PK BH 2000/487
PK BH 2000/487
2000.11.01.
Házastársi közös vagyon megosztására létrejött megállapodás tévedés címén történt megtámadásánál irányadó körülmények [Ptk. 205. § (3) bek., 210. § (1) bek.; Csjt. 28. §, 31. § (5) bek.].
A peres felek házastársak voltak, életközösségük 1991. április 18-án szűnt meg. 1991. április 20-án alakilag érvényes szerződést kötöttek a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában. A megállapodás szerint az utolsó közös lakás „bérleti és vételi joga” a felperest illette meg, a lakást az alperes lakáshasználati jog ellenértékének igénye nélkül elhagyta, a borházas pinceingatlan felperesi illetősége pedig az alperes tulajdonába került. Az ingatlanok és ingóságok megosztásával a szerződés szerint mindkét fél 1 045 000 forint értékhez jutott. A felek a szerződésben rögzítették, hogy ezáltal a közös vagyonból egyenlő mértékben részesültek, más közösen szerzett, megosztandó vagyonuk nincs, és a szerződés aláírását követően az „egymással szemben támasztandó vagyonmegosztás jellegű követelés jogáról lemondanak”.
A felperes a házasság felbontása iránt előterjesztett keresetében a közös vagyon megszüntetését a fenti szerződés egyezségben való jóváhagyásával kérte. Keresetét 1991. december 17-én módosította: az 1991. április 20-án megkötött szerződést tévedés jogcímén megtámadta, további ingók felsorolását tartalmazó vagyonmérleget terjesztett elő, ennek alapján kérte a házastársi közös vagyon megosztását és az alperes 1 315 250 forint értékkülönbözet megfizetésére való kötelezését.
Az alperes ellenkérelme a felperes vagyoni igényeivel kapcsolatban a kereset elutasítására irányult: arra hivatkozott, hogy a szerződés megkötésekor a vagyonközösség megosztása foganatba ment, egyes ingók azért nem kerültek feltüntetésre a szerződésben, mert azokat természetben megosztották.
A bíróság az 1994. március 24-én kelt, és első fokon jogerőre emelkedett részítéletével a házasságot felbontotta, majd jogerős ítéletével a felperes vagyoni kérdésekben előterjesztett keresetét elutasította. Az igen széles körben lefolytatott részletes bizonyítás alapján megállapította, hogy a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött megállapodás megkötésekor a felperes nem volt tévedésben. Indokolása szerint a felperes nem hivatkozhat kellő alappal arra, hogy a szerződést csak azért írta alá ilyen feltételekkel, hogy a házasság mielőbb felbontása kerüljön, és nem bizonyította azt sem, hogy tévedését az okozta, hogy az alperes ígéretet tett, mely szerint a pinceingatlan eladási árából részesíteni fogja.
A szerződés végleges megfogalmazása előtt a felek többször tárgyaltak, több tervezet is készült, amelyeket a felperes nem írt alá. Az 1992. április 20-i megállapodást mindketten elfogadták, az abban rögzített vagyontárgyak életközösség megszűnésekori értékét a felperesnek ismernie kellett, arra vonatkozó adat, hogy ezzel kapcsolatban a felperes tévedését az alperes okozta vagy felismerhette, nem merült fel. A további vagyontárgyakkal kapcsolatban a szerződés tartalmazza, hogy a felek egyező kijelentései szerint nincs más megosztandó közös vagyonuk, az ilyen jogcímen alapuló követelés jogáról lemondanak. A szerződés tartalmával ellentétesen a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperessel szembeni igénye megalapozott.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a bíróság a Ptk. 210. §-ának megsértésével döntött, amikor megállapította, hogy a szerződéskötéskor nem volt tévedésben. Arra hivatkozott, hogy a bontóperi kereset benyújtása után állította össze a vagyonmérleget, amelyből kiderült, hogy a megállapodáskor őt az alperes tévedésbe ejtette a közös, továbbá a különvagyon körét, illetve a megosztásra került vagyontárgyak értékét illetően. Konkrétan arra hivatkozott, hogy az utolsó közös lakás a különvagyonához tartozott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felek a házastársi közös vagyon megosztásáról a házassági életközösség megszűnése után megkötött szerződéssel rendelkeztek, erre a szerződésre a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése értelmében a Ptk. szabályai az irányadók. A Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta, vagy felismerhette. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a tévedés objektív és szubjektív feltételeinek bizonyítása az arra hivatkozó felperest terhelte. A felek megállapodását tárgyalások, egyeztetések, egyes vagyontárgyak természetbeni megosztása előzte meg, ennek során a felperesnek nemcsak módja volt a közös vagyon számbavételére, de ezzel a lehetőséggel élt is, amikor a tervezet többszöri módosítása után írta alá a megállapodást. Minthogy a Ptk. 205. §-ának (3) bekezdése értelmében a felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, a felperes tévedésére nem hivatkozhat azzal az indokkal, hogy a részéről elfogadható vagyonmérleget csak a szerződés aláírása, illetve a bontóper megindítása után állította össze, és erre tekintettel tévedését az alperes okozta vagy felismerhette.
Az utolsó közös lakással kapcsolatos felperesi jogi álláspont téves. A nem vitás tényállás szerint a felek az együttélést a felperesi szülők tulajdonában álló lakás bérlőiként kezdték meg, majd az ingatlan kisajátítása során utalták ki részükre a bérlakást, melynek egyenlő jogú bérlőtársai lettek, a felperes szülei pedig a bérleti jog értékével csökkentett kisajátítási kártalanítási összeget kapták meg. A fentiek szerint a vagyoni értékkel rendelkező bérleti és vételi jog a feleket közösen illette meg, ugyanis a bérlet nem ingyenes jogviszony, a lakás megszerzése körében pedig a felperes a Csjt. 28. §-ának (1) bekezdése szerinti egyéb, a különvagyonát igazoló körülményekre nem hivatkozott.
A kifejtettekre tekintettel a felek a házastársi közös vagyont érvényes szerződéssel megosztották, ezért a bíróság nem sértett jogszabályt, amikor a közös vagyon megosztása iránti felperesi keresetet elutasította. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 23.375/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás