PK BH 2000/541
PK BH 2000/541
2000.12.01.
A kár mértékét a kártérítést igénylő félnek kell bizonyítania. Általános kártérítés megállapítására mindaddig nem kerülhet sor, amíg nyilvánvalóvá nem válik, hogy a kár mértéke nem számítható ki [Ptk. 339. § (1) bek., 359. §; Pp. 253. § (2) bek.].
A felperes betéti társaság bérleménye volt, majd tulajdonába került a perbeli lakóépület felvonó melletti lépcsőházi részében található 6,41 m2 nagyságú üzlethelyiség. Ebben 1992. december 1-jéig divatáru-kereskedést folytatott, majd profilváltás folytán kulcsmásolással, bélyegző- és névjegykészítéssel foglalkozott. Miután az egykori bérlők megvásárolták a lakóépületben levő bérlakásaikat, és a társasház megalakult, többször előfordult, hogy a lakók a bejáratot kulcsra zárták, és a felperes helyiségét a vevők nem tudták megközelíteni. A kerületi önkormányzat polgármesteri hivatala az 1992. december 18-án hozott határozatával kötelezte a társasházat, hogy az üzletek nyitva tartásának idejére, délelőtt 10 órától délután 18 óráig mindhárom kapuszárnyat tartsa nyitva, és biztosítson kulcsot az üzletek bérlőinek, a két oldalsó kapuszárny lakatjához is adjon kulcsot. A határozat meghozatalát követően a helyzet némileg javult, de nem volt problémamentes.
A felperes módosított keresetében 671 000 forint kártérítés és kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Azt állította, hogy 1992. december 18-tól 1995. március 30-ig terjedő kettő év és hetvenegy napi időtartamra napi 1000 forinttal számítva az általa megjelölt összegű kár érte elmaradt haszon címén, mert a vevők a kapu bezárása folytán nem tudtak az üzletbe bejutni.
Az alperes a kártérítési felelősségét vitatta, a kár összegére nem kívánt nyilatkozni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a kapu időszakos bezárása miatt a felperes üzletében forgalomkiesés keletkezett, amelynek következtében elmaradt haszon címén kár érte, de ennek összegét a felperes felhívás ellenére sem bizonyította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes fellebbezési érvelésére kifejtette, hogy az alperes perbeli nyilatkozata a kár összegének elismerését nem jelentheti, az alperes a kártérítési felelősségének vitatásával értelemszerűen a kár tényét is vitatta, ezt pedig a felperes a fellebbezési eljárásban sem bizonyította.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát a felperes kérte. A jogszabálysértést a Pp. 253. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltak figyelmen kívül hagyásában jelölte meg. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem bírálta el a fellebbezését, az abban kifejtettekkel nem foglalkozott, és formailag helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, holott az indokolása szerint azt megváltoztatta.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A fellebbezési tárgyalás alapján hozott határozatok körében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helyes, a másodfokú bíróság ezt helybenhagyja, ellenkező esetben az elsőfokú bíróság ítéletét egészben vagy részben megváltoztatja, illetőleg közbenső vagy részítéletet hoz.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezésének elbírálásánál e jogszabályt nem sértette meg.
A felperes a követelését a szerződésen kívüli kártérítés általános szabályára (Ptk. 339. §) alapította, ezért ez az anyagi jogszabály határozza meg a bizonyítási kötelezettséget. Kártérítés esetében a károsultnak kell bizonyítania a károkozó jogellenes magatartását, a kárt és az okozati összefüggést, és ha e bizonyítása sikeres, a károkozó csak akkor mentesül a felelősség alól, ha kimenti magát annak bizonyításával, hogy magatartása nem volt felróható. A felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek mindenben nem tett eleget, mert a perben nem bizonyította a kárát, annak mértékét, ezért az elsőfokú bíróság a bizonyítatlanság következményeit a felperesre terhelve utasította el a keresetet és ezt az érdemi döntést a másodfokú bíróság a Pp. 253. §-a (2) bekezdésének helyes alkalmazásával hagyta helyben.
A Pp. 253. §-ának (3) bekezdésében foglaltak sérelme sem állapítható meg, mert az elsőfokú bíróság ítéletének részjogerős rendelkezése nincs. Az alperes a kártérítési felelősségét vitatta, annak a kérdésnek pedig, hogy az összegszerűségre nem nyilatkozott, jogi hatása nincs, mert a jogalap vitatása esetében az összegszerűségre nem is kell nyilatkozni.
A felperesnek az általános kártérítésre (Ptk. 359. §) történt hivatkozására a jogerős ítélet nem tért ugyan ki, de alaptalanul állította a felperes, hogy az ő esetére az általános kártérítés alkalmazandó, mert az alperes nem mentesülhet a felelősség alól azon az alapon, hogy a biztosan bekövetkezett kárának mértékét nem tudja bizonyítani. A Ptk. 359. §-ának alkalmazása az adott esetben szóba sem jöhetett, mert az elmaradt vagyoni előny, a kiesett jövedelem mértéke a bizonyítási eljárás során általában felderíthető. Ennek érdekében minden célszerű és eredményre vezető bizonyítást le kell folytatni. Általános kártérítés megállapítására mindaddig nem kerülhet sor, amíg nyilvánvalóvá nem válik, hogy a kár mértéke nem számítható ki. A perbeli esetben a kártérítés mértékének meghatározásánál bizonyítási nehézségek nem voltak, egyszerűen az történt, hogy e tekintetben a felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségét nem teljesítette.
Az általános kártérítés alkalmazására nem kerülhet sor annak alapján, hogy a társasház bejárati kapuja nem volt mindig nyitva, ezért a felperes üzletének forgalma feltételezhetően csökkenhetett és vélelmezhetően olyan módon, hogy legalább napi három vásárlóval kevesebb kereste fel a boltot, ezért vélhetően napi 1000 forint bevételtől esett el. Éppen ez utóbbit, a kárral, annak mértékével kapcsolatos tényeket kellett volna bizonyítania a perben a felperesnek. Az egyoldalú előadásán, az elmaradt bevétel vélelmezésén és egyáltalán a kár feltételezésén jogerős bírósági ítélet nem alapulhat.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. III. 23.402/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás