GK BH 2000/71
GK BH 2000/71
2000.02.01.
A föld haszonbérlete - még ha az hosszabb időre szól is - nem minősül sem tartós földhasználatnak, sem személyi földhasználatnak, mert ezek a föld használatát lehetővé tevő önálló jogcímek. Az érintett földterületet tehát a jogosult a kárpótlási földalapba kijelölheti. A kijelölés államigazgatási eljárás keretében történik, ha azonban a kijelölő egyben a haszonbérleti szerződésnek is alanya, a kijelölés jogszerűsége nem zárja ki a kijelölőnek mint szerződő félnek a szerződésszegését [Ptk. 452-461. §-ai; 1991. évi XXV. tv. (Kpt.) 12. § (4)-(5) bek., 15. § (1) bek.; 1992. évi II. tv. (Át.) 15. § (2) bek., 20. § (1) bek.; 27/1987. (VII. 30.) MT r. 16. § (2) bek.; 104/1991. (VIII. 3.) Korm. r. 26. § (1) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését, amely az adóst a hitelező javára 1 169 244 Ft kártérítési és ezen összeg után 1993. április hó 1. napjától járó évi 20%-os kamat megfizetésére kötelezte, egyben a hitelezői igényt a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint besorolta. A jogerős végzés ellen az adós felülvizsgálati kérelmet nyújtott be; kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a hitelezői igény elutasítását.
A felülvizsgálati kérelem alapjául szolgáló tényállás szerint az adós 1990. március 7-én szerződést kötött a hitelezővel különböző szőlőfajták termelésére szolgáló földterületek hosszabb időre történő használatba vételére, és ennek érdekében a hitelező az ültetvények értékét előre kifizette. A hitelező használatában álló földterületet az adós a bérbeadás ellenére kárpótlás céljára kijelölte, és azt 1993. március 29-én árverés útján értékesítette. Az új tulajdonosok a földterületet birtokba vették. A kijelölés ellen a hitelező tiltakozott, és bár az adós az 1993. március 18-ra, majd március 27-re kitűzött egyeztetésben bízva, csereingatlant ajánlott fel a részére, a hitelező azt azért nem fogadta el, mert a felajánlott földek telepítés szempontjából nem feleltek meg azoknak az ingatlanoknak, amelyeken korábban szőlőművelést folytatott. Az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyó jogerős végzés szerint az adós a bérelt földterületet, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. tv. (Át.) 15. §-ának (2) bekezdése értelmében a kárpótlási földalapba nem jelölhette volna ki, ezért a kijelöléssel, majd a másnak történt értékesítéssel okozott kárért felelősséggel tartozik.
A jogerős végzés szerint - az elsőfokú bíróság számításait elfogadva - a chardonnay fajtánál a szerződés 12 éves tartamára a jövedelemkiesés 342 351 Ft, a hárslevelű szőlőterület jövedelemkiesése a szerződés 17 éves időtartamát figyelembe véve 763 096 Ft. A rubintos fajta tekintetében 11 évre elszámolva 342 672 Ft jövedelemkiesés mutatkozott. Az összesen 1 448 119 Ft-hoz a bíróság hozzáadta a 331 530 Ft bérleti díjat, majd ezen teljes összegből levonta az adós által nem vitatott, és ennek következtében már jogerőssé vált 278 875 Ft marasztalási összeget. A kamatfizetés kezdő időpontjának a megállapítása során a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság arra volt figyelemmel, hogy a hitelező károsodása az adós szerződésszegő magatartásával - a használt földek 1993. március 29-i értékesítésével - már bekövetkezett. A jövedelemkiesés ugyan kétségtelenül hosszabb időn keresztül évenként jelentkezett volna, de ez a várható károsodások összegének tőkésítésével egy összegben rendezhető volt, mert az a károsodás, vagyis a jövedelemszerzés lehetőségének megszűnte időpontjában már esedékessé vált.
A jogerős végzés ellen az adós felülvizsgálati kérelemmel élt. Eszerint a jogerős végzés jogszabálysértései a következőkben állapíthatók meg. Az a tény, hogy a szövetkezet tulajdonából kikerült a föld, és azt a bérlőn kívüli harmadik személynek értékesítették, nem vonta maga után a használat megszűnését, mert az változatlanul megmaradt oly formán, hogy a haszonbérbe adási jog a részaránytulajdont vagy a kárpótlás útján tulajdonjogot szerző tulajdonost illeti meg. Az adós hivatkozott arra is, hogy kárpótlás céljából a földalapokat ki kellett jelölni, de a szövetkezetet csak a kijelölés joga illette meg, mert a kárpótlási földalapokról a helyi érdekegyeztető fórum döntött az Át. 20. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján. Álláspontja szerint a szövetkezet nem sértette meg az Át. 15. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezést, az eljárt bíróságok ugyanis nem vizsgálták azt, hogy tartós bérletről vagy tartós földhasználatról van-e szó, mert e két fogalom más jogi kategóriába tartozik. A Ptk. 461. §-ának (1) bekezdése értelmében a haszonbérletre - ha törvény másként nem rendelkezik - a dologbérlet szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Ptk. dologbérletre vonatkozó 432. §-ának (3) bekezdéséből pedig az következik, hogy a bérbeadó személyében beálló változás a bérleti szerződést nem szünteti meg. Az adott esetben arról van tehát szó, hogy a bérlő felhagyott a dolog bérletével, és az ebből eredő kárait nem háríthatja át. Vitatta végül az adós azt, hogy a hitelező a haszonbérletet egyáltalán gyakorolhatta, tekintettel arra, hogy az egészségi állapota ezt nem tette lehetővé.
A hitelező a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős végzés jogszabálysértő.
Az Át. 15. §-ának (2) bekezdése szerint a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvényben (Kpt.) meghatározott árverésre nem jelölhető ki az a föld, amely a kijelölés időpontjában is személyi használatban vagy tartós földhasználatban van.
A személyi földhasználatról szóló 45/1968. (XII. 6.) Korm. rendelet 1. §-a szerint a termelőszövetkezeti tagsági viszonyban nem álló személynek - kérelmére - földet kell személyi használatba adni, ha valamennyi földje a földtörvény (1967. évi IV. törvény) szerint termelőszövetkezeti tulajdonba került, és egyébként is megfelel a Korm. rendelet személyi előírásainak. Az 1. § (2) bekezdése szerint e személyi feltételek egyike az volt, hogy az igénylő az 1967. évben a termelőszövetkezet által adott földet használt. A 45/1968. (XII. 6.) Korm. rendeletet - az azóta szintén hatályon kívül helyezett - a földről szóló 1987. évi I. törvény végrehajtására kiadott 26/1987. (VII. 30.) MT rendelet 105. §-ának (1) bekezdése - 1987. szeptember 1-jei időponttal - hatályon kívül helyezte, a korábbi használati jogokat azonban a 103. § (4) bekezdése érintetlenül hagyta.
A tartós földhasználatba adott földekre vonatkozó szabályokat az 1987. évi I. tv. 70. §-ának (4) bekezdésébe foglalt felhatalmazás alapján kiadott, 1987. szeptember 1-jén hatályba lépett 27/1987. (VII. 30.) MT rendelet tartalmazta. Az MT rendelet a korábban tartós földhasználatba adott földek és építési telkek tulajdonba adásáról, ennek hiányában azok használati lehetőségeiről rendelkezett. Az MT rendelet 16. §-ának (2) bekezdése kimondta, hogy a rendelet nem érinti a korábbi jogszabályok alapján juttatott földhasználati jogokat, a rendelet alapján azonban új jogosultságokat szerezni már nem lehetett.
Az 1987. évi I. tv. - melyet a jogviszony keletkezésének és megszűnésének időpontjára tekintettel a jelen ügyben is alkalmazni kell - VIII. fejezetében szabályozta az illetményföld használatát, a háztáji földhasználatot és a termőföld haszonbérletét.
A fenti jogszabályok egybevetéséből adódik, hogy az Át. 15. §-ának (2) bekezdésében írt - a kárpótlási földalapba való kijelölést kizáró - személyi földhasználat és tartós földhasználat a föld használatát lehetővé tevő önálló jogcímek, jogi kategóriák voltak, azok megvalósulásához önálló jogszabályi tényállások kapcsolódtak. Az adós és a hitelező által megkötött szerződés, az 1987. évi I. tv. 43. §-ában is külön kiemelt, a Ptk. 452-461. §-ai szerint minősülő haszonbérlet volt. Nem követett el jogszabálysértést ezért az adós akkor, amikor a hitelező által haszonbérelt földet a kárpótlási földalapba kijelölte.
Az adós magatartásának megítélésénél azonban abból a sajátos helyzetből kell kiindulni, hogy az adós az adott jogviszonyban kettős szerepet töltött be. A Kpt. 12. §-ának (4) bekezdése és 15. §-ának (1) bekezdése szerint alanya - kötelezettje - volt egy, a Kpt. 12. §-ának (5) bekezdése szerint minősülő államigazgatási - közigazgatási - eljárásnak. Ugyanakkor mint haszonbérbeadó alanya volt az 1990. március 7-én a hitelezővel megkötött haszonbérleti szerződésnek is. Az a tény, hogy az előző minőségében a jogszabályoknak megfelelően járt el, nem jelenti szükségképpen egyben azt is, hogy mint szerződő fél úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle általában elvárható lett volna.
Az ügyben eljárt bíróságok - téves jogi álláspontjuk miatt - nem vizsgálták, hogy a határozott időre kötött haszonbérleti szerződés felmondására milyen körülmények között, milyen adósi és hitelezői eljárás mellett, milyen időpontban került sor. Nem tisztázott az sem, hogy az árverésre meghirdetett - a hitelező által haszonbérelt - földek valamennyi lényeges tulajdonságáról - így a használati viszonyokról is - az árverezők kellő felvilágosítást kaptak-e. A 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet 26. §-ának (1) bekezdése ugyanis elrendelte, hogy az árverés kitűzését a Magyar Közlönyben és legalább egy országos és egy megyei napilapban az árverést legalább 30 nappal megelőzően közzé kell tenni. A (2) bekezdés szerint pedig a hirdetménynek tartalmazni kellett - többek között az árverésre kerülő terület hasznosítására vonatkozó korlátozásokat.
Mindezen körülmények tisztázása hiányában a jogszabálysértő jogerős végzés helyett megalapozott döntés nem hozható, ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős végzést a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése értelmében - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gfv. X. 31.118/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás