47/2000. (XII. 14.) AB határozat
47/2000. (XII. 14.) AB határozat1
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
2000.12.14.
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 283/B. §-a alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
2. Az Alkotmánybíróság elrendeli a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 283/B. §-a alapján lefolytatott és jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát, amennyiben az elítélt még nem mentesült a hátrányos következmények alól.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 283/B. §-át több okból is alkotmányellenesnek tartja, ezért annak megsemmisítését indítványozza.
Kifogásai a következők:
1. A jogalkotó azáltal, hogy a Btk. rendszerében a ,,visszaélés teljesítményfokozó szerrel vagy módszerrel'' elnevezésű bűncselekményt a kábítószerrel visszaélés közvetlen szomszédságában helyezte el, a két bűncselekményt azonos mértékben tekinti társadalomra veszélyesnek. A doppingszereknek azonban nincs káros hatásuk, nem okoznak függőséget, tehát használatuk nélkülözi a társadalomra veszélyességet, így nem indokolt e magatartások büntetőjogi szankcionálása.
2. A kifogásolt jogszabály megkülönböztetés nélkül ,,sporttevékenységről'' beszél, noha a doppingszerek tilalma csak a versenysportra vonatkozhat, és csak a sportegyesületek tagjait kötelezheti. Szabadidősport és magánszemélyek vonatkozásában a büntetőjogi tilalom illetéktelen állami beavatkozásnak minősül.
3. A kifogásolt jogszabály egyes törvényi tényállási elemei – a bűncselekmény megvalósulásának törvényi előfeltételeit tekintve – sértik a jogbiztonság alkotmányos követelményeit, és ekként sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, illetve a 8. § (2) bekezdését is.
A bűncselekmény ugyanis bizonyos jogszabályok, egyezmények, előírások megszegése útján valósítható meg.
Márpedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vagy egyes sportszövetségek tilalmi listái, szabályai nem tekinthetők jogszabálynak, nem részei a magyar jogrendnek. Ezen túlmenően, a sporttörvény rendelkezései ellenére, a kapott törvényi felhatalmazás alapján a Kormány nem alkotta meg azt a részletes rendeletet, amely a belső jogrendszer keretei között felsorolná a tilalmazott szereket.
4. A sérelmezett jogszabály ezen kívül nem állja meg a helyét büntetőjogi szempontból sem. Nem tisztázza a lehetséges elkövetők körét, nem tartalmazza a konkrét elkövetési magatartást, illetve a várható szankciót. Az egyes elkövetési cselekmények határozatlanok, az elkövetők köre aszerint sincs behatárolva, hogy bárki lehet tettes, felbujtó, bűnsegéd, stb.
II.
1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy ,,a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.''
2. A büntető jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény 65. §-a új bűncselekményként ,,Visszaélés teljesítményfokozó szerrel vagy módszerrel'' elnevezés alatt a következő törvényi tényállást iktatta be a Btk.-ba, 1999. március 1-jei hatállyal.
,,283/B. § (1) Aki nemzetközi egyezmény, nemzetközi szervezet, jogszabály vagy hatóság előírásának megszegésével teljesítményfokozásra alkalmas szert sporttevékenység körében történő teljesítményfokozás céljából előállít, készít, megszerez, tart, felhasznál, az országba behoz, onnan kivisz vagy az ország területén átvisz, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki sporttevékenység körében történő teljesítményfokozása céljából nemzetközi egyezmény, nemzetközi szervezet, jogszabály vagy hatóság előírásának megszegésével teljesítményfokozásra alkalmas beavatkozásnak magát aláveti.
(3) Aki nemzetközi egyezmény, nemzetközi szervezet, jogszabály vagy hatóság előírásának megszegésével teljesítményfokozásra alkalmas szert sporttevékenység körében történő teljesítményfokozás céljából kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(4) A (3) bekezdés szerint büntetendő, aki sporttevékenységet végző személyen sporttevékenység körében történő teljesítményfokozás céljából nemzetközi egyezmény, nemzetközi szervezet, jogszabály vagy hatóság előírásának megszegésével teljesítményfokozásra alkalmas beavatkozást végez.
(5) Ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, a (3)–(4) bekezdés esetén bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a bűncselekményt
a) üzletszerűen,
b) bűnszövetségben
követi el.
(6) Ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, az (5) bekezdés szerint büntetendő, akinek a (3)–(4) bekezdésben meghatározott bűncselekménye folytán tizennyolcadik életévét be nem töltött személy használ fel teljesítményfokozásra alkalmas szert, illetőleg ilyen személyen végez teljesítményfokozásra alkalmas beavatkozást, úgyszintén az is, aki a (3) bekezdésben meghatározott bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával követi el.
(7) Az (1) bekezdés esetén nem büntethető, aki, mielőtt a teljesítmény fokozására alkalmas szer előállítása, készítése, megszerzése, tartása, az országba behozatala, onnan kivitele, az ország területén átvitele a hatóság tudomására jutott volna, a tevékenységét a hatóság előtt felfedi, illetőleg az elkészített, megszerzett, tartott, vagy az országba behozott teljesítményfokozásra alkalmas szert a hatóságnak átadja, és lehetővé teszi a készítésben, megszerzésben, szállításban részt vevő más személyek kilétének megállapítását.
(8) Nem büntethető, aki teljesítményfokozásra alkalmas szert sporttevékenysége során felhasznált, vagy rajta teljesítményfokozásra alkalmas beavatkozást végeztek, és ezt a hatósági orvosi vizsgálat előtt felfedi.''
III.
Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott:
1. A jogállamiság elvéből következik a jogbiztonság követelménye is. Az Alkotmánybíróság állandóan követett gyakorlata ezt tette meg egyik követendő mércének, amelyhez képest az egyes jogszabályok alkotmányossága viszonyítható. Eszerint: ,,A jogbiztonság – az Alkotmánybíróság értelmezésében – az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak, és a norma címzettjei számára a büntetőjogban is előre láthatóak legyenek.'' [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992. 77, 84.]
Különösen vonatkozik ez az elv az anyagi büntetőjog területére, közelebbről az egyes bűncselekmények törvényi tényállásaira. Az Alkotmánybíróság a 30/1992. (V. 26.) AB határozatában a büntetőjogi tényállásokkal szemben – többek között – a következő mércét állította:
,,Az alkotmányos büntetőjog követelményei szerint a büntetőjogi szankció kilátásba helyezésével tilalmazott magatartást leíró diszpozíciónak határozottnak, körülhatároltnak, világosan megfogalmazottnak kell lennie. Alkotmányossági követelmény a védett jogtárgyra és az elkövetési magatartásra vonatkozó törvényhozói akarat világos kifejezésre juttatása. Egyértelmű üzenetet kell tartalmaznia, hogy az egyén mikor követ el büntetőjogilag szankcionált jogsértést. Ugyanakkor korlátoznia kell az önkényes jogértelmezés lehetőségét a jogalkalmazók részéről. Vizsgálni kell tehát, hogy a tényállás a büntetendő magatartások körét nem túl szélesen jelöli-e ki és elég határozott-e.'' (ABH 1992. 167, 176.)
2. A Btk. 283/B. § (1)–(4) bekezdései a fent kifejtett alkotmányossági követelményeknek nem felelnek meg, mert a törvényi tényállás egyes elemei bizonytalan jogfogalmakat tartalmaznak.
2.1. A ,,nemzetközi egyezmény előírásainak'' megszegése mint büntethetőségi előfeltétel, meghatározásként nem elegendő.
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 16. §-a a következő rendelkezést tartalmazza:
,,Nemzetközi szerződés
16. § (1) Az általánosan kötelező magatartási szabályt tartalmazó nemzetközi szerződést a tartalmának megfelelő szintű jogszabályba foglalva kell kihirdetni.
(2) A jogszabályba nem foglalt nemzetközi szerződést – ha a köztársasági elnök vagy a Kormány másként nem rendelkezik – a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.''
Ebből következik, hogy egy jogszabályba foglalás nélküli, illetve egy közzé nem tett nemzetközi egyezmény előírásainak megszegése nem alapozhatja meg a büntetőjogi felelősséget.
2.2. A ,,nemzetközi szervezet előírásainak'' megszegése bizonytalan jogfogalom. Nem derül ki, hogy milyen szervezetről, milyen tartalmú előírásokról van szó, a tilalom milyen módon válik megismerhetővé, miként közlik azt a büntető jogszabály címzettjeivel. Az ilyen előírás vagy tilalom önmagában tehát nem lehet kötelező az állampolgárokra, és nem is tekinthető jogszabálynak, nem lévén része a magyar jogrendszernek. Ilyen megnevezésű jogforrás nem szerepel a magyar jogszabályok felsorolásában. [Jat. 1. § (1) bekezdés.]
2.3. Azonos a helyzet a ,,hatósági előírás'' megszegése esetében is. A törvényi tényállás nem határozza meg e fogalom tartalmát, következésképpen nem állapítható meg, hogy a jogalkotó milyen hatóságra és előírásra gondolt.
A ,,hatósági előírás'' nem jogszabály, és sem ez, sem pedig az előző pontban említett ,,nemzetközi szervezet előírása'' nem fogható fel általánosan kötelező jogforrásként.
2.4. A ,,jogszabály előírásának megszegése'' mint a büntetőjogi felelősség megállapításának alapja és előfeltétele elvileg helyes, de ez a fogalom túlságosan tág, mert a magyar jogrendszerben szereplő valamennyi jogszabályt – beleértve az alacsonyabb szintű és a helyi jogszabályokat is – felöleli.
Az indítvány által támadott büntető jogszabály törvényi tényállásának a fenti hiányosságai tehát olyan jogbizonytalanságot eredményeznek, amelyek nem egyeztethetők össze a jogállamiság követelményeivel.
3. A sporttevékenység és a sportoló fogalmát a sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Stv.) 1. §-a határozza meg az alábbiak szerint:
,,1. § E törvény alkalmazásában
1. sporttevékenység: meghatározott szabályok szerint időtöltésként vagy hivatásszerűen végzett testedzés, szellemi gyakorlat, amely az egyetemes kultúra része;
2.
3. sportoló: a sporttevékenységet folytató természetes személy;
4. hivatásos sportoló: az a természetes személy, aki sportszervezettel létesített munkaviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, továbbá egyéni vállalkozás (a továbbiakban együtt: szerződéses viszony) keretében jövedelemszerzési céllal sporttevékenységet folytat, és rendelkezik a sportági szakszövetség, illetőleg a sportszövetség feltételei szerint megszerzett hivatásos sportolói engedéllyel;
5. szabadidős sportoló: az a természetes személy, aki sporttevékenységet nem hivatásos sportolóként végez; (...)''
4. A miniszterek feladat- és hatáskörének változásával, valamint az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló 1998. évi LXXXVI. törvény 77. § (2) bekezdésének i) pontja hatályon kívül helyezte az Stv. 1. § 2. pontja szerinti ,,versenysport'' fogalmat.
Az Stv. felhatalmazása alapján kibocsátott a meg nem engedett teljesítményfokozó szerek, készítmények és módszerek használata tilalmának szabályairól szóló 86/1998. (VI. 6.) Korm. rendelet 1. §-a értelmében a rendelet hatálya az Stv. 1. §-ának 2. pontja szerinti versenysportban résztvevőkre terjedt ki.
Tekintettel arra, hogy a versenysport törvényi meghatározása már nincs hatályban, a támadott büntetőjogi törvényi tényállás általában a ,,sporttevékenység'' körében tekinti megvalósíthatónak a büntetendő magatartásokat.
Ebből következik, hogy a büntetendő magatartás elvileg nemcsak a hivatásszerűen vagy versenyszerűen folytatott, hanem szinte valamennyi, hobby-jellegű, vagy iskolai és szabadidős sporttevékenység keretében is megvalósulhat, illetve a szankcionálás ezekre is kiterjeszthető lehetne. A potenciális elkövetői kör tehát tetszőleges jogértelmezés szerint kiterjeszthető vagy szűkíthető. Ez a jogbizonytalanság is ellentétben áll a jogállamiság követelményével.
Az Alkotmánybíróság azonban rámutat arra, hogy a teljesítményfokozó szerek használata, előállítása, forgalmazása, kereskedelme stb. a versenyszerű vagy hivatásszerű sporttevékenység körében, illetve ezekkel összefüggésben olyan társadalomra veszélyes magatartásként jelentkezhet, amely büntetőjogi szankcionálást igényel. Az ilyen büntetőjogi szankcionálás önmagában nem alkotmányellenes, ezért a jogalkotó – az alkotmányos büntetőjog keretein belül – nincs elzárva a megfelelő büntetőjogszabályok megalkotásától.
A jelenleg hatályos büntetőjogi norma tehát csupán az ismertetett alaki hiányosságok okából tekintendő alkotmányellenesnek.
5. A fent kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság a Btk. 283/B. §-át alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette, mert az a felsorolt formai okokból nem felel meg az alkotmányos büntetőjog követelményeinek, figyelemmel az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonsági szempontokra.
A támadott törvényszakasz (5) és (6) bekezdéseiben szabályozott minősített esetek, valamint a (7) és (8) bekezdéseiben részletezett büntethetőséget megszüntető okok az (1), (2), (3) és (4) bekezdésekben meghatározott alapesetekhez kapcsolódnak, ezért a megsemmisítés tárgyi összefüggés folytán ezekre is kiterjed.
6. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 43. § (3) bekezdése alapján rendelkezett az Alkotmánybíróság az eddig lefolytatott büntetőeljárások felülvizsgálatáról.
A Magyar Közlönyben történő közzététel az Abtv. 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 140/B/1999.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás