi jogcíme is van. Az alperesek közötti tulajdonváltozás, ezen belül az, hogy az I. r. alperest 1/2. tulajdonjoga helyett korábbi hányadán csupán haszonélvezeti jog illeti meg, a közös tulajdon perbeli esetben alkalmazott megosztási módját figyelembe véve az árverést nem lehetetleníti el, és nem teszi a felperesre nézve terhesebbé. Ezt támasztja alá a perben eljárt szakértői vélemény, mikor is a szakértő a lakottság melletti sikeres árverési értékesítést feltételezve módosította értékbecslését. Az I. r. alperes bírósági ítéleten alapuló, az ingatlan 1/2. hányadát meghaladó lakáshasználati joga – saját bentlakása – folytán előálló értékcsökkenés összegét az ajándékozási szerződéssel biztosított 1/2. hányadra fennálló haszonélvezeti joga sem módosíthatja. A haszonélvezeti jog korábbi tulajdonjogához képest számára kevesebb jogot biztosít, hiszen annak alapján csak 1/2. hányadra illeti a használat és a haszonszedés joga. A tényleges használatra figyelemmel megállapított árverési vételárban ezért a használat terjedelme és az annak egy részére vonatkozó haszonélvezeti jog egyaránt értékelést nyert. Ebből eredően a haszonélvezeti jog értékcsökkenést a jogutód II-III. r. alperesek illetőségén eredményez, annak hatása a felperes tulajdoni illetőségének az értékére nincs. A közös tulajdon e teher fennállása mellett is megszüntethető, a felperes e teher mellett is hozzájut közös vagyoni jutójához. A közös vagyon megosztására vonatkozó igényének kielégítése alapján tehát az ajándékozási szerződés nem érinti. Ezért a felperes a Ptk. 203. §-a alapján relatív hatálytalanságra okkal nem hivatkozhat.
Tévesen hivatkozik a jogerős ítélet a BH 1993/12/739. sz. jogesetre. Abban az esetben ugyanis az egyik tulajdonostárs az árverési értékesítést elrendelő jogerős ítélet meghozatala után, a végrehajtási eljárás megindítását megelőzően rendelkezett tulajdoni illetősége részbeni elidegenítéséről haszonélvezeti joga biztosítása mellett. Ezzel az ítéletben rögzített árverési feltételekkel szemben tett olyan intézkedést, ami annak végrehajtását meghiúsította, és ez sértette a másik tulajdonostárs jogait és jogos érdekét az árverés során. A jelen perbeli esetben azonban a felperesnek a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos jogait az ajándékozás nem érinti, a megszüntetés perbeli módját illetően azokat hátrányosan nem befolyásolja.
II. Relatív hatálytalanság hiányában a közös tulajdon megszüntetéséről a felperes és a II-III. r. alperesek között kell a bíróságnak – az I. r. alperes 1/2. haszonélvezeti jogára figyelemmel – dönteni. A döntés során külön ügyelni kell arra, hogy a rendelkező rész tartalma a végrehajtás folytán ne okozzon nehézségeket (BH 1985/8/325. jogeset). A közös tulajdonnak a Ptk 148. §-a (3) bekezdése szerinti megszüntetése során sem lehet figyelmen kívül hagyni az ingatlanban bentlakónak a lakás használatával kapcsolatos érdekeit. A jelen perben az alperesek következetesen úgy nyilatkoztak, hogy az ingatlanból kiköltözésre kötelezettséget nem vállalnak (18. sz. beadvány 23., elsőfokú bíróság 8. sz. tárgy. jkv.). Ennélfogva az ingatlan üres beköltözhető állapotban való árverési értékesítésének elrendelése a Legfelsőbb Bíróság PK 10. sz. állásfoglalás II. pontja szerint nem alkalmazható. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az ingatlan üres beköltözhető állapotban való árverési értékesítése elrendelését mellőzte. Az alperesek fent hivatkozott perbeli nyilatkozatára is figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az ingatlan részbeni lakott állapotban való árverési értékesítése elrendelését azonban helytállónak találta. A I. pontban kifejtettek szerint a közös tulajdon megszüntetésének a tulajdonos II-III. r. alperesekkel szemben van helye. A szerződésen alapuló haszonélvezeti jog a haszonélvező hozzájárulása nélkül közös tulajdon megszüntetése során sem szüntethető meg. A PK 10. sz. állásfoglalás I. pontjában foglaltak szem előtt tartásával – mivel a bentlakó a kiköltözésre kötelezettséget nem vállalt – egyetértett a bennlakás mértékének a bontóperi osztott használattal egyező megállapításával, melynek használatához az I. r. alperes önálló jogcímen, haszonélvezeti joga folytán is jogosult. Mivel a haszonélvezeti jog szerződésen alapul, és a Ptk. 157. §-ának (3) bekezdése értelmében az árverés után is fennmarad, szükséges ennek az ítélet rendelkező részében való rögzítése az árverési feltételek körében, mert az árverési vevő és az I. r. alperes közötti jogviszony tartalmát alapvetően meghatározza. Az árverési vételár felosztási arányát illető felülvizsgálati kérelem alaptalan, az a Csjt. 77. §-ának (1) bekezdését már csak annálfogva sem sérti, mert az ingatlannak a II-III. r. alperesek a tulajdonosai. A tulajdonos a közös tulajdon megszüntetése során tulajdoni aránya alapján jogosult ellenértékre, méltányossági szempontok alkalmazásának a perbeli esetben ezért alapja nincs. Ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy a II-III. r. alperesek a haszonélvezeti joggal rendelkező személlyel együtt annak jogán az ingatlant használhatják.
III. A felülvizsgálati kérelemnek az eljárási szabálysértéssel kapcsolatos érvelése téves. A jogszabálysértés okaként megjelölt Pp. 136/B. §-ának (2) bekezdése a bírósági meghagyás folytán kitűzött folytatólagos tárgyalás elmulasztásának következményeit, ennek során a bíróság lehetőségeit és nem kötelezettségeit rögzíti. Ennek alkalmazása a fellebbezési eljárásban a jelen perben szóba sem jöhetett. A fellebbezési tárgyaláson az alperesek, illetve képviselőjük szabályszerű idézés ellenére nem jelentek meg, megjelenésüknek akadálya nem volt, felülvizsgálati kérelmükben olyan okot nem jelöltek meg, hogy jelenlétük a bíróság döntését mennyiben befolyásolta volna, ezért nem állapítható meg olyan eljárási szabálysértés sem, amely megalapozatlanság folytán a jogerős döntés hatályon kívül helyezését eredményezhette volna.
IV. A felperes használati díj iránti keresetét elutasító ítéleti rendelkezéssel szemben az alperesek felülvizsgálati kérelemmel nem éltek. A csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztésének a felülvizsgálati kérelemmel érintett főtárggyal szemben van helye. A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme felülvizsgálati kérelemmel nem érintett per főtárgyra vonatkozott, ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében alkalmazott 244. §-ának (1) bekezdése alapján a jogszabályi feltételek hiányában azt a Legfelsőbb Bíróság a 244. § (3) bekezdése alapján hivatalból elutasította.
A fentiekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében részben megváltoztatta. (Legf. Bír. Pfv. II. 23.277/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás