678/B/2000. AB határozat
678/B/2000. AB határozat*
2007.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Nagykovácsi Önkormányzat Képviselő Testületének az önkormányzati tulajdonú Víziközmű Kft. által nyújtott ivóvíz-szolgáltatás és szennyvízelvezetés díjairól szóló 31/2004. (XII. 10.) Kt. rendelete 2. §-a (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Nagykovácsi Víziközmű Kft. által készített szolgáltatási szerződés tervezetének megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Több személy közös indítványban azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Nagykovácsi Önkormányzat Képviselő Testülete által az önkormányzati tulajdonú víziközművekről szolgáltatott ivóvíz és a biztosított csatornaszolgáltatás 2000. évi díjainak megállapításáról alkotott 17/1999. (XII. 29.) Kt. rendelete (a továbbiakban: Ör.) 1. § (2) bekezdésének alkotmányellenességét és visszamenőleges hatállyal semmisítse meg azt, továbbá állapítsa meg a Nagykovácsi Víziközmű Kft. által készített szolgáltatási szerződés tervezetének alkotmányellenességét és azt is semmisítse meg. Az indítványozók arra hivatkoztak, hogy az Ör. támadott szakaszában és az azon alapuló szerződésben a fogyasztók terhére megállapított készenléti díjfizetési kötelezettség sérti a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 236. §-a (2) bekezdésének c) pontját, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfatv.) 13. §-át, valamint a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 17. §-ának (3) bekezdését és 25. §-ának (2) bekezdését.
Az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlásra vonatkozó felszólítása után az indítványozók kérelmüket kiegészítő beadványt küldtek. Eszerint az Ör. támadott rendelkezése ellentétes a Kr. 17. §-ának (3) bekezdésével, az Áfatv. 8. §-ának (1) bekezdésével, 13. §-a (1) bekezdésének 16. pontjával, 67. §-ával, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvénnyel (a továbbiakban: Sztv.), valamint az Alkotmány 44/A. §-ának (2) bekezdésével.
2. Az indítvány benyújtása óta az Önkormányzat Képviselő Testülete többször újra szabályozta a vízdíjat, de a jelenleg hatályos – 31/2004. (XII. 10.) Kt. – rendelet (a továbbiakban: Ör1.) – a többszöri módosítása ellenére – a támadott rendelkezést változatlanul tartalmazza. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatának megfelelően a hatályos rendelkezés alkotmányossági vizsgálatát végezte el.
II.
Az indítvány elbírálásánál figyelembe vett jogszabályok:
Az Alkotmány rendelkezése:
„44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
Az Áfatv. szabályai:
„8. § (1) Szolgáltatásnyújtás: minden olyan, ellenérték fejében végzett tevékenység, amely e törvény szerint nem minősül termékértékesítésnek.”
„13. § (1) E törvény alkalmazásában
...
16. számla: ...”
„43. § (4) A 7. § (1)–(2) bekezdései, valamint a 8. § (3) és (6) bekezdései szerinti ellenérték nélküli vagy a 24. § szerinti csereügyleteknél, továbbá a 17. § szerinti előlegfizetés esetén az (1) bekezdésben meghatározott bizonylatot kell kibocsátani azzal az eltéréssel, hogy a számlában a gazdasági eseményre szövegesen is utalni kell, valamint az ellenérték nélküli ügyletek esetén a termék vagy szolgáltatás 25. § (1), illetve (3) bekezdése, illetve 26/A. § (4) bekezdése szerinti adóalapját kell feltüntetni.”
A Kr. szabályai:
„17. § (3) Az ingatlanon fogyasztott víz mennyisége szempontjából a bekötési vízmérő az irányadó. A bekötési vízmérő és az elkülönített vízhasználatokat mérő mellékvízmérők mérési különbözetéből megállapított fogyasztási különbözetet a bekötési vízmérő szerinti fogyasztó köteles megfizetni a szolgáltatónak; a szolgáltatót pedig tájékoztatja az épületen belüli belső elszámolás módjáról.”
„25. § (2) A szolgáltató e rendelet hatálybalépését követően a közműves ivóvíz- vagy szennyvízelvezetés szolgáltatás igénybevételére írásban köt szerződést
a) az ivóvíz-szolgáltatásra
aa) az ingatlanon a bekötési vízmérő szerinti fogyasztóval,
ab) az ivóvíz-törzshálózat közterületi vízkivételi helyeit érintő vízhasználatra a települési önkormányzattal vagy az önkormányzat rendeletében meghatározott fogyasztóval;
b) ivóvíz mellékszolgáltatásra az elkülönített vízhasználóval;
c) szennyvízelvezetés szolgáltatásra (csapadékvíz-elvezetésre is szolgáló szennyvíz bekötővezeték esetében is)
ca) az aa) pontban meghatározott fogyasztókkal,
cb) azokkal a fogyasztókkal, akik a közműves ivóvízellátást nem, de a közműves szennyvízelvezetést igénybe veszik,
cd) szennyvízelvezetés mellékszolgáltatásra a b) pont szerinti elkülönített vízhasználókkal, ha azok a közműves szennyvízelvezetés szolgáltatást igénybe veszik.”
Az Ör1. támadott szabálya:
„2. § Szolgáltatott ivóvíz nettó díjai:
(...)
(2) Lakossági készenléti díj: 11 640 Ft/év + Áfa”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmány 44/A. §-ának (1) bekezdése alapján a helyi önkormányzat képviselő testülete önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat. A 44/A. § (2) bekezdése alapján azonban a rendeletalkotási jog kereteit megszabja: a rendelet nem ellentétes magasabb szintű jogszabállyal.
A 6/1999. (IV. 21.) AB határozat megállapította, hogy az önkormányzati tulajdonú víziközmű által szolgáltatott ivóvíz hatósági díjának meghatározásánál – más közszolgáltatások díjának meghatározásához hasonlóan – törvényi felhatalmazás alapján, kormányrendeletben meghatározott szakmai szempontokat kell figyelembe venni. A magasabb szintű jogszabályok által megállapított garanciális jellegű, a fogyasztók érdekeit is mérlegelő és védő rendelkezésektől a képviselő testület nem térhet el (ABH 1999, 90, 97.).
A 2/B/1998. AB határozat – más jogszabályokat is vizsgálva – megállapította, hogy a szolgáltatási alapdíj önkormányzati rendeletben történő meghatározása nem sérti a Kr. 17. §-ának (3) bekezdését (ABH 1999, 761, 763.). Azonos következtetésre jutott a 447/H/1996. AB határozat is (ABH 2001, 1178, 1180.). A különböző önkormányzatok képviselő testületeinek rendeletei önálló jogszabályok, tehát elbírálásuknál annak ellenére nem lehet „ítélt dologról” beszélni, hogy azonos jogi kérdést kell megvizsgálni. Az Ör1. és a Kr. szabálya viszonyának vizsgálatánál azonban az alkotmányossági kérdés azonosságára tekintettel az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is ugyanazt az álláspontot fogadta el, mint amelyet a hivatkozott határozatok kifejtettek. Így itt is megállapította az Alkotmánybíróság, hogy az Ör1. támadott szabálya nem sérti a Kr. 17. §-a (3) bekezdésének rendelkezését.
A Kr. 25. §-a (2) bekezdésének szerződéskötésről szóló szabálya és az Ör1. támadott szabálya kapcsolata vonatkozásában pedig nem állapítható meg alkotmányjogilag értékelhető probléma, amely vizsgálható volna.
Szintén nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés egyrészről az Áfatv.-nek a számlákra vonatkozó rendelkezései, az Szt.-nek a beszámolási és könyvvezetési rendszert meghatározó szabályai, továbbá a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének c) pontjában a szerződés megtámadási határidő kezdetének megállapítása és másrészről az Ör1.-nek az ármeghatározásról szóló rendelkezése között.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
2. Az indítvány konkrét szerződés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérte. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a meghatározza, hogy milyen ügyek tartoznak az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Nem tartozik ezek közé az ügyek közé szerződések elbírálása. Ezért az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. §-ának b) pontja alapján az Alkotmánybíróság az indítványozóknak ezt a kérését visszautasította.
Budapest, 2007. március 6.
Dr. Bragyova András s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás