BK BH 2000/528
BK BH 2000/528
2000.12.01.
Nem valósítja meg a halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségét a személygépkocsi vezetője, aki az esti órákban, a szemből jövő forgalom miatt tompított világítással, 65-70 km/óra sebességgel vezeti a járművét, és a sötét ruházatban, enyhén ittasan, kivilágítatlan kerékpárral haladó sértettet az úttest jobboldali szélétől 1,8 m távolságban elüti, melynek során a sértett halálos kimenetelű sérüléseket szenved [Btk. 187. § (1) bek., (2) bek. b) pont; KRESZ 26. § (4) bek.].
A városi bíróság a vádlott bűnösségét halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében állapította meg, ezért 6 hónapi fogházbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott büntetlen előéletű, vendéglátó-ipari szakképzettséggel rendelkezik, de gépkocsivezetőként dolgozik. Nőtlen, vagyonnal nem rendelkezik. A vádlott 1994. március 29-e óta rendelkezik vezetői engedéllyel „B” járműkategóriára, azóta több tízezer km-t vezetett balesetmentesen. Két éven belül közlekedési szabálysértést nem követett el.
A vádlott 1996. szeptember 28-án 20 óra 10 perc körüli időpontban a főúton közlekedett személygépkocsival, melyben négy utast szállított. A szembejövő forgalom miatt tompított világításra kapcsolt, ennek ellenére változatlan, 65-70 km/óra sebességgel haladt tovább. Annak ellenére sem csökkentette a sebességét, hogy a szemből jövő jármű fénye zavarta. Tekintettel arra, hogy a jármű sebességét nem az általa belátott távolságnak megfelelően választotta meg, ezért későn – 17-20 méter távolságból – észlelte az előtte, vele azonos irányba, kivilágítatlan kerékpárral közlekedő sértettet, és őt az úttest menetirány szerinti jobb oldali szélétől 1, 8 méter távolságban fékezés nélkül elütötte.
A baleset következtében az 55 éves sértett olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a kórházban végrehajtott műtét közben meghalt. A sérülések és a halál között közvetlen okozati összefüggés állapítható meg.
A baleset időpontjában a sértett véralkohol-koncentrációja 0,84 ezrelék volt, amely nála enyhe fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett.
A szemből közlekedő gépjármű tompított fényszóró világítását is figyelembe véve, a kivilágítatlan kerékpáros a vádlott által vezetett személygépkocsi tompított fényszórójának a fényében objektíve 17-20 méter távolságból volt észlelhető. Ehhez az objektív észlelési távolsághoz tartozó elkerülhetőségi sebesség 42-47 km/óra lett volna, tehát fékezéssel csak abban az esetben lehetett volna a balesetet elkerülni, ha a vádlott nem halad gyorsabban 42-47 km/óra sebességnél.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védője bűncselekmény hiánya okából felmentés végett jelentett be fellebbezést.
A megyei főügyész az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét felülbírálva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárását a vonatkozó törvényi rendelkezések maradéktalan betartásával folytatta le. Az aggálytalan tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat feltárta, azokat egyenként és összességükben is értékelve és mérlegelve, e körben indokolási kötelezettségének is okszerűen eleget téve, megalapozott tényállást állapított meg, amely csak kisebb mértékben szorult kiegészítésre a következők szerint.
A sértett sötét színű ruhában volt, a kivilágítatlan kerékpárja erősen elhasználódott, összességében sötét színű volt. A baleset borult időben, éjszakai sötétségben, tiszta, száraz, érdes aszfalt útburkolatú, hibátlan állapotú, 7 méter széles úttestnek közvilágítás nélküli szakaszán következett be.
A helyesen megállapított tényállásból tévesen vont következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott büntetőjogi felelősségére, így a felmentést célzó fellebbezések megalapozottak.
Az elsőfokú bíróság a vádlott terhére a KRESZ 26. §-ának (4) bekezdésében foglalt annak a rendelkezésnek a megszegését rótta, mely kimondja, hogy „A jármű sebességét az (1)–(3) bekezdésben említett sebességhatárokon belül úgy kell megválasztani, hogy a vezető járművét meg tudja állítani az általa belátott távolságon belül, és minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számítania kell.” Álláspontja szerint a halálos eredményű baleset bekövetkezése és a KRESZ hivatkozott rendelkezésének megszegése közötti okozati kapcsolat a vádlott személygépkocsijának 65-70 km/óra haladási sebességéhez képest a műszaki szakértő által megállapított 42-47 km/óra baleset-elkerülési sebességnek mintegy 50%-os relatív sebességtúllépésében jelentkezett. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a megállapított 42-47 km/óra sebesség objektív elvárhatóság, egyenértékű a baleset elkerülése esetére megállapított jogszabályi kritériummal [KRESZ 26. § (4) bek. szerint elvárt haladási sebesség], ugyanis a kivilágítatlan kerékpáros olyan akadály volt, amelyre a helyismerettel rendelkező vádlottnak az adott körülmények között számítania kellett.
A másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontját már több határozatban – így a BH 1996/242. számon közzétett döntésében – kifejtette, amely szerint önmagában a baleset elkerülésére megállapított objektív feltétel és a ténylegesen a konkrét ügy esetére vonatkozó szempontok egybevetése nélkül nem állapítható meg a KRESZ 26. §-a (4) bekezdésének a megszegése. Az egyenértékek kritikátlan elfogadása ugyanis végső soron a büntetőjog által meg nem engedett objektív felelősség megállapítását eredményezné.
Az elsőfokú bíróság indokolásában kifejtette, hogy a vádlottnak számolnia kellett a kivilágítatlan kerékpárossal. Az adott esetben azonban a sértett kerékpárja nemcsak hogy egyáltalán nem volt kivilágítva, hanem a kiegészített tényállás alapján megállapítható, hogy az erősen elhasználódott, összességében sötét színű volt, továbbá a sértett is sötét, fényelnyelő öltözékben volt. Az elütési pont a 7 méter széles úttest menetirány szerinti 3,5 méter széles forgalmi sávja jobb szélétől l,8 méterre volt, tehát a sértett azt a szabályt sem tartotta be, hogy a kerékpárosok az úttest jobb oldali szélétől 1 méteres sávon belül haladhatnak. Ilyen körülmények között a baleset akkor sem lett volna elkerülhető, ha a vádlott a 2 méter széles személygépkocsival a felezővonalhoz teljesen húzódva halad, mivel a sértett nem a 3,5 méter széles forgalmi sávból így fennmaradó 1,5 méter szélességen belül, hanem a személygépkocsi jobb oldalsíkjától a felezővonal felé 30 cm-re haladt.
A vádlott a szembejövő forgalom miatt indokoltan kapcsolt tompított világításra, így a szemből jövő fény hatása, valamint a kerékpáros mint akadály fényelnyelő képessége együttesen eredményezte, hogy a kerékpárost az elütés előtt csak 17-20 méter távolságból észlelte.
A relatív sebességtúllépésnek az elsőfokú bíróság ítéletéből kitűnő felfogása, az említett objektív elvárhatósági feltételek meghatározásai azt a kívánalmat támasztaná a lakott területen kívül haladó gépjárművezetők számára, hogy a haladási sebességet olyan alacsonyan válasszák meg, amely magát a közúti forgalom lebonyolítását is igen nagy mértékben nehezítené. Az adott esetben a vádlott által alkalmazott sebesség – a megengedett 80 km/óra sebességhez képest – nem tekinthető olyan mértékben eltúlzottnak, amely kizárttá tette volna, hogy a járművezető által reálisan számítható akadály – a kivilágított kerékpáros – felbukkanása esetén a járművet megállíthassa. A baleset kizárólag a sértettnek felróható többszörös KRESZ-szabályszegés eredményeként következett be, és ez a vádlott gondatlanságból elkövetett bűncselekmény miatti büntetőjogi felelősségét – az elvárhatóság hiányában – kizárja.
A vádlott részéről nincs tehát olyan KRESZ-szabályszegés, ami okozati összefüggést mutatna a bekövetkezett halálos eredményű balesettel, ezért a másodfokú bíróság a vádlottat a halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdése a) pontjának 1. fordulata alapján – bűncselekmény hiányában – felmentette. (Békés Megyei Bíróság Bf. 256/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás