BK BH 2000/522
BK BH 2000/522
2000.12.01.
Az emberölés kísérlete esetén a jogos védelem túllépése állapítható meg, ha a vádlottat a sértett részéről a testi épsége ellen irányuló, meg-megújuló támadás éri, és az újbóli támadással közvetlenül fenyegető helyzetben egy nagyobb pengehosszúságú késsel, ölésre irányuló eshetőleges szándékkal szúrja mellbe a sértettet [Btk. 13. §, 16. §, 29. § (3) bek., 166. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság az 1999. január 13-án meghozott ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében, valamint lopás vétségében, és halmazati büntetésül 5 évi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A vádlott az emberölés bűntettének a kísérletét azzal követte el, hogy egy közös ismerősük lakásában veszekedés közben egy 13 cm pengehosszúságú konyhakéssel mellbe szúrta az élettársát. A férfi a szúrástól közvetlenül életveszélyes sérülést szenvedett. A lopás vétségét pedig azzal valósította meg, hogy egy ABC-áruházban 2 rúd téliszalámit és egy üveg italt a szatyrába rejtett, és anélkül, hogy ezeket kifizette volna, áthaladt a pénztáron.
Az ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést a büntetés enyhítése végett.
A legfőbb ügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet felülvizsgálva eljárási szabálysértést nem észlelt, és az ítéletet megalapozottnak találta.
Az elsőfokú bíróság az ügyet kellően felderítette: kihallgatta mindazokat, akik az ügyben vallomást tudtak tenni, a tárgyaláson ki nem hallgatható sértettnek a nyomozás során tett vallomását a tárgyalás anyagává tette, megvizsgálta a korábban beszerzett szakértői véleményeket, a vádlott beszámítási képességének a tisztázása végett pedig az elmeorvos szakértő véleményét szerezte be.
A bizonyítékok logikus értékelésével hiánytalan és a bizonyítékokkal összhangban álló tényállást állapított meg. Az ítélet megalapozott, a benne megállapított tényállás helyességét a felek sem vitatták.
Az irányadó tényállás alapján a vádlott bűnösségének a megállapítása és cselekményének a minősítése törvényes, a tényállás jogi értékelése azonban hiányos.
A tényállás szerint a cselekményt megelőző szórakozás közben a vádlott és a sértett között kölcsönös féltékenykedésből eredő veszekedés támadt. A vádlott el akart távozni, a sértett azonban ezt megakadályozta, és a vádlottat ököllel többször fejbe ütötte úgy, hogy az elesett, és a bántalmazást csak az ismerősük felszólítására hagyta abba. A vádlott ekkor felállt, átment a konyhába, a sértett követte, s ott ismét bántalmazta. Amikor ezt abbahagyta, és leült, a vádlott felvette a kést, és megöléssel fenyegette meg a sértettet, felszólításra azonban a kést letette. A veszekedés, a vádlott szidalmazása azonban folytatódott, és amikor a sértett felállt, és a vádlott felé lépett, a vádlott ezzel egy időben felkapta a kést, és a sértett mellébe szúrta.
A tényállásból kitűnik, hogy a vádlottat a sértett férfi részéről az előszobában jogtalan támadás érte, ami megszakítás után a konyhában is folytatódott. A sértett ezt a bántalmazást abbahagyta, a veszekedést azonban – mely eddig két bántalmazáshoz vezetett – tovább folytatta, amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy a sértett a vádlott további bántalmazásáról nem mondott le. Ebben a helyzetben azzal, hogy a sértett felállt, és lépett a vádlott felé, a vádlott számára a bántalmazásának a veszélye közvetlenné vált, és a vádlott nagyobb részben ennek az elhárítása végett szúrta meg a sértettet. A testi sérüléssel fenyegető támadásnak a támadó megölésével való elhárítása aránytalan védekezés; a vádlott az elhárítás szükséges mértékét túllépte. A vádlottat azonban a sértett felróható magatartása által kiváltott, így menthető felindultsága korlátozta abban, hogy az elhárítás szükséges mértékét felismerje, ezért az esetre a Btk. 29. §-ának (3) bekezdése az irányadó. Az ítéletből az tűnik ki, hogy mindezt az elsőfokú bíróság nem észlelte. Az indokolás egyebekben helytálló.
A legfőbb ügyész képviselője a tárgyaláson azt az álláspontot fejtette ki, hogy mivel a vádlott megöléssel fenyegette meg a sértettet, azután pedig a közepesnél nagyobb erővel szívtájékon szúrta, azt a következtetést kell levonni, hogy a vádlott nemcsak belenyugodott a sértett esetleges halálába, hanem kívánta is azt.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az ügyész által említett tények mellett figyelembe kell venni azt is, hogy a vádlott a fenyegető kijelentés megtétele után letette a kést, ami azt mutatja, hogy a fenyegetéskor fennállott szándéka megváltozott. A szúrást kiváltó szándék újabb külső hatásra, a vádlott felindult állapotában jött létre, így a korábbi fenyegetésből a vádlott elkövetéskori szándékára bizonyosság értékű következtetést nem lehet levonni. A vádlott ölési szándéka felindult állapotban létrejött rögtönös szándék volt. A felindultság általában gátolja az értékelő, mérlegelő gondolati tevékenységet, és ez a körülmény bizonytalanná teszi a tárgyi ismérvekből a tényleges tudattartalomra levonható következtetéseket. Az ügyészi következtetés logikus ugyan, de a bizonytalansági tényezők miatt nem kétséget kizáró bizonyosságú, ezért az egyenes ölési szándékot nem lehet megállapítani.
A büntetést befolyásoló körülményeket az elsőfokú bíróság túlnyomó részben helyesen ismerte fel, ezek felsorolása annyi kiegészítést, illetve helyesbítést igényel, hogy az ítéletben írtakon túl további súlyosító körülmény a vádlott büntetett előélete, s mivel korábban is hasonló cselekmények miatt ítélték el, a büntetett előélet nyomatéka fokozott mértékű; továbbá súlyosító körülmény a bűncselekmények halmazata is.
Nem értékelt enyhítő körülmény viszont, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte, hogy az ölési szándék eshetőleges volt, a cselekmény kísérleti szakban maradt, és kismértékben az is, hogy a lopással okozott kár megtérült.
A sértett közrehatása főleg a vádlott ellen intézett jogtalan támadásban nyilvánult meg, ezért a sértett közrehatása helyett nagyobb nyomatékkal azt a körülményt kell enyhítőként értékelni, hogy a vádlott az emberölés kísérletét jogos védelmi helyzetben követte el.
Az enyhítő körülmények nagyobb számára, ezek között különösen a jogos védelmi helyzetre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a kiszabott főbüntetés a szükségesnél súlyosabb, ezért azt a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával megfelelően mérsékelve, 4 évi börtönbüntetésre enyhítette. (Legf. Bír. Bf. III. 392/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás