611/B/2000. AB határozat
611/B/2000. AB határozat*
2009.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában – dr. Balogh Elemér alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény 20. § (1) bekezdése, valamint 23. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó álláspontja szerint a közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Kftv.) 20. § (1) bekezdése alkotmányellenes, ugyanis e rendelkezés abban az esetben is felhatalmazza a közterület-felügyelőt a kerékbilincs alkalmazására, ha a közterületen elhelyezett jármű balesetveszélyt nem jelent, a forgalmat nem akadályozza, s a gépjármű tulajdonosa beazonosítható. Ez esetben az indítványozó szerint szabálysértési eljárás volna lefolytatható a kerékbilincs alkalmazása helyett. Ez a szabályozási mód az Alkotmány 13. § (1) bekezdése által védett tulajdonhoz való jogot sérti, mivel a kerékbilincs alkalmazása a tulajdonjog ideiglenes korlátozására vezet. Ezért a Kftv. 20. § (1) bekezdése – mivel alapjogot sért – az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével is ellentétes. Mindezek alapján az indítványozó általában véve alkotmányellenesnek tartja, hogy a Kftv. kerékbilincs alkalmazására hatalmazza fel a közterület-felügyelőt, továbbá utal arra is, hogy „téves az a jogértelmezés, amely szerint a közterület-felügyelő zálogjog alapján alkalmazhat kerékbilincset”.
A Kftv. 23. § (1) bekezdése az indítványozó álláspontja szerint azért alkotmányellenes, mert bármely jogszabály (akár önkormányzati rendelet) tekintetében eltérést enged az államigazgatási eljárás és a szabálysértési eljárás általános szabályaitól. Ez a „pontatlan fogalmazás” az indítványozó álláspontja szerint sérti az Alkotmány 35. § (2) bekezdését, 37. § (3) bekezdését, valamint az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
II.
Az Alkotmány indítványozó által hivatkozott rendelkezései:
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
„37. § (3) A Kormány tagjai törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben eljárva rendeletet adnak ki, amelyek törvénnyel és kormányrendelettel nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
„44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
A Kftv. indítvánnyal támadott rendelkezései:
„20. § (1) Ha a közterületen szabálytalanul elhelyezett, illetve a korlátozott várakozási övezetben díjfizetés nélkül várakozó jármű balesetveszélyt nem jelent és a forgalmat nem akadályozza, rögzítésére – a jármű elszállításáig vagy további intézkedésig – a felügyelő az önkormányzat rendelete alapján kerékbilincset alkalmazhat.”
„23. § (1) A felügyelő eljárására – ha jogszabály másként nem rendelkezik – az ügy jellegétől függően az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, illetőleg a szabálysértésekről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.”
III.
Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott a kerékbilincs alkalmazásának alkotmányosságával. Elsőként a 1256/H/1996. AB határozat (a továbbiakban: Abh.) – a helyi önkormányzatok közúthasználatot érintő szabályozási jogosultságával összefüggésben – állapította meg, hogy a kerékbilincs alkalmazása a gépjármű tulajdonos (üzemben tartó) gépjármű-használati jogát érinti annyiban, amennyiben jármű közúti forgalomba való aktív visszatérését ideiglenesen korlátozza. Az Alkotmánybíróság a korlátozás szükségességével összefüggésben rámutatott arra, hogy a közlekedés biztonsága, szervezettsége, a közlekedés folyamatossága – és ezen keresztül mások személyi szabadsága, valamint alkotmányos értékek védelmének követelménye – olyan alkotmányos védelmet igénylő közérdek, ami alapján a gépjárművel történő várakozásra vonatkozó szabályok megsértése esetén indokolt a kerékbilincs alkalmazásának előírása. Rámutatott az Alkotmánybíróság arra is, hogy a tulajdonjog részjogosítványainak korlátozása az Alkotmánybíróság gyakorlatában csak akkor eredményezik a tulajdonhoz való jog, mint alapjog alkotmányellenes korlátozását, ha a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest aránytalan. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a közlekedés biztonsága, annak szervezettsége, folyamatossága, valamint az önkormányzatnak a közutakkal kapcsolatos közterület-védelmi és -gazdálkodási feladata, mint alkotmányosan elfogadható célok elérésére a közúti forgalomba való visszatérést csak feltételesen és időlegesen korlátozó kerékbilincs alkalmazásának előírása nem tekinthető aránytalan korlátozásnak. (ABH 1996, 789.) Az Abh.-ban kifejtett álláspontját az Alkotmánybíróság a fővárosi közterület-használatra vonatkozó szabályozás alkotmányosságát vizsgáló 41/2000. (XI. 8.) AB határozatával is fenntartotta.
1.1. A Kftv. 20. § (1) bekezdése, amely a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 45. § (2) bekezdésének megfelelően szabályozza a kerékbilincs közterület-felügyelő általi alkalmazását, azzal, hogy a közterület-felügyelő csak a helyi önkormányzat erre vonatkozó felhatalmazása alapján élhet ezzel az eszközzel. Ezzel a Kftv. – az Rtv.-től eltérően – a helyi önkormányzatok képviselő-testületének döntési körébe utalja, hogy a közterület-felügyelőt felhatalmazzák-e a kerékbilincs alkalmazására. Amint arra az Abh. rámutatott: „[a]z önkormányzatok pedig mint közút-kezelők a [közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény] 34. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint kötelesek gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas legyen, a 34. § (2) bekezdése pedig – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – az önkormányzat képviselőtestületét hatalmazza fel arra, hogy a közút forgalmi rendjét kialakítsa. A közút forgalmi rendjéhez kapcsolódik a parkolás rendezése is.” (ABH 1996, 789, 795.) Ennek körében állapíthatja meg a helyi önkormányzat a parkolóhelyek használatának rendjét és díját. Ahogy az Abh. fogalmazott: „A várakozás (parkolás) a közúti közlekedés folyamatában megnyilvánuló esemény. Része, szükséges eleme a közlekedésnek. A gépjármű vezetője azonban a parkolóhely elfoglalásával egyidejűleg hallgatólagosan tudomásul veszi, [... a helyi önkormányzat rendeletében] normatív formában meghatározott, a parkolóhelyeken pedig jelzőtáblán közölt hátrányt, miszerint a jelzett feltételek szerint a közterület-felügyelet a gépjárműre kerékbilincset szerel.” (ABH 1996, 789, 795.)
A Kftv. 20. § (1) bekezdése valójában a törvényi hátteret: a felhatalmazást biztosítja a helyi önkormányzatok képviselő-testületei számára egy olyan kérdésben, amelyet az Alkotmánybíróság az idézett döntésében a helyi közügyek körébe tartozónak minősített.
Az Alkotmánybíróság a Kftv. 20. § (1) bekezdésében található, a kerékbilincs közterület-felügyelő általi alkalmazására vonatkozó felhatalmazás tekintetében is fenntartja azt az Abh.-ban kifejtett álláspontját, miszerint – figyelemmel a korlátozás indokaira – nem állapítható meg a tulajdonhoz való jog, mint alapjog alkotmányellenes korlátozása. A kerékbilincs alkalmazása ugyanis csak feltételes és időleges korlátozást eredményez a tulajdonjog egyik részjogosítványa (használat) vonatkozásában, ezért az Alkotmány 13. § (1) bekezdését nem sérti a Kftv. 20. § (1) bekezdése.
1.2. A kerékbilincs alkalmazásának feltétele, hogy a szabálytalanul várakozó gépjármű balesetveszélyt nem jelent, illetve a forgalmat nem akadályozza. E két feltétel azt biztosítja, hogy a közterület-felügyelő a közlekedési helyzet mérlegelésével a megfelelő eszközt tudja alkalmazni. Az indítványozó szerint azonban a balesetveszélyt nem jelentő, illetve a forgalmat nem akadályozó gépjárművel szemben alkotmányellenes a kerékbilincs alkalmazása, mert az aránytalan hátrányt jelent az elkövetett szabálytalansághoz képest.
Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy miután a kerékbilincs a gépjármű rögzítését jelenti, annak alkalmazása balesetveszélyesen, illetve a forgalmat akadályozó módon elhelyezett gépjárművön épp, hogy nem szolgálná a közlekedésrendészeti intézkedéssel elérni kívánt célt. Ha ugyanis például a balesetveszélyt jelentő módon várakozó gépjárművet rögzítené a közterület-felügyelő, azzal a kerékbilincs alkalmazásával fenntartaná a balesetveszélyes állapotot. Így a kerékbilincs alkalmazását kizáró két feltétel azt szolgálja, hogy a közlekedés biztonságát alapvetően veszélyeztető helyzetet az alkalmazott közlekedésrendészeti intézkedés ne tartsa fenn. Ehelyett ezekben az esetekben – a gépjármű üzemben tartójára nagyobb hátrányt jelentő – elszállítás intézkedés alkalmazására ad felhatalmazást a Kftv. (a rendőri szerv értesítésével). Vagyis a kerékbilincs vagy helyette az elszállítás intézkedés alkalmazása a szabálytalan várakozással a közlekedés rendjében, biztonságában, folyamatosságában, okozott akadályoztatás súlyával áll arányban. (Az intézkedés alkalmazása arányosságának követelményét a Kftv. 8. § (2)–(3) bekezdése kifejezetten elő is írja a közterület-felügyelővel szemben.) Ezért az indítványozó által felvetett probléma és az Alkotmány 13. § (1) bekezdése között nem állapítható meg alkotmányos összefüggés, így az Alkotmánybíróság ezt az indítványi kérelmet elutasította.
2. Az indítványozó szerint a Kftv. 23. § (1) bekezdése eltérést enged az államigazgatási eljárás – vagyis a Kftv. alkalmazásában a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény – és a szabálysértési eljárás általános szabályainak – vagyis a szabálysértésekről szóló 1999. LXIX. törvény – alkalmazásától, ami alkotmányellenes.
A Kftv. 23. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy a közterület-felügyelő az eljárását mely eljárási szabályok alapján folytatja le. Eszerint a közterület-felügyelő az ügy jellegétől függően az államigazgatási, illetve a szabálysértési eljárásról szóló, fent megjelölt törvényi szabályok alapján jár el – kivéve, ha jogszabály másként rendelkezik. Ez utóbbi kitétel nem ad a közterület-felügyelőnek felhatalmazást e törvényi szabályoktól való eltérésre, hanem a jogalkotót hatalmazza fel arra, hogy jogszabályban a Kftv.-től eltérően rendezze bizonyos ügyek vonatkozásában a közterület-felügyelő eljárásának szabályait. Önkormányzati rendeletben a közterület-felügyelő eljárásának szabályait csak a magasabb szintű jogszabályok keretei között lehet megállapítani. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha az önkormányzati rendeletnél magasabb szintű jogszabály rendelkezik egy meghatározott ügytípus eljárási szabályairól.
Az indítványozó a Kftv. 23. § (1) bekezdését az Alkotmány 35. § (2) bekezdésével, 37. § (3) bekezdésével valamint az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével is alkotmányellenesnek vélte.
Az Alkotmány 35. § (2) bekezdése alapján a kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. Mivel az indítvánnyal támadott jogszabály törvény, valamint az indítványozó nem állította egy meghatározott kormányrendelet törvénybe ütközését, az Alkotmánybíróság az indítványozó által támadott törvényi rendelkezés és az Alkotmány 35. § (2) bekezdése közötti alkotmányossági összefüggés hiányában az indítványt ebben a részében elutasította.
Az Alkotmány 37. § (3) bekezdése alapján a miniszter rendelete nem lehet ellentétes törvénnyel és kormányrendelettel. Az indítványozó nem állította egy konkrét miniszteri rendelet kormányrendeletbe vagy törvénybe ütközését. Az indítvánnyal támadott jogszabály törvény, így az indítványozó által támadott Kftv. 23. § (1) bekezdése és az Alkotmány 37. § (3) bekezdése között nincs alkotmányossági összefüggés, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben az összefüggésben is elutasította.
Ugyanezen okból utasította el az Alkotmánybíróság azt az indítványi kérelmet, miszerint a Kftv. 23. § (1) bekezdése az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését sérti. Az indítványozó ugyanis egy törvényi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását kérte, és nem indítványozta egy konkrét önkormányzati rendelet megsemmisítését. Így alkotmányossági összefüggés nem állapítható meg a Kftv. 23. § (1) bekezdése és az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése között sem, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
Budapest, 2009. március 16.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
Dr. Balogh Elemér alkotmánybíró különvéleménye
A határozat indítványt elutasító rendelkezésével és indokolásával nem értek egyet. A kerékbilincs közterületi alkalmazására vonatkozó jogi szabályozás alkotmányossági vizsgálata során a korábban született alkotmánybírósági határozatok meghozatalában nem vettem részt, míg a 624/B/2000. számú, a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 15. §, 45. § (1)–(2) bekezdései alkotmányellenességét vizsgáló határozat meghozatalakor az alábbi álláspontomnak hangot adva, a határozat indítványt elutasító rendelkezését sem támogattam.
A közterületfelügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Kftv.) támadott 20. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint, ha a közterületen szabálytalanul elhelyezett, illetve a korlátozott várakozási övezetben díjfizetés nélkül várakozó jármű balesetveszélyt nem jelent és a forgalmat nem akadályozza, rögzítésére – a jármű elszállításáig vagy további intézkedésig – a felügyelő az önkormányzat rendelete alapján kerékbilincset alkalmazhat.
A kerékbilincs közterületi alkalmazása és a gépjármű elszállítása közlekedésrendészeti intézkedésnek minősül az Rtv. alapján, míg a kérdés önkormányzati szabályozása a közterület közlekedési célú használatának védelmét biztosítja, és jogi jellegét tekintve közterületvédelmi-parkolásgazdálkodási intézkedés. [Budapest Főváros Közgyűlésének a fővárosi közterületek használatáról és a közterületek rendjéről szóló 59/1995. (X. 20.) Főv. Kgy. rendelet és a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő közterületek használatáról és rendjéről szóló 60/1995. (X. 20.) Főv. Kgy. rendelet alapján.] A korábbi, e tárgyra vonatkozó alkotmánybírósági vizsgálat alapján is megállapításra került, hogy a kerékbilincs alkalmazása a gépjármű tulajdonosának (üzemben tartójának, vezetőjének) a gépjárművel való szabad rendelkezési jogát, a gépjármű használatának jogát is érinti. (1256/H/1996. AB határozat, a továbbiakban: Abh.) A használati, a birtoklási és a rendelkezési jog a tulajdonjog tartalmát adó, a tulajdonjoghoz tartozó részjogosítványok. Az Alkotmánybíróság már több döntésében, elvi jelleggel a 7/1991. (II. 28.) AB határozatban rámutatott arra, hogy a tulajdonjoghoz kapcsolódó részjogosítványok korlátozása „csak akkor jár magának a tulajdonjognak, mint alkotmányos jognak a korlátozásával, így csak akkor alkotmányellenes, ha az elkerülhetetlen, tehát kényszerítő ok nélkül történik, továbbá ha a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest aránytalan”. (ABH 1991, 26.) Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint alapjog korlátozása akkor nem alkotmányellenes, ha a kívánt cél eléréséhez szükséges, és annak súlya e célhoz képest nem aránytalan. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni.
Jelen esetben – az általam nem támogatott – döntés indokolása, az indítványozói probléma és az Alkotmány 13. § (1) bekezdése között nem állapított meg alkotmányos összefüggést, ezért az indítvány elutasításra került. Ehhez képest az indokolás a már idézett Abh.-nak az Alkotmány 58. § (1) bekezdése rendelkezéséhez fűzött – a közlekedés szabadságához való jog védelmére vonatkozó – érvelését idézve jutott arra a következtetésre, hogy a közlekedés biztonsága, szervezettsége és folyamatossága (valamint az ezek mögött felfedezhető alkotmányos értékek) jelentik azt az alkotmányos védelmet igénylő közérdeket, amely alapján a gépjárművel történő várakozásra vonatkozó szabályok megsértése esetén indokolt a kerékbilincs alkalmazásának előírása.
Álláspontom szerint a jelen ügyben lefolytatott alkotmányossági vizsgálat a korábbi ügyekből idézett, közérdekű jellegű és arányosnak minősített korlátozásra hivatkozáson túl, nem tárta föl és egyúttal nem indokolta a kerékbilincs közterületi használatának szükségességét, valamint, hogy a tulajdonjog részjogosítványát korlátozó intézkedés valóban az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszköz. A szükségesség kérdésének vizsgálatánál elfogadom, hogy „a közlekedés biztonsága, annak szervezettsége, folyamatossága, valamint az önkormányzatoknak a közutakkal kapcsolatos közterület-védelmi és gazdálkodási feladata alkotmányosan elfogadható célok”, ám a határozat annak megválaszolásával adós maradt, hogy e célok más módon miért nem érhetők el. Nem látom alkotmányos indokát a kerékbilincs alkalmazása szükségességének. Az alkotmányossági vizsgálat szükségesség-orientált elmélyítését követően, összevetve az új megállapításokat a korábbi határozatok alkotmányossági következtetéseivel lehetett volna megnyugtató választ kapni a közterületen alkalmazható kerékbilincsre vonatkozó jogi szabályozás alkotmányosságáról.
Budapest, 2009. március 16.
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás