670/B/2000. AB határozat
670/B/2000. AB határozat*
2002.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 74. § (2) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 74. § (2) bekezdésének a megsemmisítését kérte, mert álláspontja szerint „a haszonélvezettel terhelt termőföldet a haszonélvezőnél és a tulajdonosnál is, azaz duplán számításba kell venni, ez által hátrányos helyzetbe hozza azon földtulajdonosokkal szemben, akik földjét haszonélvezeti jog nem terheli”. Az indítványozó szerint a Szja tv. 74. § (2) bekezdésében meghatározott termőföldnagyságon belül igen nagy különbségek vannak az adott földterület minősége és jövedelme között. Ezen különbségekre azonban nincs tekintettel a törvény, így – véleménye szerint – a gyengébb minőségű földek tulajdonosait hátrányos helyzetbe hozza. Az indítványozó úgy véli „jobban összhangban volt az Alkotmány előírásaival a korábbi szabályozás, amely szerint a földbérleti díj 50 000 forintig volt adómentes”.
Mindezekre tekintettel az indítványozó szerint az Szja tv. 74. § (2) bekezdése sérti az Alkotmány 70/I. §-át, 70/A. § (2) bekezdését, valamint 7. § (1) bekezdését, ezért annak megsemmisítését kéri.
2. Az Alkotmány indítványban hivatkozott, illetve érintett rendelkezései:
„7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. (…)”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (…)”
„70/I. § A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.”
Az indítványozó által kifogásolt Szja tv. 74. § (2) bekezdésének szövege a következő:
„74. § (…)
(2) Amennyiben a magánszemély az adóév egészében 3 hektárt meg nem haladó nagyságú termőföldtulajdonnal (és/vagy termőföld haszonélvezeti jogával) rendelkezik, az (1) bekezdésben említett adót nem kell megfizetnie a tulajdonában (és/vagy haszonélvezetében) lévő termőföld haszonbérbe adásából származó jövedelme után. Ha az adóév során bármilyen rövid időn belül a magánszemély tulajdonában (és/vagy haszonélvezetében) lévő termőföld az említett nagyságot meghaladja, az összes termőföld bérbeadásából (ideértve a tulajdonában és/vagy haszonélvezetében lévő termőföld haszonbérbe adásából származó jövedelmet is) származó jövedelem után az adót meg kell fizetnie.”
[Az Szja tv. 74. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a magánszemély termőföld-bérbeadásból származó bevételének (ide értve a földjáradékot is) és más ingatlan bérbeadásából származó bevételnek az egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 20 százalék.]
II.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítványban kifogásolt szabályozás sérti-e az Alkotmány 70/I. §-át. Az Szja tv. 74. § (2) bekezdése az egyes külön adózó jövedelmek között, az ún. vegyes jövedelmeken belül az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem adójogi kezelését írja elő. Az Szja tv. fő szabálya szerint [4. § (1) bekezdés] jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze, vagy az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada.
A vegyes jövedelmek általános jellemzője, hogy különböző adótechnikai vagy preferenciális okokból nem részei az összevont adóalapnak, ezen jövedelmekre az általánostól eltérő adózási szabályok vonatkoznak, elkülönülten adóznak.
Az Szja tv. 74. § (1) bekezdése az ingatlan, ezen belül a termőföld bérbeadásából származó jövedelemnél meghatározza a személyi jövedelemadó alapját és mértékét. Ezen főszabályhoz képest tartalmaz eltérő rendelkezést, illetve állapít meg adómentes határt a (2) bekezdés. A jogalkotó az adómentes határt egységesen a magánszemély (adóalany) tulajdonában (haszonélvezetében) levő termőföld nagyságához köti.
Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában már leszögezte: „Az Alkotmány 70/I. §-a az állampolgárok egyik alapvető kötelezettségeként mondja ki, hogy mindenki köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. E hozzájárulás módját és mértékét az adókról, az illetékekről, a vámokról stb. szóló törvények állapítják meg. Az említett törvények megalkotása során az Országgyűlés rendszerint kedvezményeket is nyújt a jogszabály címzettjeinek meghatározott köre számára, illetőleg bizonyos tevékenységfajtákra vagy árucikkekre. Amíg azonban a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga.
A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra – pl. az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jogra – de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után.
A kifejtettekből következik, hogy a kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik: a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével, s az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi – pl. gazdaságpolitikai – szempontú felülbírálatára.” [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280., 281.]
Az elmondottakra is figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Szja tv. 74. § (2) bekezdésében foglalt szabály nem sérti az Alkotmány 70/I. §-át, ezért az erre irányuló indítványt elutasította.
2. Az indítványozó szerint az Szja tv. 74. § (2) bekezdésében foglaltak sértik az Alkotmány 70/A. § (2) bekezdését. Az Alkotmánybíróság már több határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt tilalom alkotmányos tartalmát. Megállapította, hogy „a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 46., 48.] Rámutatott arra is, hogy „az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával, és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes.” [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197., 200.]
Az Alkotmánybíróság a kifogásolt szabályozás vizsgálata során, az előzőekben kifejtettekkel összhangban megállapította, hogy az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt alkotmányi tétel (diszkrimináció tilalma) nem sérül, mert az érintett adóalanyok részére az egységesen meghatározott feltételeket a jogalkotó alkotmányos kereteken belül határozta meg, azt önkényesnek minősíteni nem lehet. A rendelkezés mögött olyan, a jogalkotó által célzott agrárgazdasági érdek húzódik meg, amelynek célszerűségi, igazságossági stb. megítélése nem alkotmánybírósági hatáskör. A szabályozás tehát nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt, a diszkrimináció tilalmát kimondó alkotmányi tételt, így az indítványozó által hivatkozott Alkotmány 70/A. § (2) bekezdésének a sérelme értelemszerűen fel sem merülhet.
3. Az Alkotmánybíróság végezetül megállapítja, hogy az indítványban felhívott Alkotmány 7. § (1) bekezdése és az indítványozó által kifogásolt szabályozás között nincs értékelhető összefüggés, ezért az indítvány ezen részét is elutasítja.
Mindezekre tekintettel határozott az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint.
Budapest, 2002. február 5.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás