BK BH 2000/481
BK BH 2000/481
2000.11.01.
Nem valósul meg a lopás, ha a terhelt a tulajdonában és birtokában álló földterületről learatja a sértettek által elvetett búzából termett terményt;
ilyen esetben a sértettek a terményből természetbeni részesedést követelhetnek, vagyis a terhelt és a sértettek között olyan elszámolási jogviszony keletkezik, amelyet a polgári jog szabályai szerint kell elbírálni [Btk. 316. § (1) bek.; Ptk. 94. §, 99. §, 125. § (1) és (2) bek.].
A városi bíróság az 1997. november 20. napján kihirdetett ítéletével a terhelt bűnösségét 7 rendbeli lopás vétségében állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 100 napi tétel – napi tételenként 400 forint – pénzbüntetésre ítélte. Kötelezte a terheltet, hogy tizenöt napon belül a sértetteknek személyenként 6720 forintot, annak kamatait, továbbá az államnak járó illetéket fizesse meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt és a hét sértett a szövetkezettől kaptak földterületet, amelyek egymás mellett helyezkedtek el. A sértettek a földet nem osztották fel egymás között, hanem azt egy darabban hagyták, és az erre szinte alkalmatlan területet 1995 őszén búzával bevetették. A sértettek a szóban levő földterületet az 1996. május 16. napján kelt adásvételi szerződéssel az önkormányzatnak eladták azzal a kikötéssel, hogy a vevő csak 1996. július 15. napján lesz birtokos, így a búza learatására még a birtokbavétel előtt sor kerülhet.
A földterület bevetése után derült ki, hogy a föld kimérése tévesen történt, nevezetesen: a sértetteknek kimért földdarabból mintegy 40x500 méteres sáv – s még további két hektár – a terhelt földterületéhez tartozik. A terhelt ezért 1996. június végén erről a földterületről a búzát learatta, és ezáltal a sértetteknek összesen 53 760 forint kárt okozott. A sértettek közül az egyik sértettnek két rész, míg a többinek egy-egy tulajdoni része volt.
A védelmi perorvoslatok kapcsán eljárt megyei bíróság mint másodfokú bíróság az 1998. november 24. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a magánfelek részére megítélt kártérítés összegét a terhelt az ítélet jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül köteles megtéríteni; a magánfeleknek a megítéltet meghaladó polgári jogi igénye érvényesítését egyéb törvényes útra utasította.
Kiegészítette a tényállást annyiban, hogy a terhelt az egyes sértetteknek legalább 6720 forint, illetve egy sértettnek legalább 13 440 forint, összesen legalább 53 760 forint kárt okozott.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozással anyagi jogszabálysértést sérelmezve, a terhelt felmentése, továbbá a polgári jogi igény elutasítása érdekében.
A felülvizsgálati kérelemben részletesen kifejtett álláspont szerint a terhelt magatartása nem valósította meg a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésében meghatározott lopást, mivel a terheltnek a földhivatal 1995. október 31-én birtokba adta a búzával már bevetett állapotban levő földterületet, majd az 1996. április 23-án elkészített megosztási vázrajz és térkép alapján azt ki is jelölte. Következésképpen a terhelt a tulajdonában levő és egyúttal a birtokába került földről aratta le a termést 1996 júliusában. A védő annak az álláspontjának adott hangot, hogy a másodfokon eljárt bíróság törvényt sértett, amikor a határozata meghozatalakor nem vette figyelembe a polgári törvénykönyv 125. §-ában rögzített, a termékek, a termények és a szaporulat elsajátítására vonatkozó polgári jogi szabályokat. A Ptk. 125. §-ának (2) bekezdése értelmében a terhelt a saját földjén a sértettek által vetett búza learatásával azon tulajdonjogot szerzett, azonban – a hivatkozott törvényhely alapján – a learatott terményből a sértettek természetbeni részesedést követelhetnek, mivel a korábbi téves földjelölésen alapuló tulajdonbavételi joguk megszűnt, mielőtt azon az aratással ők szereztek volna tulajdonjogot. Mindebből következik – a felülvizsgálati indítványban kifejtettek szerint –, hogy a terhelt és a sértettek között csupán polgári jogi, elszámolási jogviszony jött létre, bűncselekmény azonban nem valósult meg.
A legfőbb ügyész nem értett egyet a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal. Álláspontja szerint a sértettek jóhiszeműen jártak el, amikor azt a földterületet is bevetették, amelyről később kiderült, hogy tévesen került a birtokukba. A földterület tulajdoni viszonyaitól függetlenül a terményen a tulajdonjoguk nem szűnt meg. Ezért a terhelt a termény – előzmények ismeretében történt – learatásával és megszerzésével számára idegen dolgot tulajdonított el, és ezáltal lopást valósított meg. A fentebb kifejtettek alapján azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az első- és másodfokú bíróság határozatát hatályában tartsa fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta. Mindenben egyetértett az abban kifejtett jogi állásponttal.
Mindenekelőtt utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Ptk. 125. §-ának alkalmazására meglehetősen ritkán kerül sor, minthogy a dolog hasznainak szedésére vonatkozó speciális szabályok általában megelőzik ezt a rendelkezést.
A polgári törvénykönyv magyarázatában [az 1998. március 1. napjával lezárt negyedik bővített, átdolgozott kiadás harmadik rész, X. fejezet] kifejtettek értelmében ugyanis dologról szólva a fődolog és az elvált dolog (termék, termény stb.) között különbséget kell tenni. Az elvált dolog jogi sorsa attól függ, hogy kinek milyen joga fűződik a fődologhoz. Ha a fődolog tulajdonosa annak használója, gondozója, és ő maga választja le a fődologról az elvált dolgot, a Ptk. 99. §-a szerint ő a jogosult a dologból folyó hasznokat szedni, tehát az elvált dolog is az övé. A Ptk. 125. §-a a fenti szabály alól kivételes rendelkezést tartalmaz, rendelkezései olyan dolgokra vonatkoznak, amelyek tulajdonjog tárgyai lehetnek (Ptk. 94. §). A Ptk. 125. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik: akinek más dolgán olyan joga van, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonba vételére jogosítja – ha ezek tulajdonjogát nem szerezte meg –, az elválással tulajdonjogot szerez. Ha a jogosultnak nincs birtokában az a dolog, amelyből a termék, a termény vagy a szaporulat származik, a birtokbavétellel válik tulajdonossá. A (2) bekezdés értelmében, ha valakinek az a joga, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonba vételére jogosítja, megszűnik, mielőtt ezeken tulajdonjogot szerzett volna, követelheti, hogy a tulajdonos a termékeket, a terményeket, illetve a szaporulatot munkája arányában és máshonnan meg nem térülő költekezései erejéig elsősorban természetben szolgáltassa ki.
A jelen ügy megoldására tehát a Ptk. 125. §-ának (2) bekezdésében írtak az irányadóak. Az említett törvényhely azokra az esetekre vonatkozik, amikor a korábbi jogosult a későbbi jogosulttól (a tulajdonostól vagy haszonélvezőtől) a termékekből stb. természetbeni részesedést követelhet, ha az a joga, amely őt a termékek, termények vagy a szaporulat tulajdonba vételére jogosítja, bármilyen okból idő előtt (rendszerint a termés beérése előtt) megszűnik. A részesedés kiszámításának alapjául az szolgál, hogy a hasznok milyen mértékben alapulnak a korábbi jogosult munkáján. Az irányadó tényállást tekintve, a terhelt a tulajdonában levő földjén a sértettek által vetett, ám a terhelt birtokában levő búza learatásával és betakarításával tulajdonjogot szerzett, azonban a Ptk. 125. §-ának (2) bekezdése értelmében a sértettek a terményből természetbeni részesedést követelhetnek. A terhelt és a korábbi jogosultak között tehát elszámolási jogviszony jött létre.
A Btk. 316. §-ának (1) bekezdése értelmében lopást az követ el, aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa. A már kifejtettek alapján a terhelt nem idegen dolgot vett el, hanem a tulajdonában és a birtokában levő földről aratta le azt a terményt, amit a sértettek elvetettek, és azáltal azon tulajdonjogot szerzett. A lopás közvetlenül mindig a birtoklás ellen irányul. Az elkövetés sajátossága, hogy az elkövetési tárgy másnak a birtokában van, a korábbi birtokos a bűncselekmény következtében azon elveszíti a tényleges hatalmat. A lopás alanya tehát nem lehet tulajdonos vagy az, akinek a dolog véletlenül, tévedésből vagy jogszerűen került a birtokába. Mindezekből következik, hogy az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg.
A Legfelsőbb Bíróság ezért – helyt adva a felülvizsgálati indítványnak – a városi bíróság ítéletét, továbbá a megyei bíróság mint másodfokú bíróság végzését a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt okból, a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az utóbbi szakasz (3) bekezdése értelmében a terheltet 7 rendbeli lopás vétsége miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján – mivel a vád tárgyává tett cselekmények nem bűncselekmények – felmentette.
A sértett mint magánfél a büntetőperben csak a bűncselekmény vagy a bíróság által elbírált szabálysértés folytán keletkezett polgári jogi igényt érvényesítheti. Az adott esetben bűncselekmény nem valósult meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság a magánfelek által előterjesztett polgári jogi igényt elutasította. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magánfelek igénye egyéb törvényes úton ne lenne érvényesíthető. (Legf. Bír. Bfv. IV. 329/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás