GK BH 2000/68
GK BH 2000/68
2000.02.01.
I. Távközlési szolgáltatás nyújtására előszerződés köthető. A szolgáltatónak kötbérfizetési kötelezettsége keletkezik külön jogszabály alapján - ennek az előszerződésben való kikötése hiányában is -, ha a szolgáltató nem vagy csak késedelmesen köti meg a közüzemi szerződést [Ptk. 1. §, 208. § (1) és (6) bek., 387. §, 388. § (2) bek.; 1992. évi LXXII. tv. 1. § (1) bek., 8. § (1) bek., 10. § (2) bek., 11 . § (2) bek.].
II. A bíróság jogszerűen állapítja meg annak az egyéni előfizetőként közüzemi előszerződést kötő félnek a perbeli legitimációját, aki ugyan a keresetlevélen ügyvédi mivoltát jelzi, de a keresetlevél tartalmából az egyéni előfizetői eljárási jogosultsága egyébként kitűnik [Pp. 2. § (1) bek., 121. § (1) bek. c) pont, 130. § (1) bek. j) és g) pont].
Az ügyvéd foglalkozású felperes magánszemélyként 1996. július 22-én az alperessel előfizetői előszerződést kötött, melyben az alperes vállalta, hogy a felperes b.-i, Teleki u. 2/A. szám alatti lakóhelyéül szolgáló ingatlanára legkésőbb az előszerződés megkötését követő egy éven belül a jogszabályoknak és az üzletszabályzatnak megfelelő előfizetői szerződést köt, és az annak megfelelő távbeszélő-szolgáltatás hozzáférési pontot létesít. Az előszerződés 6. pontjában az alperes vállalta, hogy amennyiben szerződéses kötelezettségét nem tudja teljesíteni, erről a felperest a határidő lejárta előtt legalább 30 nappal korábban írásban értesíti. Ez esetben a felperes jogosult a belépési díjelőleg és annak a befizetés napjától számított törvényes kamatai visszaigénylésére, melyet 30 napon belül köteles az alperesnek bejelenteni. Ellenkező esetben az alperes vélelmezi, hogy a felperes az igényét változatlan feltételekkel fenntartja. A felperes vállalta, hogy az előszerződés megkötését követő 8 napon belül a belépési díj 1/3-át, 10 000 Ft + 25% áfát az alperesnek megfizet, további fizetési kötelezettségének pedig az előfizetői szerződés aláírásával egyidejűleg tesz eleget. A felperes az előleget 1996. augusztus 23-án megfizette az alperesnek.
Az alperes a bekötés késedelméről írásban nem értesítette a felperest. A felperes 1997. július 22-én írásban kötbérigényt érvényesített az alperessel szemben azzal, hogy az igénylését változatlanul fenntartja. Az alperes 1997. augusztus 8-i válaszlevelében közölte, hogy az igény fenntartását tudomásul veszi, a végleges szerződés megkötésére azért nem kerülhet még sor, mert műszaki okok miatt az állomás felszerelése csak 1997. december 31-ig várható. Kamatfizetésre nem hajlandó, mert a felperes az igényét nem vonta vissza. Az alperes egyébként 1997. október végén a felperesi ingatlanba a telefont bekötötte, a végleges előfizetői szerződést a felperessel megkötötte.
A felperes keresetében az alperest 38 778 Ft kötbér megfizetésére kérte kötelezni, melyet az alperes szerződésszegésétől a bekötésig terjedő időre számított fel.
Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését, érdemben a kereset elutasítását indítványozta. Védekezése szerint a felperessel mint ügyvéddel jogviszonyban nem áll, mivel az előszerződést a felperessel mint magánszeméllyel kötötte meg. Ez okból a megkötött előszerződés semmisségét is állította, mivel ügyvéd esetében az előfizetői díj lényegesen magasabb összeget tett volna ki. Előadta, hogy a telefonbekötésnek objektív akadálya volt, melyről a felperest újságcikkeken keresztül értesítette.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 15 nap alatt fizessen meg 38 778 Ft-ot és 5000 Ft perköltséget. Az alperes alaki védekezésével szemben megállapította, hogy az alperes az előszerződést a felperes magánszeméllyel kötötte, ekkor a felperes az ügyvédi pecsétjét nem használta. A megállapodásban foglalt bekötési hely viszont a felperes magánlakásának megfelelő ingatlanra vonatkozott, mely köztudomásúlag nem azonos a felperes ügyvédi irodájának helyével. Az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes keresetlevelét ügyvédi cégjelzéses papírján és ügyvédi pecsétjével hitelesítve nyújtotta be, mivel magából a keresetlevélből kitűnt, hogy a felperes a kereseti követelését az alperessel szemben magánszemélyként érvényesíti, az előszerződést az alperessel ilyen minőségében kötötte. Az alperes meg sem kísérelte bizonyítani, hogy a szerződést a felperessel mint ügyvéddel kötötte meg, ezért a szerződés semmisségét ezen az alapon nem állapította meg. Visszaélésszerű joggyakorlásnak minősítette az alperes erre alapított védekezését, arra utalva, hogy az alperes a szerződést nem támadta meg, továbbá a szerződéskötéskor neki állt volna érdekében annak tisztázása, hogy magán-előfizetővel vagy közületi előfizetővel köti-e meg a perbeli előszerződést. E kötelezettsége elmulasztására utóbb előnyök szerzése érdekében nem hivatkozhat. Az alperes kötbérfizetési kötelezettségét az 1992. évi LXXII. törvény 11. §-ának (2) bekezdése alapján megállapította, egyben utalt arra, hogy az alperes maga sem vitatta, hogy az előszerződés szerinti értesítési kötelezettségének nem tett eleget. Ezt a késedelemmel kapcsolatos újságcikk megjelenése nem pótolta.
Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes fellebbezést terjesztett elő, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és a per megszüntetése, másodlagosan az ítélet megváltoztatása és a felperes keresetének elutasítása érdekében. Változatlanul a felperes aktív felperesi legitimációjának, továbbá a kötbér iránti kereset jogalapjának a hiányára hivatkozott. Értesítési kötelezettségével kapcsolatban előadta, hogy annak oly módon tett eleget, hogy a késedelemről a felperes lakására kézbesített szórólapon értesítette a felperest. A felperes ezen túlmenően a helyi sajtóban megjelent több cikkből és a lakossági fórumok tájékoztatásaiból is értesülhetett a késedelem okairól. A távközlési törvény ezt a közlési módot kifejezetten megengedi. Mivel a felperes a díjelőleg és kamatai visszakövetelésére vonatkozó jogaival nem élt, az előszerződést a szerződéskötés időpontja tekintetében módosították, egyebekben az változatlan tartalommal hatályban maradt. A késedelemmel kapcsolatos vétlenségére is hivatkozott, mivel a felperest érintő hálózatfejlesztésben utóbb bekövetkezett objektív körülmények hátráltatták.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, és az alperest 2000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a felperes javára. Az elsőfokú ítéletet indokai alapján hagyta helyben, a fellebbezés indokaira tekintettel azonban azokat kiegészítette. Utalt arra, hogy maga az alperes sem vitatta, hogy a felperessel mint egyéni előfizetővel kötött előfizetői előszerződést. Ezért a felperes a Pp. 2. §-ának (1) bekezdése alapján mint az érvényesített jog jogosultja az alperessel szemben keresetet terjeszthetett elő. A keresetlevél tartalmából egyértelműen kitűnt a felperesnek az érvényesíteni kívánt joggal való anyagi jogi jellegű kapcsolata, ezért a keresetlevél tartalmát és nem annak alakiságait figyelembe véve az elsőfokú bírósággal egyezően azt érdemi elbírálásra alkalmasnak találta. Érdemben az előszerződés 6. pontja alapján megállapította, hogy az a címzett értesítését írta elő. Az alperes által küldött értesítés e követelménynek nem felelt meg, különös tekintettel arra, hogy a szórólapon feltüntetett tájékoztatás nem a perbeli szerződés teljesítésével volt kapcsolatos. Megállapította, hogy az előszerződés kötbérfizetésről nem rendelkezik, a Távközlési törvény 11. §-ának (2) bekezdése azonban a megállapodásnak akkor is részét képezi, ha a felek azt kifejezetten írásban nem kötötték ki. A másodfokú bíróság megítélése szerint az alperes az objektív akadályokra hivatkozással kötbérfelelősségét nem mentette ki, mivel a hivatkozott kivitelezési, szervezési problémák az általa vállalt hálózatkiépítéssel együtt járnak, ezekre megfelelő előrelátás esetén az alperesnek számítania kellett. Az hogy az alperes vállalásának időbeli korlátait a szerződéskötéskor nem mérte fel megfelelően, a saját kockázati körébe tartozott.
A jogerős ítélettel szemben az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és a per megszüntetése érdekében. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, illetőleg a kimentési bizonyítás lefolytatása érdekében az első- vagy másodfokú bíróságnak az új eljárásra, új határozat hozatalára történő utasítását indítványozta.
A permegszüntetésre irányuló kérelmének indokai szerint a perben már hivatkozott anyagi jogszabályok alapján változatlanul vitatta a felperes aktív perbeli legitimációját. Állította, hogy az előszerződés megkötésekor a saját teljesítésének az időpontját, azaz az előfizetői hozzáférési pont létesítését csak prognosztizálni lehetett. Az előfizetői igények felmérése érdekében kötötte meg az előszerződéseket. Kötbér fizetését az előszerződés megkötésekor nem vállalta, az a törvény rendelkezése alapján sem válhatott a szerződés részévé. A késedelemért vétkes felelősség nem terheli, a felperessel szemben kötbérfelelőssége ez okból sem áll fenn. Állította, hogy a bíróság jogszabálysértéssel mellőzte a felelősség alóli kimentésre felajánlott bizonyítást. Vitatta a kötbér összegét is, sérelmezve, hogy az ítélet a kötbér kiszámítását nem tartalmazza, a bíróság a kereseten túlterjeszkedve magasabb összegű kötbérben marasztalta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta. Utalt arra, hogy az alperes a kereset összegszerűségét a perben nem vitatta. Az alperes által kimentése érdekében hivatkozott körülményekre előadta, hogy az alperes által csatolt iratokból is kitűnik, hogy a hálózatfejlesztési engedélyezési eljárást jóval az előszerződések megkötése után indította meg. Így további bizonyítást nem igényel, hogy az alperes késedelme saját felróható magatartása miatt következett be. Állította, hogy az előszerződés módosításra nem került, az alperes az értesítési kötelezettségének szerződésszerűen nem tett eleget.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemnek és ellenkérelemnek a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében megjelölt keretei között eljárva azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet mennyiben jogszabálysértő [Pp. 270. § (1) bek.]. A felülvizsgálat tárgyát nem képezhették azok a felülvizsgálati kérelemben felsorolt indokok, amelyeket a peres felek az alapeljárás során nem tártak a bíróság elé, így azok vizsgálatára az érdemi döntés sem terjedhetett ki. Ilyen okból a felülvizsgálati kérelem indokai közül a Legfelsőbb Bíróság érdemi elbírálásra nem találta alkalmasnak a jogerős ítéletnek a marasztalás összegszerűségét támadó és ebben a körben a kereseten történt túlterjeszkedést sérelmező indokokat.
Az alperes elsődleges kérelmében foglaltakkal szemben a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság permegszüntetési okot nem észlelt. A keresetlevél érdemi elbírálhatóságának, az adott esetben a felperes keresetindítási jogosultságának megítélése szempontjából ugyanis nem volt jelentősége annak, hogy a felperes a keresetlevelét az ügyvédi mivoltára utaló alakiságokkal nyújtotta be. A Pp. 121. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján a keresetlevélben az érvényesíteni kívánt jogot kell feltüntetni, az annak alapjául szolgáló tényeknek és bizonyítékoknak az előadásával. A felperes a keresetleveléhez mellékelte az alperessel kötött előfizetői előszerződés egy példányát, továbbá az alperes által kiállított, az egyszeri belépési díjelőlegre vonatkozó számlát. A két mellékletnek a keresetlevéllel egybevetett tartalma alapján nem merülhetett fel kétség abban a vonatkozásban, hogy a felperes egyéni előfizetőként kötött előfizetői előszerződést az alperessel, és ebből az előszerződésből eredő jogait kívánja érvényesíteni. A keresetlevél és mellékleteinek együttes tartalmi vizsgálata folytán súlytalan az alperesnek arra történt hivatkozása, hogy a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény és e törvény végrehajtásáról szóló rendeletek különböztetnek magán- és közületi telefonigénylés között, a két előfizetési kategóriának megfelelő igénylőre más jogok és kötelezettségek, így belépésidíj-fizetési kötelezettség vonatkozik. Az alperes ugyanis a per során maga sem vitatta, hogy a felperest az előszerződés megkötését követően vette nyilvántartásba, továbbá hogy a felperes az egyéni előfizetőre vonatkozó díjfizetési kötelezettségének az alperes által kiállított számla alapján tett eleget. Érdemben sem vitatta, hogy a bekötés helyén a felperessel nem mint közületi igénylővel kívánt szerződéses jogviszonyt létesíteni. A felperes kereseti követelésének alapjául szolgáló jogviszony és az, hogy a felperes az ebből eredő igényét érvényesíti, a keresetlevélből egyértelműen kitűnt, ezért az alperes által hivatkozott alakiságok a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására, illetőleg a per megszüntetésére nem adnak alapot. A bíróságnak a keresetlevél érdemi elbírálásának akadályait a per minden szakában hivatalból vizsgálnia kell. Az elsőfokú bíróság a perben helyesen állapította meg, hogy a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerinti elutasítási ok hiánypótlás nélkül [Pp. 95. § (1) bek., 130. § (1) bek. j) pont] nem állt fenn.
Mindebből következik, hogy a felperes keresetindítási jogosultsága azon az alapon nem volt megkérdőjelezhető, hogy keresetlevelét ügyvédi céges papírján, ügyvédi pecsétjével hitelesítve nyújtotta be. Ennek - a Legfelsőbb Bíróság PK 152. számú állásfoglalására is figyelemmel - a perköltség megállapítására kiható jelentősége lehet, de feltüntetése a keresetlevélen önmagában nem kifogásolható. A perindítási jogosultság szempontjából csak annak van jelentősége, hogy a keresetlevélből és mellékleteiből egyértelműen kitűnik-e, hogy ki és milyen minőségében, milyen jogalapon kíván igényt érvényesíteni.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az alperesnek a kötbérfelelőssége jogalapjával kapcsolatos indokait sem találta alaposnak. Az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy a Ptk. 1. §-a értelmében a jogalanyok vagyoni viszonyait szabályozó más jogszabályt - az adott esetben a távközlésről szóló jogszabályi rendelkezéseket - ha eltérően nem rendelkeznek, a Ptk. szabályaival összhangban, annak rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni. A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény (a továbbiakban: távközlési törvény) 1. §-ának (1) bekezdése szerint a törvény határozza meg a távközlési szolgáltatások nyújtásának módját és feltételeit, a távközlési szolgáltatásban részt vevők jogait és kötelezettségeit, a távközlési hálózat létesítésének, tervezésének, üzemben tartásának, eszközhasználatának feltételeit stb. A törvény 8-15. §-aiban részletezi az előfizetői szerződés megkötésének, a felek jogait és kötelezettségeit meghatározó szerződés tartalmának részletes szabályait. A törvény 8. §-ának (1) bekezdése szerint az előfizetői szerződés alapján a szolgáltató - legfeljebb 30 napon belül - a hálózathoz kapcsolódó szolgáltatás-hozzáférési pontot létesít, amelyen az előfizető a hálózaton nyújtott távközlési szolgáltatásokat a szerződés időtartama alatt bármikor igénybe veheti. A 10. § (2) bekezdése alapján a közcélú szolgáltató, amennyiben a hozzáférési pontot a 8. § (1) bekezdése szerinti időpontban a nála felmerült okból nem képes létesíteni, az ajánlatot a sorolási szabályok szerint nyilvántartásba veszi és közli, hogy mely időpontban köti meg az előfizetői szerződést. A törvény 11. §-a a szolgáltatónak a törvényben meghatározott kötelezettségei elmulasztását kötbérfizetési kötelezettséggel szankcionálja. A 11. § (2) bekezdése szerint a közcélú szolgáltató köteles a szerződéskötés időpontjára vonatkozó nyilatkozattétel vagy a szerződési ajánlat elfogadására nyitva álló határidő túllépése, továbbá a hozzáférési pont meghatározott időben történő létesítésének elmulasztása esetében kötbért fizetni.
Az adott esetben a törvény 10. §-ának (2) bekezdésében írott nyilvántartásba vétel mellett az alperes a felperessel kötött előfizetői előszerződésben vállalta, hogy az előszerződés megkötésének napját követő egy éven belül a felperessel végleges előfizetői szerződést köt, és az abban meghatározottak szerint távbeszélő-szolgáltatás hozzáférési pontot létesít. Ennek folytán vált a felperes kötelezetté az ellenszolgáltatás 1/3-ának mint belépésidíj-előlegnek a megfizetésére, mely szerződéses kötelezettségének a felperes eleget is tett.
Az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor a törvény kötelező rendelkezése folytán az alperes törvényből eredő kötbérfizetési kötelezettségét megállapította, ami a szerződésnek külön kikötés nélkül is a tartalmát képezte. Az alperes indokaival szemben ez nem állt ellentétben a Ptk. hivatkozott 1. §-ának rendelkezésével, a Ptk.-nak és a távközlési törvénynek az előfizetői szerződésre vonatkozó szabályai között az összhang ennek folytán nem sérült. A Ptk. 208. §-ának (1) bekezdése szerint az előszerződés alapján a felek kötelesek a szerződést megkötni. A (6) bekezdés értelmében az előszerződésre az annak alapján megkötendő szerződésre vonatkozó szabályok megfelelően irányadók. A Ptk. 387. §-ának és a távközlési törvénynek a távközlési szolgáltatási szerződés tartalmára vonatkozó rendelkezései összevetéséből következik, hogy a feleknek a távközlési szolgáltatás nyújtására és annak ellenében díj fizetésére irányuló szerződése a Ptk. által szabályozott egyes szerződéstípusok közül a közüzemi szerződés ismérveinek felel meg. A Ptk. 388. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a szolgáltató a szerződés megkötését csak jogszabályban meghatározott esetekben tagadhatja meg, illetőleg a szerződés tartalmát csak jogszabályban meghatározott feltételektől teheti függővé.
A Ptk. e más jogszabályra utaló rendelkezése - a Ptk. 1. §-ában foglalt általános jogelvet megerősítve - azt a jelen perre irányadó rendelkezést foglalja magában, hogy a távközlési törvény kötbérelőírásai a peres felek viszonylatában fennállnak, azok - külön kikötés hiányában is, a jogszabály kötelező rendelkezése folytán - a szerződésük tartalmát képezik. A Ptk. szabályai - mint ez esetben mögöttes jogszabályi rendelkezések - a törvény rendelkezéseivel nem állnak ellentétben.
Az ismertetett indokoknak megfelelően tehát nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a távközlési törvény hivatkozott rendelkezésének megfelelően az előszerződésben foglaltak késedelmes teljesítése miatt (a szerződéskötés időpontjára vonatkozó nyilatkozattétel és az ettől számított 30 napon belül a hozzáférési pont létesítésének késedelme) az alperes kötbérfelelősségét megállapította.
A bírói gyakorlat következetes annak megítélésében, hogy a kötbérfelelősség alól a kötelezett kimentheti magát, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegésért nem felelős, mivel úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható. A másodfokú bíróság - az e körben folytatott bírói gyakorlatnak megfelelően - megalapozottan állapította meg, hogy az alperes által hivatkozott kivitelezési, szervezési problémák a vállalt hálózatkiépítéssel általában együtt járnak, megfelelő előrelátás esetén az alperesnek a felperessel és más igénylőkkel kötött előszerződése megkötésekor azokra számítania kellett. Az alperes kimentésére alkalmas bizonyítékul nem szolgálhatnak a fellebbezéséhez csatolt iratok, melyekből az tűnik ki, hogy a hálózatfejlesztés tervezési elvének (a rádiós és vezetékes rendszer kombinálása) megvalósíthatósága az alperes számára is csak a felperessel szemben vállalt egyéves határidő végén vált nyilvánvalóvá. A bizonyítékok okszerű mérlegelésével megalapozottan állapította meg tehát a másodfokú bíróság, hogy a hálózatfejlesztés időigényét az alperesnek megfelelő beruházás-előkészítés esetén ismernie kellett volna, ennek figyelembevételével kellett volna az előfizetőkkel szembeni teljesítésére megfelelő határidőt vállalni. Mivel az alperes kimentési kötelezettségének nem tett eleget, a perben eljárt bíróság megalapozottan állapította meg kötbérfizetési kötelezettségét.
Az alperes arra is hivatkozott, hogy az előfizetői előszerződés 6. pontjában foglalt értesítési kötelezettségének - újságcikkek útján történt tájékoztatással, illetőleg erre vonatkozó szóróanyag terjesztésével - eleget tett. A másodfokú bíróság ezzel szemben helyesen utalt arra, hogy a megállapodás 6. pontja szerint a felperest a vele kötött előszerződés konkrét teljesítésére vonatkozó, címzettértesítéssel kellett volna tájékoztatnia az alperesnek a megállapodás 3. pontja teljesítésének akadályáról. Az alperes a szerződés szerinti értesítés megtörténtét, illetőleg időpontját nem bizonyította. Az elsőfokú bíróság ennek jogkövetkezményeit a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján helyesen vonta le az alperessel szemben.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a megalapozott és érdemben is helyes jogerős ítéletet - a fenti indokolásbeli kiegészítéssel - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. IV. 31.820/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás