BK BH 2000/48
BK BH 2000/48
2000.02.01.
Csalást valósít meg az a pénztárosi munkakörben foglalkoztatott elkövető, aki a számítógépes nyilvántartásba fiktív vásárlásokat és eladásokat vezet be eltérő árak feltüntetésével, és e kettő között mutatkozó árkülönbözet összegét eltulajdonítja [Btk. 318. § (1) bek., (5) bek. b) pont].
A városi bíróság a vádlott bűnösségét folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett, nagyobb kárt okozó csalás bűntettében állapította meg, és ezért a vádlottat 1 évi börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott jelenleg építőipari vállalkozóként ténykedik. Korábban a városi bíróság mint a fiatalkorúak bírósága 1992. október 13-án jogerőre emelkedett végzésével lopás vétsége miatt próbára bocsátotta.
A vádlott 1995. november 13-tól 1996. június 24-ig pénztárosi munkakörben dolgozott a kft.-nél. A kft. italáru nagy- és kiskereskedelmi tevékenységet folytat. A kft.-nél a számlázás és a számlavezetés számítógépes rendszeren történt. A vádlott a pénztárt önállóan kezelte, a napi bevétellel a számítógépes nyilvántartás alapján mindennap a kft. ügyvezetőjének számolt el.
A vádlott 1996. május 17. és 1996. június 21. közötti időszakban az általa kezelt pénztárból összesen 651 000 forint bevételt tulajdonított el oly módon, hogy fiktív adatokat vitt be a számítógépbe. A vádlott fiktíven vásárolt italrekeszeket úgy, hogy egy-egy kézpénzes vásárlás esetén a számla számítógépbe történő beírásakor a számlába bevitt tételhez bizonyos mennyiségű rekeszt hozzáírt. Rekeszvásárlásra azonban a valóságban nem került sor. A vádlott az ily módon összegyűlt fiktív mennyiséget - általában napi kb. 50-80 db rekeszt - még aznap fiktíven el is adta. A vádlott a rekeszek fiktív vásárlásakor a hivatalos árakat tüntette fel a számítógépen, majd amikor azokat eladta, jóval alacsonyabb árat szerepeltetett, és a napi bevételből a manipulált árkülönbözetet eltulajdonította.
A fenti módon összesen 691 000 forint kárt okozott a kft.-nek, amely nem térült meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védője jelentett be fellebbezést, felmentés végett.
A megyei főügyész az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezések nem alaposak.
A megyei bíróság az ügy teljes körű felülbírálatának eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság törvényesen folytatta le a büntetőeljárást, ennek során az ügy alapos elbírálásához szükséges bizonyítékokat hiánytalanul beszerezte, és a rendelkezésre állt bizonyítékokat hiánytalanul és helyesen értékelve állapította meg az ítélkezése alapjául szolgáló tényállást, amelyet a megyei bíróság minden vonatkozásban hibátlannak talált.
Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításának alapjául szolgáló bizonyítékok értékeléséről is részletesen számot adott ítéletének indokolásában, amelynek helyes végkövetkeztetése az, hogy a készlet nyilvántartásához alkalmazott program és a számítógépes rendszer vádbeli időszakra vonatkozó „elmentett” adatállományának elemzése alapján minden kétséget kizáróan megállapítható volt a vád tárgyává tett cselekmények vádlott által történt elkövetése, elsősorban az elsőfokú bíróság által az eljárásban eseti szakértőként bevont számítástechnikai szakember szakvéleményére figyelemmel.
Ezért a megyei bíróság a szakértői véleményből kiindulva, az elsőfokú bíróság helyes megállapításai mellett a következő összefoglaló jellegű kiemelését tartja szükségesnek.
Megállapítható, hogy az eltérő egységárak alkalmazására céltudatos tevékenység eredményeként került sor. Ezt bizonyítja egyrészt az ilyen esetek rendszeres és nagyszámú előfordulása, másrészt - és döntően - az a körülmény, hogy az alacsonyabb egységár alkalmazása minden esetben a rekeszek értékesítéséhez kötődött, és azokon a napokon, amikor ilyenre sor került, a megvásárolt és eladott rekeszek darabszáma szám szerinti egyezőséget mutat. Ezek a körülmények az egységárban való tévedés és az adatok közötti véletlenszerű egybeesés lehetőségét egyaránt kizárttá teszik.
Egyértelműen megállapítható az is, hogy az egységár megváltoztatása kizárólag a vádlottnak állt érdekében, minthogy ebből rajta kívül másnak semmilyen előnye nem származhatott. Nincs jelentősége annak, hogy a számítógépes rendszerhez az ügyvezetőnek is hozzáférési lehetősége volt. (Megjegyzendő, hogy az ügyvezető részéről az ilyen beavatkozást legfeljebb a bevétel egy részének adózás alóli elvonása motiválhatta volna, amire azonban a bevétellel elszámolásra kötelezett vádlott közreműködése nélkül nem is lett volna módja.) Az ügyvezető cselekményét kizárja az a körülmény is, hogy a módosított áron történő „értékesítésekre” a programba rövid időre belépése után került sor. Az értékesítések rögzítését pedig rendszeresen csak a vádlott végezte, akinek a belépésváltozások igen rövid időtartama miatt fizikailag is egyedüli lehetősége volt a számítógép programjának adatállományába való beavatkozásra. A másodfokú tárgyaláson a vádlott előadta, hogy a telephelyen egyetlen számítógéppel dolgoztak.
Ilyen körülmények között nem lehet jelentőséget tulajdonítani annak, hogy az ármódosítások vélhetően az ügyvezető kódjával történtek, miután ennek megismerésére objektíve lehetősége volt a vádlottnak. Nincs továbbá jelentősége annak a nyomozási hiányosságnak sem, hogy a nyomozó hatóság nem gondoskodott az adatállomány „elmentéséről”, és emiatt a szakvélemény szerint „bár a program által biztosított listái alapján, a június 24-i állapotnak megfelelően mutatkoznak az adatok, de ezen adategyezőség nem mondható biztosnak”. Az ugyanis megállapítható, hogy 1996. november 23-án „elmentett” adatállomány alapján tett szakértői megállapítások alátámasztják az ügyvezető által 1996. június 24-én tett feljelentés és a becsatolt számítógépes kartonokkal igazolt ármódosítások tényét. Az azonosság tehát csak számítástechnikai módszerekkel nem igazolható.
Mindenre figyelemmel eltérő tényállás megállapítására nem kerülhetett sor a másodfokú eljárásban, így a felmentésre irányuló védelmi fellebbezések nem vezethettek eredményre.
Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállás alapján törvényesen mondta ki a vádlott bűnösségét a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés II. fordulatának c) pontjára figyelemmel az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettében.
Az elsőfokú bíróság alapvetően a büntetésre kiható körülményeket is helyesen sorolta fel, amelyek csupán annyiban szorulnak helyesbítésre, hogy nem értékelhető súlyosító körülményként az, hogy a vádlott „a bűncselekményt munkaköre felhasználásával valósította meg.” A vádlottnak ugyanis kizárólag a munkaköréből adódó lehetőség kihasználásával volt módja a bűncselekmény elkövetésére, így ez külön nem írható a terhére. Ugyanakkor súlyosító körülmény a bűncselekmény nehezen felismerhető módon való elkövetése.
Az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben megfelelő tartamú szabadságvesztés büntetést szabott ki, ezért annak enyhítése sem jöhetett szóba.
Az elsőfokú ítélet további rendelkezései is törvényesek.
A megyei bíróság a fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2. Bf. 1305/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás