PK BH 2000/536
PK BH 2000/536
2000.12.01.
A betegnek ismernie kell a műtét elmaradása esetén várható következményeket, és tudnia kell, hogy a műtéttel milyen kockázatot vállal. Ezért a bíróságnak nemcsak a műtéti hozzájárulás tényét, hanem a tájékoztatás tényleges tartalmát is vizsgálnia kell [Ptk. 75. § (3) bek., 339. § (1) bek., 348. § (1) bek.; 1972. évi II. tv. (Et.) 45. § (1) bek., 47. § (3) bek.; 15/1972. (VIII. 5.) Eü. M. r. 45. § (1) bek., 47. § (3) bek., 87. § (2) bek.].
A felperest baloldali testfélbénulásos tünetek miatt vizsgálták ki az E. Kórház Idegosztályán 1990 márciusában. Az alperesnél végzett CT-vizsgálat eredménye és a beteg klinikai állapota alapján arra lehetett következtetni, hogy a felperes rosszindulatú agydaganatos megbetegedésben szenved. A CT alapján felmerült a gyulladásos kórkép lehetősége is, ezt azonban a beteg klinikai tünetei, a laboratóriumi vizsgálati eredmények és a liqour vizsgálati eredménye nem erősítette meg.
A felperest végtaggyengeségének fokozódása miatt 1990. március 26-án áthelyezték az alperes kórházába, majd az 1990. március 30-án elvégzett műtét során az agyból a tumorosnak minősített idegen állományt eltávolították. A végleges szövettani értékelés leukodystrophiát véleményezett. A műtét előtt a felperes aláírta azt a nyilatkozatot, amely szerint a szükséges beavatkozás természetéről és esetleges következményeiről szóló felvilágosítás alapján egyezett bele a műtétbe. A műtét után a felperesnél bal oldali bénulás alakult ki, amelynek mértéke – a rehabilitációs kezelés ellenére – messze meghaladta a műtét előtti bal oldali testfél gyengeséget, és a felperes 100%-ban munkaképtelenné vált. A súlyosbodó bénulás részben az alapbetegség, részben a műtéti feltárás következménye volt.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy személyhez fűződő jogait az alperes megsértette, mert a műtét előtt nem informálta kellően az egészségére, testi épségére kiható döntése kialakításához szükséges tényekről. Kérte továbbá az alperes kötelezését vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítésére. A kártérítéssel kapcsolatos igények kapcsán a felperes utalt arra, hogy a műtéti beavatkozás szükségtelen és a megfelelő vizsgálatok elvégzése után elkerülhető lett volna, ugyanakkor a műtét kockázatára és várható következményeire vonatkozó teljes körű felvilágosítás esetén a műtéthez nem járul hozzá, és ezáltal a károsodás nem következik be.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a felperest megfelelő tájékoztatásban részesítette, a műtét elvégzésébe a felperes beleegyezett, és az alperes alkalmazottai szakmai szabályszegést nem követtek el.
A jogerős ítéletben a bíróság megállapította, hogy az alperes a műtéti indikáció felállítása, a műtét elvégzése és az azt követő kezelés során terhére róható szabályszegést nem követett el, az adott helyzetben általában elvárható módon járt el, ezért a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésén és a Ptk. 308. §-ának (1) bekezdésén alapuló kártérítési felelősség nem terheli. A felperes írásbeli hozzájárulása pedig a Ptk. 75. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján kizárja a személyhez fűződő jogok megsértését is.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a kereset jogalapjának megállapítása mellett a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, és a kár összegszerűségének megállapítása tárgyában az elsőfokú bíróságot utasítsa a per folytatására. Álláspontja szerint az alperes a felvilágosítás és a diagnosztizálás terén nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A felvilágosítás kapcsán a bíróság megalapozatlanul és az egészségügyi előírásokat megsértve állapította meg, hogy a felperes a megfelelő tájékoztatást megkapta. A felperes állította továbbá, hogy a tájékoztatás hiányának értékelése során a bíróság nem megfelelően alkalmazta a Ptk.-nak a személyhez fűződő jogokkal kapcsolatos rendelkezéseit sem, és jogszabálysértően utasította el az ezzel kapcsolatos kereseti kérelmeket. A felperes szerint az alperes a diagnosztikai vizsgálatot felróható gondatlansággal végezte el. Kiemelte továbbá, hogy az agy betegsége és operációja esetén az általános elvárhatóság fokozottan érvényesül.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A bíróság a felperes tájékoztatásával kapcsolatban megfelelően alkalmazta a jogszabályi rendelkezéseket. A személyiségvédelmi rendelkezési jog kétségtelenül kiterjed az egészség, testi épség megóvásához szükséges eszköz alkalmazási módjának meghatározására. Műtéti hozzájárulás esetén azonban a betegnek tudnia kell, hogy milyen kockázatot vállal, mert a személyiségvédelmi rendelkezési jogosultságát csak így gyakorolhatja megfelelően, és hozzájárulása is csak ebben az esetben zárhatja ki az alperes felelősségét a Ptk. 75. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint. A műtét időpontjában hatályos egészségügyi rendelkezések is e követelményeknek megfelelően szabályozták az orvos tájékoztatási kötelezettségét. Az egészségügyről szóló 1972. évi II. tv. (Et.) 45. §-ának (1) bekezdése, 47. §-ának (3) bekezdése és az 1972. évi II. törvénynek a gyógyító-megelőző ellátásra vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról szóló 15/1972. (VIII. 5.) EüM. r. 87. §-ának (2) bekezdése értelmében az alperest tájékoztatási kötelezettség terhelte a műtét szükségességéről és arról, hogy milyen műtét elvégzése szükséges, továbbá a műtéttel általában együttjáró, valamint a műtét elmaradása esetén várható következményekről. A kifejtettekre tekintettel a bíróságnak nemcsak a hozzájárulás tényét, hanem a tájékoztatás tényleges tartalmát is vizsgálnia kellett.
A bíróság a felvilágosítás tényére és tartalmára vonatkozóan széles körű bizonyítást folytatott le. A bíróság a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint mérlegelte. A felülvizsgálati eljárásban a szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás felülmérlegelésének nincs helye. Jogszabálysértés csak abban az esetben állapítható meg, ha a tényállás feltáratlan maradt, iratellenes vagy okszerűtlen következtetéseket tartalmaz. Dr. B. Gy. tanú azt állította, hogy a felperessel közölte: a daganat rossz helyen van, a műtéten kívül más kezelési módszer nem áll rendelkezésre, a műtét elvégzése halál vagy bénulás bekövetkezésével járhat. E tanúvallomás tartalmát dr. T. I. és Sz. E. tanúk vallomása sem tette kétségessé. A bíróság ezért a felperes írásbeli nyilatkozatának és a meghallgatott tanúk vallomásának egybevetésével okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a műtét elvégzéséhez szükséges hozzájárulást a jogszabályokon alapuló, megfelelő tájékoztatás után adta meg.
A diagnosztizálási tevékenység értékelése során a bíróság a bizonyítékokat ugyancsak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint mérlegelve állapította meg, hogy a műtét előtt felállított kórisme a klinikai tünetek és a neuroradiológiai vizsgálatok alapján logikus és megalapozott volt. A betegségben észlelt tünetek mellett mind a daganatos, mind a tályogos folyamatot műtéti úton kellett ellátni, ezért a intraoperatív tájékoztató szövettani besorolásnak gyakorlati jelentősége nem lehetett. A rendelkezésre álló adatok alapján nem vonható le olyan következtetés sem, hogy az alperes alkalmazottai a legnagyobb gondosságot és körültekintést elmulasztva, a diagnosztikai tevékenységet hiányosan végezték el, ezért a bíróság megalapozottan és jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy az alperest a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítő felelősség nem terheli.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. III. 21.390/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás