PK BH 2000/490
PK BH 2000/490
2000.11.01.
I. Az ajándékozó erkölcsi elvárása önmagában nem ad alapot az ajándék téves feltevés címén történő visszakövetelésére [Ptk. 582. § (3) bek.].
II. A felülvizsgálati eljárásban a keresettel érvényesített jog elismerése nem vehető figyelembe [Pp. 270. § (1) bek.].
A bíróság jogerős ítéletével a felperesnek az I. és II. r. alperesekkel szemben ajándék visszakövetelése iránt előterjesztett keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperes és az alperesek édesapja: H. L. házastársak voltak, az I. és II. r. alperesek a házasságból született közös gyermekeik. 1988-ban a felperes édesapja 140 000 forintot ajándékozott a felperesnek azzal, hogy a fenti összegért az alperesek nevére vásároljon ingatlant. A házastársak közti viszony ekkor már jelentősen megromlott, a felperes édesapja az ajándékba adott pénzösszeggel azt kívánta elérni, hogy a házasság felbontása esetén az így szerzett ingatlant a házastársi közös vagyon köréből kirekessze. A felperes az adásvételi szerződést 1988. június 29-én a perbeli házas ingatlanra – a gyámhatóság jóváhagyásával – úgy kötötte meg, hogy az ingatlanon 1/2-1/2. arányban az I. és II. r. alperesek szereztek tulajdonjogot, a felperes az ingatlanra haszonélvezeti jogot nem kötött ki. A 400 000 forint vételárból a felperes a szerződéskötéssel egyidejűleg 120 000 forintot fizetett ki, oda beköltözött, majd az ingatlant 1989. december 31-ig tehermentesítette. A felperes és H. L. házasságát a bíróság 1991-ben felbontotta. A bontóperi egyezség szerint az I. r. alperes az apa, a II. r. alperes pedig a felperesi anya gondozásába került. A felperes és az I. r. alperes közti szülő-gyermeki viszony 1991 nyarán megromlott, azóta a gyermek a felperest nem látogatta, kapcsolatot nem tartanak. A II. r. alperessel 1996-ban kezdődtek a problémák. A felperesnél elhelyezett gyermek az iskolában megbukott, eltulajdonított 9600 forint osztálypénzt, igazolatlan hiányzásai voltak, és előfordult, hogy szeszes italt fogyasztott. Emiatt az iskola őt fegyelmi büntetésben részesítette. A felperes és a II. r. alperes közti kapcsolat akkor romlott meg véglegesen, amikor a II. r. alperes barátnője azt állította, hogy a II. r. alperestől gyermeket vár. Ez nem bizonyult valósnak, de a felperes és a II. r. alperes között súlyos vitát eredményezett, aminek következtében a II. r. alperes 1996. október 30-án az apjához költözött, majd a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti perben a bíróság első fokon jogerőre emelkedett ítéletével őt az apánál helyezte el. 1996 novemberében az alperesek felkeresték a felperest, hogy a II. r. alperes személyes ingóságait és egy számítógépet elvigyenek, ezzel összefüggésben az alperesek és a felperes közt ismét vita támadt, és nem tisztázható körülmények között a felperes tenyerén sérülések is keletkeztek.
A felperes keresetében az alpereseknek adott ajándékot a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdésére alapítottan visszakövetelte. Ezt azzal indokolta, hogy az a feltevés, amely az ajándékozási szándékát meghatározta, az alperesek magatartására tekintettel véglegesen meghiúsult. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és másodfokú ítéletek indokolása szerint a perbeli adatok: a felperes személyes előadása, a felperes édesapjának tanúvallomása és az iratokhoz csatolt levele azt bizonyítják, hogy a felperes a neki juttatott pénzajándékból azért vásárolta meg az ingatlant a gyermekei számára, hogy ezzel a vagyontárgyat a házastársi közös vagyon köréből kivonja, és kizárja annak a lehetőségét, hogy házastársa az ingatlanon bármilyen tulajdoni részre igényt tarthasson, tehát az ingatlan megvásárlásakor a házasság felbontásának az esetére elsősorban a saját jövőjét kívánta biztosítani. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy az ajándékozás során olyan lényeges körülményre vonatkozó feltevése lett volna az alperesekkel szemben, amely nélkül az ajándékozásra kétséget kizáró módon nem került volna sor. Az a felperesi előadás, hogy a gyermekeit szerette, bízott bennünk, ezért az ajándékozással róluk is gondoskodni akart, természetes szülői magatartás, de nem tekinthető olyan kinyilvánított szándéknak, amely a juttatás célját meghatározta.
A Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a Legfelsőbb Bíróság PK 76. sz. állásfoglalása ad útmutatást e jogszabályhely értelmezésére. Az állásfoglalás kimondja, hogy az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása miatt csak akkor követelhető vissza az ajándék, ha az ajándékozás összes körülményére kiterjedő vizsgálódás alapján az állapítható meg, hogy valamilyen lényeges körülményre vonatkozó feltevés indította az ajándékozót az ajándékozásra, és e feltevés nélkül az ajándékozásra kétséget kizáróan nem került volna sor. Az adott jogvitában a felperes lényeges feltevése nem az alperesektől elvárt hála és szeretet, hanem a saját érdekeinek az érvényre juttatása volt. Ez a feltevés nem hiúsult meg, mert H. L. az ingatlannal kapcsolatban jogszerű követeléssel nem élhet, tehát a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdésére alapított felperesi igény alaptalan. A felek viszonya a Ptk. 582. §-ának (2) bekezdése szerinti visszakövetelési jogcím megállapítását elvileg nem zárná ki, a felperes a perbeli követelését azonban ezen a jogcímen nem érvényesítette, és a rendelkezésre álló adatok szerint az alperesek az ajándék visszakövetelésére okot adó, kizárólag neki felróható súlyos jogsértést nem is követtek el a felperessel szemben.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben az ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát kérte. Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult, a felülvizsgálati eljárásban személyesen eljáró II. r. alperes úgy nyilatkozott, hogy a kereseti kérelem teljesítését nem ellenzi, az ajándék visszakövetelése iránti igény jogosságát elismeri.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Ptk. idézett 582. §-ának (3) bekezdéséből világosan kitűnik, hogy a téves feltevésre alapított visszakövetelési jog érvényesítése során elsősorban az ajándékozás időpontjában fennállott és az ajándékozó szándékát döntően meghatározó kívánalmat kell bizonyítani, amely nem azonosítható az ajándékozó általános erkölcsi elvárásaival, hanem konkrétan kinyilvánított, a megajándékozottak számára is felismerhető feltevést kell kifejezésre juttatnia. Ezt a szándékot a felperes a saját nyilatkozatában akként jelölte meg, hogy a különvagyonán vásárolt ingatlant a házastársával közös vagyon köréből akarta kivonni, előadását az édesapja szóban tett vallomása és a felpereshez írott levele kétséget kizáróan megerősítette. Minthogy a felperest a juttatáskor az alperesekkel szemben semmiféle feltevés nem befolyásolta, és ez az alperesek életkora folytán nem is feltételezhető, a jogerős ítélet helyes indokai szerint ilyen feltevés meghiúsulására az ajándék visszakövetelése érdekében utóbb a felperes nem hivatkozhat. A kereset elutasítása tárgyában tehát a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott 254. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra visszautal.
A II. r. alperes a felülvizsgálati eljárásban a felperesi keresettel egyetértett, és úgy nyilatkozott, hogy az ő nevén álló 1/2. tulajdoni illetőséget a felperesnek visszaadja. A jogi képviselő nélkül eljáró II. r. alperes nyilatkozatát a Legfelsőbb Bíróság nem vehette figyelembe. A felek közti jogvita a jogerős ítélet meghozatalával lezárult, a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint már csupán a jogerős ítélet jogszerűségét vizsgálhatja, amikor a felek rendelkezési joga – a jogintézmény jellege folytán – korlátozottan érvényesül. A kereseti követelés elismerése a jogerős ítélet meghozatala után bekövetkezett jogi ténynek tekinthető, amely nem hat ki arra, hogy a jogerős ítélet annak meghozatalakor és az akkor rendelkezésre álló adatok szerint törvénysértő volt-e vagy sem. Ezért a II. r. alperesnek a felülvizsgálati eljárásban tett nyilatkozatát a Legfelsőbb Bíróság figyelmen kívül hagyta, ez azonban nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a felperes és a II. r. alperes peren kívül, szerződésben állapodjanak meg az ajándék visszaadásáról.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.020/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás