BK BH 2000/5
BK BH 2000/5
2000.01.01.
I. Megvalósítja a sikkasztás bűntettét, aki mint a gazdasági társaság ügyvezetője a lízingbérleti - vagy haszonkölcsön - szerződés alapján birtokba vett szállítóeszközöket a tulajdonos tudta vagy hozzájárulása nélkül elzálogosítja vagy eladja, és ezáltal azokkal sajátjaként rendelkezik, vagy azokat eltulajdonítja [Btk. 317. § (1) bek.].
II. Az a körülmény, hogy Magyarországra bekerült és vámelőjegyzésbe vett szállítóeszközök járműforgalmi engedélyébe az erre illetékes hatóság - tévesen - tulajdonosként a gazdasági vállalkozást jegyezte be: nem alapozza meg a gazdasági vállalkozás ügyvezetőjének a büntethetőséget kizáró okként értékelhető ténybeli tévedését, mely szerint a jármű elidegenítése vagy elzálogosítása számára megengedett;
a forgalmi engedélybe a tulajdonosként történt bejegyzés ugyanis nem keletkeztethet tulajdonjogot, vagyis az nem konstitutív jellegű [Btk. 27. § (1) bek., 317. § (1) bek.].
A városi bíróság az 1996. november 12. napján kelt ítéletével a terheltet 4 rb. különösen nagy értékre - 2 esetben folytatólagosan - elkövetett sikkasztás bűntette; jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette; hitelsértés vétsége és a felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett miatt 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre, 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megyei bíróság az 1997. november 27. napján kelt ítéletével - az elsőfokú bíróság ítéletével kiszabott halmazati büntetés mértékét nem érintve - az elbírált cselekményeket 1 rb. folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntettének; 1 rb. folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettének és a felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntettnek minősítette, ugyanakkor a terheltet felmentette az 1 rb. jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette és a tartozás fedezete elvonásának bűntette miatt emelt vád alól.
A vagyon elleni bűncselekményekkel összefüggésben megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt ügyvezetője és beltagja volt a V. Kereskedelmi és Szállító Betéti Társaságnak (a továbbiakban: bt.) A társaság tevékenységi köre a belkereskedelmi ügynöki tevékenységre, kereskedelemre és szállításra terjedt ki.
1. A bt. 1991. január 11-én a B. Banktól lízingbe vett 2 db Volvo F-12 típusú nyerges vontatót. A lízingszerződésben kikötötték, hogy a bt. a lízingelt gépjárműveket csak a bank engedélyével adhatja bérbe vagy egyébként másnak a használatába. (Ugyanezt a két nyerges vontatót egyébként a B. Bank 1990. január 22. napján lízingelte az R.-lízing Kft.-től.)
A két nyerges vontató - amely a lízingszerződés megkötésének az idején 5 600 000 forint értéket képviselt - a lízingszerződésben kialkudott végeladási árnak a B. Bank által történt kifizetéséig - 1993. május 24. napjáig - az R.-lízing Kft. tulajdona volt, a végeladási ár kifizetésével a tulajdonjogot a B. Bank szerezte meg.
A terhelt mint a bt. ügyvezetője, a lízingszerződés alapján birtokolt két nyerges vontatóra 1992. november 25-én „adásvételi szerződést” kötött az S. Fivérek Kft.-vel, de a szerződést - mert a terhelt az S. Fivérek Kft.-nek szintén a tagja volt - a bt. nevében az egyik bt.-tag írta alá. A terhelt a szerződés megkötéséhez sem a tulajdonos R.-lízing Kft., sem a B. Bank engedélyét nem kérte meg; a szerződés megkötéséről a nyerges vontatók tulajdonosa nem tudott.
A bt. és az S. Fivérek között létrejött szerződés vételárat nem tartalmazott, annak szövegezése szerint a bt. a nyerges vontatók tulajdonjogáról lemondott. A szerződő két cég a gépjárművek átengedését a könyvelésében nem vezette át. Ennek a szerződésnek pusztán az volt a célja, hogy az S. Fivérek Kft. tartós használatát nyerges vontatókon biztosítsa, annak az alapján az S. Fivérek Kft. mint tulajdonos kerüljön a forgalmi engedélybe bejegyzésre - ez 1992. november 30-án meg is történt -, és a nyerges vontatókkal végzendő fuvarozáshoz útvonalengedélyt lehessen kérni.
A bt. a szerződésben kikötött rendszeres lízingdíjat egyetlen esetben fizette meg a B. Bank részére; a B. Bank viszont - a saját szerződése alapján mint lízingbevevő - rendszeresen fizette a lízingdíjakat a nyerges vontatók tulajdonosának, az R.-lízing Kft.-nek.
2. a) A bt. az 1991. február 11. napján megkötött szerződéssel 3 db nyerges félpótkocsit vett bérbe a svájci TCA cégtől. A bérleti szerződés értelmében a bt. a bérbeadó előzetes írásos hozzájárulása nélkül a bérlet tárgyait nem adhatta bérbe, vagy azokat más módon - átmenetileg vagy tartósan - harmadik személynek nem engedhette át.
A TCA cég a bérlet tárgyául szolgáló fuvareszközöket - amelyeknek a tulajdonosa volt - egy németországi telepen tárolta, és a bt. 1991. május 20. napján ugyanezekre a félpótkocsikra haszonkölcsön-szerződést kötött a H. vállalattal, amely vállalat ennek alapján hozta be azokat Magyarországra. A fuvareszközöket 1991. május 30-án vámelőjegyzésbe vették.
A terhelt 1991. május 31-én a félpótkocsikat forgalomba helyeztette; de az erre illetékes hatóság adminisztratív tévedésből - amelyet a terhelt nem befolyásolt - a félpótkocsik forgalmi engedélyébe tulajdonosként jegyezte be a bt.-t, és a forgalmi engedélybe az elidegenítési és terhelési tilalom sem került bejegyzésre. A terhelt kihasználva azt, hogy a forgalmi engedélyben a bt. korlátozás nélküli tulajdonosként szerepelt, a valódi tulajdonos tudta és beleegyezése nélkül, a félpótkocsikat különböző hitelszerződések fedezeteként zálogba adta:
- az egyik félpótkocsit - mint 3 211 000 forintot kitevő vagyoni értéket - az A. Banktól 1991. március 1-jén felvett vállalkozói kölcsönszerződés biztosítékaként;
- majd ugyanezt a fuvareszközt az A. Bankkal kötött másik kölcsönszerződés biztosítékaként;
- a másik félpótkocsit - mint 3 046 000 forint vagyoni értéket - a B. Bankkal 1991. szeptember 12. napján kötött kölcsönszerződés biztosítékaként;
- majd ugyanezt a pótkocsit az A. Bankkal 1991. október 4-én kötött kölcsönszerződés biztosítékaként;
- a harmadik félpótkocsit - amely 3 046 000 forint értéket képviselt - a B. Bankkal 1991. szeptember 12-én kötött, később az A. Bankkal 1991. október 4-én kötött kölcsönügylet fedezeteként elzálogosította.
2. b) A bt. 1991. december 3-án a TCA-tól ugyancsak bérbe vett egy Volvo F-12 típusú vontatót és egy félpótkocsit az előzőekben 2. a) pont alatt ismertetett feltételekkel, és - az előző 2. a) pontban írt módon - a H. cég közreműködésével hozatta be azokat az országba, ahol vámelőjegyzésbe vették, majd a terhelt ezeket a járműveket is forgalomba helyeztette, amelynek során a forgalmi engedélybe a bt.-t jegyezték be tulajdonosként.
A terhelt ezeket a járműveket is megterhelte, a tulajdonos TCA tudta és beleegyezése nélkül az alábbiak szerint:
- a 440 000 forint értékű félpótkocsit az A. Bankkal 1992. május 22-én kötött likvidhitel fedezetéül zálogba adta;
- a vontatót, amelynek az értéke 5 004 000 forint volt - az A. Bankkal kötött hitelszerződést kiegészítő zálogszerződésben nyújtotta fedezetként, majd 1992. november 25-én érétkesítette a vontatót az S. Fivérek Kft. részére.
A bt. egyébként nem tett eleget az A. Bankkal kötött kölcsönszerződésekből eredő kölcsöntörlesztési kötelességének, ezért a bank a 2. a) és 2. b) pontokban felsorolt járműveket - a tulajdonos TCA tiltakozása ellenére - árverésen értékesítette.
A jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspont lényege az volt, hogy a tényállásban írt járművek nem voltak a bt. tulajdonában, azokat a bt. csak szerződés alapján használta; ezért a terhelt sajátjaként rendelkezett a járművekkel, amikor azokat - a tényállásban részletezettek szerint - harmadik személyek tartós használatába adta, illetve elzálogosította.
Ennek figyelembevételével a jogerős ítélet:
- a tényállás 1. pontjában írt cselekményt a Btk. 317. §-a (5) bekezdésének a) pontja szerinti, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntetteként;
- a tényállás 2. a) pontjában írt cselekményt a Btk. 317. §-a (6) bekezdésének a) pontja szerinti, folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntetteként;
- a tényállás 2. b) pontjában írt cselekményt pedig a Btk. 317. §-a (5) bekezdésének a) pontja szerint folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntetteként minősítette.
A jogerős ítélet ellen a terhelt és a védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
A felülvizsgálati indítvány - bár a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a b) pontját is felhívta - valójában a jogerős ítélet 1., valamint 2. a) és 2. b) pontjaiban leírt cselekményeknek az elbírálása tekintetében a terhelt bűnösségének a büntető anyagi jogszabály megsértésével történt megállapítására hivatkozott [Be. 284. § (1) bek. a) pont], és ennek megfelelően a terhelt részleges felmentését indítványozta. Az indítvány részben a jogerős ítéletben megállapított tényekre alapozva támadta a terhelt bűnösségére vont következtetés helyességét. Álláspontja szerint a tényállás vonatkozó részeiben írt cselekményeket a terhelt nem idegen dologra nézve követte el, mert a járműveknek a tulajdonosa volt. Másodsorban arra is hivatkozott, hogy az ítélet tényállásának a 2. a) és 2. b) pontjában felsorolt járművek vonatkozásában a terhelt ténybeli tévedésben volt: úgy hitte, hogy azoknak ő a tulajdonosa. A járművek forgalmi engedélyébe bejegyzett adatok alapján ugyanis a járművek tulajdonosának vélhette magát, amikor azokat elzálogosította.
A legfőbb ügyész a jogerős ítélet hatályban fenntartására tett indítványt, mert az eljárt bíróságok az irányadó tényállásból okszerűen következtettek a terhelt bűnösségére.
A felülvizsgálati indítvány a következők szerint alaptalan:
1. A Be. 284. §-ának (1) bekezdése, valamint 284/A. §-ának (2) bekezdése kimerítően sorolja fel azokat az okokat, amelyek miatt a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálatának helye van. A felsorolás szerint érdemi felülvizsgálatra az ún. anyagi jogszabálysértések, illetőleg az ún. feltétlen eljárási szabálysértések miatt kerülhet sor. Ezeknek a rendelkezéseknek az egybevetéséből következik, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat során kötve van a jogerős határozatban megállapított tényálláshoz, és csak annak alapulvételével vizsgálhatja, hogy a bűnösségre vont jogi következtetés helyes-e.
A tényállás támadásának értékelhető továbbá a védőnek az állítása is, hogy a járműveknek a terhelt volt a tulajdonosa. A büntetőügyekben - a büntetőjogi felelősség fennállása szempontjából - az a megállapítás, hogy egy bizonyos dolog a terheltnek vagy más személynek a tulajdonában van, a tényállás része. Ezért annak az esetleges téves megállapítása miatt, hogy egy dolognak a terhelt vagy más személy a tulajdonosa - ha a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából az jelentős - legfeljebb perújításnak lehet helye. Másfelől az is kétségtelen, hogy az irányadó tények szerint az szóba sem jöhet, hogy a terhelt tulajdonosa lett volna a tényállás 1. és 2. pontjában felsorolt járműveknek. A tényállás 1. pontja ugyanis azt rögzíti, hogy a terhelt bt.-je lízingszerződés alapján jutott a nyerges vontatók birtokába, és a rendszeres lízingdíjat csak egy esetben fizette ki. A lízingszerződésnek viszont köztudottan az a lényege, hogy a tulajdonjog a lízing időtartamának a lejártával, illetőleg a végeladási ár kifizetésekor száll át a lízingbevevőre. A 2. a) és 2. b) tényállási pontokban körvonalazott esetekben a bt. bérleti szerződés és haszonkölcsön-szerződés alapján birtokolta a járműveket, a szerződések egyike sem tartalmazza a tulajdon átruházását, így tulajdonszerzéshez sem vezet.
Minthogy a tényállás támadása esetén a felülvizsgálatot a törvény kizárja, ebben a körben a felülvizsgálati indítvány a Be. 287/B. §-a alapján történő elutasításának van helye.
2. A jogerős ügydöntő határozat érdemben történő felülvizsgálatának a szükségességét az alapozza meg, hogy a felülvizsgálati indítvány a tényállás 2. pontjában írt cselekmény tekintetében - a tényállásától függetlenül - ténybeli tévedésre [Btk. 27. § (1) bek.] mint büntethetőséget kizáró okra is hivatkozva támadta a bűnösség megállapításának a helyességét. A bűnösség anyagi jogszabály megsértésével történt megállapítása címén történt támadásnak értékelhető ugyanis az arra történő hivatkozás, hogy amikor a járműveket különféle hitelügyletek biztosítékául elzálogosította, a terhelt abban a hiszemben volt, hogy azoknak a tulajdonosa a bt.
A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a ténybeli tévedésre hivatkozás sem alapos. Az irányadó tényállásból ésszerűen nem vonható le olyan következtetés, amely szerint a terhelt abban a tudatban - téves feltevésben - adta a bt. hitelügyleteinek a biztosítékául a járműveket, hogy azok tulajdonosa a bt.
A tényállás ugyanis azt rögzíti, hogy bérleti szerződés, illetőleg haszonkölcsön-szerződés alapján birtokolta a bt. a járműveket. Ebből egyenesen következik: a terhelt, mint a bt. ügyvezetője tudta, hogy a bt. a járműveket nem vásárolta meg, azokon tulajdont nem szerzett, függetlenül attól, hogy a járművek Magyarországon történt forgalomba helyezése alkalmával az illetékes hatóság - tévesen - a bt.-t jegyezte be tulajdonosként a járművek forgalmi engedélyébe. Az is köztudomású továbbá - és ezzel a terhelt is tisztában volt -, hogy a forgalmi engedélybe bejegyzés tulajdonjogot nem keletkeztet, ugyanis ez a bejegyzés nem konstitatív hatályú. Egyértelműen helyesen jártak el ezért a bíróságok, amikor az ítélet 2. a) és 2. b) pontjában leírt cselekményt illetően a terhelt bűnösségét a sikkasztás bűncselekményében megállapították.
Egyebekben pedig ezeknek a cselekményeknek - a folytatólagosság egységének a megállapítását kizáró, és az elkövetési értékek szerint külön-külön bűnhalmazatban való - jogi minősítése törvényes.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványban támadott ítéleteket a hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. III. 1096/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás