PK BH 2000/537
PK BH 2000/537
2000.12.01.
Díjfizetési kötelezettséggel járó jogosulatlan felhasználásnak minősül, ha a szerzői jogi védelem alatt álló alkotásról készült fényképfelvétel közzétételével használják fel a műalkotást [1969. évi III. tv. (Szjt.) 10. § (1) bek., 13., §, 53. § (1) bek.; 9/1969. (XII. 29.) MM r. 10. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 60 000 forintot, ennek 1994. június 20-tól a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát és 82 200 forint perköltséget.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a „Sz. H.” című folyóirat 15. száma közölte a M. L. által készített fényképfelvételeket, amelyek – a felperes nevének feltüntetésével – olyan lakóházakat, illetve kertrészleteket mutattak be, amelyeket a felperes tervezett és épített. Az alperes a korábban kiadásában megjelenő „É. Sz.” című információs hetilap 1995. november 3-i számában közzétette a P. Kft. kertépítéssel kapcsolatos tevékenységét ajánló hirdetését, amelyhez illusztrációként a felperes tudta és hozzájárulása nélkül bemutatta a „Sz. H. „ című folyóirat fenti számának azt a fényképfelvételét, amely a felperes által Z. T. t.-i lakos részére tervezett és kivitelezett kertet is ábrázolja.
Az elsőfokú bíróság a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakértői véleménye alapján megállapította, hogy a perbeli fényképen ábrázolt kerti mint kertépítő művészeti alkotás egyéni, eredeti jelleget hordoz, így a szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv. (Szjt.) 1. §-a alapján szerzői jogi védelem alatt álló művészeti alkotásnak minősül. Az alperes azzal, hogy a felperes hozzájárulása nélkül e művészeti alkotást ábrázoló fényképfelvételt közzétette, felhasználta a felperes művét, és ezáltal megsértette a felperesnek az Szjt. 10. §-ában védett szerzői személyhez fűződő, illetve az Szjt. 13. §-ában védett felhasználói jogát. Ezért az Szjt. 52. §-ának (2) bekezdése alapján, figyelemmel a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére, a Ptk. 355. §-ának (1) és (4) bekezdésére, az alperest – a keresettel egyezően – 60 000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében az alperes az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását kérte. Álláspontja szerint a szakértő nem az alperes által közzétett közleményt, hanem a kert terveit minősítette. Így e hiányos szakvélemény alapján ítélet hozatalára nem lett volna lehetőség. Nem vette figyelembe az elsőfokú bíróság azt a körülményt sem, hogy az alperes által közzétett fényképfelvételen a felperes által tervezett és épített kertnek csak egy részlete szerepel, és a fénykép rossz minősége miatt az fel sem ismerhető.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és érdemben helytállóan marasztalta az alperest.
A nem vitás tényállás szerint az alperes azt a fényképfelvételt tette közzé, amely a felperes által tervezett és épített kertet ábrázolta. A szerzői jogsértésre alapított kereset alapján a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, és a szakértő feladata is annak megállapítása volt, hogy a felperes által létrehozott kert önmagában szerzői jogi védelem alatt álló alkotásnak minősül-e. Szerzői jogsértést ugyanis csak a szerzői jogi védelem alatt álló mű jogosulatlan felhasználása valósít meg. Felhasználáson pedig azt a folyamatot kell érteni, amely a művet a nyilvánossághoz közvetíti [9/1969. (XII. 29.) MM r. (Szjtv.) 10. § (1) bek.]. A szakértő a részére bemutatott dokumentumok alapján aggálytalanul állapította meg, hogy a felperes alkotásai mint kertépítő művészeti alkotás egyéni eredeti jelleget hordoz. A szakértőnek erről, vagyis a fényképfelvételen ábrázolt mű jellegéről kellett állást foglalnia, és nem magáról az alperes által közzétett fényképfelvételről. A szakértői véleményt kifogásoló fellebbezés ezért alaptalan.
Az ugyancsak nem vitás tényállás szerint az alperes a felperesnek a szerzői jogi védelem alatt álló művészeti alkotását használta fel közvetetten oly módon, hogy a kétséget kizáróan azt ábrázoló fényképfelvételt maga is közzétette időszaki lapjában. A szerzői jogi védelem alatt álló mű felhasználása tehát megtörtént. E tény megállapítása szempontjából közömbös, hogy az alperes által közzétett fényképfelvétel a műalkotásnak csak egy részletét ábrázolja, illetve hogy a fényképfelvétel rossz minőségű. Közömbös azért, mert a műalkotás részletének az engedély nélküli felhasználása is sérti a szerző személyhez fűződő és vagyoni jogait, illetve közömbös az, hogy a felhasználás milyen minőségben történt. Megalapozatlanul állítja az alperes, hogy az újságban közzétett fénykép felvétel csak egy „felismerhetetlen paca”, mert a fényképfelvétel megtekintése alapján egyértelműen felismerhető a ház és a hozzá tartozó kert. A felhasználási cél is nyilvánvalóan az volt, hogy a kertépítést reklámozó hirdetést megfelelően illusztrálja. Ennek a célnak a közzétett fényképfelvétel „minőségétől függetlenül” maradéktalanul megfelel.
Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy az alperes a szerző hozzájárulása nélkül, jogosulatlanul felhasználta a felperes szerzői jogi védelem alatt álló alkotását, ezáltal megsértette a felperesnek az Szjt. 10., illetve 13. §-aiban védett szerzői személyhez fűződő és szerzői vagyoni jogait.
Erre tekintettel a felperes az Szjt. 53. §-ának (1) bekezdése alapján jogosult volt követelni az őt megillető, a jogszerű felhasználás fejében járó szerzői jogdíjat, amelyet az elsőfokú bíróság (tévesen kártérítés jogcímen, de összegszerűleg) helyes mérlegeléssel állapított meg, azt a fellebbezés érdemben nem is támadta.
Mindezen indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 20.625/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás