PK BH 2000/54
PK BH 2000/54
2000.02.01.
A szerződés megtámadására jogosult a szerződésből eredő részköveteléssel szemben is terjeszthet elő kifogást, ilyen esetben azonban az egész szerződés nem válik érvénytelenné [Ptk. 236. § (3) bek.].
A felperes 1993. december 13-án adásvételi szerződést kötött az alperessel, melyben eladta 1458 m2 nagyságú külterületi ingatlanhányadát 852 Ft/m2 áron. Az 1 242 216 forint vételárat az alperes részletekben vállalta kiegyenlíteni akként, hogy 124 222 forintot a szerződés aláírásától és az eladó tulajdonjogának igazolásától számított 30 napon belül, 248 443 forintot 1994. június 30-ig, további 310 554 forintot 1994. december 31-ig, míg a fennmaradó 45%-ot, azaz 558 997 forintot 1995. december 31. napjáig fizet meg. Miután az alperes vételár-fizetési kötelezettségének a megadott határidőkön belül nem tett eleget, ezért előbb az első részlet, majd a további két részlet megfizetése iránt a felperes pert indított. Az alperes azzal védekezett, hogy a felperes tulajdonjogát nem igazolta, és a perbeli ingatlant nem adta birtokába. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest arra, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 683 219 forint tőkét és ebből az egyes részösszegek után a késedelembe esés napjától járó évi 20%-os kamatát.
Az alperes az ítélet elleni fellebbezésében többek között a szerződést - kifogás formájában - a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással megtámadta. Állítása szerint abban a hiszemben volt a szerződés megkötésekor, hogy a felperes ingatlanrészét is tartalmazó 204 hektáros tábla birtokba vételének nincs akadálya. Földhivatali intézkedések folytán azonban a területet nem tudta birtokba venni.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, ebben azt hangsúlyozta: a felperesnek is tudomása volt arról, hogy az alperes kizárólag az egész, 204 hektár területű ingatlan megvásárlásában érdekelt. Az alperes nem számolt azzal, hogy egyes személyek ingatlanát különböző okokból nem tudja megvásárolni, kérte ezért a szerződés érvénytelenségének megállapítását, a Ptk. 239. §-ában foglaltak alkalmazását.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Időközben lejárt az utolsó részlet megfizetésének határideje is, ezért a felperes újabb kereseti kérelmet terjesztett elő 558 997 forint és kamata megfizetése iránt. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a szerződés nem hatályosult, birtokba adás nem történt és utalt a felülvizsgálati kérelmében foglaltakra.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes kereseti kérelmének teljes egészében helyt adott. Az ítélet indokolásában hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság ítéletére, amely szerint az alperesnek nincs jogcíme a vételárhátralék visszatartására. Miután a korábban folyamatban volt bírósági eljárás a felperes keresetének jogalapját tisztázta, ezért az alperes a Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a hátralékos vételárat megfizetni.
Az alperes az ítélet elleni fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az eladó tulajdonjoga még nem került bejegyzésre, és nem adta az ingatlant az alperes birtokába. Fellebbezésének kiegészítésében megtámadta az adásvételi szerződést a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságára hivatkozással, megtámadási jogát a Ptk. 236. §-ának (3) bekezdésére alapította. Álláspontja szerint az ingatlant ötvenszeres vételárért vásárolta meg, ezért a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalansága megállapítható.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Többek között arra hivatkozott, hogy a Ptk. 236. §-ának (4) bekezdése szerint az alperes megtámadási joga megszűnt, mivel a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban megerősítette. A másodfokú bíróság jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A megtámadási jog kifogás útján való érvényesíthetőségét elkésettnek ítélte. Álláspontja szerint a megtámadási határidő minden szerződésnél egységesen akkor kezdődik, amikor a megtámadásra jogosult a megtámadás lehetőségéről tudomást szerez, vagy a megtámadásra egyébként módja nyílik. Ha ugyanazon szerződésből időben eltérően több jogvita keletkezik, de az első perben az alperes a kifogás útján történő igényérvényesítés lehetőségével nem élt, az újabb perben - amely a hátralévő vételár kiegyenlítésére irányul - a kifogás érvényesítésére már nincsen módja. Az alperes által csatolt szakvélemények közül az 1993 januárjában kelt szakvélemény a jelen szerződés megkötésekor már az alperes rendelkezésére állt. Az ugyanezen jogviszonyból indult korábbi perben az alperes a feltűnő értékaránytalanságra nem hivatkozott, bár nyilvánvaló, hogy a többi szakvélemény is a rendelkezésére állt. A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a kialakult bírói gyakorlat egységes abban, hogy a szerződéskötés körülményeinek jelentőséget kell tulajdonítani, a forgalom biztonsága megköveteli, hogy a szerződő felek a szerződéskötéskor körültekintően járjanak el. A perbeli esetben a szerződés az alperes ajánlatának a felperes által történt elfogadásával jött létre. Az alperes az évek óta folyamatban lévő perek ellenére a rendelkezésre álló adatok birtokában kedvezőbb szerződési feltételek kikényszerítésének eszközéül próbálta felhasználni a megtámadási jogot kifogás útján érvényesítve, amely sérti az együttműködés és a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, ebben kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő határozatot helyezze hatályon kívül, és hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot; másodlagosan azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságot kötelezze új eljárásra és új határozat meghozatalára. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 236. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat. Eszerint a megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt. A másodfokú bíróság az ítélet meghozatalakor szerinte tévedésben is volt. A másodfokú eljárásban csatolt szakvélemények létezéséről az alperesnek nem volt korábban tudomása, csupán a fellebbezés időpontjában ismerte meg azokat. A valósággal ellentétes ezért a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy az alperesnek a szakértői vélemények már korábban is rendelkezésére álltak. A per tárgyát képező vételár olyan aránytalan, hogy ötvenszerese a tényleges vételárnak, tehát az alperes kifogás útján megalapozottan érvényesíti megtámadási jogát.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Azt hangsúlyozta, hogy az alperes pontos adatok felhasználásával saját maga készítette el a szerződést, így pontosan tudta, hogy mit, milyen ellenérték fejében kíván megvásárolni. A korábbi perben az alperes feltűnő aránytalanságra nem hivatkozott, ez egyébként is alaptalan lenne az azonos feltételekkel harmadik személyekkel sorozatosan kötött szerződések miatt. Az ügyben eddig eljárt öt bíróság egybehangzóan marasztalta el az alperest, ténybelileg és jogilag megalapozott döntéseket hoztak.
A felülvizsgálati kérelem alapos, a jogerős ítélet a kérelemben megjelölt okból jogszabálysértő.
A Ptk. 236. §-a (3) bekezdésének második mondata szerint a megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt. Eszerint a kifogás útján előterjesztett megtámadási jognak nem szab határt az, hogy ugyanazon jogviszonyból eredően a felek között már korábban is volt peres eljárás folyamatban. A forgalom biztonságára való hivatkozás már a megtámadási jog érdemi elbírálására vonatkozik. A követeléssel szemben előterjesztett kifogás egyes részkövetelések esetében is megengedett, az egész szerződés érvénytelenné válása azonban ilyen esetben nem következik be. Ha a perben csak részkövetelést érvényesítenek, akkor a kifogás hatása csak ehhez a részköveteléshez igazodik. Tekintettel arra, hogy a jogerős határozatban felsorolt tények - mint pl. a szerződéskötés körülményei, a forgalmi értékviszonyok - már a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékkülönbségének meghatározása szempontjából jelentős tények, ezért erre alapítva az alperes megtámadási jogának elutasítása törvénysértő.
A fent kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróságnak le kell folytatnia az eljárást az adásvételi szerződés megtámadása tárgyában. (Legf. Bír. Pfv. VII. 20.286/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás