716/D/2000. AB határozat
716/D/2000. AB határozat*
2003.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság – a Pesti Központi Kerületi Bíróság 21.K.65027/2000/5. számú ítéletével összefüggésben – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 45. § (1)–(2) bekezdése, valamint 49. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása iránti alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/E. §-a tekintetében az alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a jogszabály módosítása iránti kérelmet visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó előadta, özvegyi nyugdíj iránti kérelmét a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság azzal utasította el, hogy esetében nincsen meg az élettársakra előírt 10 éves együttélési idő, holott az elhunyttal több mint 13 évig élt együtt. Korábban házasságban, majd annak felbontását követően is megszakítás nélkül éltek együtt, a volt férj haláláig. Az indítványozó beadványában hangsúlyozta, hogy a válás csupán formális volt, tartásdíj megállapítására nem került sor, a közös lakásból történő kijelentkezés is „csak papíron” történt meg.
Az indítványozó bírósághoz fordult, ám a Pesti Központi Kerületi Bíróság 21.K.65027/2000. számú, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perében szintén elutasító döntés született.
Ezt követően – a törvényes határidőn belül – az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panaszt nyújtott be, melyet – hiánypótlásra felhívást követően – több ízben kiegészített, s melyben kérte a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 45. § (1) és (2) bekezdéseinek, valamint 49. § (1) bekezdésének alkotmányellenessé nyilvánítását, az Alkotmány 70/A. §-ában rögzített diszkrimináció tilalmának megsértésére tekintettel. Álláspontja szerint a jogalkotó hátrányos megkülönböztetést alkalmaz azokkal szemben, akik előbb házasságban éltek, majd annak felbontását követően folytatták az együttélést, hiszen esetükben nem ismeri el az együttélési idő összeszámíthatóságát, szemben azokkal, akik előbb élettársi viszonyban éltek, majd utóbb összeházasodtak. Ezen túlmenően az indítványozó megjelölte az Alkotmány 70/E. §-át is, azonban e tekintetben kérelmét nem indokolta.
Az indítványozó a szabályozást hiányosnak vélte, és a törvény módosítására, kiegészítésére kérte az Alkotmánybíróságot.
II.
Az Alkotmánynak az indítványozó által megjelölt szakaszai:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.”
Az indítványozó által sérelmezett jogszabályi rendelkezések:
„Tny. 45. § (1) Özvegyi nyugdíjat a házastárs, az elvált házastárs és az élettárs (a továbbiakban együtt: házastárs) kaphat.
(2) Özvegyi nyugdíjra jogosult a házastársra előírt feltételek fennállása esetén az is, aki élettársával ennek haláláig
a) egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy
b) megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt.”
„Tny. 49. § (1) Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő személynek ideiglenes özvegyi nyugdíj csak akkor jár, ha házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.”
III.
Az alkotmányjogi panasz az alábbiak szerint nem megalapozott.
1. Az érdemi vizsgálat megkezdése előtt az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a beadvány az alkotmányjogi panasz feltételeinek megfelel-e. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban Abtv.) 48. §-a szerint: „(1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. (2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.”
Az indítványozó a közigazgatási határozatot bíróság előtt megtámadta, azaz a számára nyitva álló jogorvoslati lehetőséget igénybe vette, s igazolta, hogy a jogerős bírósági ítélet kézhezvétele 2000. szeptember 4-én történt meg. Alkotmányjogi panasza 2000. szeptember 7-én érkezett az Alkotmánybírósághoz, így az alkotmányjogi panasz tekintetében fennálló követelményeknek a beadvány megfelel.
2. Az Alkotmánybíróság ezt követően lefolytatva az érdemi vizsgálatot, azt az indítványozói állítást vizsgálta, miszerint az élettársi viszony időtartamának megítélésekor a jogalkotó a válást megelőző házasságban töltött együttélési időszakot nem tekinti azonosnak a házasságkötést megelőző élettársi együttéléssel, s ezáltal hátrányos megkülönböztetés valósul meg az özvegyi nyugdíjra való jogosultság megállapítása terén.
2.1. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során több ízben foglalkozott az özvegyi nyugdíjra való jogosultság alkotmányossági kérdéseivel. E körben megállapította, hogy „[a]z Alkotmány rendelkezéseiből nem következik az, hogy az özvegység tényénél fogva minden magyar állampolgárnak alanyi joga lenne özvegyi nyugdíjra. Az özvegyi nyugdíj ugyanis a társadalombiztosítás keretében biztosított hozzátartozói nyugellátás, amely nem azonosítható az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében szereplő özvegység esetére szóló, megélhetéshez szükséges ellátáshoz való joggal, hanem annak csupán egyik lehetséges – a társadalombiztosítás rendszerében megvalósuló – formája. Ezen túlmenően a szociális biztonsághoz való jog más – a szociális intézmények keretébe tartozó – jogintézmény útján is megvalósulhat. Az adott rendszeren belül a különböző ellátási formák kialakításakor azonban elengedhetetlen követelmény a jogalkotóval szemben, hogy a feltételrendszer az azonos jogállásúak között egységes legyen és – kellő súlyú alkotmányos indok nélkül – ne adjon lehetőséget hátrányos megkülönböztetésre” (966/B/1997. AB határozat, ABH 2001, 959, 961.).
2.2. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben vizsgálta a hátrányos megkülönböztetés kérdését.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott az Alkotmány 70/A. §-ában rögzített diszkrimináció tilalmának kérdésével. Következetes gyakorlata értelmében a diszkrimináció alkotmányi tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog, vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége csak akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [pl.: 38/1999. (XII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 435, 437–438., 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46–48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 75, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.; 776/B/1998. AB határozat, ABH 2001, 1007, 1008.; 682/B/1999. AB határozat, ABH 2002, 1044, 1048.].
A Tny. az özvegyi nyugdíjra való jogosultság három eset-csoportját jelöli meg: a házastárs, az élettárs és az elvált házastárs után járó özvegyi nyugdíjra való jogosultság esetét. Az özvegyi nyugdíj főszabályként a házastárs (kiegészítő) nyugellátása. Az élettárs és az elvált házastárs is jogosult özvegyi nyugdíjra, de csak pontosan meghatározott feltételek esetén. Az indítványozó által felvetett kérdés lényege egyrészt a házasságot megelőző élettársi együttélésnek és az elvált házastársak házasság felbontását követő együttélésének az özvegyi nyugdíjjogosultság szempontjából való megítélése, továbbá a házasság felbontását követő élettársi kapcsolatnak a házasság idejével való összeszámíthatósága.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az élettársak özvegyi nyugdíjra való jogosultsága tekintetében nincs jelentősége annak, hogy az élettársi kapcsolatot megelőzően a felek házasságban éltek-e, ekként fel sem vetődik a házasságkötést megelőző és a házasság felbontását követő élettársi kapcsolat közötti különbségtétel. Amennyiben közös gyermek született akkor megszakítás nélküli egy éves, egyébként pedig megszakítás nélküli tízéves élettársi kapcsolatban töltött idő a jogosultsági feltétel. Az élettársi kapcsolat esetén tehát a jogosultság alapfeltétele a „megszakítás nélkül” történt együttélés. Önmagában az, hogy a törvényhozó nem teszi lehetővé a megszakított együttélések összeszámíthatóságát – beleértve a korábbi felbontott házasság esetét is – az Alkotmánybíróság szerint nem tekinthető a jogalkotó részéről alkalmazott önkényes különbségtételnek, így diszkrimináció e tekintetben nem állapítható meg.
Az indítványozó ugyan hangsúlyozta, hogy a válás esetében csak formálisan történt meg, ezzel kapcsolatban azonban az Alkotmánybíróság utal a vonatkozó rendelkezésekre, miszerint a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 18. § (1) bekezdése a házasság felbontásáról a következőképpen szól: „A házasságot a bíróság bármelyik házastárs – illetőleg a házastársak közös – kérelmére felbontja, ha a házaséletük teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. (...)” Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: a jogszabály nem ismeri az ún. formális válást. A bíróság a házasságot akkor bontja fel, ha bizonyítást nyert a házasélet teljes és helyrehozhatatlan megromlása, jóhiszemű joggyakorlás esetén ez pedig feltételezi az együttélés megszakítását.
A diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak megállapítása, hogy a szabályozási koncepció szempontjából kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.]. Az Alkotmánybíróság megállapította: az elvált házastárs és az önhibáján kívül tartásra szoruló, tartásdíjban részesülő elvált házastárs, a fennálló tartási kötelezettségre tekintettel nem alkot azonos csoportot, diszkrimináció tehát e tekintetben sem állapítható meg.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Tny. 45. § (1)–(2) bekezdése és a 49. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
3. Az indítványozó egyik beadványában megjelölte az Alkotmány 70/E. §-át, azonban ezzel összefüggésben fennálló alkotmányossági problémára nem utalt. Az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, melynek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést (Abtv. 22. §), az érintett Alkotmányszakaszt, valamint az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata 29. § d) pontja (ABK 2003. augusztus-szeptember, 564, 569.) értelmében a hiánypótlásra felhívást követően, ha az indítványozó ismételten hiányosan adja be indítványát, és emiatt az érdemi elbírálásra alkalmatlan, visszautasításnak van helye.
Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében – az érdemi vizsgálat mellőzésével – visszautasította.
4. Az indítványozó ezen túlmenően a jogszabály módosítását is kérte az Alkotmánybíróságtól. Az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány 32/A. § (1) és (2) bekezdéséből, valamint az Abtv.-ből eredően nincs hatásköre jogszabályi rendelkezés módosítására. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata 29. § b) pontja (ABK 2003. augusztus-szeptember, 564, 569.) alapján az Alkotmánybíróság a jogszabály-módosításra irányuló indítványt visszautasította.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 2003. november 11.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás