5/2000. (III. 17.) AB határozat
5/2000. (III. 17.) AB határozat1
2000.03.17.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Tolna Megye Önkormányzatának a Tolna Megyei Önkormányzat tulajdonában lévő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek elidegenítésének egyes feltételeiről szóló 13/1997. (X. 2.) rendelete 5. §-a, valamint 6. § (2) és (3) bekezdése törvényellenes, ezért ezeket a rendelkezéseket megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A Tolna Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője – mivel a törvényességi ellenőrzés körében kiadott felhívását a Tolna Megyei Közgyűlés elutasította – az Alkotmánybírósághoz benyújtott kezdeményezésében a Tolna Megyei Önkormányzatnak a tulajdonában lévő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek elidegenítésének egyes feltételeiről szóló 13/1997. (X. 2.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 5. §-a és 6. § (3) bekezdés d) pontja törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Álláspontja szerint az Ör. 5. § (1) bekezdése a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 52. §-ában foglalt rendelkezésekkel ellentétesen szabályozza az önkormányzat tulajdonában lévő bérlakás vételára megállapításának módját. A kezdeményező kifogásolta, hogy a támadott előírás ,,pontatlanul, átfogalmazva veszi át'', sőt ,,meg is változtatja'' az Lt. 52. § (1) bekezdésének előírásait.
A közigazgatási hivatal vezetője az Ör. 5. § (2) bekezdését is sérelmezte, mivel úgy ítélte meg, hogy az Lt. 52. § (2) bekezdése nem adott felhatalmazást az önkormányzatnak a törvényitől eltérő szabályozásra. Az önkormányzati rendeletalkotás törvényességi követelményének tekintette, hogy ,,az önkormányzati rendeletbe – annak indokoltsága esetén – a törvény szövegét pontosan és hiánytalanul kell átvenni''.
A kezdeményezés – a jogbiztonság megsértésére hivatkozással – az Ör. 6. § (3) bekezdés d) pontját is támadta. Az indítványozó pontatlan, határozatlan, s diszkriminatív megfogalmazásnak minősítette, hogy az önkormányzati bérlakás forgalmi értéke megállapításánál a kifogásolt előírás az egy főre jutó alacsony jövedelem fajtáinál szociális körülményként (példálódzó jelleggel) a minimálbért és az öregségi nyugdíj mindenkori minimumát is figyelembe venni rendeli.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta:
Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint ,,a helyi önkormányzat a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal''. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy ,,a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot''.
Az Lt. több tárgykörben is rendeletalkotási felhatalmazást, valamint bizonyos kötelezettségeket állapít meg az önkormányzat képviselő-testülete számára.
1. Az Lt. 54. § (1) bekezdés a) pontja szerint ,,önkormányzati rendeletben kell meghatározni az e törvény alapján vételi, illetőleg elővásárlási joggal érintett lakások eladása esetén a lakás vételárának mértékét''. Az Lt. 52. § (1) és (2) bekezdése pedig felsorolja azokat a körülményeket, amelyeket a lakás vételára megállapításánál az önkormányzatnak kötelező jelleggel értékelnie kell.
,,(1) Az önkormányzati és az állami lakás vételárát – ha a lakást az e törvény alapján arra jogosult vásárolja meg – a hasonló adottságú lakások helyi forgalmi értéke alapján, különösen
a) az épület településen belüli fekvése;
b) az épületben lévő lakások száma, az épülethez tartozó földterület, a közös használatra szolgáló helyiségek és a közös használatra szolgáló területek nagysága;
c) az épület felszereltsége, műszaki állapota, építése, a felújítás óta eltelt idő;
d) a lakás alapterülete és komfortfokozata;
e) a lakottság ténye figyelembevételével kell megállapítani.
(2) A vételár megállapításakor a forgalmi értékből le kell vonni a bérlőnek a lakásra fordított és meg nem térített értéknövelő beruházásának az értékét.''
Az Lt. idézett rendelkezéseiből fakadóan az önkormányzat mint közhatalmi szerv és bérlakás-tulajdonos joga és felelőssége, hogy a törvényben meghatározott keretek és felhatalmazás alapján, számos gazdasági, társadalmi körülmény figyelembevételével a tulajdonában lévő bérlakások vételárának mértékét megállapítsa.
Az Ör. – preambuluma szerint – az Lt. végrehajtására irányul, vizsgált 5. §-a pedig ,,a lakás, helyiség vételárának megállapítása'' tárgykörben tartalmaz rendelkezéseket. E § (1) bekezdése a következőket írja elő:
,,Az elidegenítésre kijelölt lakásokat és helyiségeket forgalmi értéken lehet értékesíteni. A forgalmi értéket különösen:
a) a lakás, helyiség településen belüli fekvése, a hozzá tartozó földterület nagysága,
b) a felszereltség, a műszaki állapot, az építés módja, az építés, illetve felújítás óta eltelt idő,
c) az alapterület, komfortfokozat,
d) a lakottság ténye
figyelembevételével kell megállapítani.''
Az Ör. sérelmezett szabályozása tehát egyrészről lehetővé teszi az önkormányzati bérlakások forgalmi értéken történő értékesítését, másrészről a forgalmi érték megállapításánál az Lt. 52. § (1) bekezdésének idézett rendelkezését veszi át, nem teljeskörűen.
A 1063/H/1995. AB határozat (ABH 1996. 718, 720.) már rámutatott arra, hogy nem törvényellenes az olyan tartalmú szabályozás, amely szerint az önkormányzati bérlakás vételárának mértéke megegyezik a lakás forgalmi értékével. A törvényi szabályozás szerint ugyanis az önkormányzat kötelezettsége arra irányul, hogy a ,,vételár mértékét'' határozza meg. Mindezek alapján nem zárható ki, hogy az önkormányzati rendelet a vételár-mértéket a forgalmi értékkel azonos nagyságrendben állapítsa meg.
Az 568/H/1995. AB határozat (ABH 1996. 695–697.), valamint az előbbiekben említett 1063/H/1995. AB határozat arra is felhívta a figyelmet, hogy az önkormányzatnak a törvényi felhatalmazás alapján – a viszonyítási alapként felhasználható lakások forgalmi értékére tekintettel – az Lt. idézett 52. § (1) bekezdés a)–e) pontjaiban meghatározott, esetenként az önkormányzat rendeletében ezeket kiegészítő tényezők figyelembevételével kell határoznia a vételár mértékéről.
Az Alkotmánybíróság már több határozatában is hangsúlyozta, hogy az önkormányzati rendeletekben a kötelező erejű rendelkezések megismétlése szükségtelen, emiatt azonban törvénysértést nem állapított meg. Elvi jelentőségű megállapításként hívta fel azonban a figyelmet arra, hogy ,,amennyiben önkormányzati rendelet a szabályozásába jogszabályban foglalt taxációt vesz át, abban az esetben annak a jogbiztonság érdekében teljes körűnek kell lennie''. [9/1996. (II. 23.) AB határozat, ABH 1996. 228, 231.]
Az Ör. 5. § (1) bekezdése példálódzó – és nem taxatív – jelleggel sorolja fel a forgalmi érték megállapításának körülményeit. Ezek a tényezők azonban az önkormányzati rendeletalkotás során nem mellőzhetők; az önkormányzatnak az Lt. 52. § (1) bekezdésében jelzett összetevőket – a rendeletébe való beillesztés, hivatkozás, utalás hiányában is – kötelező jelleggel figyelembe kell vennie az önkormányzati lakás forgalmi értéke kialakításánál.
Az Ör. támadott előírása és az Lt. 52. § (1) bekezdése összevetéséből kitűnik, hogy a vizsgált rendelkezés nem felelt meg ennek a követelménynek, ezért az Alkotmánybíróság törvényellenesnek minősítette és megsemmisítette.
2. Az Ör. 5. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ,,a forgalmi értékből le kell vonni a bérlőnek a lakás, helyiség rendeltetésszerű használatra alkalmassá tételére fordított igazolt költségeit, amennyiben azt a bérbeadó előzetes engedély alapján végezte, s nem élt a költségek bérbeszámítási jogával''.
Az Lt. 52. § előbbiekben már idézett (2) bekezdése szerint a forgalmi értékből a bérlőnek a lakásra fordított és meg nem térített értéknövelő beruházásainak az értékét le kell vonni.
Az Lt. 7. § (1) bekezdése alapján a bérbeadó a lakást ,,rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban köteles a bérlőnek átadni''. E törvény 9. § (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy – a bérbeadó és a bérlő megállapodása alapján – a lakást a bérlő teszi rendeltetésszerű használatra alkalmassá és látja el komfortfokozatának megfelelő lakásberendezésekkel. E bekezdés második mondatának megfelelően ,,a megállapodáskor felmerülő költségek megtérítését és annak feltételeit is meg kell határozni''. Az Lt. 15. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a bérlő – ugyancsak a bérbeadóval kötött megállapodás alapján – átalakíthatja, korszerűsítheti a lakást. A felek megállapodásának azt is tartalmaznia kell, hogy ,,a munkák elvégzésének költségei melyik felet terhelik''.
Az Ör. 5. § (2) bekezdése és az Lt. 52. § (2) bekezdése összevetése alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a Tolna Megyei Közgyűlés az Lt. sérelmével, a törvényi előírásoknál szűkebb körben tette lehetővé az önkormányzati lakás vételára mértékének megállapításánál a forgalmi érték csökkentését. A rendeltetésszerű használatra való alkalmasság érdekében végzett javítások, felújítások ugyanis a bérleti jogviszony keletkezésénél merülnek fel; e költségek értelemszerűen nem foglalhatják magukban a bérleti jogviszony tartama alatti átalakítások, korszerűsítések ellenértékét. Az Lt. kötelező érvényű, az önkormányzati jogalkotásnál mellőzhetetlen rendelkezése viszont a bérlő valamennyi, a lakásra fordított és meg nem térített értéknövelő beruházásának összegét a forgalmi értéket csökkentő tényezőként határozza meg.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az e határozata indokolásában már kifejtettek szerint az Ör. 5. § (2) bekezdését is törvényellenesnek minősítette és megsemmisítette.
3. Az Ör. ,,A fizetendő vételár megállapítása'' című 6. §-ának (1) bekezdése a vételár-mértékre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, a (2) bekezdés pedig a közgyűlést hatalmazza fel arra, hogy ,,a vételár megállapításánál a forgalmi értéket az elővásárlási joggal rendelkező bérlők szociális körülményeire tekintettel maximum 20%-kal mérsékelheti''.
E §-nak a kezdeményezésben támadott (3) bekezdése így rendelkezik:
,,Szociális körülményként figyelembe vehető tényezők lehetnek:
a) idős kor,
b) intézeti munkaviszonyban eltöltött hosszabb idő,
c) a vevő vagyoni helyzete,
d) az egy főre jutó alacsony jövedelem (minimálbér, az öregségi nyugdíj mindenkori minimuma stb.)''
Az idézett rendelkezés – az Ör.-ben alkalmazott megjelölés szerint – a forgalmi érték csökkentésének körülményeit szabályozza. Az Alkotmánybíróság e határozatában már utalt arra, hogy az önkormányzat a forgalmi érték-csökkentő tényezők között az Lt.-ben meghatározottakon túl más tényezőket is megjelölhet rendeletében. A forgalmi érték azonban a lakáshoz, annak adottságaihoz, állapotához, felszereltségéhez, környezetéhez kapcsolódik, s nem függ közvetlenül a bérlő személyétől. (Esetlegesen olyan összefüggésben vetődik fel a bérlő szociális helyzete a helyi forgalmi érték kialakításánál, hogy a kedvezőtlen szociális helyzetű bérlő nagyobb valószínűséggel kevesebbet fordít a lakás állagának fenntartására.) Az Lt. 54. § (1), illetve (2) bekezdése szerint nem a forgalmi érték, hanem a szerződés megkötésekor fizetendő vételárrészlet mértéke, a részletfizetés időtartama és a szerződéses kamat mértéke, illetőleg a kamatmentesség lehetőségei és feltételei, valamint a vételárengedmény, továbbá a vételárhátralék megfizetésére adott engedmény feltételei és mértéke önkormányzati rendeleti meghatározása során kell figyelembe venni a bérlő jövedelmi és vagyoni helyzetét.
Mivel a vázoltak alapján az Ör. 6. § (2) és (3) bekezdése nem felelt meg ennek a törvényi követelménynek (a kezdeményezésben foglaltakon túlterjeszkedve, a tartalmi összefüggésekre tekintettel), az Alkotmánybíróság mindkét rendelkezést törvényellenesnek minősítette és megsemmisítette.
4. Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntése megalkotásakor tekintettel volt a következőkre is.
Az Ör. 6. § (3) bekezdés d) pontja szociális körülményként figyelembe vehető tényezőként jelölte meg az egy főre jutó alacsony jövedelmet, s ennek értelmezésére különböző indokokat sorolt fel: ,,minimálbér, az öregségi nyugdíj mindenkori minimuma stb.''.
Ez a szabályozás nem határozza meg egyértelműen, mit kell egy főre jutó alacsony jövedelemnek minősíteni.
Az Alkotmánybíróság eljárása kiterjedt annak megállapítására is, hogy az Ör. szóhasználata és rendelkezéseinek tartalma következetlen, s az Lt. rendelkezéseitől eltér abban a vonatkozásban is, mit kell az önkormányzati tulajdonban lévő lakás forgalmi értékének, vételár-mértékének, vételárának tekinteni.
Az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlata szerint – alkotmányellenesnek minősíti az olyan szabályozást, amely a szövegezés határozatlanságával és bizonytalanságával sérti a jogbiztonság követelményét [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992. 77, 94.]. Mivel azonban az Alkotmánybíróság az Ör. 6. § (3) bekezdését teljes egészében törvényellenesnek minősítette, a d) pont alkotmányellenességét érdemben nem vizsgálta.
Alkotmánybírósági ügyszám: 367/H/1998/7.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás