BK BH 2000/525
BK BH 2000/525
2000.12.01.
I. A kényszervallatás bűntettét és egyéb hivatali bűncselekményt megvalósító rendőrőrs-parancsnokkal szemben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása indokolt [Btk. 83. §, 225. §, 227. §, 275. § b) pont].
II. A hivatali visszaélés bűntettének megállapítása szempontjából a hivatali helyzettel való visszaélésként kell értékelni, ha a hivatalos személy fellépése a hivatali jogosultság törvényes feltételeinek a hiányában kizárólag személyes célból és érdekből történik (Btk. 225. §).
A városi bíróság az I. r. vádlottat kényszervallatás bűntette, könnyű testi sértés vétsége, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette, valamint hivatali visszaélés bűntette miatt, mint társtettest halmazati büntetésül 2 évi börtönbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette.
A II. r. és a III. r. vádlottat kényszervallatás bűntette és könnyű testi sértés bűntette miatt, mint társtettest halmazati büntetésül 1 év 4 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
A IV. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett kényszervallatás miatt 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 100 forintban állapította meg.
A VI. r. vádlottat hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette, valamint hivatali visszaélés bűntette miatt, mint társtettest végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett 1 év 4 hónapi börtönbüntetésre ítélte halmazati büntetésül.
A vádlottak valamennyien a városi rendőrkapitányság ugyanazon rendőrőrsének a hivatásos állományú tagjai voltak a cselekmény elkövetése idején.
1. 1997. május 20-án 12 és 15 óra közötti időpontban a rendőrőrs hivatalos helyiségében gyanúsítottként hallgatták ki a sértettet, akit azzal gyanúsítottak, hogy a községben levő egyik eszpresszóba betört. A kihallgatóhelyiségben a IV. r. és a II. r. vádlott a bűncselekmény elkövetéséről tettek fel kérdéseket a sértettnek, aki erre azt válaszolta, hogy nem tudja, hogy miről van szó. Eközben belépett a helyiségbe a III. r. vádlott, aki szintén arról kérdezte a sértettet, hogy a bűncselekményt hogyan követte el. Mivel a sértett továbbra is tagadta a bűncselekmény elkövetését, a III. r. vádlott ököllel és tenyérrel többször megütötte a sértett fejét, miközben a IV. r., illetve a II. r. vádlottak felszólították a sértettet, hogy mondja el, hogyan követte el a bűncselekményt. Ezt követően a helyiségbe bement az őrsparancsnok I. r. vádlott, aki szintén a bűncselekmény elkövetéséről kérdezte a sértettet. Mivel a sértett továbbra is azt állította, hogy nem tud semmit elmondani, ezért az I. r. vádlott a helyiségben levő szekrény tetejéről levett gumibottal háromszor a sértett fejére ütött, illetve a bordái közé szúrt, majd ököllel gyomorszájon ütötte a sértettet, miközben a III. r. vádlott ököllel és tenyérrel többször megütötte a sértett fejét, míg a II. r. vádlott a sértett nemi szervébe térdelt.
A sértett bántalmazását követően a helyiségben mindvégig jelen levő, de a sértettet tettleg nem bántalmazó IV. r. vádlott jegyzőkönyvet készített a sértett gyanúsítotti kihallgatásáról, ezt a jegyzőkönyvet aláíratta a sértettel.
Miután a vádlottak a sértettel feltöröltették a helyiségben szertefröccsenő vérfoltokat, a sértett elhagyta a rendőrség épületét.
A sértett az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak bántalmazása folytán a homlok jobb oldalán, az orr vetületében, a bal felső szemhéjon, a homlok bal oldalán, a bal fülkagyló vetületében, a tarkótájék bal oldalán vérzéssel járó lágy-rész zúzódásokat szenvedett. A sérülések gyógytartama együttesen, illetve külön-külön is 8 napon belüliek voltak.
2. Az I. r. és a VI. r. vádlottak 1997. augusztus 1-jén 13 óra 30 perc körüli időben szolgálatuk teljesítése során igazoltatták a sértettet, aki a tulajdonában levő személygépkocsival közlekedett. A gépkocsiban utasként tartózkodott a sértett felesége és gyermeke, valamint egy további személy is. Az igazoltatás során a vádlottak megpróbálták a sértettet arra rábeszélni, hogy beszéljen az öccsével azért, hogy az általa a vádlottak ellen tett feljelentést vonja vissza. A sértett öccse által tett feljelentés alapján ugyanis az I. r. vádlottal, illetve társaival szemben a városi bíróság előtt büntetőeljárás van folyamatban. Mivel a fenti rábeszélésnek a sértett nem volt hajlandó eleget tenni, a vádlottak közölték vele, hogy amennyiben nem beszéli le az öccsét a feljelentésről, akkor a sértettet feljelentik szabálysértés elkövetéséért, mivel a személygépkocsijával úgy közlekedett, hogy a biztonsági öve nem volt csatolva. A sértett továbbra sem volt hajlandó teljesíteni a vádlottak kérését, ezért a VI. r. vádlott még ugyanezen a napon elkészítette a szabálysértési feljelentést a sértett ellen, mely feljelentést az I. r. vádlott mint őrsparancsnok egyetértőleg aláírt. A szabálysértési feljelentés egyébként valótlan tartalmú volt, mivel a sértett biztonsági öve be volt csatolva, amikor a gépjárművét vezette. A feljelentés miatt indult szabálysértési eljárást a rendőrkapitányság mint elsőfokú szabálysértési hatóság 1998. július 24. napján kelt határozatával megszüntette.
Az ítélet ellen az I. r. és a II. r. vádlottak, valamint védőik enyhítésért; az I. r. vádlott részbeni felmentésért; a II. r. vádlott vonatkozásában a büntetett előélethez fűződő joghátrányok alóli mentesítés érdekében jelentettek be fellebbezést. A III. r. vádlott és védője enyhítésért és az előzetes mentesítésre irányuló fellebbezést jelentettek be. A VI. r. vádlott és védője úgyszintén enyhítésért fellebbezett az elsőfokú bíróság ítélete ellen, kérve az előzetes mentesítést.
Az ügyész az ítélet ellen az I. r. vádlott terhére fellebbezett a börtönbüntetés felfüggesztésének a mellőzése érdekében, amely fellebbezést a megyei főügyész is fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság ítélete a IV. r. vádlott vonatkozásában első fokon jogerőre emelkedett.
A megyei bíróság a felülbírálat eredményeként megállapította, hogy a városi bíróság a törvényi rendelkezések betartása mellett a lefolytatott eljárás keretében a szükséges bizonyítékokat beszerezte, és azok okszerű mérlegelésével döntően megalapozott tényállást állapított meg.
A városi bíróság ugyanakkor elmulasztotta a vádlottakról a parancsnoki vélemény beszerzését, amely a rendőr foglalkozású hivatalos személyek ellen indult büntetőeljárás során a vádlottak személyi körülményeinek maradéktalan feltárása során nélkülözhetetlen. Ezért a Be. 240. §-a alapján a másodfokú bíróság bizonyítást rendelt el, amelynek keretében beszerezte a vádlottakról a parancsnoki véleményt.
A lefolytatott bizonyítási eljárás során beszerzett adatok, valamint a rendelkezésre álló iratok tartalmára tekintettel a megyei bíróság a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjában biztosított jogkörében eljárva a városi bíróság által rögzített tényállást az alábbiakkal egészítette ki:
Az I. r. vádlott rendőr őrnagy 1993. február 1-jén került a rendőrőrsre nyomozói beosztásba. Ezt megelőzően a Magyar Honvédség állományában teljesített hivatásos tiszti szolgálatot. Első szolgálati helyén 1993. május 1-jén bűnügyi csoportvezetővé nevezték ki. Ugyanebben az évben mint főnyomozó dolgozott. 1981-ben végzett a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, 1995-ben végezte el a Rendőrtiszti Főiskola bűnügyi átképző szakát, szakmai felsőfokú végzettséggel rendelkezik. 1996. szeptember 1-jétől december 31-ig őrsparancsnoki feladatok ellátására vezényelték, itt őrparancsnok lett. Vezetése alatt jelentősen csökkent a bűncselekmények száma az őrs területén, és nőtt a felderítettségi eredményesség. Munkáját a lakosság és az önkormányzatok nagy megelégedettségére végezte.
A II. r. vádlott rendőr főhadnagy, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolát végezte, majd hivatásos honvédtisztként teljesített szolgálatot. 1992-ben a rendőrkapitányság állományába került, majd elvégezte a rendőrtiszti főiskola átképző tagozatát, ahol a vizsgáit jó minősítéssel fejezte be. 1997-ben a rendőrőrsön megbízták a bűnügyi csoportvezetői feladatok ellátásával. A rá bízott bűnügyi csoportot szakmailag jól irányította és példamutató magatartást tanúsított.
A III. r. vádlott rendőr törzszászlós, 1981. évben került a rendőrség hivatásos állományába. 1983-ban járőr, majd körzeti megbízott volt. 1988. és 1989. években elvégezte a zászlósképző iskolát.
A VI. r. vádlott 1990. évben végezte el a rendőrtiszthelyettes-képző iskolát, majd 1993-ban a rendőrőrsre helyezték körzeti megbízotti státusba. Jelenleg középiskolai tanulmányait folytatja. 1999. március 8. napján felfüggesztették beosztásából, majd a szolgálati viszonyát megszüntették és a rendőrségtől leszerelt.
A fenti kiegészítésekkel az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás mentes a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében rögzített hiányosságoktól, ekként az ítélet felülbírálata során a Be. 239. §-ának (1) bekezdése értelmében irányadó volt.
A megyei bíróság a felmentésre irányuló fellebbezéseket nem találta alaposnak.
A városi bíróság kellő indokát adta annak, hogy a tényállás 1. pontjával kapcsolatban miért vetette el a vádlottak védekezéseit, különös tekintettel az ügyben beszerzett hemogenetikai, valamint szerológus szakértői véleményben foglaltakra. A sértett vérét több helyen feltalálták a kihallgatóhelyiségben, illetve azonosították azt, ekként ezen objektív bizonyítékokon túlmenően a sértett nyilatkozatával alátámasztott tényállás, amely a vádlottak bűnösségének a megállapítására alapot ad, teljes mértékben megalapozott.
A fellebbviteli tárgyaláson elhangzott perbeszédekből kitűnően is a tényállás e pontjával kapcsolatban már a védelem sem vitatta a büntetőjogi felelősség megállapításának az alapját.
A felmentésre irányuló fellebbezések az ítéleti tényállás 2. pontjában írt cselekménnyel kapcsolatosak. A másodfokú tárgyaláson a korábbi védekezésüket hangoztatta az I. r. és a VI. r. vádlott, amely szerint kizárólag amiatt intézkedtek a sértettel szemben, mert annak a biztonsági öve nem volt becsatolva, és azért tettek ellene szabálysértési feljelentést, mert annak elkövetését nem ismerte el a sértett. Mindketten határozottan tagadták, hogy a sértettet felszólították volna arra, hogy próbálja rávenni a testvérét az I. r. vádlottra korábban tett terhelő vallomásának a visszavonására. A gépkocsiban ülő személyek határozottan és egybehangzóan nyilatkoztak, hogy az igazoltatás során az I. r. vádlott megpróbálta a sértettet rábeszélni arra, hogy annak testvére vonja vissza az ellene tett feljelentést, illetve hogy ennek sikertelensége esetén a biztonsági öv be nem kapcsolása miatt a szabálysértési feljelentés megtételét helyezték kilátásba. A tanúk ugyanakkor abban is egybehangzóan nyilatkoztak, hogy a rendőri intézkedést követően a sértett közölte a vele szemben eljáró vádlottakkal, hogy ellenük – a tényállás 2. pontjában foglalt cselekmény miatt – feljelentést tesz, amelynek megtételére még azon a napon sor is került.
Az I. r. vádlott vonatkozásában teljes bizonyossággal megállapítható a jogtalan előny szerzésének a célzata. A VI. r. vádlott esetében a hivatali helyzetével való visszaélés állapítható meg, mert a vádlott részéről a sértett igazoltatása látszatra törvényesnek tűnő eljárás képét öltötte, e cselekményének valódi célja azonban az volt, hogy az I. r. vádlottnak jogtalan előnyt szerezzen, vagyis bírja rá a sértettet arra, hogy testvérével vonassa vissza az I. r. vádlottra nézve korábban tett terhelő vallomását.
A hivatali visszaélés bűntettét az a hivatalos személy követi el, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, a hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi vagy a hivatali helyzetével egyébként visszaél. Az ítélkezési gyakorlat szerint a hivatali helyzettel egyéb módon való visszaélésnek tekinthető a személyes cél érdekében történő hivatalos fellépés és a hivatalos eljárás során a hivatali jogosultságok törvényes feltételek megléte nélküli igénybevétele. Az adott büntetőügyben a vádlottak részéről szabálysértés elkövetése miatti feljelentés kilátásba helyezése a sértettel szemben kizárólag azzal a célzattal történt, hogy a sértett az I. r. vádlott ellen tett feljelentés visszavonásában működjön közre. A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság törvényesen állapította meg az I. r. és a VI. r. vádlottak bűnösségét, és a cselekmény minősítése is törvényes. A városi bíróság a fellebbezéssel érintett többi vádlott cselekményét a fentieken túl is törvényesnek minősítette.
A megyei bíróság az I. r. vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést alaposnak találta; míg az I. r., a II. r., a III. r. és a VI. r. vádlottak és védőik fellebbezései alaptalanok.
A városi bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket hiányosan tárta fel, ezért azokat a megyei bíróság az alábbiakkal egészítette ki, illetve helyesbítette.
Az I. r. vádlott vonatkozásában nyomatékos súlyosító körülmény a többszörös halmazat, míg az I. r. és a II. r. vádlottak tekintetében további súlyosító körülmény, hogy a cselekményeket az ellenük ugyanilyen bűncselekmény miatt folyó büntetőeljárás hatálya alatt állva követték el.
Az időmúlás nem jelentős, ezért az valamennyi vádlott vonatkozásában csak kisebb súllyal értékelhető enyhítő körülményként.
A cselekmények tárgyi súlyához és a már fent kiegészített bűnösségi körülményekhez mérten ugyanakkor a vádlottakkal szemben törvényes nemben és mértékben szabott ki az elsőfokú bíróság szabadságvesztés büntetést, amelynek mértéke a fellebbezéssel érintett valamennyi vádlott vonatkozásában megfelelően kifejezésre juttatja a cselekmények tárgyi súlyát, az elkövetési körülményeket és a vádlottak személyében rejlő társadalomra veszélyességet.
Az elsőfokú bíróság által az I. r. vádlottal szemben kiszabott 2 év börtönbüntetés enyhítésére a megyei bíróság nem látott lehetőséget, mert a vádlottal szemben két bűncselekmény is 5 évig terjedhető szabadságvesztéssel büntetendő, míg egy bűncselekmény 3 éves büntetési tételű, a könnyű testi sértés vétségén túl. A cselekmények törvényi fenyegetettségéhez mérten arányos az I. r. vádlottal szemben a 2 évi időtartamban megjelölt börtönbüntetés.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I. r. vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy az I. r. vádlott a tényállás 1. pontjában írt cselekményt a városi bíróságon kényszervallatás bűntette és más bűncselekmények miatt ellene folyamatban levő büntetőeljárás hatálya alatt követte el. Az I. r. vádlottat, mint az őrs parancsnokát fokozott felelősség terhelte abban, hogy az irányítása alá tartozó rendőrőrsön hivatali bűncselekmények ne valósuljanak meg, ekként vele szemben a társadalom elvárása is nagyobb. A fentiekre tekintettel az egyébként kedvező személyi körülményekkel rendelkező vádlottal szemben a megyei bíróság a próbaidőre történő felfüggesztést mellőzte.
Figyelemmel ugyanakkor arra is, hogy rendőrként az I. r. vádlott ezen túlmenően a vezetője által is igen elismert munkát végzett, és vezetése alatt jelentősen csökkent a bűncselekmények száma, az őrsön megnőtt a felderítettségi eredményesség, a megyei bíróság úgy ítélte meg, hogy vele szemben alkalmazható az a Btk. 47. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely szerint a 3 évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén – különös méltánylást érdemlő esetben – a bíróság ítéletében akként rendelkezhet, hogy az elítélt a büntetése fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. A megyei bíróság az ügyészi indítványban foglaltakkal nem értett egyet a tekintetben, hogy az I. r. vádlottal szemben mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától való eltiltás indokolt.
Az elsőfokú bíróság a II. r., a III. r. és a VI. r. vádlottakkal szemben törvénysértés nélkül rendelkezett a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztéséről. Nem látta kellő indokát azonban a megyei bíróság annak, hogy e vádlottakat mentesítse a büntetett előélethez fűződő joghátrányok alól. Ennek alkalmazása ugyanis a kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekményeket elkövető vádlottakkal szemben kiszabott büntetéseket súlytalanná tenné, ezért az említett vádlottak tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 3. Bf. 266/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás