774/B/2000. AB határozat
774/B/2000. AB határozat*
2001.12.22.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány, valamint bírói kezdeményezések tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Siófok Város Önkormányzatának a parkolás szabályozásáról és a várakozás igénybevételének rendjéről szóló 11/1999. (IV. 23.) számú rendelete 1. § (2) és (3) bekezdése, az I. sz. melléklete, továbbá 12. § (6) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt, valamint a 12. § (6) bekezdése polgári peres eljárásban történő alkalmazási tilalmának kimondására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó Siófok Város Önkormányzatának a parkolás szabályozásáról és a várakozás igénybevételének rendjéről szóló, a 36/1999. (XII. 22.) számú rendelettel módosított 11/1999. (IV. 23.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 1. § (2) és (3) bekezdései, valamint az I. sz. melléklete utólagos alkotmányossági felülvizsgálatát és megsemmisítését kérte az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésére hivatkozva, valamint a 70/A. § (1) bekezdésére tartalmilag utalva.
Álláspontja szerint az önkormányzat magasabb jogszabályba ütköző módon jelölte ki éves üzemeltetésű, fizető parkolóvá a Siófok, Fő u. 47–53. számú társasházi lakóház előtti közterületet. Ez a szabályozás hátrányos megkülönböztetést valósít meg Siófok többi lakosának helyzetéhez képest, emellett ellentétes az egyenlő teherviselés elvével is, mivel más településekkel ellentétben a siófoki önkormányzat nem nyújt állandó lakosai számára méltányos elbírálást és megfelelő kedvezményeket a parkolási díj rendeleti megállapítása során. Hivatkozik az indítványozó a jogforrási hierarchia sérelmére, mert megítélése szerint a kifogásolt előírás ellentétes a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 2. § (1) bekezdésével, amely szerint a helyi önkormányzat a helyi közügyekben demokratikus módon, széles körű nyilvánosságot teremtve fejezi ki és valósítja meg a helyi közakaratot.
2. A Siófoki Városi Bíróság előtt P. 20.125/2000. P. 20.821/2000. P. 20.830/2000. P.20.926/2000. és P. 20.125/2001. számon indult polgári perekben az eljáró bíró az alkalmazandó jogszabály, az Ör. 12. § (6) bekezdése alkotmányellenességét észlelte, ezért az Alkotmánybíróságról szóló 1989.évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdésének megfelelően – az eljárások felfüggesztése mellett – az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte azonos tartalmú indítványokban. Kérte a kifogásolt rendelkezés alkotmányellenességének utólagos megállapítását és megsemmisítését, továbbá e rendelkezés konkrét ügyekben történő alkalmazási tilalmának kimondását.
Álláspontja szerint a kifogásolt rendeleti előírás azért alkotmányellenes, mert két szankciót alkalmaz egymás mellett. Egyrészt lehetővé teszi ugyanazon magatartás szabálysértésként történő elbírálását és szankcionálását, másrészt pedig ezzel szoros összefüggésben polgári peres utat is nyit a fizető parkolóban a díj és a pótdíj fizetésére vonatkozó kötelezettség megtagadása esetén a pótdíj megfizetésének bírósági eljárásban történő érvényesítésére. E szerint a sérelmezett önkormányzati rendelkezés sérti a jogbiztonság elvét, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglaltakat, mert nem határozza meg egyértelműen, mikor melyik ,,szankció” alkalmazható, továbbá az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében deklarált előírást, vagyis a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangjának követelményét.
Kérte az Alkotmánybíróságot, hogy az Ör. 12. § (6) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítása mellett a kifogásolt előírást semmisítse meg, egyben mondja ki azt is, hogy ez a rendelkezés a bíróság előtt folyamatban levő polgári perekben nem alkalmazható.
Az Alkotmánybíróság az 1. és 2. pontokban jelzett indítványokat egyesítette és a jelen eljárásban bírálta el, mert azok azonos önkormányzati rendelet alkotmányossági felülvizsgálatára irányulnak.
II.
Az indítványokkal érintett jogszabályok a következők:
1. Alkotmány:
,,2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
,,7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.”
,,44/A. § (2) A helyi képviselő-testület feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
,,70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési, vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. Ötv.:
,,2. § (1) A helyi önkormányzat érvényre juttatja a népfelség nevét, helyi közügyekben demokratikus módon, széles körű nyilvánosságot teremtve kifejezi és megvalósítja a helyi közakaratot.”
,,16. § (1) A képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.”
3. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kötv.):
,,15. § (3) Közút területén vagy a közút területén kívül, közterületen létesített, illetőleg kijelölt várakozóhelyen a közút kezelője díj és pótdíj szedését rendelheti el.”
4. Ör.:
,,1. § (2) Fizető parkolók azok, amelyeket az 1/1975. (II. 5.) KPM–BM rendelet 17. § (1) bekezdés e) 110. ábra szerint: ,,várakozóhely” jelzőtáblával és az alatta elhelyezett, a díjfizetési kötelezettségre utaló kiegészítő táblával jelöltek meg.
(3) A fizetőparkolók felsorolását és övezeti besorolását a rendelet I. sz. melléklete tartalmazza.”
,,I. sz. melléklet 9. sorszám: Parkoló helye Fő utca 47–53. sz. előtt (belső udvar)…”
,,12. § (6) Amennyiben a pótdíj fizetési kötelezettségének a jogosulatlan használó a szabálysértés tényének megállapításától számított:
– 3 munkanapon belül nem tesz eleget, a II. sz. mellékletben szereplő – egyes kategóriákra megállapított – pótdíj kétszeresét,
– 15 naptári napon belül nem tesz eleget, a II. sz. mellékletben szereplő – egyes kategóriákra megállapított – pótdíj háromszorosát,
– 30 naptári napon belül nem tesz eleget, a II. sz. mellékletben szereplő – egyes kategóriákra megállapított – pótdíj ötszörösét köteles pótdíjként befizetni.”
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1.1. A Kötv. 8. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a közúti közlekedéssel összefüggő állami és önkormányzati feladatok közé tartozik – többek között – a közúti közlekedés szabályozása és ellenőrzése. A Kötv. 9. § (2) bekezdése szerint a közúti közlekedéssel összefüggő önkormányzati feladatok ellátásáról a helyi önkormányzat képviselő-testülete gondoskodik. Ugyanezen törvény 15. § (3) bekezdése kimondja, hogy a közút területén, vagy a közút területén kívül, közterületen létesített, illetőleg kijelölt várakozó helyen a közút kezelője díj- és pótdíj szedését rendelheti el. Az Ötv. 8. § (1) bekezdése a települési önkormányzat feladataként határozza meg a helyi közszolgáltatások körében a helyi közutak és közterületek fenntartását, a közbiztonság helyi feladatairól való gondoskodást. A Kötv. 33. § (1) bekezdés c) pontja szerint pedig a helyi közút kezelője a helyi önkormányzat.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Ör. megalkotása nem sérti az Ötv. 2. § (1) bekezdésében írtakat. A demokratikus helyi hatalomgyakorlás lényegi jellemzője, hogy a helyi önkormányzat szabadon választott és demokratikusan működő szervezet, amely a helyi közakaratot fejezi ki. Az Ötv. 2. § (2) bekezdése szerint az önkormányzati döntést csak választott testület és személy, illetve népszavazás hozhat. A demokratikus döntéshozó fő szabályként a képviselő-testület. Amikor tehát a képviselő-testület minősített többséggel rendeletet hoz, annak előírásai a helyi közakaratot fejezik ki.
Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja, valamint az Ötv. 1. § (3) bekezdése értelmében a helyi önkormányzat – a törvény keretei között – önállóan szabályozhatja a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket. A képviselő-testület kizárólagos hatásköre az Ötv. 10. § (1) bekezdés a) pontja szerint a rendeletalkotás. Az Ör. kiadása az Ötv. 16. § (1) bekezdésén és a Kötv. 15. § (3) bekezdésén alapul.
Az előbbiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 1. § (2) és (3) bekezdése, valamint I. sz. melléklete magasabb szintű jogszabályba nem ütközik, így nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakat, ezért az indítványnak ezt a részét is elutasította.
1.2. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése az emberek faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti diszkriminációját tiltja. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha az összehasonlítható helyzetben levő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbséget, amely alapjog sérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. Az önkényes, ésszerű indok nélküli megkülönböztetés sérti az emberi méltóság alapjogát, mert ilyen esetben kétséget kizáróan megállapítható, hogy a törvényhozó nem kezelte az érintetteket azonos méltóságú személyként és nem értékelte mindegyikük szempontjait azonos körültekintéssel és méltányossággal. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indokok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 46., 47–48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73., 77–78., 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280., 281–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197., 203–204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997. 130., 138–140.]
A rendeleti szabályozás koncepciója szerint homogén csoportot a parkolni kívánó személyek alkotnak, illetőleg azok, akiknek a rendelet szerint a megjelölt esetekben pótdíjat kell fizetniük. A jelen ügyben nem tekinthető diszkriminatívnak a szabályozás, mert az Ör. mindenki számára egyenlő feltételek szerint és megkülönböztetés nélkül biztosítja a fizető parkolók igénybevételének és a parkolójegy beszerzésének lehetőségét, illetőleg mindenki köteles a pótdíjat megfizetni, aki az Ör. 12. § (6) bekezdése értelmében a parkolóhelyet jogosulatlanul használja, továbbá a díjat a megállapított határnapon belül nem fizeti meg.
Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja, valamint az Ötv. 1. § (3) bekezdése alapján a helyi képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból az Alkotmánybíróság, illetve a bíróság útján vizsgálható felül.
Az Ör. 1. § (1) bekezdése szerint a rendelet hatálya Siófok város közigazgatási területén belül az önkormányzati tulajdonú közutakon, továbbá közterületeken, valamint a közhasználatra átadott területeken fizető parkolóként kijelölt várakozó helyekre terjed ki. Az Ör.-nek az indítvánnyal támadott 1. § (2) és (3) bekezdése (ideértve az I.sz. mellékletet is) a fizető parkolók meghatározását tartalmazza [a közúti közlekedés szabályozásról szóló 1/1975. (II. 5.) KPM–BM rendelet 17. § (1) bekezdés e) ponthoz kapcsolódó 110. ábra szerint], valamint a fizető parkolók felsorolását és övezeti besorolásának megjelölését. A rendeleti előírások célja a közlekedés biztonsága, a város belső területeinek a káros hatásoktól való megvédése, mint alkotmányosan védendő érték erősítése.
Az Alkotmánybíróság a 712/B/1996. AB határozatában már kimondta, hogy az önkormányzat mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy a tulajdonában levő területeken belül mely övezetben és időszakban létesít fizetési kötelességgel járó parkolóhelyet (ABH 1997. 838., 839.).
Az indítvánnyal érintett parkolási díjkedvezmény ügyében is, mint a kedvezményekkel kapcsolatban általában, azt vizsgálta csupán az Alkotmánybíróság, hogy a jogalkotó széles körű mérlegelési jogosítványa alapján meghozott rendelkezései nem sértenek-e valamely alkotmányos elvet vagy rendelkezést. Ezekből következik, hogy a parkolási díjkedvezmények mértékére, számításának módjára vonatkozó szabályokban kifejezendő jogalkotói mérlegelés célszerűségi, igazságossági szempontból való felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. Csak azt vizsgálhatja, hogy a jogalkotó a mérlegelés során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével. Mivel a parkolási díjkedvezményre vonatkozó rendelkezés alkotmányos alapjog (pl. a jogállamiság, alapvető jog, jogegyenlőség) sérelmét nem idézi elő, ezért alkotmányellenesség megállapítására ez okból mód nincs.
Az Alkotmánybíróság a kifejtettekre tekintettel elutasította az indítványnak azt a részét is, amely szerint az Ör. 1. § (2) és (3) bekezdései, valamint az I. sz. melléklete az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének előírásait sértik.
2.1. A bírói kezdeményezés az Ör. 12. § (6) bekezdését azért tartja a jogbiztonságot sértőnek, ezáltal az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében ütközőnek, mert úgy véli, hogy kettős szankciónak minősül az a rendeleti előírás, amelynek során a Közterület Felügyelet mint a fizető parkolók üzemeltetője egyfelől helyszíni bírságot szabhat ki szabálysértés elkövetése miatt [Ör. 13. § (2) bekezdése], másfelől párhuzamosan – amennyiben a díj befizetése 30 napon belül nem történik meg – a pótdíj bírósági úton is behajtható [Ör. 12. § (6) bekezdés].
A bírói kezdeményezés az Ör. egyes előírásainak a téves értelmezésén alapul. Az Ör. 12. § (2) bekezdése állapítja meg azokat az eseteket, amikor a fizető parkolóhely jogosulatlan használatáért pótdíjat kell fizetni, nevezetesen: a parkolási díj utólagos megfizetése érvényes parkolójegy hiányában; az előre megfizetett várakozási idő elteltével a parkolóhely további díjfizetés nélküli igénybevételekor; a parkolójegynek a gépkocsiban jól látható helyen történő elhelyezésének elmulasztása esetén, valamint a járművel való szabálytalan parkolás miatt.
A parkolóhely jogosulatlan használata esetén a pótdíjfizetési felszólítást a gépkocsi szélvédőjére kell helyezni. E felhívás tartalmazza a pótdíj megfizetésére vonatkozó előírásokat.
Eszerint: a parkolóhelyet jogosulatlanul használó a pótdíjat a helyszínen a közterület-felügyelőnek nyugta ellenében készpénzben is megfizetheti, de később is befizetheti azt postai csekken vagy az ügyfélszolgálati irodában [Ör. 12. § (3)–(5) bekezdések]. Ha azonban a pótdíjfizetési-kötelezettségének a jogosulatlanul használó 3 napon belül nem tesz eleget, a pótdíj kétszeresét, 15 napon túl háromszorosát, 30 napon belül pedig ötszörösét köteles az Ör. 12. § (6) bekezdése értelmében befizetni. Amennyiben a befizetés 30 napon belül nem történik meg – ugyanezen előírás szerint – a pótdíj polgári peres úton kerül behajtásra.
Ezzel szemben az Ör. 13. § (1) bekezdése tartalmazza a szabálysértési tényállásokat. Ezek között az Ör. 13. § (1) bekezdés b) pontja szabálysértési tényállást arra az esetre állapít meg, amikor a használó a helyszínen megtagadja a díj és a pótdíj fizetést, vagy a díjfizetés ellenőrzését. Ilyenkor a közterület-felügyelő helyszíni bírságot szabhat ki [Ör. 13. § (2) bekezdés], a díjfizetés (ellenőrzés) megtagadása a helyszínen történhet, közigazgatási szankcióval az önkormányzat tehát ezt a magatartást sújtja. Nem minősül azonban szabálysértésnek a díj és pótdíjfizetés teljesítésének elmulasztása.
Az Alkotmánybíróság az önkormányzati rendelet egész szerkezetének, tartalmának összevetése alapján megállapította, hogy az Ör. kettős szankciót nem alkalmaz. Külön esetcsoportokat állapít meg a szabálysértési eljárás keretében helyszíni pénzbírsággal sújtható tényállásokra és ezektől elkülönítve külön polgári peres eljárást helyez kilátásba arra az esetre, amikor a pótdíjfizetési-kötelezettségének a parkolóhelyet jogosulatlanul használó nem tesz eleget és az emelt összegű pótdíj összegét a 30 napon belül sem fizeti be. Mindezekre nézve a Közterület Felügyelet feladatát az Ör. rendelkezései megfelelően tartalmazzák.
Az Alkotmánybíróság a fentiek értelmében megállapította, hogy az Ör. 12. § (6) bekezdése nem ütközik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, az önkormányzati rendeleti szabályozás a jogbiztonságot nem sérti, ezért a bírói kezdeményezést elutasította.
2.2. Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy az Ör.-nek a fentiek szerint kifogásolt rendelkezései [1. § (3) bekezdés; I. sz. melléklet] nem sértik az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében foglalt követelményt sem, mivel az Ör. rendelkezései azokon az Ötv.-beli előírásokon alapulnak, amelyek – az Ötv. a preambuluma szerint – követik az Európai Önkormányzati Charta alapkövetelményeit. Minthogy az 1997. évi XV. törvény kihirdette a helyi önkormányzatok Európai Chartájáról szóló, 1985. október 15-én, Strasbourgban kelt egyezményét, így az a magyar belső jog részévé vált. Az Ötv. rendelkezései összhangban állnak a nemzetközi jog általánosan elismert szabályaival, biztosítják a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját, az Ör. sem ellentétes azokkal. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványnak ezt a részét is elutasította.
A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt és a bírói kezdeményezéseket elutasította.
Budapest, 2001. november 14.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás