PK BH 2000/61
PK BH 2000/61
2000.02.01.
A végrehajtónak a letéti kamat elszámolását megtagadó intézkedése ellen végrehajtási kifogásnak van helye [Vht. 9. §, 217. § (1)-(3) bek.; Pp. 3. §, 129. §, 130. § (1) bek. b) pont, 157. § a) pont, 251. § (1) bek.].
A megyei bíróság 1997. január 15. napján végrehajtási lapot állított ki a végrehajtást kérő kérelmére a felperessel mint adóssal szemben 30 198 256 forint tőke és járulékai végrehajtása érdekében. A végrehajtási eljárást önálló bírósági végrehajtóként az alperes folytatta le. A végrehajtást kérő - az alperes felhívására - előlegként 493 973 forint végrehajtási költséget fizetett ki.
Az alperes az 1997. március 6. napján tartott árverésen 34 000 000 forint árverési vételárért értékesítette a felperes mint adós tulajdonában álló ingatlant. Az árverési vevő a vételárat ezen a napon befizette az alperesi végrehajtónak a pénzintézet fiókjánál vezetett végrehajtói letéti számlájára.
A megyei bíróság végzésével 1997. június 2-i kezdő időponttal elrendelte a felperes mint adós felszámolását. A felperes felszámolója 1997. szeptember 4. és 1997. október 1. napján felhívta az alperest a számláján kezelt árverési vételár átutalására a felszámoló számlájára, amelyet azonban az alperes nem teljesített azzal, hogy az árverést támadó végrehajtási kifogás tárgyában folyó jogorvoslati eljárás akadálya a kiutalásnak.
A felperes felszámolója 1997. október 23. napján végrehajtási kifogást terjesztett elő a városi bíróságnál, amelyben kérte az alperesi végrehajtó arra történő utasítását, hogy a felperesi kft. ingóságaira és ingatlanára vezetett végrehajtás során befolyt, de ki nem fizetett pénzeszközöket utalja át a felszámoló részére. A bíróság az 1998. január 12-én másodfokon jogerőre emelkedett végzésével a végrehajtási eljárást megszüntette, és felhívta az alperest a végrehajtási ügy iratainak áttételére és arra, hogy a végrehajtói letéti számlán kezelt árverésen befolyt összeget utalja át a felszámoló részére.
Az alperes a jogerős határozatot 1998. február 2-án vette át és ezt követően 1998. február 8-án állította ki díjjegyzékét, amely szerint munkadíjként 368 912 forintot, költségátalányként 184 456 forintot és készkiadás címén 25 172 forintot számított fel azzal, hogy megilleti őt 464 000 forint jutalék is, így a teljes költsége és díja: 1 042 539 forint. Ugyanezen a napon 59. sorszám alatt tájékoztatta a felperesi jogi képviselőt arról, hogy a befolyt 34 000 000 forint árverési vételárból 901 506 forint került levonásra, így 33 098 494 forint átutalásáról intézkedik, figyelemmel a végrehajtást kérő által befizetett 493 973 forint előlegre és a díjjegyzék szerint őt megillető 352 940 forint összegre is.
Az alperes számláját kezelő OTP Bank Rt. fiókja az 1998. február 9. napján kelt megbízás alapján az átutalást teljesítette, és a felszámoló számlájára a 33 098 494 forintot átutalta.
1998. március 14. napján a felperes írásban hívta fel az alperest arra, hogy az árverés időpontjától 1998. február 9. napjáig (tehát az átutalásig) jelölje meg az árverési vételár kamatának összegét, mivel a bírósági végrehajtói díjszabás szerint a végrehajtót a végrehajtás foganatosításáért csak munkadíj, költségátalány, készkiadás, illetve - eredményes végrehajtás esetén - végrehajtási jutalék illeti meg. Ezenfelül más bevételre nem tarthat igényt, és az alperes letéti számláján kezelt árverési vételár kamatát a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyonához tartozóként tartozik kiadni.
Az alperes 1998. március 13. napján írásban arról tájékoztatta a felperesi felszámolót, hogy a bírósági végrehajtói letéti számlán elhelyezett letét után kamatot nem áll módjában fizetni.
A felperes jogalap nélküli gazdagodás címén terjesztett elő az alperessel szemben keresetet a városi bíróságnál, amelyben az alperes letéti számláján kezelt 34 000 000 forint árverési vételár nyolc hónapra járó kamatainak megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A keresetlevél áttétele után eljáró megyei bíróság előtt módosított keresete a felperesnek arra irányult, hogy a bíróság az alperest az átlagos lekötés mellett letétként kezelt összeg után nyilvánvalóan elért 4 570 274 forintban megjelölt kamat megfizetésére kötelezze, figyelemmel arra, hogy az alperes a kamat összegének tisztázásához a szükséges felmentést nem adta meg.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és a felperest az alperes javára 50 000 forint elsőfokú költségben marasztalta, egyben kötelezve őt 274 200 forint feljegyzett illeték megtérítésére is. A bíróság ítéletét a következőkkel indokolta.
A felperessel szembeni végrehajtás a felszámolási eljárás megindítására tekintettel jogerős bírósági határozattal 1998. január 12-én került megszüntetésre. A végrehajtási eljárás megszüntetése és a végrehajtási eljárás befejezése azonban az adott esetben elvált egymástól, mivel az alperes a végrehajtási eljárás jogerős megszüntetését követően állította ki a végrehajtói díjjegyzékét, illetve ugyanezen a napon tájékoztatta a felperest arról, hogy az árverési vételár felszámított költségeinek fedezésére vissza nem tartott része átutalásáról intézkedik. A felperes a megküldött díjjegyzék ellen 15 nap alatt nem élt kifogással annak ellenére, hogy a felperes ezen jogorvoslati eljárásban érvényesíthette volna az alperes letéti számláján lévő árverési vételár kamata vonatkozásában az igényét. A végrehajtási kifogás hiányára figyelemmel az alperesi végrehajtónak egyébként a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésére alapítható kárfelelőssége az adott esetben nem állapítható meg.
A Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésére alapítottan sem találta alaposnak felperes keresetét az elsőfokú bíróság. Ennek kapcsán arra mutatott rá, hogy a jogalap nélküli gazdagodás alapján fennálló megtérítési kötelezettség nem jogellenes magatartás következménye, hanem a jogviszony hiányán, illetőleg fogyatékosságán alapul. A jogalap nélküli gazdagodás szabályai mindaddig nem alkalmazhatók, amíg a követelésnek más jogalapja, illetve más jogcíme van. Figyelemmel arra, hogy a jelen esetben a felperesi követelés jogcíme az alperes közhatalmi tevékenysége gyakorlása során történő károkozás (Ptk. 349. §), így a jogalap nélküli gazdagodás szabályai nem alkalmazhatók.
Nem tartotta a felperesi követelést alaposnak késedelmi kamat megtérítése címén sem azzal az indokolással, hogy a végrehajtási eljárás megszüntetésére nem az alperes mint önálló bírósági végrehajtó, hanem a bíróság volt jogosult, és a végrehajtási eljárást megszüntető jogerős végzésről történő alperesi értesülést követő 8 nap alatt az alperes intézkedett az árverési vételár átutalásáról. Ehhez képest tehát késedelme nem állapítható meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatását és a keresete szerinti döntés meghozatalát kérte. Változatlanul az volt az álláspontja, hogy a bíróság tévedett, amikor az alperest nem marasztalta, mert a végrehajtói letéti számla kamata nem a végrehajtót, hanem a letéti számlán kezelt összeg jogosultját illeti meg.
Az alperes ellenkérelme a per főtárgya tekintetében az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, csatlakozó fellebbezéssel a megállapított költség felemelése iránt élt.
A felperesi fellebbezés a következők szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság által egyébként helyesen megállapított tényállásból a másodfokú bíróság szükségesnek tartja kiemelni a jogvita helyes értelmezése érdekében a következőket.
Nem volt kétséges a perben az a tény, hogy az alperes a végrehajtási eljárás megszüntetését követően, 1998. február 8-án állította ki azt a díjjegyzéket, amely a felperes által is elfogadottan a jogszabályi előírásoknak megfelelően tartalmazta a felszámítható munkadíjat, a készkiadásokat és a jutalékot. A felperesnek nem volt oka arra, hogy a díjjegyzékkel szemben kifogásolással éljen. A felperes a végrehajtó jogszerű költségigénye elismerése mellett a letétként kezelt árverési vételár törvényesen jóváírt kamataira tartott igényt. Ehhez képest az a végrehajtói tevékenység, illetőleg intézkedés, amely az 1998. március 13-i keltezésű tájékoztatásban nyilvánult meg, volt az, ami a felperesnek tényleges jogsérelmet okozott. A végrehajtónak az a közlése, hogy a végrehajtói letéti számlán elhelyezett összeg után nem áll módjában kamatot fizetni, egyenértékű volt a felperes bejelentett igényének a végrehajtó általi elutasításával, ugyanakkor nem tartalmazott felvilágosítást az esetleges jogorvoslat lehetőségéről és annak határidejéről sem. Ennek ellenére a felperes az alperesi végrehajtó elutasító nyilatkozata kézhezvételétől számított 15 napon belül előterjesztette a városi bíróságnál azt a keresetlevélnek nevezett beadványát, amely tartalma szerint arra irányult, hogy a bíróság a végrehajtót kötelezze a letéti számlán keletkezett kamat elszámolására és annak átadására.
Figyelemmel arra, hogy a fél által előadott kérelmeket nem alakszerű megjelölésük, hanem tényleges tartalmuk szerint kell elbírálni [Vht. 9. §, Pp. 3. § (1) bekezdés], az elsőfokú bíróságnak azt kellett volna észlelnie, hogy a felperes keresetlevélként iktatott beadványa tényleges tartalma szerint az eljáró végrehajtó intézkedése elleni végrehajtási kifogás, amelynek tárgya az a végrehajtói megnyilatkozás mint eljárási cselekmény, amely szerint felhívás ellenére sem rendelkezik a kamat elszámolásáról és átutalásáról. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 217. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a végrehajtó törvénysértő intézkedése, illetőleg intézkedésének elmulasztása (a továbbiakban együtt intézkedése) ellen a fél vagy más érdekelt végrehajtási kifogást terjeszthet elő a végrehajtást foganatosító bírósághoz. A (2) bekezdés kimondja, hogy a végrehajtási kifogást a végrehajtó intézkedésétől számított 15 napon belül kell előterjeszteni. A jelen esetben az állapítható meg, hogy a végrehajtónak a letéti kamat elszámolását megtagadó intézkedését sérelmező felperesi kérelem annak kifogáskénti előterjesztésére rendelkezésre álló törvényi határidőn belül érkezett a bírósághoz 1998. április 2-án. Azt egyébként a hivatkozott szakasz (3) bekezdése szerinti egyéves jogvesztő határidőn belül előterjesztettként akkor sem lehetett volna elkésettnek tekinteni, ha a felperes elmulasztotta volna a 15 napos határidőt. A mulasztás jogkövetkezményei ugyanis nem alkalmazhatók, mert az alperes tájékoztatása a fizetés megtagadásáról nem utal a jogorvoslat lehetőségére, sem annak módjára, sem az előterjesztés határidejére.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján, figyelemmel a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra megszüntette, és a végrehajtási kifogást a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező városi bírósághoz áttenni rendelte. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy ez az áttétel megengedett, mert nem hatásköri összeütközésből fakad [Pp. 129. § (2) bekezdés], a városi bíróság a hatásköre hiányát megállapítva a felperes által előterjesztett beadványt keresetlevélkénti elbírálása végett tette át a közigazgatási jogkörben okozott kár elbírálására hatáskörrel rendelkező, illetékes megyei bírósághoz.
Az eljárás a per megszüntetése folytán tárgyi illetékmentessé vált, ezért a feljegyzett illetékek megtérítéséről nem kellett rendelkezni [1990. évi XCIII. törvény 57. § (1) bekezdés a) pont]. (Legf. Bír. Pf. I. 24.344/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás