PK BH 2000/545
PK BH 2000/545
2000.12.01.
Önálló bérletnek házas ingatlanra történő cseréje esetén a közös vagyon megosztásánál irányadó szempontok [Csjt. 27. § (1) bek.; Ptk. 148. § (2) bek.; Pp. 247. § (1) bek. b) pont].
A bíróság jogerős ítéletével a felek 1988. október 15-én megkötött házasságát felbontotta. A házasságból 1991. március 26-án született Benjamint a felperesi anyánál helyezte el, az alperest 1998. február 1. napjától kezdődően havi 4000 forint gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte, és szabályozta az alperes és a gyermek közti kapcsolattartást. A házastársi közös vagyont megosztotta, és az alperest 249 880 forint értékkülönbözet megfizetésében marasztalta.
A megállapított tényállás szerint a felek a házasság megkötése előtt egy évig élettársak voltak, a házastársi együttélést az alperes önálló bérletét képező 32 m2 alapterületű lakásában kezdték meg. Ezt a lakást az alperes 1991. március 6-án elcserélte a perbeli házas ingatlanra. Az „adásvétellel vegyes csereszerződés” rögzíti, hogy a bérlakást a házas ingatlan értékébe 550 000 forinttal számították be, az egyéb peres adatokból pedig kétséget kizáróan bizonyítást nyert, hogy az ingatlan cseréjéhez további 200 000 forint értékkülönbözetet fizettek ki. Az ilyen módon megszerzett és az alperes nevén nyilvántartott ingatlanrészbe a felperes rövid időre beköltözött, de mivel a házasság mindvégig zaklatott volt, ez a helyzet a közös gyermek megszületése után sem változott, a felperes 1992 áprilisában a gyermekkel együtt a váci közös lakásból végleg elköltözött, ezzel a felek életközössége is megszűnt.
A felperes a házassági bontóperben kérte az ingatlanon fennállott közös tulajdon megszüntetését és a házastársi közös vagyon megosztását.
A másodfokú bíróság az ingatlannal kapcsolatban megállapította, arra tekintettel, hogy a lakáscsere alapját az alperes önálló bérlete képezte, és a közös vagyonból teljesített hozzájárulásból a felperest megillető hányad csupán az ingatlan teljes forgalmi értékének kb. 12%-át teszi ki, ezáltal a felperes a váci ingatlanon tulajdonjogot nem szerzett, őt csupán kötelmi megtérítési igény illeti meg. Az elszámolás körében azonban elfogadta az elsőfokú bíróságnak a felperes tulajdoni igénye szerinti számítási módját, melynek eredményeként a felperes az ingatlanból az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény szerinti, időközi értékemelkedést figyelembe véve 207 480 forint megfizetését követelhette. Az ingóságok megosztása során az alperest 42 000 forint értékkülönbözet megfizetésére kötelezte, az alperest tehát megtérítési igény és értékkülönbözet jogcímén összesen 249 880 forint megfizetésében marasztalta.
A felperesnek a fellebbezési eljárásban a lakás többlethasználati díj megállapítása iránt előterjesztett keresetét elutasította azzal, hogy ez a követelés olyan új keresetnek minősül, amelyet a másodfokú eljárásban a felperes a Pp. 247. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint már nem érvényesíthet.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Törvénysértésként arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság az ingatlanra előterjesztett tulajdoni igényét indokolatlanul utasította el, továbbá téves döntést hozott azzal, hogy a többlethasználati díj iránti kereset felemelését a Pp. 247. §-ának alkalmazásával elutasította.
A felülvizsgálati kérelem – a jogerős ítélet indokolásának részbeni módosítása mellett – alaptalan.
A perben tényként volt megállapítható, hogy a felek korábbi házastársi közös lakása az alperes önálló bérlete volt. Az önálló bérlet sajátos, családjogi kategória, amely a felek egymás közti viszonyában juttatja kifejezésre a lakáshoz fűződő jogi helyzetüket, függetlenül attól, hogy a bérbeadóval szemben bérlőtársaknak minősülnek-e vagy sem (BH 1991/8/317.). Ebből következik, hogy az önálló bérlet mint vagyoni érték azt a házastársat illeti, aki a lakás eredeti, illetve „önálló” bérlője volt. A felek azonban ezt a bérlakást az életközösség fennállása alatt közös vagyoni hozzájárulással – 200 000 forint megfizetésével – cserélték el a perbeli ingatlanra. Ez a pénzbeni közös ráfordítás – függetlenül attól, hogy az ingatlan forgalmi értékéhez képest milyen mértékű – az ingatlan megszerzésében a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti, megfelelő arányú közös vagyoni szerzést jelent, ami a felperes részére tulajdonjogot keletkeztetett.
Az elszámolás a fentiek ellenére nem törvénysértő, mert a másodfokú bíróság a felperes kötelmi igényének minősített követelését összegszerűen az ingatlan időközi forgalmi értékemelkedésével arányosan vette figyelembe, ezáltal pedig a felperes ugyanolyan helyzetbe került, mintha az ingatlanilletőségen a bíróság a közös tulajdont megszüntette volna és a felperes javára a közös tulajdon megszüntetésénél irányadó megváltási árat ítélte volna meg [Ptk. 148. § (2) bek.].
Nem tévedett a másodfokú bíróság akkor sem, amikor a többlethasználati díj iránti felperesi igényt a Pp. 247. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint elutasította. Ezt a követelést a felperes a közös tulajdon megszüntetésével össze nem függő, új jogalapon terjesztette elő, mely sem keresetfelemelésként, sem a követelés járulékaként nem értékelhető, hanem olyan külön kereseti kérelem, amelynek előterjesztésére a fellebbezési eljárásban a másodfokú bíróság ítéletének helyes indokai szerint már nincs lehetőség.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 24.115/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás