PK BH 2000/494
PK BH 2000/494
2000.11.01.
I. Ha a fellebbezési kérelem és indokolása nincs összhangban egymással, a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a fellebbezés tartalmánál fogva mire irányul, és kétség esetén a felet fel kell hívni a fellebbezési kérelem pontos előterjesztésére [Pp. 235. § (1) bek., 253. § (3) bek.].
II. Az öröklési szerződés az örökhagyó és a szerződéses örökös egybehangzó akaratnyilvánításával jön létre, együttműködve határozzák meg a szerződés tartalmát, ezért a közreműködés mint érvénytelenséget eredményező ok szóba sem jöhet (Ptk. 632. §).
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek kereseti kérelmeit elutasította. A megállapított tényállás szerint K. J. örökhagyó 1988. február 24-én öröklési szerződést kötött az I. r. alperessel, amelynek értelmében az I. r. alperes havi 3000 forint életjáradék fizetésére, továbbá a háztartással kapcsolatos mindennapi munkák ellátására, a lakás takarítására, betegség esetén az örökhagyó gyógykezeltetésére és ápolására, halála esetén illő eltemettetésére vállalt kötelezettséget; ennek ellenében az örökhagyó 1/2. házas ingatlanilletősége örököséül az I. r. alperest nevezte meg. Az öröklési szerződés egyik tanúja az I. r. alperes házastársának a testvére volt. Az öröklési szerződést az illetékes szakigazgatási szerv jóváhagyta. Az I. r. alperes az öröklési szerződésben írt tartási, gondozási kötelezettségének az örökhagyó 1992. november 11-én bekövetkezett haláláig eleget tett. E tényállás alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felpereseknek az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelme valamennyi megjelölt érvénytelenségi okot illetően alaptalan. Az öröklési szerződés színlelt volta nem állapítható meg, mert az a szerződő felek tényleges akaratát fejezte ki. Az I. r. alperes szerződéses kötelezettségeinek eleget tett: a felperesek ugyanis nem tudták bizonyítani, hogy a járadékot nem fizette. Nem teszi érvénytelenné a szerződést az a tény sem, hogy az örökhagyó az ingatlant utóbb megterhelte. A beszerzett igazságügyi írásszakértői vélemény alapján megállapította továbbá, hogy az öröklési szerződést – a felperesek állításával szemben – az örökhagyó írta alá. Nem eredményez érvénytelenséget az sem, hogy az öröklési szerződés egyik tanúja az I. r. alperes hozzátartozója volt. E tekintetben azt emelte ki, hogy az öröklési szerződés csak formáját tekintve végrendelet, tartalma szerint olyan visszterhes szerződés, melynek tartalmát a szerződő felek együttesen határozzák meg. Ez utóbbiból következik, hogy a szerződéses örökös hozzátartozójának közreműködése nem teszi indokolttá az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását. Alaptalannak találta a felpereseknek azt a további kereseti kérelmét is, amely annak megállapítására irányult, hogy az öröklési szerződéssel érintett perbeli ingatlannak a III. r. alperes tulajdonaként feltüntetett hányada részben az örökhagyó hagyatékához tartozik. Végül alaptalan a felperesek harmadik kereseti kérelme, amellyel annak megállapítását kérték, hogy az I. r. alperes használatában lévő Volkswagen Golf típusú személygépkocsi ugyancsak a hagyatékba tartozik.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érintette, fellebbezett részében részben megváltoztatta és megállapította, hogy az I. r. alperes és az örökhagyó között 1988. február 24-én létrejött öröklési szerződésben az I. r. alperes javára szóló juttatás a felperesekkel szemben érvénytelen, egyebekben az ítéletet helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a perbeli jogvita elbíráláshoz szükséges tényállást lényegében helyesen állapította meg, és annak alapján helyesen döntött a felperesek harmadlagos kereseti kérelmének elutasításáról. Tévedett azonban, amikor azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy a perbeli öröklési szerződés érvénytelensége nem állapítható meg. „Helyesen hívta fel az elsőfokú bíróság a Ptk. 656. §-át, amely szerint az öröklési szerződés érvényességére – az ott megjelölt eltérésekkel – az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ugyanakkor tévedett annyiban, hogy a 632. §-ának (1) bekezdésében írtakat nem látta alkalmazhatónak.” A másodfokú bíróság ezzel kapcsolatban utalt a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok 1994. évi 2. számában 59. sorszám, illetőleg az 1990. évi 12. számában 472. sorszám alatt közzétett törvényességi határozataira, amelyekben a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy miután az öröklési szerződés csak formáját tekintve végrendelet, tartalma szerint azonban tartásdíj vagy életjáradéki – azaz visszterhes – szerződés, az öröklési szerződésnek fogalmi eleme az örökös mint szerződő fél közreműködése: a szerződés tartalmának meghatározásában ugyanis részt kell vennie. Ennél többet viszont közreműködő hozzátartozója sem tehet, különösen ha a szerződést csupán tanúként írja alá. A másodfokú bíróság megítélése szerint azonban ez az álláspont „a végintézkedés, így az öröklési szerződés tartalmának meghatározását illetően feltétlenül irányadó, de a határozatokban kifejtettek kizárólag e körben értelmezhetők. .....A végrendelet vagy az öröklési szerződés tartalma kialakításának kérdését, illetőleg a végintézkedés létrejöttének kérdését egymástól el kell választani. Ezt az álláspontot támasztja alá a Ptk. 630. §-ában írott azon rendelkezés is, amely szerint az írásbeli magánvégrendelet érvényességének nem feltétele, hogy a tanú a végrendelet tartalmát ismerje. E rendelkezésből is következik, hogy az írásbeli magánvégrendelet alkotásánál közreműködő tanúk szerepe más jellegű, a végintézkedés tartalmától teljesen független kérdés. A végintézkedésben közreműködő tanú szerepének több, a jogszabályban meghatározott eleme van. Így képesnek kell lennie a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására [Ptk. 631. § a) pont], továbbá az örökhagyónak a végrendeletet két tanú együttes jelenlétében kell aláírnia, illetőleg korábbi aláírását magáénak elismernie, végül a végrendeletet a tanúknak e minőségük feltüntetésével alá kell írniuk [Ptk. 629. § (1) bek. b) pont]. E rendelkezésekből, illetőleg a 632. §-ban foglaltakkal való egybevetésükből a megyei bíróság megítélése szerint az következik, hogy az örökhagyó személyét, aláírását, valamint a végintézkedés létrejöttének egész folyamatát illetően egyáltalán nem közömbös az a tény, hogy a végintézkedés tanúja az örökös hozzátartozója-e vagy sem. A bíróság álláspontja szerint ez a kérdés a végintézkedés tartalmát, így az öröklési szerződés visszterhes jellegét, melyre a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásai vonatkoznak, nem érinti.” Erre tekintettel pedig a másodfokú bíróság a felperesek elsődleges kereseti kérelmének helyt adott azzal a megszorítással, hogy az I. r. alperes javára szóló juttatás érvénytelenségét állapította meg és a Ptk. 653. §-ában, valamint a PK 85. számú állásfoglalás b) pontjában kifejtettek alapján azt is csak a felperesek viszonylatában. Alaptalannak találta viszont a fellebbezést a személygépkocsi hagyatékba tartozását illetően: „e körben az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat mindenben helyesen mérlegelte, és a fellebbezésben, valamint a csatolt ügyvédi levélben foglaltak ellentétes jogkövetkeztetés levonását nem teszik lehetővé”.
A másodfokú bíróság ítélete ellen az I. r. alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be és az ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak a Ptk. 632. §-a alkalmazhatóságának kérdésében elfoglalt álláspontja ellentétes az e jogszabályhely értelmezésére kialakult következetes ítélkezési gyakorlattal. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezési kérelmen túlterjeszkedett, amikor az öröklési szerződés érvénytelenségének kérdésével érdemben foglalkozott, mert a felpereseknek kellő időben benyújtott fellebbezési kérelme kötelesrészigényük kielégítésére, az alperesek ennek tűrésére való kötelezésére, továbbá a perköltség megtérítésére irányult, és a fellebbezés indokolásában elsősorban a tényleges tartás hiányára, valamint a szerződés színlelt voltára hivatkoztak. Bár a másodfokú tárgyaláson jegyzőkönyvbe vett nyilatkozat szerint ezt a kérelmet csupán másodlagosan tartották fenn, a fellebbezési kérelemnek nem adhattak más értelmezést, mint amit a határidőben előterjesztett fellebbezésükben megtettek.
A felperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság döntése megfelel a Ptk. rendelkezéseinek, a Legfelsőbb Bíróság ellentétes tartalmú eseti döntései sem az alsóbb bíróságokra, sem a Legfelsőbb Bíróságra nem kötelezőek. Hivatkoztak egyébként arra is, hogy a másodfokú bíróság fellebbezésük „egyéb témáit” – így pl. az öröklési szerződés színlelt voltát – ítéletében nem vizsgálta. Ha tehát a Legfelsőbb Bíróság mégis „a törvénynek meg nem felelő bírói gyakorlatot alkalmazná”, a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérték.
A felülvizsgálati kérelem részben, az alábbi körben megalapozott.
1. A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen a felülvizsgálati kérelemnek az eljárásjogi kifogásával foglalkozott, és megállapította, hogy a felperesi fellebbezés tartalmára és ezzel összefüggésben az elsőfokú ítélet felülbírálhatóságának kereteire vonatkozó I. r. alperesi okfejtés nem megalapozott.
A Pp. 235. §-ának (1) bekezdése értelmében a fellebbezésben – egyebek mellett – elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A felperesek írásban kellő időben előterjesztett fellebbezésének bevezető, majd a fellebbezési kérelmet kiemelő szövegrészében kötelesrészigényük erejéig és a gépkocsi 1/2. részének a hagyatékba tartozása „erejéig” kérték az elsőfokú ítélet megváltoztatását. A fellebbezés indokolásában azonban a kereseti kérelmüket elutasító döntést azért sérelmezték, mert az elsőfokú bíróság nem látta bizonyítottnak a tényleges tartási szolgáltatás hiányát, az öröklési szerződés színlelt voltát és az I. r. alperes hozzátartozójának közreműködését. Ha a fellebbezési kérelem és az indokolás nincs összhangban egymással, a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a fellebbezés tartalmánál fogva mire irányul és kétség esetén a felet fel kell hívni a fellebbezési kérelem pontos előterjesztésére. Az adott esetben a fellebbezési kérelem és az indokolás együttes értelmezéséből kitűnően a felperesek – a gépkocsival kapcsolatos igényüket elutasító döntés mellett – az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelmüket elutasító ítéleti rendelkezést is támadták, mégpedig az indokolásban részletezett három érvénytelenségi ok tekintetében. Kötelesrészre ugyanis csak akkor jogosultak, ha az öröklési szerződés érvénytelenségét a bíróság megállapítja, és az örökhagyó végrendelkezési képességét egyébként nem vitatják. Ezt erősítette meg a felperesek jogi képviselőjének a másodfokú bíróság felhívására az 1997. február 10-i tárgyaláson a fellebbezési kérelmet pontosító nyilatkozata is. A másodfokú bíróság tehát a felperesi fellebbezés tartalmának megállapításánál eljárásjogi szabályt nem sértett, és az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (3) bekezdése szerint a fellebbezési kérelem és az ellenkérelem korlátai között bírálta felül.
2. Téves viszont a másodfokú bíróságnak a Ptk. 632. §-a alkalmazhatósága kérdésében elfoglalt jogi álláspontja. A Ptk. 655-658. §-aiban megfogalmazott általános szabályok mellett az öröklési szerződés érvényességére – a 656. §-ban írt kivételekkel – a végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket, módosítására és megszüntetésére pedig a tartási (életjáradéki) szerződésre vonatkozó rendlekezéseket [658. § (1) bek.] kell alkalmazni. A szabályozásnak ez a kettőssége az öröklési szerződésnek abból a sajátos jellegéből ered, hogy míg formáját tekintve végintézkedés, tartalmában azonban tartási vagy életjáradéki – vagyis visszterhes – szerződés. Ebből következik viszont, hogy a 656. § utaló szabálya értelmezésre szorul olyan esetekben, amikor nem áll összhangban az öröklési szerződésre vonatkozó általános szabályokkal (így a tartalmát meghatározó rendelkezéssel), esetleg ellentétes is azokkal. Így az ítélkezési gyakorlat a végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket szűkebb körben alkalmazza, amikor a Ptk. 623. §-a (2) bekezdésének azt a szabályát, amely szerint végrendelkezni csak személyesen lehet, csak az örökhagyóként szerződő félre tekinti alkalmazhatónak, a szerződéses örökös személyes nyilatkozatát azonban nem kívánja meg [ha tehát pl. korlátozottan cselekvőképes, nevében törvényes képviselője is eljárhat (Ptk. 14. §. (4) bek.)]. Túllép viszont a Ptk. 656. §-ában meghatározott kereteken, amikor az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítására egyes általános kötelmi jogi érvénytelenségi okok alapján is lehetőséget lát: így pl. a Ptk. 200. §-a (2) bekezdésének vagy a 207. §-a (5) bekezdésének alkalmazásával.
Kifejezett ellentét áll fenn azonban a Ptk. 632. §-ának a végrendelet tételénél való közreműködésre vonatkozó rendelkezése és az öröklési szerződés tartalmát meghatározó 655. § (1) bekezdése között. A Ptk. 632. §-ának alkalmazása ugyanis valójában azt jelentené, hogy a szerződéses örökösnek – mint juttatásban részesülő személynek – a szerződéskötésnél való szükségszerű közreműködése minden esetben az öröklési szerződés érvénytelenségét eredményezné. Ezt az ellentétet a két jogintézmény eltérő jellegéből kiinduló jogszabályértelmezéssel lehet feloldani. Ehhez elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a konkrét rendelkezésnek mi volt a célja, milyen érdeket kívánt védeni. A Ptk. 632. §-ával a törvény az örökhagyói akarat szabad, minden – a tisztességtelen befolyásolás szintjét el nem érő – ráhatástól is mentes kinyilvánítását kívánta biztosítani, mégpedig elsősorban a juttatásban részesülő személlyel, másodsorban annak hozzátartozójával szemben. Az ennél súlyosabb magatartást: a tisztességtelen befolyásolást ugyanis a Ptk. 649. §-a (1) bekezdésének c) pontja szankcionálja. Nyilvánvaló, hogy ez a garanciális szabály a végrendeleti jelleggel függ szorosan össze. Az öröklési szerződés esetében viszont, amikor a szerződés az örökhagyó és a szerződéses örökös egybehangzó akaratnyilvánításával jön létre, mindkettőjük érdekeit is érvényesítve határozzák meg a szerződés tartalmát, és megkötésénél együttműködni kötelesek, a közreműködés mint érvénytelenséget eredményező ok szóba sem jöhet. Ha viszont a szerződéses örökös – mint „juttatásban részesülő személy” – a szerződés megkötésénél nemcsak jogosult, de köteles is a szerződés tartalmának meghatározásában részt venni, ennél többet sem az ő „érdekkörében” közreműködő, sem azt tanúként aláíró hozzátartozója nem tehet. Ebből következik, hogy a szerződéses örökös hozzátartozójának a szerződéskötésnél való bármilyen közreműködése, vagy a szerződés tanúkénti aláírása olyan többletmagatartást nem valósít meg, amely az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazását megalapozná.
Ez az álláspont nincs ellentétben a Ptk. 630. §-ának, 631. §-a a) pontjának, illetőleg 629. §-a (1) bekezdése b) pontjának a tanúkra vonatkozó szabályával: a szerződéses örökös hozzátartozója egyaránt alkalmas az örökhagyó személyazonosságának tanúsítására és az öröklési szerződésnek a végrendeleti alakszerűségek megtartásával történő aláírására; ennél többet pedig a törvény az írásbeli végrendelet tanújától nem kíván meg.
A fenti jogszabályértelmezés a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában állandóan és következetesen érvényesül (lásd legutóbb a BH 1998/4. számában 176. szám alatt közzétett jogesetet). A másodfokú bíróság ezzel ellentétes jogi álláspontja nem felel meg a hivatkozott jogszabályhelyek helyes értelmezésének, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletnek azt a rendelkezését, amely az öröklési szerződésben az I. r. alperes javára szóló juttatás érvénytelenségét megállapította, a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletnek e kereseti kérelmet elutasító rendelkezését helybenhagyta.
A másodfokú bíróság azonban eltérő jogi álláspontja miatt nem bírálta el a felpereseknek a nemteljesítésre és az öröklési szerződés színlelt voltára mint további érvénytelenségi okokra alapított kereseti kérelmeit elutasító ítéleti rendelkezés elleni fellebbezését. A Legfelsőbb Bíróság ezért a másodfokú bíróságot a fellebbezési kérelmek érdemi elbírálására és új határozat hozatalára utasította.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletével a közreműködésre alapított érvénytelenségi ok tekintetében a jogvita lezárult. Az egyéb érvénytelenségi okok tekintetében tovább folyó eljárás miatt azonban célszerűnek látszik, ha a perköltség viseléséről és a le nem rótt illeték megtérítéséről a másodfokú bíróság együttesen a Pp. 77. §-a szerint a pert befejező határozatában dönt majd. (Legf. Bír. Pfv. V. 23.122/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás