764/B/2000. AB határozat
764/B/2000. AB határozat*
2005.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 72/A. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
I.
Az indítványozó szerint a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 72/A. § (2) bekezdése sérti az Alkotmány 70/A. §-át, mivel az a szülő, akinél nem helyezték el a gyermeket, nem egyenjogú a másik szülővel; nem adhatja meg a gyermek részére a szükséges gondoskodást és nem választhatja meg a gyermek számára szükséges nevelést, holott a volt házastársaknak egyenlő jogaik vannak a gyermekeikkel való kapcsolataikban a házasság felbontása esetében is.
Álláspontja szerint ha a bíróság a gyermeket az egyik szülőnél elhelyezi, és azok a körülmények, melyekre a döntését alapította nem változtak, a gyermek nagykorúságáig ugyanannál a szülőnél marad. A gyermeknek az egyik szülőnél való elhelyezése nem jelenti azt, hogy a másik szülő alkalmatlan a gyermek nevelésére.
A kifogásolt szabályozás sérti továbbá az indítványozó szerint az Alkotmány 67. §-át is, mivel az nem biztosítja a szülők jogát a gyermekük neveléséhez.
Érvelése alapján lehetőséget kellene adni a gyermekelhelyezés időszakonkénti megváltoztatására, akkor, ha ettől a gyermek érdekei nem sérülnek.
II.
Az Alkotmánybíróság az alábbi, indítvány által érintett jogszabályhelyek alapján hozta meg a döntését.
„67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.
(2) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák.
(3) A családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák.
(...)
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
„72/A. § (1) A gyermek elhelyezéséről a szülők döntenek. A szülők megegyezésének hiányában a bíróság a gyermeket annál a szülőnél helyezi el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosított. Ha a szülőnél történő elhelyezés a gyermek érdekét veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti, feltéve, hogy ez a személy a nála történő elhelyezést maga is kéri.
(2) A gyermek elhelyezésének megváltoztatását abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság a döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak, és ennek következtében az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll.
(3) A gyermek elhelyezése, valamint az elhelyezés megváltoztatása iránt a szülő, a gyámhatóság és az ügyész indíthat pert.
(4) Ha a gyermek elhelyezése érdekében azonnali intézkedésre van szükség, a bíróság soron kívül, ideiglenes intézkedéssel határoz.
72/B. § (1) A különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a gyermek elhelyezését követően – közös szülői felügyelet hiányában is – együttesen gyakorolják jogaikat, kivéve, ha a különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság korlátozta, szüneteltette vagy megszüntette.
(2) A gyermek sorsát érintő lényeges kérdés: a kiskorú gyermek nevének meghatározása, illetve nevének megváltoztatása, tartózkodási helyének kijelölése, továbbá iskolájának, valamint életpályájának megválasztása.
(3) A gyermekétől különélő szülőt a bíróság feljogosíthatja a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet jogával is, illetve, ha a gyermek érdekei megkívánják, az őt egyébként megillető szülői felügyeleti jogokat – így a gyermek sorsát érintő valamely lényeges kérdésben való döntés jogát – korlátozhatja vagy megvonhatja, illetve egyes jogosítványok gyakorlásának szünetelését rendelheti el.
73. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a szülői felügyelet körébe tartozó olyan kérdésekben, amelyekben a szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők nem tudnak egyetértésre jutni – a lelkiismereti és vallásszabadság körébe tartozó kérdések kivételével –, a gyámhatóság dönt.
(2) Ha a különélő szülők a közösen gyakorolt szülői felügyeleti jog tekintetében nem tudnak megegyezni, a döntés – a tizenhatodik életévét betöltött kiskorú tartózkodási helyének kijelölése [77. § (2) bek.] kivételével – a bíróság hatáskörébe tartozik.
74. § A bíróságnak és a gyámhatóságnak a szülői felügyelettel, illetve a gyermek elhelyezésével, valamint az elhelyezés megváltoztatásával kapcsolatos eljárása során – elháríthatatlan akadály esetét kivéve – mindkét szülőt meg kell hallgatnia. Indokolt esetben, így akkor is, ha azt a gyermek maga kéri, közvetlenül vagy szakértő útján meg kell hallgatni a gyermeket is. Ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, az elhelyezésére vonatkozó döntés csak egyetértésével hozható, kivéve, ha az általa választott elhelyezés fejlődését veszélyezteti. A bíróság a gyermeknek az elhelyezésével kapcsolatos álláspontjáról a szülők erre vonatkozó egyező nyilatkozata útján is tájékozódhat.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján elsőként arra a kérdésre adott választ, hogy a Csjt. gyermekelhelyezéssel kapcsolatos szabályai tartalmaznak-e olyan hátrányos megkülönböztetést, amelynek következtében sérül az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése. (Az indítványozó az Alkotmány 70/A. §-át jelölte meg, de az indítvány lényegében csak az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére alapítottan kéri az alkotmányellenesség megállapítását.)
Az Alkotmánybíróság a 995/B/1990. AB határozatban (a továbbiakban: ABh 1.) a Csjt. tartásra vonatkozó rendelkezéseinek vizsgálata körében megállapította, hogy „Az a tény, hogy a kötelezettségek teljesítése adott esetben a különélő [vagy a gyermekkel együttélő] félre hátrányosabb, a felbomlott család helyzetéből adódik. A felek által teremtett körülmény, s mint ilyen, „helyzet szerinti” megkülönböztetésként, diszkriminációként nem értékelhető.” (ABH 1993, 515, 525.)
E fenti megállapítást a gyermekelhelyezés körében is irányadónak tekinti az Alkotmánybíróság, azaz a szülők döntése, illetve döntésképtelensége nem eredményez hátrányos megkülönböztetést a szülők között.
Hasonlóképpen nem értékelhető diszkriminációként az az eset, ha a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt a gyermekelhelyezésről. Az ABh 1. a házasság felbontásával, a gyermek elhelyezésével és tartásával összefüggésben – elutasítva azokat az indítványokat, amelyek azt állították, hogy a bírói hatáskör beavatkozás a magánszférába – megállapította, hogy a gyermekek sorsáról való döntések bírói hatáskörbe utalásának megalapozottsága az Alkotmány 15. §-ából közvetlenül levezethetők.
A házasság és a család intézménye alkotmányos védelem alatt áll, és az ezzel kapcsolatos viszonyok rendezése – minthogy az állampolgároknak idevágó jogai alapjogok – csak törvénnyel lehetségesek. A létrehozott házasság, a meglévő család megtartásának előmozdítása, a házasság felbontásának törvényes szabályok között tartása az Alkotmány által a család védelmére előírt állami feladat, amelynek eszköze a bírói út. (ABH 1993, 520.)
A szülők megegyezésének hiányában a bírói út érvényesülése diszkriminációként tehát nem értékelhető.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az indítvánnyal támadott szabály nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését.
2. Az indítványozó szerint a kifogásolt rendelkezés sérti az Alkotmány 67. §-át is, mivel ha azok a körülmények, amelyre a bíróság a döntését alapította, nem változtak, a gyermek nagykorúságáig ugyanannál a szülőnél marad.
Ha mindazok a körülmények, amelyekre a bíróság döntését a gyermekelhelyezés során alapította, utóbb lényegesen megváltoztak, és az elhelyezés a gyermek érdekében áll, a gyermekelhelyezés megváltoztatását a bíróságtól lehet kérni.
A gyermekelhelyezés során a körülmények megváltozásának értékelése a bíróságok feladata.
Az Alkotmánybíróság a 429/B/2001. AB határozatban (ABh 2.) megállapította, hogy nem értelmezhetetlen a jogalkalmazó számára, ha a szülők megegyezése hiányában a gyermek elhelyezéséről az ügy összes körülményét szem előtt tartva, mérlegelve kell döntést hoznia.
Az Alkotmánybíróság az ABh 2.-ben megállapította azt is, hogy a jogalkalmazó döntési lehetőségei ebben az eljárásban eredendően korlátozottak: ha a gyermek elhelyezése a szülők valamelyikénél nem jelenti a gyermek érdekeinek kifejezett veszélyeztetését, akkor a bíróság szerepe csak a szülők közötti választásra korlátozódik. A bíróság, amikor a gyermek kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődésének biztosítása alapján dönt, az ügy összes körülményére tekintettel van, a gyermek mindenek felett álló érdeke szempontjából. Ez a szabályozás sem a gyermekek jogai, sem a szülők joga, sem a hátrányos megkülönböztetés tilalma szempontjából nem kifogásolható. (ABK XIV. évf. 3. szám, 2005. március)
A gyermek mindenek felett álló érdekének tartalmi elemeit az ABh 1. állapította meg. (ABH 1993, 528–529.) Mindaddig tehát, amíg a Csjt. szabályai ezeknek az elveknek megfelelően korlátozzák a különélő szülő jogát, alkotmányellenesség nem állapítható meg.
Az indítványozó kifogásolta továbbá, hogy a Csjt. vizsgált szabályai nem teszik lehetővé a gyermekelhelyezés időszakonkénti megváltoztatását. Mindez azonban nem sérti az Alkotmány 67. §-át; a korlátozás indokai levezethetőek a gyermek mindenek felett álló érdekéből. Egy ilyen automatizmus szükségtelen és aránytalan beavatkozást jelentene a gyermek életébe; annak legteljesebb, az önkényességet is kizáró védelme csak úgy valósulhat meg, ha a megegyezés hiányában a bíróság az eset összes körülményeit mérlegelve dönt a gyermekelhelyezés megváltoztatása felől. Az eset összes körülményeire alapozottan a gyermek elhelyezésének megváltoztatásáról akkor lehet dönteni, ha utóbb a körülmények lényegesen megváltoztak és a változtatás a gyermek érdekeit nem sérti. A feltételek értékelése azonban már a felekre és a bíróságra tartozik és az alkotmányjogi normakontroll körén kívül esnek.
Az indítvány által kifogásolt szabályozás nem sérti tehát az Alkotmány 67. §-át sem.
3. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
Budapest, 2005. szeptember 5.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás