MK BH 2000/77
MK BH 2000/77
2000.02.01.
Ha a köztisztviselő nyilvánvalóan tudja, hogy a felmentésében megjelölt jogszabály mire vonatkozik, és az ennek megfelelő iratot (minősítést) rövid idővel a felmentés előtt kézhez veszi és vitatja, nem hivatkozhat a jognyilatkozat jogellenességére az indokolás hiánya miatt [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 17. § (1) bek. e) pont, 71. § (2) bek.; Mt. 4. § (1) bek.].
A felperes határozatlan idejű közszolgálati jogviszonyát az alperes az 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 17. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján 1997. október 28-án felmentéssel megszüntette. Az intézkedését nem indokolta.
A felperes keresetében a felmentésének hatálytalanítását, elmaradt illetményt és végkielégítést kért. Sérelmezte a felmentést megelőző minősítését és az alperes intézkedését is.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felmentés jogellenességét, az alperest elmaradt illetmény és végkielégítés megfizetésére kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperes a minősítés ellen bírósághoz nem fordult, az alperes azonban az intézkedését nem indokolta, ennélfogva az jogellenes [Ktv. 17. § (2) bekezdés]. A jogellenesség jogkövetkezményeként a munkaügyi bíróság a Ktv. 60. §-ának (4) bekezdését alkalmazta. A végkielégítés és a felmentési illetmény összegét a bírói gyakorlat szerint az „átlagkereset” alapján határozta meg.
Az ítélet ellen a felperes további járandóság megfizetése, az alperes pedig a kereset teljes elutasítása iránt fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - helyes indokainál fogva, azok megismétlése nélkül - helybenhagyta [Pp. 254. §-ának (3) bekezdése].
A másodfokú bíróság ítélete ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a köztisztviselő alkalmatlanságára utaló jogszabály [Ktv. 17. § (1) bek. e) pont] megjelölése folytán eleget tett az indokolási kötelezettségének (összefoglaló megjelöléssel; Legfelsőbb Bíróság MK 95. állásfoglalás II. pontja), a felperes továbbá átvette az alkalmatlanságát megállapító minősítést is. Az alperes a marasztalási összeg megállapítását azért tartotta törvénysértőnek, mert a bíróságok nem az illetményt vették figyelembe [Ktv. 19. § (1) bekezdés, 71. § (2) bekezdés, Legfelsőbb Bíróság 67. számú eseti döntése; BH 1996. évi 1. szám]. Az alperes törvénysértőnek találta a teljes felmentési időre megállapított átlagilletményben történt marasztalását, melyet a Ktv. 18. §-a (3) bekezdésének 1998. január 1-jével történt módosításával indokolt. Az alperes végül a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésébe ütközőnek találta a teljes perköltségben történt marasztalását a pervesztesség-pernyertesség arányának figyelmen kívül hagyása miatt.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felperes a minősítését 1997. október 20-án vette át, hitelt érdemlően megállapítható, hogy a tartalmát megismerte, az abban foglaltakat (az alkalmatlanságra vonatkozó megállapításokat) észrevételében vitatta (minősítés 5. oldal). Ezt követően 1997. október 28-án kelt az alperes felmentésről szóló írásbeli nyilatkozata, amely szövegében nem, de a Ktv. 17. §-ának e) pontjára hivatkozva szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát. A felperes a keresetében kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy az idézett jogszabályban foglaltakat nem fogadja el, a közszolgálati jogviszonya megszüntetésének indokaként vitatja. Mindezek folytán a minősítésnek a felmentéssel való szoros időbeli kapcsolata, a felperes bizonyított tudomása és a kereseti kérelmében foglaltak alapján az alperes felmentését nem lehet kizárólag amiatt jogellenesnek tekinteni, mert csupán a Ktv. 17. §-ának e) pontját jelölte meg, és a jognyilatkozatát egyidejűleg nem indokolta. Ezt ugyanis az említett bizonyított tények folytán a Ktv. 71. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 4. §-ának (1) bekezdése nem teszi lehetővé. Ha tehát a köztisztviselő nyilvánvalóan tudja, hogy a munkáltató jognyilatkozatában megjelölt jogszabály mire vonatkozik, és az ennek megfelelő iratot (minősítést) rövid idővel a felmentés előtt kézhez veszi (és vitatja), nem hivatkozhat a jognyilatkozat jogellenességére az indokolás hiánya miatt. Mindezek miatt a jogerős ítélet törvénysértéssel hagyta helyben az elsőfokú bíróság döntését [Pp. 206. §-ának (1) bekezdése, Mt. 4. §-ának (1) bekezdése]. Ezért az új eljárásban a keresetet érdemben kell elbírálni a szükséges bizonyítás lefolytatása után.
Az alperes a felmentésről szóló jognyilatkozatát 1997. október 28-án tette, ennélfogva a jogvita elbírálásánál az 1998. január 1-jén hatályba lépett rendelkezések nem alkalmazhatók. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt eseti döntésben megjelöltek pedig azért nem irányadók, mert ezek alapjául a közszolgálati jogviszony 1994. szeptember 30-i megszüntetése szolgált.
Helyesen utalt az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a pervesztes felet kötelezni kell a pernyertes fél költségeinek megfizetésére. A Pp. 81. §-ának (1) bekezdése szerint figyelembe kell venni továbbá a pernyertesség-pervesztesség arányát. Ennélfogva helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor az utóbbi jogszabályt is alkalmazva döntött a költségekről.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A felek felülvizsgálati eljárási költségét csupán megállapította, ennek viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt [Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése].(Legf. Bír. Mfv. I. 10.869/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás