PK BH 2000/450
PK BH 2000/450
2000.10.01.
Különvagyoni ingatlanban levő volt házastársi közös lakás osztott használatának elrendelésénél irányadó körülmények [Csjt. 31/B. § (2) és (3) bek.].
A peres felek 1975. október 18-án kötöttek házasságot, amelyből 1976-ban András, 1985-ben Karolina nevű gyermekeik születtek. Életközösségük 1990 karácsonyán megszűnt, azóta a házastársi közös lakást megosztva használják.
A bíróság jogerős ítéletével a házasságot felbontotta, a még kiskorú Karolinát az alperesnél helyezte el, a felperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, és szabályozta a felperes és a kiskorú gyermek kapcsolattartását. A felperes kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott ingatlan használatát a felek között megosztotta: az alperest a földszinten lévő szoba, a felperest az emeleti nagyszoba kizárólagos használatára jogosította fel úgy, hogy az emeleten lévő két kisszoba használatát a közös gyermekek részére biztosította, az emeleti feljáró és a konyha közös használatban maradt.
A megállapított tényállás szerint a házasság már huzamos ideje zaklatott volt, a megromlásban a felek közti anyagi viták, a felperes italozása, a veszekedések során a házastársak részéről tanúsított kölcsönös tettlegesség és durvaság hatott közre. A bontóper folyamatban léte alatt a felek egyező nyilatkozata szerint a korábbi konfliktusok enyhültek, a helyzet normalizálódott, melynek során az együttélés feltételei helyreálltak (38. sorsz. jkv.).
A bontóperben a felek a volt közös lakás használatában nem tudtak megegyezni, így jogvitájuk a lakáshasználatra korlátozódott.
A perbeli ingatlan tulajdonjogát a felperes 1978-ban öröklés címén szerezte, így az az ingatlan-nyilvántartás szerint a különvagyonához tartozik. A lefolytatott bizonyítás azonban azt igazolta, hogy az életközösség fennállása alatti értéknövelő beruházások az alperes javára házastársi vagyonközösség címén tulajdonjogot keletkeztettek, melynek arányára nézve a bíróság által beszerzett igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény is rendelkezésre állott, az abban foglaltakat azonban az alperes nem fogadta el.
A felperes az ingatlan kizárólagos használatára vonatkozó igényét különvagyonára, illetve az alperes együttélésre alkalmatlan magatartására alapította. Az alperes elsődlegesen az objektíve osztható családi ház megosztott használata iránt terjesztett elő ellenkérelmet, hivatkozott az ő oldalán jelentkező családvédelmi érdekekre, és csak másodlagosan kérte az ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett tulajdonjoga megállapítását, illetve a közös tulajdon megszüntetését.
Az első- és másodfokú ítéletek indokolása szerint a felek kapcsolata az utóbbi időben rendeződött, a lakás elkülönült használata megvalósítható. Az osztott lakáshasználat elrendelésénél elsődleges szempontnak az alperesnél elhelyezett közös kiskorú gyermek érdekeit, illetve a Csjt. 31/B. §-ának (2) bekezdésében biztosított használati jogosultságát tekintette, és megállapította, hogy az objektív és szubjektív feltételek vizsgálatának eredményeként az osztott használat a Csjt. 31/B. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel megfelelően realizálható. Értékelési körébe vonta, hogy az alperes az ingatlanon – a perben pontosan meg nem állapított arányban – tulajdonjogot is szerzett, így a használatra kellő alappal tarthat igényt. Jogi álláspontja folytán az alperes másodlagos kereseti kérelmét a tulajdoni arányt illetően nem bírálta el.
A jogerős ítélet lakáshasználatra vonatkozó döntését a felperes felülvizsgálati kérelemmel támadta. Álláspontja szerint a közös ráfordítások az alperes javára tulajdonjogot nem, csak kötelmi megtérítési igényt keletkeztettek. A bíróság megalapozatlanul határozott, amikor nem vizsgálta az alperes más lakhatási lehetőségét, és figyelmen kívül hagyta az alperes által az életközösség alatt, illetve annak megszűnése után tanúsított tettleges magatartását.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Csjt. 31/B. §-ának megfelelő értelmezésével a bíróság a házassági bontóperben a felek volt közös lakásának a használatáról köteles dönteni, így annak a perben egyébként nem bizonyított körülménynek, hogy az alperes egy ingatlan 1/6. részilletőségének tulajdonosa, nincs jelentősége.
A felperes kereseti kérelme kizárólag a lakáshasználat módjára korlátozódott, az alperes ellenkérelmét pedig elsődlegesen az osztott használat elrendelése iránt terjesztette elő, és csak ennek a kérelemnek az elutasítása esetére, másodlagosan kérte a tulajdoni helyzet rendezését. A felperes az ingatlan tulajdonjogával, illetve a házastársi közös vagyon megosztásával kapcsolatosan kereseti kérelmet nem terjesztett elő.
Minthogy a használat tárgyában a megalapozott döntés meghozatalához kellő adat állt rendelkezésre, a bíróság nem sértett jogszabályt, amikor az alperes feltételesen és másodlagosan előterjesztett viszontkeresetével érdemben nem foglalkozott.
Tény, hogy a házasság megromlásának folyamatában a felek kölcsönös magatartása az objektíve osztható lakás közös használatának lehetőségét kérdésessé tehette. Az 1996. május 9-én tartott tárgyaláson (38. sorsz. jkv.) azonban a felek egyezően nyilatkoztak arra nézve, hogy elkülönülésük mellett „helyzetük normalizálódott”, „megpróbálnak emberi módon egymás mellett élni”, így az együttélést akadályozó korábbi és mindkét fél terhére róhatóan kialakult helyzet megszűnt, ezáltal pedig a lakáshasználat rendezésének elsődlegesen alkalmazandó módja: az osztott lakáshasználat elrendelése indokolt és jogszerű volt. Ebben a körben a bíróság a közös kiskorú gyermek lakhatási jogát is megfelelő súllyal értékelte.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 24.111/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás