BK BH 2000/483
BK BH 2000/483
2000.11.01.
Az elhunyt sértett özvegyének és a meghatalmazottjának a büntetőeljárási szabályok értelmében nincs perjogi státusa, ezért a meghatalmazott ügyvédnek a büntetőügy iratainak lemásolása iránt előterjesztett kérelmét indokoltan utasítja el a bíróság [Be. 53. §, 57. §, 58. §; 1993. évi XXXI. tv. 6. és 25. cikke].
Az elsőfokú bíróság az 1999. október 20. napján kelt végzésében dr. F. I. ügyvéd iratmásolás iránti kérelmét elutasította.
E végzés ellen dr. F. I. ügyvéd fellebbezést terjesztett elő, melyben az 1993. évi XXXI. törvény 25. cikkére és az ehhez kapcsolódó esetjogra hivatkozva sérelmezte, hogy az általa kért iratmásolás engedélyezésének a megtagadásával a Strasbourgi Bíróság előtti eljárás indítását a magyar igazságszolgáltatási szervek nehezítik. Indítványozta a sérelmezett elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését és a kért iratok lemásolásának az engedélyezését.
A legfőbb ügyész a végzés helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés nem alapos.
Dr. F. I. az iratmásolás iránti kérelmét az ügy elhunyt sértettje házastársának meghatalmazottjaként terjesztette elő.
Az elsőfokú bíróság a sérelmezett végzésében megállapította, hogy a kérelmezőnek ilyen meghatalmazás birtokában a büntetőeljárásban való részvételre jogalapja nincs, az elhunyt sértett hozzátartozója az ügyben nem sértett, polgári jogi igény érvényesítésének hiányában nem magánfél, és nem tartozik a jogaiban, jogos érdekeiben az ügy által érintett egyéb érdekeltek körébe sem.
E megállapítások helytállóságát dr. F. I. ügyvéd fellebbezésében nem vitatta, ám arra hivatkozott, hogy az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok védelméről szóló Egyezmény 25. cikke értelmében Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy semmilyen módon nem akadályozza a természetes személyeket, nem kormányzati szerveket vagy személyek csoportjait abban, hogy az Európai Emberi Jogok Bíróságához forduljanak, amennyiben az Egyezményben vagy ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvekben biztosított jogok megsértését állítják. Hivatkozott az Egyezmény 6. cikkére is, amely a méltányos eljárás elvéhez kapcsolódóan az esélyegyenlőség biztosításának a kötelezettségét is tartalmazza.
A Legfelsőbb Bíróság nem látott összefüggést e hivatkozások és a jelen ügyben az iratmásolás megtagadását megalapozó eljárásjogi szabályok közt. A büntetőeljárás kapcsán alkalmazandó jogi előírások – amelyeket részleteiben a Be. tartalmaz – pontosan meghatározzák mindazon személyek körét, jogait és kötelezettségeit, akik a büntetőügyben felléphetnek, és akik – képviseletükre – ügyvédet hatalmazhatnak meg. E körben az elsőfokú bíróság kifogásolt végzésének minden hivatkozása pontos és helytálló: a sértett özvegye a magyar büntetőeljárási szabályok értelmében ez idő szerint perjogi státusszal nem bír. Minthogy pedig a büntetőeljárásban részt vevők köre – a jogi előírások keretein túl (Be. III. fejezet) – önkényesen nem tágítható, és a tételes jogi szabályozásra figyelemmel e körben méltányosság gyakorlásának sincs helye, a sértett özvegye és annak a jogi képviselője e büntetőügyben eljárási jogokat nem gyakorolhat. Mindez nem akadálya annak, hogy sérelmével az Európai Emberi Jogok Bíróságához fordulhasson.
Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. IV. 2490/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás