BK BH 2000/534
BK BH 2000/534
2000.12.01.
A külföldi számára kötelező tartózkodási hely kijelölése tárgyában a határőr igazgatóság határozatának a bírósági felülvizsgálata során azt kell vizsgálni, hogy a külföldi rendelkezik-e olyan okmánnyal, amelyből a személyazonossága hitelt érdemlően megállapítható; az itt-tartózkodásának a jogszerűségét tudja-e igazolni; fennáll-e olyan különös méltánylást érdemlő ok, amelyre tekintettel a kijelölt szálláshelyről való eltávozás engedélyezhető;
e feltételek hiányában a kijelölt tartózkodási hely elhagyásának az engedélyezése általában nem indokolt [Be. 356. § (1) bek.; 1993. évi LXXXVI. tv. 41. § (3) bek., 42. § (4) bek., 43. § (1) bek. a) és b) pont, (2) és (5) bek.; 64/1994. (IV. 30.) Korm. r. 54. §, 55. § (1) bek. a)-c) pont, 58. § (1) bek.].
A határőr igazgatóság idegenrendészeti szabálysértési és menekültügyi osztálya határozatával a külföldi kötelező tartózkodási helyét a határőr igazgatóság közösségi szállásán jelölte ki. A határozatban rendelkezett a kijelölt tartózkodási hely elhagyásának a lehetőségéről, mely szerint azt a közösségi szállást fenntartó idegenrendészeti hatóság által, a napirend figyelembevételével, e célból kiadott igazolással egészségügyi, sürgősségi és alapellátás céljából, orvosi igazolással, külképviseletének megkeresésére, személyazonosságának megállapítása céljából és különös méltánylást érdemlő körülmény esetén hagyhatja el.
A külföldi meghatalmazott jogi képviselője útján az idegenrendészeti hatóság határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte a városi bíróságtól.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
Az idegenrendészeti iratokból megállapíthatóan a külföldi a kamion rakterében megbújva jutott a Magyar Köztársaság területére, majd a kamionban rejtőzködve tiltott határátlépést követett el Szlovákiába, a háború elől menekült. A szlovák határőrizeti szervek elfogták, majd 1998. szeptember 7. napján átadták a magyar hatóságoknak.
A magyarországi tartózkodáshoz megfelelő lakással és jövedelemmel nem rendelkezik. Mindezeknek megfelelően az idegenrendészeti hatóság az 1993. évi LXXXVI. törvény 43. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjai alapján – a törvénynek megfelelően – rendelte el a külföldi kijelölt helyen való tartózkodását. Az 1993. évi LXXXVI. törvény 43. §-ának (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy a határozat rendelkező részében meg kell határozni a kötelező tartózkodási hely elhagyásának a. feltételeit.
A 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet 55. §-ának (1) bekezdése felsorolja a közösségi szálláson tartózkodó külföldi jogait, és az (1) bekezdés b) pontja rendelkezik arról, hogy a külföldi jogosult a határozatban foglaltak szerint a szálláshelyről történő eltávozásra. A rendelet 54. §-a kimondja, hogy a kijelölt helyen tartózkodó külföldivel szemben csak olyan korlátozásnak van helye a törvény vagy e rendelet alapján, amely az idegenrendészeti eljárás lefolytatása vagy a szálláshely rendjének fenntartása érdekében szükséges.
A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény kimondja, hogy azt az Országgyűlés a törvény egyéb céljainak érvényesülése mellett a Magyar Köztársaság belső rendjének és közbiztonságának védelme érdekében alkotta.
Az adott eseten az idegenrendészeti hatóság rendelkezése, amely szerint a törvényben meghatározott eseteken túl a külföldi a kijelölt tartózkodási helyet különös méltánylást érdemlő körülmény esetén hagyhatja el, megalapozott, mivel a külföldi érvényes úti okmány nélkül, a személyazonossága igazolása nélkül, megfelelő anyagi fedezet hiányában tartózkodik Magyarország területén, amely így az ország belső rendjét és a közbiztonságot veszélyezteti. Mindezekre tekintettel a bíróság a kérelmet megalapozatlannak találta, és az idegenrendészeti hatóság határozatát hatályában tartotta.
A végzés ellen a külföldi és a jogi képviselője jelentettek be fellebbezést a kötelező tartózkodási hely elhagyásának rendjéről és eseteiről szóló rendelkezéseknek a külföldi javára történő megváltoztatása végett, továbbá eljárási szabálysértés miatt a határozat hatályon kívül helyezése érdekében.
A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott végzést az 1993. évi LXXXVI. törvény 43. §-a (5) bekezdésének 2. mondatára és 41. §-ának (3) bekezdésére, valamint a Be. 356. §-ának (1) bekezdésére és 236. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel bírálta felül. Ennek keretében mindenekelőtt megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a határozatra lényeges kihatással levő eljárási szabálysértés nélkül, a vonatkozó szabályoknak megfelelően folytatta le a felülvizsgálatra vonatkozó eljárást. Ebből következően a hatályon kívül helyezésre irányuló fellebbezés alaptalan.
Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság az általa felhívott jogszabályhelyekre, az indokolásban azonban adós maradt azzal, hogy e jogszabályhelyekből miért következik az idegenrendészeti hatóság határozatának a törvényessége. A másodfokú bíróság ezt a hiányosságot a következőknek megfelelően pótolta.
Az 1993. évi LXXXVI. törvény 43. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott előfeltételek megvalósulására tekintettel rendelte el az idegenrendészeti hatóság a külföldi kijelölt helyen való tartózkodását. Az idegenrendészeti iratokból valóban megállapítható, hogy a külföldi állampolgár nem rendelkezik olyan okmánnyal, amelyből a. személyazonossága hitelt érdemlő módon megállapítható lenne. Megvalósult az a jogszabályi előfeltétel is, hogy magyarországi tartózkodásának a jogszerűségét nem tudja igazolni. Mindebből következően a külföldi kijelölt helyen való tartózkodásának elrendelésére vonatkozó idegenrendészeti hatósági határozat ebben a körben nem vitathatóan törvényes.
Ami a tartózkodási hely elhagyásának feltételeivel kapcsolatos rendelkezést illeti, utalni kell a fentebb felhívott törvény végrehajtására kiadott 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet 54. §-ában foglaltakra. Ennek értelmében a kijelölt helyen tartózkodó külföldivel szemben csak olyan szabadságkorlátozásnak van helye, amely a törvényben meghatározott idegenrendészeti eljárás lefolytatása vagy a szálláshely rendjének fenntartása érdekében szükséges. A szóban forgó idegenrendészeti eljárás tárgya egyebek mellett éppen az 1993. évi LXXXVI. törvény 43. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában rögzített szempontok tisztázása, tehát a külföldi személyazonosságának megállapítása, illetőleg a magyarországi tartózkodása jogszerűségének igazolása vagy a tartózkodás hatósági engedélyezése.
Nem tévedett az idegenrendészeti hatóság, amikor a kötelező tartózkodási hely elhagyását a fenti szempontok megállapításáig, illetőleg igazolásáig különös méltánylást érdemlő körülmény, illetőleg a határozatában megjelölt más előfeltételek megvalósulása esetén engedi meg. Az előbb jelzett körülmények miatt korlátozott elhagyás idegenrendészeti hatóság általi szabályozásának rendje (szabadságkorlátozás) az idegenrendészeti eljárás lefolytatása érdekében, a szóban forgó körülmények tisztázásáig szükséges és arányos.
A megvalósult előfeltételek mellett a törvény 43. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjára figyelemmel helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság a törvény preambulumára, amikor a szálláshelyről történő eltávozás különös méltánylást érdemlő, továbbá más, az idegenrendészeti határozatban megjelölt eseteket és a Magyar Köztársaság belső rendjének és közbiztonságának a védelme érdekeit arányban állónak ítélte. Nyilvánvalóan nem kívánatos ugyanis, hogy ismeretlen személyazonosságú és esetleg állampolgárságú személyek a közösségi szállásról eltávozva a Magyar Köztársaság területén a hatóság előtt ismeretlen céllal, ellenőrzés nélkül mozogjanak.
Nem helytálló a jogi képviselő fellebbezése indokolásában kifejtett az az álláspont, hogy a 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet 58. §-ának (1) bekezdésében rögzítettekből következtetés vonható az 55. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra tekintettel a korlátozás nélküli szálláselhagyásra, mint a „Szállás általános rendjére”. Ilyen lehetőséget az előbbiek során felhívott rendelet mellékleteként kihirdetett, „A közösségi szállás HÁZIRENDJE” nem ismer. Sőt a tárggyal összefüggő valamennyi jogszabályhely azt rögzíti, hogy a kijelölt tartózkodási hely elhagyásának feltételét az idegenrendészeti hatóság meghatározza. Ebből okszerű az a következtetés, hogy a jogalkotó főszabályként a kijelölt hely elhagyásának korlátozását tartotta szem előtt.
A 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet 58. §-ának (1) bekezdésében rögzített korlátozási, illetve megvonási lehetőség helyes értelme az, hogy – egyebek mellett – az 55. § (1) bekezdésének b) pontjában utalt határozatban engedett eltávozás is korlátozható, jelen esetben tehát többek között a különös méltánylást érdemlő körülmény esetére szóló is. Ugyanez érvényes az egészségügyi sürgősségi és alapellátására, valamint külképviseletének megkeresésére a közösségi szállás személyazonosságának megállapítása céljából történő elhagyása kapcsán. Ugyanis a felülvizsgálati kérelemmel támadott idegenrendészeti határozat a felhívott rendelet 55. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjához képest – a b) pontra tekintettel – azt a többletjogot biztosítja, hogy az előbbi célokból a külföldi elhagyhatja a szálláshelyét. Következésképpen ezek a célok nem szükségképpen a szálláshelyen realizálódnak.
A kifejtettekből következően a fellebbezések alaptalanok.
A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését az 1993. évi LXXXVI. törvény 41. §-ának (3) és 42. §-ának (4) bekezdésében rögzített eljárást szem előtt tartva helybenhagyta. (Békés Megyei Bíróság Irf. 606/199. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás