KK BH 2000/469
KK BH 2000/469
2000.10.01.
Egyesület közhasznúsági nyilvántartásba csak akkor vehető, ha alapszabálya pontosan meghatározza azt, hogy tagjain kívül kik és milyen formában részesülhetnek közhasznú szolgáltatásaiból [1997. évi CLVI. tv. 2. § (1) bek. a) pont, 4. § (1) bek. a) pont, 7. § (1) bek. 3. pont, (2) bek., 8. § (1) bek., 26. § c) pont].
Az elsőfokú bíróság végzésével módosított alapszabálya alapján közhasznú szervezetté minősítette a kérelmező egyesületet, egyidejűleg rendelkezett K. János Miklós képviseleti joga megszűnéséről.
A Fővárosi Főügyészség az elsőfokú bíróság végzése elleni fellebbezésében indítványozta annak megváltoztatását, és a közhasznú szervezetté minősítés iránti kérelem elutasítását. A fellebbezésben kifejtettek szerint a kérelmező alapszabályából megállapítható biztosító tevékenysége miatt nem minősíthető közhasznú szervezetnek; az alapszabályból nem állapítható meg, hogy tagjain kívül kik részesülhetnek közhasznú szolgáltatásaiból, illetve tevékenysége ezért nem is közhasznú; az alapszabályülések nyilvánosságára, a választmány határozathozatalára, a tagok kooptálására és a vezetőségek választására vonatkozó rendelkezései sértik a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Tv.) és az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény rendelkezéseit.
A Legfőbb Ügyészség átiratával a főügyészség fellebbezését fenntartotta.
A kérelmező a főügyészségi fellebbezésre észrevételt tett, álláspontja szerint nem biztosító egyesület, csak szociális segélyek nyújtásával foglalkozik; nem zártkörű, csak a művészek köre van meghatározva, alapszabálya nem zárja ki, hogy mások is részesülhessenek a közhasznú szolgáltatásokból; alapszabálya nem sérti a Tv. egyéb rendelkezéseit sem.
A fellebbezés részben, az alábbiak szerint alapos.
A Tv. 4. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a közhasznúsági nyilvántartásba vételhez a szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell, hogy a szervezet milyen, e törvényben meghatározott közhasznú tevékenységet folytat, és – ha tagsággal rendelkezik – nem zárja ki, hogy tagjain kívül más is részesülhessen a közhasznú szolgáltatásaiból. A kérelmező alapszabályából nem állapítható meg, hogy tagjain kívül kik és milyen formában részesülhetnek közhasznú szolgáltatásaiból (alapszabály 2.1 pontja). Az alapszabály 2.3 pontjában megjelölt közhasznú tevékenységek így csak a tagokra vonatkozhatnak egyéb más alapszabályi rendelkezés hiányában. Ahhoz, hogy a kérelmező a Tv. 26. §-ának c) pontjában foglaltaknak egyébként megfelelő tevékenysége közhasznúnak minősüljön, alapszabályának rendelkeznie kell arról, hogy a nem tagok – tehát akik nem is szándékoznak az egyesület tagjai lenni – az egyesület milyen közhasznú szolgáltatásaiból és hogyan részesülhetnének.
A Legfelsőbb Bíróság itt jegyzi meg, hogy a korábbi eseti döntéseivel már kialakított gyakorlata szerint az egyesületi céloknak, tevékenységeknek a támogatandó személyek egy meghatározott csoportjához – itt az alkotóművészek – való kapcsolódása önmagában nem jelentené a közhasznú szolgáltatások igénybevételének, a kedvezményezettek körének zártságát akkor, ha a szolgáltatásokból a tagokon kívül más alkotóművészek is részesülhetnének anélkül, hogy az egyesület tagjai lennének.
Nem felel meg a Tv. 7. §-a (1) bekezdése 3. pontjának az alapszabályülések nyilvánosságára vonatkozó 7.1.6 pontja, mert az elnökség ülésein az elnök által meghívottak, továbbá a sajtó képviselői vehetnek részt, amely a nyilvánosság korlátozásának tekinthető. A kérelmezőnek az iratokba való betekintést szabályozó szervezeti és működési szabályzata sérti a Tv. 7. §-ának (2) bekezdését a betekintésre jogosult személyek körének korlátozása miatt.
A kérelmező alapszabálya hiányos, mert a legfőbb szervére, a választmányra vonatkozó 7.1 pontja nem tartalmazza a Tv. 8. §-ának (1) bekezdésében foglalt tiltó rendelkezéseket.
Nem találta alaposnak a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést a kérelmező egyesületi jogállására és az általa folytatandó tevékenység közhasznúságára vonatkozóan.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint önmagában az, hogy a kérelmező alapszabálya szerint biztosító tevékenységet is végez – az alapszabály 7.1.4 pontja utal a biztosításra –, nem jelenti azt, hogy a már 1992-ben nyilvántartásba vett kérelmező biztosító egyesületnek minősüljön a közhasznúsági nyilvántartásba vételi eljárásban. Ebből következően közhasznú szervezetté minősítése nem ütközik a Tv. 2. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott tilalomba. A kérelmező ténylegesen és alapvetően szociális, kulturális és érdekvédelmi tevékenységet folytat, amely nem biztosító tevékenység. Az alapszabály 14.3 pontjának utalása a szociális biztosítási rendszerben való részvételre lényegében a 13.1 pontban hivatkozott, már nem hatályos jogszabályok szerinti egységes segélyezési rendszerre vonatkozik, amely szintén nem biztosító tevékenység.
Nem vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság az alapszabály 7.1.1 és 8.2 pontjainak törvényességét. Az alapszabály e rendelkezéseit a közhasznúvá minősítéssel összefüggő módosítás érintette, így ezek törvényességének vizsgálata jelen eljárásnak nem tárgya. A kérelmező 1992 februárjában történt nyilvántartásba vételét elrendelő jogerős végzés alapjául szolgáló, most kifogásolt alapszabályi rendelkezéseket, illetőleg a kérelmező nyilvántartásba vételét elrendelő végzést ebben az eljárásban már nincs lehetőség fellebbezéssel támadni.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróságnak az új határozat meghozatala előtt hiánypótlás keretében fel kell hívnia a kérelmezőt alapszabályának az e végzés indokolásában foglaltak szerinti módosítására, illetőleg kiegészítésére. (Legf Bír. Kny. III. 37.081/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás