PK BH 2000/55
PK BH 2000/55
2000.02.01.
Valamely jogszabály rendelkezésének az egyes államigazgatási szervek, illetőleg a bíróságok részéről történő téves értelmezése és ezzel összefüggésben a bizonyítékok téves értékelése önmagában felróható magatartást nem valósít meg [Ptk. 349. §, 339. § (1) bek.; 1991. évi XXV. tv.; 104/1991. (VIII. 3.) Korm. r. 18. § (1) bek.].
A felperes keresetében 405 000 forint megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Hivatkozása szerint az elhúzódó államigazgatási eljárás és az ennek során meghozott jogszabálysértő döntések miatt az őt megillető kárpótlási jegyekhez hároméves késedelemmel jutott hozzá, ezáltal a megvásárolható földterületek háromévi jövedelmétől esett el.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint ügyintézője nem követett el felróható kötelességszegést, amikor a jogszabályt értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a többletkárpótlási igényét nem tudta kellően bizonyítani.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Döntésének indokolása szerint az adott esetben a Ptk. 349. és 339. §-ainak (1) bekezdéseiben foglalt feltételek nem állanak fenn, az alperes kárfelelőssége ezért nem állapítható meg.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását és közbenső ítélettel a felelősség jogalapjának megállapítását, míg a kár nagysága tekintetében az elsőfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására való utasítását kérte. Állítása szerint a kárpótlási határozat meghozatalát megelőzően, 1993 februárjában az alperes rendelkezésére állt a körzeti földhivatal hatósági bizonyítványa a 15 kh földre vonatkozóan; ehhez képest felróható az ügyintézőnek az eljárása, amelynek eredményeként csak részleges kárpótlást állapított meg a részére. Törvénysértő volt a másodfokú hatóság eljárása is, mert a fellebbezését nem soron kívül bírálta el, és a 30 napos ügyintézési határidőt is lényegesen túllépte. Véleménye szerint az ügyintéző nem tévesen, hanem egyáltalán nem értékelte a bizonyítékokat.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy valamely jogszabály rendelkezésének az egyes államigazgatási szervek, illetőleg a bíróságok részéről történő téves értelmezése és ezzel összefüggésben a bizonyítékok téves értékelése egymagában jogellenes és felróható magatartást nem valósít meg, ehhez nyilvánvaló és kirívó jogsértés szükséges. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel a másodfokú bíróság megállapította, hogy az első határozat meghozatalakor az illetékes körzeti földhivatal hatósági bizonyítványa nem tartalmazta a vitás földterületekre vonatkozóan a szükséges adatokat. A közigazgatási perben eljárt bíróság egy jóval későbbi igazolás felhasználásával hozta meg a döntését. A másodfokú bíróság az eljárás jelentős mértékű elhúzódását sem állapította meg, különös figyelemmel a kárpótlási törvények hatálybalépését követően indult ügyek jelentős számára.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet megváltoztatására és az alperesnek a keresete szerinti marasztalására irányult. A fellebbezésében foglaltak fenntartásával továbbra is állította, hogy már az első államigazgatási határozat meghozatalát megelőzően az alperes rendelkezésére álltak ugyanazon okiratok, mint amelyek alapján a városi bíróság a jogerős ítéletét hozta meg. Ez pedig azt jelenti, hogy nem a bizonyítékok hibás értékeléséről van szó és nem is jogértelmezési tévedésről, hanem olyan kirívó jogsértésről, amely a felróható magatartást és a jogszabály ismeretének hiányát bizonyítja.
Az alperes a jogerős ítéletnek hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott, a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
Az alperes a tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény végrehajtásáról rendelkező 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet 18. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat úgy értelmezte, hogy a termőföld és más ingatlan esetében a kárpótlásra jogosultságot a tulajdonelvonásról rendelkező hatósági határozaton vagy ilyen tartalmú közokiraton kívül csak a földhivatal által e célra kiállított hatósági bizonyítvánnyal lehet igazolni. A közizgatási perben eljárt elsőfokú bíróságnak is ez volt az álláspontja. A jogszabályhely ilyenkénti értelmezése később tévesnek bizonyult, az eljárt bíróságok azonban helyesen mutattak rá arra, hogy ez a jogértelmezési tévedés önmagában nem ad alapot az alperes kárfelelősségének a megállapítására. A városi bíróság az 1996. május 15-én hozott és első fokon jogerőre emelkedett ítéletében megállapította, hogy a tanúk vallomása és egyéb okiratok mellett a mezőgazdasági termelőszövetkezet földügyi előadójának 1993. március 11-én kelt és az ezt kiegészítő, 1996. május 9-i igazolása alapján sikerült pontosan tisztázni a felperes kárpótlásra jogosultságának a mértékét. Nem helytálló ennélfogva a felperesnek az az állítása, amely szerint a szükséges igazolások már az első államigazgatási határozat meghozatalát megelőzően, 1993 februárjában az alperes rendelkezésére álltak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. X. 20. 505/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás