GK BH 2000/73
GK BH 2000/73
2000.02.01.
„Maradványföldek” felszámoló által történő értékesítése miatt az adós szövetkezet volt tagjai igényeiket csak a felszámolási eljárás keretében - a felszámolásra irányadó jogszabály rendelkezéseinek figyelembevételével - érvényesíthetik [Ptk. 234. § (1) bek.; 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 4. § (3) bek., 28. § (2) bek f) pont; 1992. évi II. tv. 25. §; 1995. évi XCIII. tv. 1. § (1) bek. b) pont; Pp. 49. § (1) bek.].
A B.-i Kossuth Mezőgazdasági Szövetkezet I. r. alperes tagjai közül 1992. december 12-én többen kiváltak, és a felperesi szövetkezetet alakították meg. A szövetkezet földjeiből maradványföldek maradtak meg, amelyek felosztásáról a szövetkezet közgyűlése határozatot nem hozott. Az I. r. alperes felszámolását 1993. június 10. napjával rendelte el a bíróság. A felszámolási eljárás során a felszámoló a maradványföldeket értékesítési árverésre meghirdette, majd az alperesek között 1996. szeptember 18-án adásvételi szerződés jött létre 5961,53 aranykorona értékű maradványföld vonatkozásában, 1 600 000 Ft vételáron. A földterületek közül 3752 AK értékű terület védett természeti terület volt. A felperes álláspontja szerint a maradványföldek nem tartoztak a felszámolás alatt álló szövetkezet vagyonába, ezért azokat a felszámoló nem értékesíthette volna. Keresetében ezért megtámadta az alperesek között létrejött adásvételi szerződést, mivel az védett természeti területként fenntartott ingatlanokra vonatkozott, így érvénytelen. A perbe a felperes pernyertessége érdekében a B.-i Nemzeti Park igazgatósága beavatkozott.
A felperes módosított keresetében hivatkozott arra, hogy a semmis szerződés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat, továbbá arra, hogy érdeke fűződik az érvénytelenség megállapításához, mivel ha a perbeli területek a beavatkozó vagyonkezelésébe kerülnek, az használatba fogja adni olyan személyeknek, akik a felperesi szövetkezet használatába fogják tovább adni azokat.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperesek között 1996. szeptember 18-án létrejött adásvételi szerződések érvénytelenségét megállapította 8 db sz.-i és 2 db t.-i ingatlan tekintetében. Megkereste az M. Földhivatalt, hogy az ingatlanok tekintetében a II. r. alperes tulajdonjogának az átjegyzését ne eszközölje, míg az I. r. alperest 1 007 159 Ft vételár visszafizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a perbeli maradványföldek az I. r. alperes mint adós gazdálkodó szervezet vagyonának részét képezték, ezért a felszámolás hatálya alá tartoztak. A védett természeti területekre kötött adásvételi szerződéssel azonban az alperesek közötti jogügylet jogszabálysértő, mivel az 1995. évi XCIII. törvény 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja kötelezően írta elő a kisajátítást, és ebből következően a törvény 1995. november 25-én történt hatálybalépését követően azokat nem lehetett magántulajdonba adni.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen - a döntés indokolása vonatkozásában - a felperes nyújtott be fellebbezést. Kérte az ítélet kiegészítését azzal, hogy az alperesek közötti jogügylet az 1991. évi IL. törvény 4. §-ának (3) bekezdésébe is ütközött. A perbeli területek ugyanis a felszámolási vagyon körébe nem voltak bevonhatók.
Az alperesek is fellebbezéssel éltek, az elsőfokú döntés megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a felperes a perben kereshetőségi joggal nem rendelkezik, másrészt az alperesek közötti jogügylet tárgyát képező földterületek a felszámolási vagyon körébe tartoztak. Másodlagosan az elsőfokú döntés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra utasítását kérték, mivel az elsőfokú bíróság túlterjeszkedve a kereseti kérelmen, nyolc ingatlan helyett tíz ingatlan tekintetében állapította meg a semmisséget, és kereseti kérelem nélkül döntött a kamatfizetés tekintetében is.
A beavatkozó fellebbezési ellenkérelmében kérte az ítélet indokolásának a kiegészítését azzal, hogy az 1991. évi IL. törvény felperes által hivatkozott rendelkezései szerint is semmis az alperesek közötti jogügylet.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy az alpereseknek 110 430 Ft perköltséget, az államnak pedig 3000 Ft fellebbezési illetéket fizessen meg. Ítéletének indokolásában utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, viszont a levont jogkövetkeztetése nem helytálló. Utalt a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok 1991. évi 3. számában 107., valamint az 1997. évi 9. számában 439. szám alatt közzétett eseti döntéseire, amelyek a semmis szerződéssel kapcsolatos perindítási lehetőség tekintetében foglaltak állást. E szerint a semmis szerződésekkel kapcsolatos perindítási lehetőséget vagy a jogi érdekeltség (jogviszony) vagy a perlési jogosultságot biztosító törvényi (jogszabályi) felhatalmazás alapozza meg. A perbeli esetben a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes sem hivatkozott olyan jogszabályra, mely őt a perbeli kereseti kérelem előterjesztésére feljogosítaná, míg az általa hivatkozott érdekeltség a közvetlen érdekeltséget nem alapozza meg. Emiatt a megyei bíróság álláspontja szerint a perbeli kereset előterjesztésének jogával, a kereshetőségi joggal a felperes nem rendelkezett. Erre tekintettel változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét, és a felperesi kereseti követelést elutasította.
A jogerős másodfokú ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése szerint a határozatot hatályon kívül helyezni és az eljáró bíróságot új eljárás keretében, új határozat hozatalára utasítani. Álláspontja szerint a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdés alapján perindítási joggal rendelkezik, és fennáll a közvetlen jogi érdekeltsége is. Hivatkozott arra, hogy a szövetkezet az alapító tagok vagyonával, a tagi résztulajdon és kárpótlási árveréssel szerzett földtulajdon haszonbérbe adásával jött létre. Az 1992. évi II. törvény 25. §-a akként rendelkezik, hogy az árverésből visszamaradt valamennyi földet a tagok tulajdonába kell adni, így a szövetkezet tagjait illetik meg a maradvány-földterületek. A felperesi szövetkezetnek ezért a Pp. 49. §-ának (1) bekezdése szerint a jogi érdekeltsége a perrel kapcsolatban fennáll. Ha a törvény végrehajtásra kerül, a tagok tulajdonába fog kerülni az adásvétel tárgyát képező földterület. A nyilvánvalóan jogszabályba ütköző szerződéssel szemben a tulajdonos szövetkezeti tagok tulajdonosi érdekeinek védelmében a szövetkezetnek joga és egyben kötelessége is volt fellépni. A beavatkozónak is perlési jogosultsága van, mivel elővásárlási joggal rendelkezett.
A felülvizsgálati kérelemre az I. r. alperes - a II. r. alperes nevében is - ellenkérelmet nyújtott be. Kérte a megtámadott határozatot hatályában fenntartani. Nyilatkozata szerint a felperes nem adta indokát annak, hogy miért nem megfelelő az ítélet következtetése és döntése, miért iratellenes, illetve miért okszerűtlen és milyen logikai ellentmondásokat tartalmaz; ezekre a tényekre csupán hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
Az első és másodfokon eljárt bíróságok helyesen állapították meg a tényállást, és helyes a másodfokú bíróság által kifejtett jogi álláspont is.
A felperes a keresetében jogszabályra nem hivatkozott a vonatkozásban, hogy az adásvételi szerződést milyen jogszabályhely alapján támadja meg, a perlési jogosultsága minek alapján áll fenn. Tény, hogy az elsőfokú bíróság e vonatkozásban nem folytatott vizsgálódást. A keresetben foglaltak szerint a földkiadó bizottság 1996. december 30-án hozott határozata alapján értesült arról, hogy a maradványföldeket a Kossuth Mgtsz felszámolója az 1996 szeptemberében kötött adásvételi szerződésekkel értékesítette. A kereseti kérelem teljesítése érdekében előadta, hogy az alperes által kötött szerződések megtámadása szükséges, mivel ha a termőföldterületek nem az új szövetkezetet létrehozó, a Kossuth Mgtsz volt tagjai tulajdonába, illetőleg a nemzeti park tulajdonába kerülnek, a felperesi szövetkezet további működése komoly veszélybe kerül, esetleg meg is szűnik. Az eljárás során hivatkozott arra a felperes, hogy az I. r. alperes a jogszabály megkerülésével kötötte meg a szerződést, amelynek a jogkövetkezménye a szerződés semmissége, melyre a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése alapján bárki határidő nélkül hivatkozhat.
Az iratok tartalmából megállapíthatóan a megyei bíróság az 1993. június 24-én kelt végzésével indította meg a felszámolási eljárást az I. r. alperessel mint adóssal szemben. Az eljárás megindítását eredményező kérelem benyújtásának időpontja 1993. április 8-a volt. Így a felszámolási eljárásra az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) rendelkezései az irányadóak. A törvény 28. §-a (2) bekezdésének f) pontja alapján az adós szövetkezetből kivált tagoknak, amennyiben követelésük volt az anyaszövetkezettel szemben, azt mint hitelezői igényt kellett volna a felszámolónak bejelenteniük. Ez azonban a per adatai szerint nem történt meg. Ilyen formában kérhették volna annak a megállapítását, hogy a maradványföldek nem tartoznak bele az adós vagyonába. Ilyen hitelezői igény érvényesítésére csupán az arra jogosultsággal rendelkező élhet. Helyette és nevében csupán a jogszabályban meghatározott képviselője járhat el.
Az eljárás adataiból megállapítható, hogy a sérelmezett maradványföldeknek az értékesítése a felszámoló által meghirdetett nyilvános értékesítés keretében történt. A beavatkozó ezen az árverésen élhetett volna az elővásárlási jogával. Helyette bármilyen igényérvényesítéssel a felperes ugyancsak nem léphet fel, mivel arra semmiféle jogszabályi felhatalmazása nincs.
A tárgyalás adatai szerint a felszámoló a II. r. alperessel 1996. szeptember 18-án kötötte meg az adásvételi szerződést. A felperes maga sem vitatja, hogy ebben az időpontban még nem állt rendelkezésre a kivált tagoknak a maradványföldekre vonatkozó tulajdoni jogosultsága, sem pedig a földkiadó bizottság határozata, amely csak 1996. december 30-án született meg. Ebben az esetben is csak a sérelmet szenvedett tagok élhettek volna az elővásárlási jogukkal, illetőleg - ezt követően - az adásvételi szerződést megtámadhatták volna.
A fentiekre tekintettel helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperesnek a rendelkezésre álló adatok alapján perlési jogosultsága a jelen esetben nem állt fenn. Ebből eredően a kereset elutasítása megalapozottan történt. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. VIII. 33.059/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás