7/2000. (II. 25.) GM rendelet
7/2000. (II. 25.) GM rendelet
a hajók tartályainak kalibrálására vonatkozó előírásokról1
A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 56. §-ának a) pontjában kapott felhatalmazás alapján – a közlekedési és vízügyi2 miniszterrel egyetértésben – az alábbiakat rendelem el:
1. § (1) E rendelet hatálya olyan gyártó, forgalmazó, importáló és felhasználó gazdálkodó szervezetekre, illetve külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeire terjed ki (a továbbiakban együtt: gyártó), amelyek a belvízi és tengeri partmenti szállításban részt vevő folyadéktároló tartályokkal rendelkező hajókat gyártanak, forgalmaznak vagy üzemeltetnek.
(2) A belvízi és tengeri partmenti szállításban részt vevő hajók folyadéktároló tartályait – ideértve a hajó saját működését szolgáló gépi berendezések üzemeltetéséhez szükséges üzemanyagot tároló tartályt vagy tartályokat is (a napitartályok kivételével) – e rendelet előírásai szerint kell kalibrálni és tanúsítani a tartályokban szállított, illetve tárolt folyadék mennyiségének meghatározása céljából.
(3) E rendelet hatálya nem érinti a belvízi hajók köbözéséről szóló és az 1978. évi 19. törvényerejű rendelettel kihirdetett egyezmény és annak végrehajtásáról szóló jogszabályok alapján végzett köbözést és e körben a köböző hatóság által kiállított köbözési bizonyítványok érvényességét.
2. § E rendelet alkalmazásában
a) kalibrálás: tartály térfogatának vagy a különböző szintekhez tartozó résztérfogatának meghatározására szolgáló mérési eljárás;
b) kalibrációs/űrtartalom táblázat: táblázat, amelyik a referenciaponttól mért folyadékszintre vonatkozóan mutatja a tartályban lévő folyadék mennyiségét;
c) referenciapont: meghatározott pont annak a térbeli helyzetnek a jelölésére, amely mellett a folyadékszint- vagy légtérmérés történik;
d) kalibrálási tanúsítvány: a tanúsításra jogosult szerv által kiadott dokumentum annak igazolására, hogy a hajó folyadéktároló tartály(ai) kalibrálása e rendelet előírásainak megfelelően történt;
e) tanúsítási engedély: a tanúsításra jogosult szervnek a tartály első tanúsítását megelőző eljárását lezáró dokumentum;
f) tanúsítási eljárás: a tanúsításra jogosult szervnek a tartály első tanúsítását megelőző azon eljárása, amelyben megállapítja a tartály kalibrálhatóságát;
g) tanúsításra jogosult szerv: a tanúsítási engedély, a kalibrálási tanúsítvány és a kalibrálási/űrtartalom táblázat kiadására jogosult szerv, külön jogszabály alapján meghatározott szervezet;
h)3 illetékes ellenőrző hatóság: külön jogszabály alapján a fogyasztói forgalmazással kapcsolatos ügyekben a fogyasztóvédelmi hatóság, az üzembe helyezéssel és az üzemeltetéssel kapcsolatos ügyekben a mérésügyi hatóság;
i) szintmérő eszköz (berendezés): a töltési szintek meghatározására szolgáló, különlegesen kialakított hosszmérő eszköz;
j) mérővezető: olyan szerelvény a tartályban, amelyik a szintmérő eszköz tartályhoz viszonyított helyzetét határozza meg, és rajta jelölik ki a referenciapontot;
k) koppantólap: vízszintes sík lap a tartályfenéken a mérővezető alatt, a referenciaponttól mért H távolságban;
l) szabályos folyadékszint mérés: a töltési szintek meghatározására szolgáló olyan elrendezésű szintmérő berendezéssel végzett tevékenység, amelyik bármely mérendő folyadékszint magasságában, közelítőleg a tartály vízszintes keresztmetszeti síkjának súlypontjában méri a folyadékszintet.
3. § (1) A hajó folyadéktároló tartálya(i) akkor helyezhető(k) üzembe, ha megfelel(nek) e rendeletben meghatározott követelményeknek, és rendelkeznek 4. § (3) bekezdésben foglalt kalibrálási tanúsítvánnyal.
(2) A rendelet hatálybalépésének időpontjában már üzemben lévő hajó tartályait akkor kell kalibrálni, ha azt az üzembentartó kéri.
(3) Forgalomba hozatal előtt a gyártó, annak képviselője vagy az importáló köteles a tanúsításra jogosult szervvel a hajó folyadéktároló tartályát a kalibrálás tanúsítását igazoló bélyeggel elláttatni.
Általános előírások a hajók folyadéktároló tartályainak
a kalibrálásához
4. § (1) Tartály űrtartalmának meghatározása történhet
a) a tartály vízzel vagy más a célra alkalmas folyadékkal való feltöltése útján – a feltöltéshez normáledényt, illetőleg külön erre a célra hitelesített átfolyásmérőt használnak, vagy
b) a tartály mért geometriai méreteinek felvételével és számítással (ez esetben az eljárást, ha a tanúsításra jogosult szerv szükségesnek ítéli, részben kiegészíti folyadékkal történő méréssel).
(2) A tanúsításra jogosult szerv a kalibrálást úgy végzi és a kalibráláshoz olyan pontos mérőeszközt használ, hogy a kalibrációs/űrtartalom táblázatban megadott űrtartalomértékek relatív hibája ne legyen nagyobb, mint
a) szokványos esetben a megadott űrtartalom ±3/1000-ed része, illetőleg
b) nagyon különleges formájú tartályok esetében, ahol a folyadékkal történő mérésre nincs mód, a megadott űrtartalom ±5/1000-ed része.
(3) A tanúsításra jogosult szerv a mérési eredményeket a kalibrálási tanúsítványban rögzíti. A kalibrálási tanúsítványnak részei azok a műszaki rajzok és kalibrációs/űrtartalom táblázatok, amelyek a folyadékszintmérő által mért magasságokhoz centiméterenként vagy deciméterenként a hozzájuk tartozó folyadékmennyiséget literben, köbdeciméterben vagy köbméterben adják meg. A centiméterben vagy deciméterben megadott kalibrációs/űrtartalom táblázatokat ki lehet egészíteni milliméterekben megadott interpolációs táblázattal.
(4) A (3) bekezdésben írt dokumentumok – a mérésügyi jogszabályok szerinti általános előírások megtartása mellett – e rendelet 1–3. számú mellékleteinek előírásai szerint kerülnek kiállításra.
(5) Minden tartályon a mérőnyílás közelében adattáblát kell elhelyezni. Az adattábla tartalmazza:
a) a tartály sorszámát;
b) a tartály alsó és felső referenciapont H távolságát;
c) a kalibrációs tanúsítvány számát.
Az adattábla a használati körülményeknek megfelelően ellenálló anyagból készül, és a tanúsításra jogosult szervnek a kalibrálást tanúsító biztosítóbélyege alkalmazásával úgy kerül felerősítésre, hogy azt a bélyeg megsértése nélkül ne lehessen eltávolítani. A bélyeg ismertető jegyeire és kivitelezésére külön jogszabály előírásai irányadóak.
(6) A tanúsításra jogosult szerv csak azokat a tartályokat kalibrálja és tanúsítja, amelyek felépítése és elhelyezése, valamint a hozzájuk tartozó csővezetékek lehetővé teszik a tartálytér egyszerűen végrehajtható teljes leürítését és teljes feltöltését anélkül, hogy a töltési szint alatt vagy a folyadékszint felett légzsák keletkezne. A szabályos folyadékszintméréstől eltérő esetekre, vagy ha az előírásszerű mérés biztonságos végrehajtása érdekében külön intézkedésekre van szükség, akkor a tanúsításra jogosult szerv ezeket feltételként a kalibrálási tanúsítvány rögzíti.
5. § (1) Amennyiben a tanúsításra jogosult szerv a kalibrálási tanúsítványban rögzíti, hogy szabályos folyadékszintmérés a tartály felépítése miatt nem hajtható végre, akkor a tartályban szintet mérni csak akkor szabad, ha a hajó hossz- és keresztirányban egyenes úszáshelyzetben van.
(2) Folyadékszintmérés esetén a függőleges mérési irány mérővezetővel kerül megvalósításra. A mérővezetőnek kifogástalanul kell vezetnie a szintmérő eszközt, és kialakítása miatt nem okozhat rendszeres mérési hibát. A mérővezető felső pereme referenciapontként szolgál. A felső referenciapont alsó koppantólaptól mért távolságát H-val kell jelölni és értéke a kalibrációs táblázaton kerül feltüntetésre.
(3) A felső referenciapont műszakilag úgy kerül kialakításra, hogy a felső referenciapont tartályhoz képesti helyzete, valamint a felső és alsó referencia síkok közötti H távolság változatlan maradjon.
(4) A tanúsításra jogosult szerv a tanúsítási bélyeget a mérővezető felső peremére helyezi.
(5) A kalibrációs tanúsítványban meg kell adni a relatív hiba felső határát, amellyel a tartályok használata esetén az azokban lévő folyadék mennyisége meghatározható. A relatív hiba felső határa meghatározásakor figyelembe kell venni:
a) a kalibrációs/űrtartalom táblázatban megadott űrtartalomértékek pontosságát;
b) a töltési magasságok méréskor elérhető pontosságát.
(6) A megadott relatív hiba értéke nem lehet nagyobb:
a) a 4. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott általános esetben a kalibrációs táblázatban feltüntetett folyadékmennyiség ±5/1000-ed részénél;
b) a 4. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben pedig a kalibrációs táblázatban feltüntetett folyadékmennyiség ±8/1000-ed részénél.
(7) A legkisebb mérhető töltési magasságot legalább 500 mm-ben kell meghatározni.
6. § (1) A kalibrációs tanúsítvány és a kalibrációs/űrtartalom táblázat érvényét veszti:
a) a kiállítását követő 12 év elteltével;
b) ha a tartály eldeformálódott, vagy más módon sérült, átépítették, javításokat végeztek rajta;
c) ha a tanúsítási bélyeget eltávolították, az megsérült, vagy megsemmisült.
(2) A tanúsításra jogosult szerv a 12 éves – hónapra kerekített – érvényességi időt a kalibrációs tanúsítványban és valamennyi kalibrációs/űrtartalom táblázaton feltünteti.
(3) A kalibrációs tanúsítvány és a kalibrációs/űrtartalom táblázat érvényességének elvesztése után azokat újra kiállítani csak ismételt mérés után szabad.
7. § (1) Ez a rendelet 2001. január 1. napján lép hatályba.
(2) E rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek Tanácsának a tagországoknak a hajók tartályainak kalibrálására vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló 71/349/EGK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.
1. számú melléklet a 7/2000. (II. 25.) GM rendelethez
2. számú melléklet a 7/2000. (II. 25.) GM rendelethez
3. számú melléklet a 7/2000. (II. 25.) GM rendeletéhez
A rendeletet a 36/2011. (IX. 22.) NGM rendelet 6. §-a hatályon kívül helyezte 2011. szeptember 23. napjával.
Az időközi szervezeti változásoknak megfelelő szöveg.
A 2. § h) pontja a 27/2010. (XII. 31.) NGM rendelet 22. §-a szerint módosított szöveg.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás