BK BH 2000/526
BK BH 2000/526
2000.12.01.
Megrovás alkalmazása helyett büntetés kiszabása indokolt azokkal a vádlottakkal szemben, akik a lőszerrel visszaélés bűntettét úgy követik el, hogy a hulladékgyűjtő telepen talált gépágyúlövedéket megszerzik és azt haladéktalanul nem adják át – illetőleg a megszerzését nem jelentik – a hatóságoknak, holott erre lehetőségük volt;
a vádlottak nem védekezhetnek azzal, hogy a lövedék éles lőszer voltát nem ismerték fel, ha az a köztapasztalat szerint is egyértelműen hadilőszernek minősül [Btk. 83. §, 263/A. § (1) bek. a) pont].
A városi bíróság mint fiatalkorúak bírósága az I-IV. r. vádlottakat 1-1 rb. lőszerrel visszaélés bűntette miatt megrovásban részesítette, és velük szemben a büntetőeljárást megszüntette.
A tényállás szerint 1997. augusztus 13. napján az SFOR békefenntartó erők taszári lőszerraktárából a fegyveres alakulatot kiszolgáló gazdasági társaság szemetet és egyéb hulladékot szállított a közeli városi hulladékgyűjtő telepre. A kiszállított hulladék nagy részét különböző kartonpapírok képezték, melyek között volt 1 db – az amerikai hadseregnél rendszeresített – 30 mm-es gépágyúlőszer. Az említett gazdasági társaság alkalmazottai a hulladékot a szeméttelepen leborították, majd a helyszínről eltávoztak.
Ezen a napon a délutáni órákban a fiatalkorú I. r. és a II. r. vádlottak a hulladékgyűjtő telepre lovas kocsival ugyancsak szemetet szállítottak. A munkanélküli vádlottak fémhulladék gyűjtésével és értékesítésével is foglalkoztak, ezért a szeméttelepen gyakran megfordultak. Az I. r. vádlott ez alkalommal is fémhulladékok után kutatott, míg a II. r. vádlott a szemetet pakolta le a lovas kocsiról. A szeméttelepen ez idő alatt tartózkodó 8-10 éves kisgyermekek hívták fel az I. r. vádlott figyelmét egy általuk talált tárgyra. A vádlottak a hengeres fémtárgyat megvizsgálták, azon nem találtak szennyeződést, hanem csupán egy papírdarab volt, amely a lövedéket ábrázolta.
A vádlottak a lőszert magukhoz vették, és a lovas kocsi bakjára helyezve indultak el vele a szeméttelepről, ekkor találkoztak össze a III. r. vádlottal, aki oda éppen szemetet szállított. A vádlottak megmutatták a III. r. vádlottnak a talált tárgyat, és megkérdezték tőle, hogy kell-e neki. A III. r. vádlott szemügyre véve a tárgyat, azonnal felismerte, hogy az egy éles lőszer, amit rögtön közölt is az I. r. és a II. r. vádlottakkal. A lőszert a III. r. vádlott magához vette azzal, hogy azt megfelelő helyre fogja eljuttatni. A III. r. vádlott a lőszert a gépkocsijában a szőnyeg alá helyezte, hazaérkezve autóját a garázsában állította le, és a garázst bezárta.
1997. augusztus 14. napján a III. r. vádlott felkereste ismerősét, a IV. r. vádlottat a munkahelyén, akit azonban nem talált ott, ezért a következő napon ismét felkereste gépkocsival, a lőszert mindvégig a gépkocsi szőnyege alatt tárolva. Második alkalommal a III. r. vádlott találkozott a IV. r. vádlottal, akinek a lőszert átadta, ekkor a IV. r. vádlott közölte vele, hogy a lőszert megfelelő helyre fogja eljuttatni.
A IV. r. vádlott ezt követően több alkalommal próbálta felvenni a kapcsolatot a város polgármesterével abból a célból, hogy tájékoztassa őt a lőszer megtalálásáról, ám próbálkozásai sikertelenek maradtak, tekintettel arra, hogy ekkor már péntek délután lévén a polgármester nem volt elérhető. Ezután a IV. r. vádlott a lőszert az irodájának a lemezszekrényében zárta el. A következő napon a IV. r. vádlott a lőszert a táskájába tette, és azzal személygépkocsiján Budapestre utazott. Budapesten ismerőseinek megmutatta a lőszert, akik közül többen katonaviselt emberek voltak, és akik megállapították, hogy a felmutatott lőszer egy ún. éles lőszer. Ezt követően a déli órákban értesítették a rendőrséget és a tűzszerészeket, akik a lőszert a IV. r. vádlottól átvették és megsemmisítették.
A határozat ellen az ügyész valamennyi vádlott tekintetében súlyosításért fellebbezett.
A megyei bíróság a határozat felülbírálata során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelésével alapvetően helyesen állapította meg. A megyei bíróság azonban a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a tényállást az iratok alapján az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette. Tényként állapította meg, hogy a kérdéses lőszert az SFOR-alakulatok 1997. augusztus 12-én Bosznia-Hercegovina térségéből – az ott végrehajtott lőgyakorlat után – Magyarországra, a taszári bázisra szállították. A maradék lőszert tartalmazó konténereket kiürítették ugyan, de nem zárható ki, hogy a vádbeli gépágyúlövedék a hulladékdobozok közé került. Így nem zárható ki az sem, hogy azokkal együtt 1997. augusztus közepén a városi hulladékgyűjtő telepre szállították. A vádlottak birtokába kerülésének részletei az ő előadásuk szerint csupán valószínűsíthetőek, de megnyugtatóan nem kerültek felderítésre. Tény az is, hogy a taszári katonai bázis különböző részlegeibe a vádbeli napot megelőzően, 1997 nyarán többször is betörtek, az elkövetők csak részben váltak ismertté.
A másodfokú bíróság megállapította azt a körülményt is, hogy a vádbeli ágyúlőszer ún. kettős hatású, azaz magas hatóerejű robbanóanyagot tartalmazó páncéltörő lőszer, amely egyben repeszképző is. A hadseregben 30 mm-es gyalogsági és helikopter-gépágyúban rendszeresítették.
E kiegészítésre is figyelemmel az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg, hogy a vádlottak bűncselekményt követtek el, tévedett azonban a vádlottak cselekménye társadalomra veszélyességének a megítélésénél.
A fellebbviteli bíróság előtti védekezés lényege az volt, hogy a lőszer az amerikai hadsereg „laza kezelési szabályzata” következtében került a városi szeméttelepre. A vádlottak nem is ismerhették fel annak éles lőszer voltát, és részben rendkívül rövid ideig, részben jóhiszeműen jártak el, ezért büntetőjogilag nem vonhatók felelősségre.
A Btk. 263/A. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt cselekményt követi el, aki lőfegyvert, lőszert engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz. Az adott esetben egyértelmű, hogy a vádlottak semmilyen engedéllyel nem rendelkeztek, ennek ellenére megszerezték a robbanó lövedéket. Maga a lövedék a köztapasztalat szerint is egyértelműen hadi lőszernek minősül. Külsőleg a közismert puskalőszertől csak annyiban különbözik, hogy nagyobb annál, mindenki számára minden szempontból könnyen felismerhető. Magyarországon az is köztudott, hogy az ilyen és ehhez hasonló eszközök tartása engedélyhez kötött, és bármilyen fellelése, birtoklása azonnali bejelentési kötelezettséget von maga után, amely kétféle módon lehetséges: tűzszerész alakulat vagy a legközelebbi rendőri szerv értesítésével. Ez az elkövetés helyén a nap 24 órájában lehetséges, minthogy a városban központi rendőrségi ügyelet működik. A vádlottak azonban nem ezt tették, hanem egyéb megfontolásokból igen veszélyesen, több napon keresztül és több kilométeren át közlekedtek vele, gépkocsijukban tárolták. Ilyen körülmények között a vádbeli cselekményben a bűnösségüket kellett megállapítani.
A cselekmény tárgyi súlya, az absztrakt társadalomra veszélyessége jelentős, mivel a cselekmény 5 évig terjedhető szabadságvesztéssel büntetendő. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor kellő differenciálás nélkül valamennyi vádlottal szemben intézkedést alkalmazott.
A megyei bíróság a fk. I. r. vádlott vonatkozásában a megrovást helyes intézkedésnek tartja, a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlott vonatkozásában azonban az elsőfokú bíróság határozatát akként változtatta meg, hogy őket bűnösnek mondta ki 1-1 rb. lőszerrel visszaélés bűntettében, és velük szemben pénzbüntetést szabott ki. A napi tételt a II. r. vádlott esetében 100 napban, a III. r. vádlott esetében 150 napban, a IV. r. vádlott esetében 200 napban határozta meg; az egynapi tétel összegét a II. r. vádlott esetében 100 forintban, a III. r. vádlott esetében 200 forintban, míg a IV. r. vádlott esetében 300 forintban állapította meg. A büntetés kiszabásánál figyelembe vette a vádlottak bűnösségének arányát és az általuk előidézett veszélyhelyzet mértékét. Javukra értékelte a bíróság azt a körülményt, hogy az érintett katonai bázison nagyobb körültekintés indokolt a hasonló esetek elkerülése végett, bár ehhez hasonló ügy ez idáig nem fordult elő.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság határozatát egyebekben helybenhagyta. (Somogy Megyei Bíróság 1. Fkf. 1234/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás