BK BH 2000/477
BK BH 2000/477
2000.11.01.
A folytatólagosan elkövetett megrontás bűntettével bűnhalmazatban a folytatólagosan elkövetett természet elleni fajtalanság bűntettét is megvalósítja az a 18. életévét betöltött vádlott, aki a vele azonos nemű sértettel, annak 14. életéve betöltése előtt fajtalankodik, és ezt a cselekményt a sértett 14. életévének a betöltése után is folytatja [Btk. 12. § (1) és (2) bek., 199. §, 201. § (1) bek.].
A városi bíróság az 1998. február 25. napján kihirdetett ítéletével a terhelt bűnösségét folytatólagosan elkövetett megrontás bűntettében és folytatólagosan elkövetett természet elleni erőszakos fajtalanság bűntettében állapította meg, és ezért – halmazati büntetésül – 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A felnőttkorú terhelt és családja, továbbá az 1981. július 22-én született sértett a családjával – közös építkezés miatt – 1993 decemberében közös lakásban élt, ennek kapcsán a terhelt és a kiskorú egy szobában laktak, és egy ágyban aludtak.
Az említett időponttól kezdve a terhelt több ízben simogatta a kiskorú sértettet testszerte, majd a nemi szervét is. Később arra kérte, hogy ő is simogassa, és a kezével elégítse ki. Előfordult, hogy a vékony testalkatú és befolyásolható gyermeket bántalmazta, és durván szidalmazta.
A terhelt 1996-ban – a közös ikerház felépülése ellenére – hosszabb ideig még a kiskorú sértettel egy ágyban aludt. 1996. év nyarán – már a szülei lakásában – töltötték együtt az éjszakát, amikor a terhelt két-három ízben megütötte a sértettet, amiért nem volt hajlandó vele fajtalankodni.
A terhelt és a sértett közötti fajtalankodás 1997. február végéig tartott, a sértett szülei ekkor szereztek tudomást a történtekről, és magánindítványt terjesztettek elő.
Az elsőfokú bíróság a terheltnek azt a magatartását, mely szerint a 14. életévét még be nem töltött sértettel fajtalankodott (1993 végétől 1995. július 22-ig terjedő időszak) a Btk. 201. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és eszerint minősülő és büntetendő folytatólagosan elkövetett megrontás bűntettének,
az ezt követően 1997. február végéig elkövetett cselekményét pedig – mely szerint azonos nemű személyt erőszakkal fajtalanságra, illetve annak elkövetésére kényszerített – a Btk. 200. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és aszerint minősülő és büntetendő folytatólagosan elkövetett természet elleni erőszakos fajtalanság bűntettének minősítette.
A kölcsönös perorvoslatok kapcsán eljárt megyei bíróság, mint másodfokú bíróság az 1998. október 1. napján kelt ítéletével az elsőfokú ítéletnek a bűnösséget megállapító és büntetést kiszabó részét megváltoztatta, a terheltet az ellene folytatólagosan elkövetett természet elleni erőszakos fajtalanság bűntette miatt emelt vád alól felmentette, a büntetést pedig – a halmazati jellegre utalás mellőzésével – 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra enyhítette.
Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az elbírált esetben a terhelt által alkalmazott erőszak nem értékelhető komoly ellenállás leküzdésére alkalmasnak, továbbmenően a sértett sem tanúsított valódi ellenállást – lehetősége lett volna ugyanis segítséget kérni –, ennek hiányában pedig a szóban levő bűncselekmény nem állapítható meg.
Vizsgálta a megyei bíróság a felmentés kapcsán, hogy a vád tárgyává tett cselekmény valamely más bűncselekmény törvényi tényállását nem valósította-e meg. Álláspontja szerint e körben a Btk. 174. §-ában írt kényszerítés bűntettének elkövetése kerülhetett szóba. Tekintettel arra, hogy az említett bűntett megállapíthatóságának lényeges eleme, a jelentős érdeksérelem okozása jelen esetben hiányzik, a megyei bíróság a kényszerítés bűntettét sem látta megállapíthatónak a terhelt terhére.
A megyei bíróság ítélete ellen a megyei főügyész nyújtott be 1999. március 26. napján felülvizsgálati indítványt, a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt anyagi jogszabálysértés miatt. Az indítványban kifejtettek szerint tévedett a megyei bíróság, amikor a terheltet más bűncselekmény törvényi tényállásának hiányában felmentette. Az eljárt bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a terheltnek a 14. életévét meghaladó, de a 18. életévét még be nem töltött sértett sérelmére megvalósított fajtalankodása – az erőszak vagy az élet és testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetés hiányában is – bűncselekményt, nevezetesen a Btk. 199. §-ába ütköző természet elleni fajtalanságot valósítja meg, és a szóban forgó magatartást a megyei bíróságnak ekként kellett volna minősítenie. Ezért a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a megyei bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt fenntartotta. Rámutatott arra – miután a terhelt a vele azonos nemű sértettel a 14. életévének betöltése után is fajtalankodott –, a természet elleni fajtalanságot a megrontással halmazatban meg kell állapítani.
A védő a nyilvános ülésen felszólalásában annak a véleményének adott hangot: nincs adat arra, hogy a terhelt a 14. életévének betöltése után is fajtalankodott a sértettel. Továbbmenően utalt arra is, hogy a terhelt az eltelt hosszabb idő alatt megkomolyodott, becsületes életmódot folytat. Ezért a megtámadott határozat hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati indítvány alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a védelmi felszólalásra figyelemmel mindenekelőtt arra kíván rámutatni, hogy a Be. 284. §-ának (1) bekezdése, valamint a 284/A. §-ának (2) bekezdése kimerítően felsorolja azokat az okokat, amelyek alapján a jogerős bírósági határozatok felülvizsgálatának helye van. Ebből következik, hogy a Legfelsőbb Bíróság kötve van a jogerős ítéletben megállapított tényálláshoz. Az ítéleti tényállás pedig egyértelműen leszögezi, hogy a terhelt a sértettel való fajtalankodást annak a 14. életéve betöltése után is, 1997. február végéig folytatta.
Ehhez képest anyagi jogszabályt sértett a megyei bíróság, amikor a terheltet folytatólagosan elkövetett természet elleni erőszakos fajtalanság bűntette miatt ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. Figyelmen kívül hagyta a Btk. 199. §-ának a rendelkezését, amely szerint az a 18. életévét betöltött személy, aki ennél fiatalabb, azonos nemű személlyel fajtalankodik, bűntettet követ el, és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A terhelt tehát az erőszak vagy élet és testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetés hiányában is bűncselekményt valósított meg, amikor a 14. évét betöltött, ám a 18. életévénél fiatalabb, azonos nemű sértettel fajtalankodott. Ez a bűncselekmény pedig a megelőzően véghezvitt megrontás bűntettével anyagi halmazatban áll, ehhez képest önálló értékelésének sem anyagi, sem eljárásjogi akadálya nincs.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, a megyei bíróság ítéletét a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. (Legf. Bír. Bfv. IV. 890/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás