BK BH 2000/529
BK BH 2000/529
2000.12.01.
A különösen nagy vagyoni hátrányt előidéző gondatlan közveszélyokozás vétségét valósítják meg az elkövetők, akik a szemétégetés során kellő körültekintés nélkül járnak el, és a magatartásuk folytán a számottevő értéket képviselő épületkomplexum megsemmisült, és a tűz továbbterjedése előre fel nem becsülhető, nagy értékű javak megsemmisülésével fenyegetett [Btk. 259. § (1) bek., (4) bek. 2. ford.].
A városi bíróság az 1998. szeptember 9. napján meghozott ítéletével az I. r. és a II. r. terhelteket különösen nagy vagyoni hátrányt előidéző gondatlan közveszélyokozás vétsége miatt – egyenként – 2 év 8 hónapi fogházbüntetésre ítélte; a III. r. terheltet 2 rb. különösen nagy kárt okozó rongálás bűntette, 4 rb. rongálás bűntette és 5 rb. rongálás vétségének vádja alól – mint bűnsegédet – bűncselekmény hiányában felmentette.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az 1999. június 17. napján meghozott ítéletével az I. r., a II. r. és a III. r. terheltet a különösen nagy vagyoni hátrányt előidéző közveszélyokozás bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltek 1997. június 9-én este különböző kisebb tárgyakat égettek el. A III. r. terhelt a társainak elmesélte, hogy a munkahelyén az ABC áruház területén felhalmozott szemetet korábban úgy számolták fel, hogy azt elégették.
Ezután a terheltek az ABC üzlethez mentek. A terheltek jártak már az üzletben, tudták, hogy annak eladóterét különböző – nagy számú – kereskedelmi egységek használják. Mindhárman az ABC hátsó, a közterület felé ráccsal leválasztott részénél – ahol a papírból, műanyagból felhalmozott szemetet tárolták – a rácson kívül megálltak. Az I. r. és a II. r. terheltek a rácson át a szemét felé több kis doboznyi gyufát pöcköltek be, amelytől a szemét meggyulladt.
Időközben a III. r. terhelt a helyszínről eltávozott, mert a társai ténykedésével nem értett egyet. Később azonban – tartva attól, hogy nagyobb baj lesz – visszament. A terheltek megpróbálták a tüzet eloltani, de a rács miatt nem fértek annak a közelébe. Miután látták, hogy komolyabb tűz keletkezett, a II. r. vádlott értesítette a tűzoltókat, majd az I. r. és a II. r. terhelt hazament, a III. r. terhelt pedig a helyszínen maradva segített a tűzcsapok felkutatásában.
A tűz átterjedt a szeméttároló feletti éghető álmennyezetre, onnan a teljes mennyezetre, majd a helyiségekben levő éghető anyagokra. Az épület leégett, annak tulajdonosát, a B. Rt.-t 27 millió forintnyi kár érte, melyet a biztosító megtérített.
A különböző termékek árusításával foglalkozó – a tényállásban név szerint is megjelölt – tíz kereskedő is kárt szenvedett azzal, hogy berendezésük, árukészletük teljesen vagy részben megsemmisült. Összességében legalább 39 689 700 forintnyi vagyoni hátrány keletkezett.
A másodfokú bíróság által tett kiegészítés szerint a szemétkupac egy pavilonsorhoz tartozott. Az ingatlan közelében állandóan lakott épület nem volt; a legközelebbi épület 60 méterre feküdt. A leégett épületben tárolt gázpalackok felrobbanása esetén sem valószínűsíthető a tűznek az érintett ingatlanon kívüli elterjedése, ezért közveszély nem volt.
A megyei bíróság jogi álláspontja abban összegezhető, hogy közveszély azért nem állott fenn, mert a megsemmisült épület – bár több kereskedelmi egységet foglalt magában – egységes egész, egyetlen tűzszakasznak minősül. Így nem lehet állítani, hogy különböző sértettek anyagi javairól terjedt a tűz mások anyagi javaira. A környező épületek pedig a nagy távolság miatt nem voltak közvetlen veszélynek kitéve.
Miután a terheltek magatartása nem volt szándékos, hanem csak gondatlan; az nem is a közrend, hanem a tulajdonviszonyok ellen irányult, cselekményük a különösen nagy kárt okozó gondatlan rongálást valósította meg csupán; ami az elkövetés idején hatályos büntetőtörvény szerint nem volt bűncselekmény. Ezért a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alkalmazásával felmentette őket a Btk. 259. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti különösen nagy vagyoni hátrányt előidéző közveszélyokozás bűntette miatt emelt vád alól.
A megyei bíróság jogerős ítélete ellen mindhárom vádlott terhére, a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjára, anyagi jogi szabálysértésre alapítottan, az ítélet hatályon kívül helyezését és a megyei bíróság új eljárásra történő utasítását kérve, a megyei főügyész nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
A legfőbb ügyész az indítványt fenntartotta. A felülvizsgálati indítványban kifejtett jogi érvek lényege szerint az ítélkezési gyakorlat következetesen megállapítja a közveszélyokozást akkor is, ha az elkövetési móddal kiváltott objektív folyamat nagy értékű anyagi javak megsemmisülésével fenyeget. Az adott ügyben is ez történt, mivel nagyobb számú vállalkozó üzlethelyisége, árukészlete, de maga az egész épületkomplexum is megsemmisült a terheltek által már nem befolyásolható tűz terjedése következtében (BH 1981/353. sz. és az 1986/489. sz. alatt közzétett határozatok).
Továbbá tévesen értékelték az eljárt bíróságok a terheltek magatartását gondatlannak, mivel az adott, elzárt területen véghezvitt kitartó szándékos gyújtogatás mellett egyetlen körülmény sem adott okot a lehetséges következmény elmaradásában való bizakodásra.
Miután pedig ily módon a Btk. 259. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontja szerinti közveszélyokozás bűntettét valósították meg – az I. r. és a II. r. terheltek társtettesként, a III. r. terhelt pedig bűnsegédként –, a felmentésükre az anyagi jogszabály téves alkalmazásával került sor.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt az alábbiak szerint találta alaposnak.
Mindenekelőtt arra utal, hogy a közveszély olyan állapot, amelyben meghatározott természeti folyamatok következtében több, egyedileg meg nem határozott személy, illetve személyek nagyobb csoportja vagy dolgok meg nem határozott, de nagy értékű köre van a pusztulás reális lehetőségének kitéve. Amennyiben a közveszélyt a Btk. 259. §-ának (1) bekezdésében felsorolt módon jogellenes emberi magatartás hozza létre, a cselekmény – az eredményre kiterjedő szándékosságtól vagy gondatlanságtól függően – a közveszélyokozás bűntettének vagy vétségének a megállapítására alkalmas. Maga a közveszély tehát jogi fogalom, amelynek alapjául olyan tények szolgálnak, amelyeknek tisztázása különleges szakértelmet igényel. Minthogy tehát a közveszély be- vagy be nem következése tényekből levont jogi következtetés, kívül esik a tényállás körén. Ebből következően a másodfokú ítéletnek a tényállás kiegészítése keretében tett az a megállapítása, miszerint „közveszély nem volt”, nem része az irányadó tényállásnak.
Az adott tényállás alapján az állapítható meg, hogy egy számottevő értéket képviselő – belül különálló üzlethelységekre tagolt – jelentős árukészlettel rendelkező épületkomplexumról volt szó, és a tűz továbbterjedése előre fel nem becsülhető, nagy értékű anyagi javak megsemmisülésével fenyegetett. Ez pedig a közveszély bekövetkeztének a megállapítására ad alapot, függetlenül attól, hogy az épületkomplexumot körbevevő épületek veszélyben voltak-e vagy sem.
Az nem kétséges, hogy az I. r. és a II. r. terhelt a hulladékot szándékosan gyújtotta meg, az azonban további értékelést igényel, hogy a közveszélyt érintően szándékosság vagy gondatlanság róható-e a terhükre. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az egyenes szándék kizárható, miként – a terhelteknek a cselekmény elkövetése után tanúsított magatartását alapul véve – az eshetőleges szándék is. Az azonban aligha vitatható, hogy a terhelteknek – amennyiben a tőlük elvárható körültekintéssel járnak el – fel kellett volna ismerniük azt a lehetőséget, hogy a meggyújtott hulladék lángjától a tűz átterjedhet az épületre is. Ezt a figyelmet elmulasztották, ekként a bekövetkezett közveszélyért mint eredményért a hanyag gondatlanság szintjén büntetőjogi felelősséggel tartoznak.
Ehhez képest cselekményük a Btk. 259. §-a (4) bekezdésének második fordulatában megjelölt különösen nagy vagyoni hátrányt előidéző, gondatlanságból elkövetett közveszélyokozás vétségének megállapítására alkalmas. Mindez a III. r. terheltre – aki tettesi magatartást nem vitt véghez – nem vonatkozik, mivel a gondatlan cselekmény esetén a bűnsegédi bűnrészesség fogalmilag kizárt.
A kifejtettekből következően tehát a megyei bíróság a büntető anyagi jogi szabályok sérelmével mentette fel az I. r. és a II. r. terheltet az ellenük emelt vád alól.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján eljárva a megyei bíróság ítéletét az I. r. és a II. r. terheltet érintően hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új fellebbezési eljárásra utasította, míg a III. r. terheltet illetően a másodfokú határozatot – minthogy e terhelt felmentésére eltérő anyagi jogi érvek alapján ugyan, de törvényesen került sor – a Be. 291. §-ának (7) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta.
Ehelyütt jegyzendő meg, hogy a másodfokú bíróságnak – mivel a III. r. terheltet a városi bíróság az ellene emelt vád alól már felmentette – újabb felmentő rendelkezés helyett e terheltet érintően az elsőfokú ítéletet helyben kellett volna hagynia azzal, hogy nevezettet a különösen nagy vagyoni hátrányt előidéző közveszélyokozás bűntette miatt emelt vád alól tekinti felmentettnek. (Legf. Bír. Bfv. IV. 100/2000/5. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás