BK BH 2000/49
BK BH 2000/49
2000.02.01.
A rendőr büntető anyagi jogi értelemben katona, akire a függelmi viszonyok akkor is kötelezőek, ha szakszervezeti tisztségviselőként jár el; megvalósítja ezért a szolgálati tekintély megsértésének bűntettét az a rendőr, aki a megyei rendőr-főkapitányság vezetői értekezletén más rendőrtisztek előtt tesz az ORFK vezetőjére sértő kijelentéseket [Btk. 122. §, 356. § (1) bek. a) pont, (2) bek.].
A katonai tanács a rendőr alezredes vádlottal szemben a szolgálati tekintély megsértésének bűntette miatt indított büntetőeljárást megszüntette, és őt megrovásban részesítette.
A tényállás lényege szerint a vádlott az általános iskola elvégzését követően gimnáziumban tanult tovább, majd gépgyártás-technikusi szakképesítést szerzett. Ezután egy kohóüzemnél állt alkalmazásban, majd felvételt nyert a BM Rendőrtiszti Főiskolára, ahol az állambiztonsági szakon 1971. július 15-én kezdte tanulmányait. 1974. január 1-jétől a megyei rendőr-főkapitányság állományában látja el feladatait különböző beosztásokban. Munkáját elöljárói megelégedésre végzi, 9 dicséretben, 6 kitüntetésben részesült, fenyítése nincs.
1990. január 12-e óta a Független Rendőr Szakszervezet tagja, 1992-től annak megyei elnöke, jelenleg a Független Rendőr Szakszervezet megyei választmányának elnöki tisztét tölti be.
1998. augusztus 4-én a megyei rendőr-főkapitányságon főkapitányi vezetői értekezletet tartottak, amelyen kb. 22 vezető beosztású rendőrtiszt vett részt. A vádlott - mint meghívott - a Független Rendőr Szakszervezet megyei választmányának elnökeként szintén jelen volt ezen az értekezleten. A vezetői értekezlet során szóba kerültek a rendőrség átalakításával, működésével és szervezetével kapcsolatos aktuális kérdések is. Ennek során ismertették azokat az elképzeléseket, amelyek többek között a szolgálatukat teljesítő rendőrök ellenőrzésére hivatott úgynevezett „mobil ellenőrző csoportok” felállításával voltak kapcsolatosak.
Az értekezlet végén a vádlott mint szakszervezeti tisztségviselő lehetőséget kapott arra, hogy az egyes napirendi pontokkal kapcsolatban észrevételt tegyen, kifejtse a szakszervezet álláspontját. Ekkor az újonnan hivatalba lépett országos rendőrfőkapitány által bevezetni tervezett egyes intézkedésekkel kapcsolatban a jelen levő rendőrök előtt többek között az alábbi megjegyzést tette: „Azokhoz az ellenőrzési módszerekhez képest, amelyeket az ORFK be akar vezetni, a Gestapós, ÁVH-s, fasiszta módszerek semmik voltak.” Majd utalva az ORFK vezetőjének egy olyan kijelentésére, amely során - ismeretei szerint - az egyes kapitányságok munkáját „szarnak” nevezte, a következő kijelentést tette: „Aki a fittségről beszél, annak a szája is legyen fitt, ne szarozzon le különböző szervezeteket.”
Ez utóbbi kijelentése után az értekezletet vezető rendőr ezredes félbeszakította a vádlottat, és felszólította, fejezze be az ORFK vezetőjének sértegetését és amennyiben érdemi mondanivalója nincs, úgy fejezze be a hozzászólását.
A végzés ellen a katonai ügyész súlyosításért, a vádlott bűnösségének megállapítása és pénzbüntetés kiszabása érdekében; a vádlott és a védője felmentésért fellebbezett.
A katonai főügyész az ügyészi fellebbezést fenntartotta, és indítványozta a vádlott bűnösségének kimondását szolgálati tekintély megsértése bűntettében és vele szemben pénzbüntetés kiszabását.
A bejelentett fellebbezések folytán a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a katonai tanács végzése megalapozott, a tényállás mentes a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében írt hiányosságoktól.
A vádlott és védője az irányadó tényállás alapján támadták a rendőr alezredes büntetőjogi felelősségének megállapítását. A vádlott védője a másodfokú tárgyaláson megismételte korábbi álláspontját, amely szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy a vádlott elkövette a vád tárgyává tett bűncselekményt. Ezenkívül arra is hivatkozott, hogy a vádlott a szolgálati tekintély megsértése bűntettének alanya sem lehet a vád tárgyává tett körülmények között, mivel nem mint katona, hanem mint szakszervezeti vezető vett részt a megyei rendőr-főkapitányság főkapitányi vezetői értekezletén. Minderre tekintettel indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság védencét az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában, esetleg pedig bizonyítékok hiányában mentse fel.
A Legfelsőbb Bíróság a vádlott és védője felmentésre irányuló indítványával az alábbiak szerint nem értett egyet.
A rendelkezésre álló bűnügyi iratok alapján megállapítható, hogy a katonai tanács részletes bizonyítási eljárást folytatott le. Ennek során minden fellelhető bizonyítékot az értékelési körébe vont, és azok mérlegelése alapján állapította meg a tényállást. Indokolási kötelezettségének is mindenben eleget tett.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet azzal a védői állásponttal, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem állapítható meg, hogy a vádlott elkövette volna a terhére rótt bűncselekményt. A vádlott részbeni beismerő vallomásával szemben ugyanis a kihallgatott tanúk előadásai egyértelműen alátámasztották, hogy a vádlott sértő kijelentést tett 22 vezető beosztású rendőrtiszt előtt az ORFK vezetőjére. A tanúknak semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy esetleg a valóságtól eltérően terhelő vallomást tegyenek a vádlottra nézve. Ezért szavahihetőségükkel kapcsolatban kétség nem merülhet fel, és az általuk elmondottakat alátámasztották a bűnügyi iratok között található emlékeztetőben foglaltak is.
Ugyancsak nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság azzal a védői állásponttal, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény kapcsán a vádlott nem tekinthető a bűncselekmény alanyának. A vádlott a kijelentés megtételekor hivatásos rendőri szolgálatot látott el alezredesi rendfokozatban, így minden katonai bűncselekmény alanya lehet [Btk. 122. § (1) bek.]. A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 6. §-ának (1) bekezdése alapján az országos rendőrfőkapitány vezeti az Országos Rendőr-főkapitányságot, ellenőrzi a rendőr-főkapitányságok működését és szakmai tevékenységét. A Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 94. §-ában foglaltak szerint az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője minden rendőr szolgálati elöljárója. A fentiekből kitűnően a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozottan kíván arra rámutatni, hogy a vádlottal szemben a bíróság nem mint szakszervezeti vezetővel szemben, hanem mint a katonai függelmi viszonyok között szolgálatot teljesítő rendőrtiszttel szemben járt el.
A Legfelsőbb Bíróság azzal a védői állásponttal sem értett egyet, amely hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság BH 1994/300. szám alatt közzétett eseti döntésre, mely szerint a kritikai bírálat nem lehet alkalmas becsületsértés, illetve rágalmazás megállapítására, ezért az elöljárói tekintély megsértésére sem lehet alkalmas. A Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetértett a katonai tanácsnak azzal az álláspontjával, hogy a szolgálati tekintély megsértésének a bűncselekménye szigorúbb követelményeket fogalmaz meg, mint a becsületsértés vagy a rágalmazás tényállása. Ami a polgári életben még esetleg nem éri el a társadalomra veszélyességnek azt a szintjét, amely indokolja az elkövető bűncselekményért történő felelősségre vonását, a katonai életviszonyok között ez a magatartás alkalmas lehet a katonai bűncselekmény megállapítására.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra is, hogy a vádlott mint a Független Rendőr Szakszervezet megyei választmányának elnöke, természetesen gyakorolhatja a törvényben számára biztosított jogokat. Ez nem jogosítja fel azonban arra, hogy mint hivatásos rendőrtiszt - a Btk. alkalmazásában katona - az elöljárója sérelmére bűncselekményt kövessen el. Ebben az esetben - függetlenül a választott tisztségétől - büntetőjogi felelősséggel tartozik. A kifejtettekre figyelemmel tehát a Legfelsőbb Bíróság egyetértett a katonai tanácsnak azzal az álláspontjával, hogy a vádlott a szolgálati tekintély megsértése bűncselekményének - mint katona - elkövetőként az alanya lehet, és ezért, valamint a fentiekben részletezettekre figyelemmel a felmentésre irányuló fellebbezés alaptalan.
A bűnösség megállapítása és a büntetés kiszabása végett bejelentett ügyészi fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos.
A katonai tanács lényegében helyesen állapította meg a vádlott vonatkozásában figyelembe jövő enyhítő és súlyosító körülményeket. Erre figyelemmel megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott cselekménye a Btk. 28. §-ában foglaltakra figyelemmel már az elkövetéskor is olyan csekély fokban volt veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés kiszabását is szükségtelennek találta, ezért a vádlottal szemben a büntetőeljárást megszüntette és a Btk. 71. §-a (1) bekezdésének 1. fordulata alapján megrovásban részesítette. A Legfelsőbb Bíróság arra is rá kíván mutatni a felelősségre vonás mértékének a meghatározásánál, hogy a vádlottnak az elöljáróját sértő kijelentései zárt körű vezetői értekezleten hangzottak el, amely jelentős mértékben csökkenti cselekményének konkrét tárgyi súlyát. Minderre figyelemmel a súlyosításra, a bűnösség megállapítására és a büntetés kiszabására irányuló ügyészi indítványnak a Legfelsőbb Bíróság nem adott helyt, és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 183/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás