BK BH 2000/524
BK BH 2000/524
2000.12.01.
I. Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette helyett az emberölés bűntette kísérletének a megállapítása indokolt, ha az elkövető kitartó szándékkal, késsel történt támadása azért nem vezet halálos következményhez, mivel a sértett a támadó eszközt megragadva akadályozza meg a késnek a testüregbe mélyebben való behatolását [Btk. 16. §, 166. § (1) bek., 170. § (5) bek. 1. ford.].
II. A büntetés korlátlan enyhítésére vonatkozó rendelkezés alkalmazására nincs alap, ha az elkövetőnek a kóros elmeállapot súlyos fokú korlátozottsága ellenére a bíróság a büntetés kiszabása esetén csupán az ún. egyszeri enyhítésre lát alapot [Btk. 24. § (2) bek., 87. § (2) bek. b) pont és (4) bek.].
A megyei bíróság az 1998. december 16-án kelt ítéletével a vádlott bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntettében állapította meg, és ezért őt 1 év 4 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész téves minősítés miatt – a cselekménynek emberölés bűntette kísérletekénti értékelése – és a büntetés súlyosítása érdekében; a vádlott és a védője pedig enyhítés céljából fellebbezett.
A legfőbb ügyész a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta. Indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet változtassa meg, a vádlott cselekményét emberölés bűntette kísérletének minősítse, a fő- és mellékbüntetést egyaránt súlyosítsa, egyebekben pedig az ítéletet hagyja helyben.
Az ügyészi fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a kétirányú perorvoslatok folytán bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét. Ennek során megállapította, hogy a megyei bíróság a perrendi szabályok megtartásával felvett bizonyítás anyagával összhangban állapította meg a tényállást, és az indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. Így az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás – melyet egyébként a perorvoslatok nem támadtak – minden tekintetben megalapozott, ekként irányadó volt a felülbírálat során.
Az alapul szolgáló tényállásból okszerű a vádlott bűnösségére vont következtetés, a cselekmény minősítése azonban téves.
A vádlott düh-indulati állapotában, élet kioltására alkalmas késsel támadt a sértettre, amelynek következtében a sértett szegycsontján, az állán és a hasfalán okozott szúrt sérülések közül az utóbbi közvetett életveszélyt eredményezett. Jóllehet a szúrások kisebb erejűek voltak, a sértett azonban ösztönösen, igen erőteljesen védekezett. Az ellene késsel irányuló támadás során mindvégig az eszköz megszerzésére törekedett. A kés pengéjét a hasi szúrást megelőző pillanatban, a szúrás erejét jelentősen csökkentve sikerült is megragadnia, és ezzel annak a hasüregbe mélyebben történő behatolását megakadályoznia.
A Legfelsőbb Bíróság a súlyosabb minősítéssel szembeni védelmi ellenvetésekkel annyiban értett egyet, hogy önmagában az eszköz, illetve kizárólag a támadott testtájék vizsgálata az élet kioltására irányuló szándék meglétére nem nyújt kellő következtetési alapot. Elviekben helytálló az a védelmi okfejtés, amely szerint a valóságosnál súlyosabb eredmény kísérletéért felróható büntetőjogi felelősséget illetően csak az alanyi és tárgyi körülmények összességének egybevetett elemzése nyújthat megfelelő alapot. A megyei bíróság vizsgálata ugyan e tekintetben nem kifogásolható, az teljes körű volt, következtetéseiben azonban tévedett.
Az alanyi oldal elemeit tekintve, ha a vádlott nem is kívánta a sértett életét kioltani, ám a cselekmény végrehajtása során mindenképpen számolni kellett a legsúlyosabb eredmény – a sértett halála – bekövetkezésének a reális lehetőségével, és az iránt közömbös maradt. Egyértelműen ezt támasztja alá, hogy az első, a mellkas irányába leadott és a szegycsontot elérő szúrást követően kitartóan támadott még akkor is, amikor a sértett jelentős védekezéssel próbálta őt megfékezni. Nem csupán vagdalkozó, kaszáló mozdulatokat tett, hanem irányzott szúrásai is voltak, amelyek erejét végső soron a sértett elhárító magatartása csökkentette. A megtámadott testtájékokon pedig olyan mögöttes érképletek, életfontosságú szervek találhatók, melyek sérülései halálhoz vezethettek volna.
Mindezekből nyilvánvaló, hogy a vádlott a sértett erőteljes védekezése mellett az élet kioltására alkalmas késsel kitartóan támadt. A Legfelsőbb Bíróság a támadás kitartó voltára külön hangsúlyt helyez. A bántalmazást a vádlott olyan eszközzel és olyan módon valósította meg, amely a közönséges élettapasztalat, és a külső személő számára is az élet elleni támadásként értékelendő, mint ahogyan azt a sértett is érzékelte. Az a körülmény, hogy a sértett halála nem következett be, csupán a sértett lélekjelenlétének, az intenzív elhárító magatartásának és a véletlen tényezők szerencsés alakulásának volt betudható.
A fentebb kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatva a megyei bíróság ítéletét, a vádlott cselekményét – szándékának az előzőekben írt eshetőleges formája mellett – a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésében meghatározott emberölés bűntette kísérletének (Btk. 16. §) minősítette.
A megváltozott minősítésre tekintettel a büntetés kiszabása körében egyébként helyesen számba vett körülmények kiegészítést igényeltek. További enyhítő körülmény a szándék eshetőleges formája, a cselekmény kísérleti szakban és kisebb súllyal az időmúlás is.
A cselekmény megváltozott minősítése egyúttal a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés súlyosítását is igényelte.
A vádlott beszámítási képességének a cselekmény elkövetésekor fennállt súlyos fokú korlátozottsága igen nyomatékos enyhítő körülmény. Ennek megfelelő súlyú figyelembevételét a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 87. §-a (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásával elérhetőnek találta, így a Btk. 24. §-a (2) bekezdésének, illetőleg a Btk. 87. §-a (4) bekezdésének felhívására nem volt szükség.
A bűncselekmény tárgyi súlya és a büntetés kiszabásánál értékelt valamennyi körülmény nyomatéka alapján, a fentieknek megfelelően, a vádlott börtönbüntetését 2 év 6 hónapra súlyosította, amely alkalmas a büntetési cél elérése érdekében. A közügyektől eltiltás mellékbüntetésnek az elsőfokú bíróság által meghatározott tartama az új főbüntetés mellett is megfelelő, annak súlyosítása nem indokolt. (Legf. Bír. Bf. IV. 1136/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás