GK BH 2000/454
GK BH 2000/454
2000.10.01.
A helyi önkormányzatok jogszabályban előírt oktatási feladatai ellátási kötelezettségének és e kötelezettség teljesítése során felmerülő költségek megosztásának szempontjai több helyi önkormányzat vállalt – kétnyelvű – oktatási kötelezettsége esetén [1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 8. § (4) bek., 43. § (1) bek., 107. § (2) bek.; 1993. évi LXXIX. tv. 88. §, 90. § (1) bek., 102. § (2) bek. b) pont; Ptk. 4. § (1) és (4) bek., 198. § (1) bek., 201. § (1) bek.].
A T.-i Körzeti Általános Iskola a felperes tulajdonában áll. Az iskola a felperes, továbbá a perben nem álló T.-n és az I. r. alperes önkormányzat területén lakó tanulók alapfokú oktatását látja el. A II. r. alperes területén lakó diákok oktatását az 1993/94-es tanévig teljes körűen ellátta, az 1994/95/ös tanévben már csak a 6., 7. és 8. osztályos tanulók, 1996. évtől pedig már csak a 8. osztályos tanulók jártak az iskolába. A négy önkormányzat képviselő-testülete 1993. március 1-jén együttes ülésén elfogadta az iskola költségvetését. Az önkormányzatok hozzájárulásának a mértékét tanuló arányosan, az alsó tagozatos tanulók után 71 400 Ft-ban, a felső tagozatos tanulók után 84 800 Ft összegben határozták meg. A négy önkormányzat 1994. február 17-én újabb együttes ülést tartott, ahol napirenden szerepelt az általános iskola alapító okiratának és az intézményirányító társulás létrehozására irányuló javaslatnak a megtárgyalása. Az I. r. alperes az együttes ülés többszöri összehívása ellenére is határozatképtelen volt, míg a II. r. alperes polgármestere azt közölte, hogy a társulásban nem kíván részt venni, tanulóit helyben kívánja iskoláztatni. Az együttes ülés a hozzájárulás mértékét 85 000 Ft/tanuló/év összegben fogadta el. Az I. r. alperes 1994. március 1-jén ezt az összeget ugyancsak elfogadta. A felperes és a t.-i önkormányzat 1994. szeptember 29-én együttes ülésén az iskola költségvetését megemelte. Ekkor az I. r. alperes önkormányzat képviselő-testülete működésképtelen volt, a II. r. alperes pedig a határozathozatalban nem vett részt. A pótköltségvetés elfogadásáról az iskola igazgatója az alperesi önkormányzatokat 1994. október 3-án értesítette. A felperes és a t.-i önkormányzat 1/1995. számon hozott határozatával az iskola 1995. évi költségvetését meghatározta, a hozzájárulás mértékét 1995. évben 120 000 Ft-ra emelte.
A felperes módosított keresetében azt kérte, hogy a bíróság az I. r. alperest 2 585 665 Ft, a II. r. alperest 728 812 Ft és kamata megfizetésére kötelezze. Keresetével az 1993-1995. közötti időben keletkezett alperesi hozzájárulások hátralékait érvényesítette.
Az alperesek a kereset elutasítását indítványozták arra hivatkozva, hogy a normatív támogatást megfizették, külön megállapodás hiányában további hozzájárulással nem tartoznak. A II. r. alperes azzal is védekezett, hogy saját iskolát tart fenn, iskolafenntartói kötelezettségének ily módon eleget tesz.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2 585 665 Ft-ot és az évenként megállapított részösszegek után járó évi 20% késedelmi kamatokat. A II. r. alperest 728 812 Ft tőke és a részösszegek után járó késedelmi kamatok megfizetésére kötelezte. Az alpereseket 150 610 Ft, illetőleg 42 480 Ft perköltség fizetésére is kötelezte a felperes javára. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Az 1990. évi LXV. törvény 8. §-ának (4) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy az alapfokú oktatásról mindegyik önkormányzat köteles gondoskodni, ezt az I. r. és a II. r. alperes a felperesi önkormányzat által fenntartott körzeti általános iskola felhasználásával oldotta meg. Az alapfokú oktatásról való gondoskodás kötelezettsége magában foglalja annak forrásai előteremtését is, ez tehát nem szorítkozik az állam által biztosított normatív támogatás átutalására. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az alapfokú oktatás feltételeinek megteremtése során az alperesek megsértették a Ptk. 4. §-ának (1) és (4) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettségüket azzal, hogy az iskola működtetési költségei megfizetésétől 1994. évtől elzárkóztak. Ez a magatartásuk ellenkezett a korábbi években elfogadott gyakorlatukkal is. Megállapította, hogy nem a felperes magatartására vezethető vissza, hogy a perrel érintett években a felek között – a normatív támogatáson felüli hozzájárulásról – nem született megállapodás. Az összegszerűséget a kirendelt könyvszakértői vélemény alapján állapította meg. Utalt arra, hogy a szakértői vélemény csak az iskola fenntartásához szükséges működési költségeket tartalmazta, a szakértő – az összegszerűség kimunkálása során – a tulajdonost terhelő értéknövelő ráfordításokat nem vette figyelembe. Az alperesek permegszüntetésre irányuló kérelmét azért tartotta megalapozatlannak, mert a BM TÁRKI átiratai alapján igazoltnak találta, hogy a felperesi önkormányzat felügyelete alá tartozó iskola nem intézményirányító társulás működése alatt áll. Végzésével az ítélethozatalt megelőzően elutasította az I. r. alperesnek az 1992. évre vonatkozó, az iskolával kapcsolatos költekezése megfizetésére irányuló viszontkeresetét és beszámítási kifogását is.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperesek fellebbezést terjesztettek elő az ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében. Előadták, hogy a perbeli iskolának korábban a társtulajdonosai voltak. A felperes egyoldalú nyilatkozatával szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát, majd a közös fenntartású iskolából kiválva saját intézményt hozott létre. Az alperesek megismételték, hogy az iskolát intézményirányító társulás irányítja, vagyis a felperesnek nincs perbeli jogképessége. Vitatták a szakértői vélemény alapján az összegszerűséget is, mivel álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság nem tisztázta, hogy a szakértő által megjelölt adatok valósak-e, miért haladják meg a más önkormányzatok által fenntartott általános iskolák fenntartási költségeit. Vitatták, hogy jogalap nélküli gazdagodás címén a felperessel szemben helytállási kötelezettségük áll fenn.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Kötelezte az I. r. alperest 7000 Ft, a II. r. alperest 3000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére a felperes javára. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság indokaival egyetértett, azokat kiegészítette azzal, hogy a felperes az alperesek részére szolgáltatást nyújtott a törvényben meghatározott kötelezettségük teljesítéséhez. A szolgáltatás igénybevételét az alperesek maguk sem vitatták, az ellenértéket pedig az igazságügyi könyvszakértői vélemény alapján az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg.
A jogerős ítélettel szemben annak megváltoztatása és a felperes keresetének elutasítása érdekében az alperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő. Az I. r. alperes kifejtette, hogy a felperes az alperesi tanulók befogadásával optimális működést tudott kialakítani, mivel a helykihasználás ily módon megfelelő volt. Sérelmezte, hogy a szakértő ezt nem vizsgálta, továbbá azt sem, hogy az iskola milyen egyéb szolgáltatást végez, mennyi valójában az egy tanulóra jutó tényleges fenntartási, működtetési költség. Hiányolta a szakértői véleményből az összehasonlító adatokat is. Előadta, hogy a felperessel nem kötött megállapodást a beiskolázás vállalására és a felperes által kimutatott költségek arányos részének a megtérítésére sem. Tényként állította, hogy 1995-től a II. r. alperes saját általános iskolájában biztosítja községe tanulóinak alapfokú oktatását.
A II. r. alperes eljárási okokból azért sérelmezte a jogerős ítéletet, mert a pert megindító fizetési meghagyást a felperes község képviselő-testülete nyújtotta be ellene, a képviselő-testületnek viszont nincs perbeli jogképessége. Állította, hogy az együttműködési kötelezettséget a felperes sértette meg azzal, hogy a korábbi közös körzeti általános iskolából kivált, a közös tulajdont egyoldalú nyilatkozatával megszüntette. Sérelmezte, hogy a bíróság nem vette figyelembe az 1993. évi LXXIX. törvény 90. §-a (1) bekezdésének rendelkezését, továbbá figyelmen kívül hagyta az iskola gazdaságtalan működtetésére vonatkozó alperesi előadásokat. Sérelmezte azt is, hogy a viszontkeresete, illetve beszámítási kifogása tárgyában nem született érdemi döntés, illetőleg hogy a másodfokú bíróság a beszámítási kifogásával egyáltalán nem foglalkozott.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmével a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta. A II. r. alperes felülvizsgálati indokaival szemben előadta, hogy az iskolairányító társulásra vonatkozó önkormányzati határozat nem hatályosult, a körzeti általános iskolából a felperes nem vált ki. Az alperesek még azt a hozzájárulást sem fizették meg az 1993. és az 1994. években, amit az önkormányzati együttes üléseken elfogadtak. Állította, hogy a szakértő az iskola tényleges és valós költségeit vette figyelembe. A fenntartás költségeivel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az alperesi községek tanulóinak befogadása többletterhet jelentett. Egyebekben a BH 1997/8. számában megjelent 405. számú jogesetre utalt az alperesnek az összehasonlító adatokat hiányoló indokaival szemben.
Az I. r. alperesnek a szakértői vélemény megalapozatlanságát állító felülvizsgálati indokaival szemben a felperes arra hivatkozott, hogy működési költségeiket a számviteli szabályoknak megfelelően tartották nyilván, a szakértő e bizonylatokat aggálytalannak tartotta. Az I. r. alperes által hivatkozott szolgáltatások nem költségnövelő hatásúak, mivel az igénybevevők önköltséget fizetnek.
A felülvizsgálati kérelmek nem alaposak.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a II. r. alperes felülvizsgálati indokait – az I. r. alperes viszontkeresetét és beszámítási kifogását elutasító rendelkezéseket támadó részében – érdemben nem találta felülvizsgálhatónak, mivel a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján ezt a jogszabálysértést a viszontkeresetet, illetve beszámítási kifogást előterjesztő fél, vagyis az I. r. alperes sérelmezhette volna. Az I. r. alperes azonban ilyen tartalmú felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő.
A II. r. alperes alaptalanul hivatkozott a felperes képviselő-testülete részéről történt keresetindításra, mivel a képviselő-testület által fizetési meghagyással indított pert az elsőfokú bíróság 1996. május 23-án hozott 11. sorszámú jogerős végzésével megszüntette. Ezt követően 1996. június 3-án nyújtotta be a felperes a jelen pert megindító keresetét az I. r. és a II. r. alperessel szemben.
A perbeli iskola ingatlan tulajdonjoga nem képezte a jelen per tárgyát, az azonban a becsatolt okiratokból egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes az ingatlan tulajdonjogát a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 107. §-ának (2) bekezdése alapján kizárólagos joggal megszerezte. A II. r. alperes felülvizsgálati indokaira tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az alapperben megállapított, megalapozott, ezért a számára is irányadó tényállásból még kiemeli, hogy a felperes a négy önkormányzat által fenntartott körzeti általános iskolából nem „vált ki”, azt a perbeli időszakban változatlan feltételekkel tovább működtette. A felek egyenjogú együttműködésén alapuló intézményirányító társulás [Ötv. 43. § (1) bek.] alapítása azért hiúsult meg, mert az 1994. február 17-i együttes ülésen a felperes és T. község képviselő-testületének az erre irányuló kezdeményezését az alperesek elutasították. Az Ötv. 8. §-ának (4) bekezdésében írott kötelező alapfokú oktatásról való gondoskodást azonban továbbra is részben a felperesi iskola igénybevételével oldották meg, annál is inkább, mert a II. r. alperesi község területén 1995-ig csak az általános iskola alsó tagozata működött, ami ezt követően évenként egy-egy felsőtagozatos osztály belépésével bővült.
Az ismertetett okokból a perbeli iskola kizárólagos fenntartója a felperesi önkormányzat maradt. A fenntartással kapcsolatos kötelezettségeit az iskola speciális jellege miatt fokozott jogszabályi követelmények határozták meg. A perbeli körzeti – kétnyelvű – nemzetiségi általános iskola biztosította a körzetben élő általános iskolai tanulók kétnyelvű oktatását, amelyet a felperes a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: tv.) 88. §-ának (6) bekezdése szerint csak akkor szüntethetett meg, illetve szervezhetett át, ha az adott tevékenységről, szolgáltatásról továbbra is megfelelő színvonalon képes gondoskodni oly módon, hogy annak igénybevétele a gyermekeknek, a tanulóknak és a szülőknek ne jelentsen aránytalan terhet. A tv. 88. §-ának (8) bekezdése szerint, amennyiben e körzeti feladat ellátását nem vállalta volna, az intézmény vagyonát köteles lett volna használatra átengedni a megyei önkormányzatnak. Tévesen hivatkozott tehát a II. r. alperes a törvény 90. §-ának (1) bekezdésére abban az értelemben, hogy a felperes saját hatáskörében dönthetett arról, hogy más településről fogadja-e a körzeti nemzetiségi általános iskolába beiratkozni szándékozó tanulókat.
Az alperesek helyesen utaltak felülvizsgálati kérelmükben arra, hogy a felperessel szemben az iskolafenntartással kapcsolatos költségek megtérítéséért nem a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint felelnek. Ugyanakkor téves az a jogi álláspontjuk, hogy az iskolai költségekhez történő hozzájárulás tárgyában közöttük megállapodás nem volt. Az elsőfokú bíróság helyesen utalt ebben a körben a felek korábbi gyakorlatára, amely a képviselő-testületek közös megállapodásának felelt meg. Eszerint a perben érintett önkormányzatok az 1993. március 1-jén elfogadott 1/1993. számú együttes határozatukkal az iskola fenntartási költségeinek az igénybe vevő tanulók arányában történő viseléséről megállapodtak. Az I. r. alperes ezt az 1994. évre vonatkozóan megerősítette. E megállapodástól a felek – a hozzájárulás aránya tekintetében – az évenként megállapított költségvetések eltérő összege, illetve az év közben szükségessé vált költségemelés miatt nem térhettek el, hiszen a tv. 102. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján a felperes volt a jogosult. A feleknek az iskola működtetésére vonatkozó megállapodása a hozzájárulás arányát illetően mindaddig hatályosult, amíg a körzeti általános iskola szolgáltatásait igénybe vevő önkormányzatok az Ötv.-ben meghatározott és a tv.-ben pontosított alapfeladataikat a felperesi iskola igénybevételével oldották meg. A Ptk. 198. §-a (1) bekezdésének és 201. §-a (1) bekezdésének megfelelő ellenszolgáltatás követelésére a szolgáltatást nyújtó felperesi önkormányzat e megállapodás alapján jogosult volt.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság – az alperesek felülvizsgálati indokaival szemben – az összegszerűség tekintetében a kirendelt könyvszakértő véleményének megállapításait aggálytalannak, az arra alapított ítéleti rendelkezéseket megalapozottnak találta. A szakértői véleményből megállapítható, hogy a költségviselés szempontjából a szakértő csak az iskola tényleges fenntartásával és működtetésével kapcsolatos szükséges költségeket vette figyelembe. Alaptalan az alperesek arra történő hivatkozása, hogy a felperesi működtetés nem volt gazdaságos, mivel ez az alapfokú oktatási intézmények fenntartására általában jellemző. Az is köztudott, hogy a fenntartás költségei az állam által nyújtott normatív támogatás összegét jóval meghaladják. A perbeli esetben a „gazdaságos működtetés” fogalma azért sem értelmezhető, mert a kétnyelvű nemzetiségi oktatás költségei nyilvánvalóan eltérnek a tipikus általános iskola költségeitől, így azok összehasonlítás tárgyát nem képezhetik. A Legfelsőbb Bíróság ezért alaptalannak ítélte meg az alpereseknek az összehasonlító adatokat hiányoló felülvizsgálati indokait. Minden alapot nélkülözött az a vélekedésük is, hogy a szakértő nem a valós és tényleges fenntartási költségeket vette figyelembe.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az ismertetett indokoknak megfelelően a megalapozott és érdemben helyes jogerős ítéletet – a fenti indokolásbeli kiegészítéssel és módosítással – a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. IV. 30.792/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás