782/B/2000. AB határozat
782/B/2000. AB határozat*
2008.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály és felsőoktatási intézmény szabályzata alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 62. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Tanulmányi és Vizsgaszabályzata 7. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság az államigazgatási és szociális igazgatási felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 53/2000. (IV. 13.) Korm. rendelet 4. §-a, 1. számú melléklete 5. pontja, továbbá 5.3.1. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Több indítványozó terjesztett elő utólagos normakontrollra irányuló indítványt az Alkotmánybíróságnál a nyelvvizsga, mint a felsőfokú oktatásban a záróvizsgára bocsátás feltételét kifogásolva. Az egyik indítványozó az államigazgatási és szociális igazgatási felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 53/2000. (IV. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 4. §-a, 1. számú melléklete 5. pontja, valamint 5.3.1. pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint a Kormány túllépte a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: régi Ftv.) 72. § d) pontjában az alapképzés képesítési követelményeinek meghatározására kapott felhatalmazást, amikor az R.-ben előírta, hogy „[a] záróvizsgára bocsátás feltételei: (...) – egy idegen nyelvből középfokú, C típusú állami vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga”. Szerinte ezzel a Kormány „megsértette a felsőoktatási intézményeknek az Ftv. 64. § (1) bekezdésében biztosított autonómiáját” és ez az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság és az ahhoz szorosan kapcsolódó jogbiztonság elvének sérelméhez vezet. Sérti továbbá az R. az Alkotmány 70/B. §-a által védett, a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő jogot, valamint az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglalt „a személyek közötti különbségtételre vonatkozó tilalmat”. Az indítványozó egy később kelt beadványában tájékoztatta az Alkotmánybíróságot, hogy tudomása van az időközben bekövetkezett jogszabály-módosításról, nevezetesen, hogy a régi Ftv. 95. § (4) bekezdés b) pontját a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló 2001. évi XCI. törvény 7. §-a a következőképpen módosította: a záróvizsgára bocsátás feltétele „külön jogszabályban előírt államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzésének igazolása”. Ez azonban álláspontja szerint nem változtat azon a tényen, hogy az Ftv. módosításának hatálybalépéséig a Kormánynak nem volt felhatalmazása a záróvizsgára bocsátás feltételeként a nyelvtudás igazolását előírni.
A másik indítványozó a régi Ftv. 95. § (4) bekezdés b) pontjának Alkotmánnyal való összeegyeztethetőségét vitatja. E rendelkezés értelmében a záróvizsgára bocsátás feltétele az intézmény által előírt nyelvismeret megszerzésének igazolása. Indítványában előadta, hogy a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara e törvényi előírásnak megfelelően megalkotta Tanulmányi és Vizsgaszabályzatát (a továbbiakban: TVSZ), amelynek 7. § (1) bekezdése sérti az Alkotmány 70/A. §-át. A Szabályzat hivatkozott rendelkezése előírja, hogy a nem nyelvszakos bölcsész hallgatók egy idegen nyelvből középfokú nyelvvizsga letételére kötelesek. Az indítványozó szerint a Szabályzat ezen pontja sérti az Alkotmány 70/A. §-át, mivel hátrányosan különbözteti meg a nyelvszakos és nem nyelvszakos hallgatókat. Ugyanakkor az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében rögzített munkához és foglalkozás szabad megválasztásához való jog korlátozásának tartja, hogy a törvényi előírás következtében nyelvvizsga hiányában nem szerezhető diploma (oklevél), s így a diplomához kötött helyeken elhelyezkedni nem lehet, annak ellenére, hogy az érintett egyéb tanulmányi kötelezettségének eleget tett, és ezzel a foglalkozás gyakorlásához szükséges ismereteket megszerezte. Végül az indítványozó felveti, hogy a régi Ftv. 95. § (4) bekezdés b) pontja sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot is, mert diploma (oklevél) nélkül nem szerezhetők meg a magasabb jövedelemhez kötött állások, és ezáltal nem érhető el magasabb életszínvonal.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(...)
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.
70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.”
2. A régi Ftv. indítványozó által kifogásolt rendelkezései:
„95. § (4) A záróvizsgára bocsátás feltétele:
a) a tantervben előírt vizsgák eredményes letétele és más tanulmányi követelmények teljesítése, vagy az előírt kreditértékek megszerzése;
b) az intézmény által előírt nyelvismeret megszerzésének igazolása.”
3. Az új Ftv. vizsgált rendelkezései:
„62. § (1) A felsőfokú tanulmányok befejezését igazoló oklevél kiadásának előfeltétele a sikeres záróvizsga, továbbá – ha e törvény másképp nem rendelkezik – az előírt nyelvvizsga letétele. Ha a képzési és kimeneti követelmény szigorúbb feltételt nem állapít meg, az oklevél kiadásához a hallgatónak be kell mutatnia azt az okiratot, amely igazolja, hogy
a) alapképzésben egy középfokú, „C” típusú általános nyelvi,
b) mesterképzésben a képzési és kimeneti követelményekben meghatározott
államilag elismert vagy azzal egyenértékű nyelvvizsgát tett (a továbbiakban: nyelvvizsga). A tantervben a felsőoktatási intézmény meghatározhatja, hogy milyen nyelvekből tett nyelvvizsgát fogad el, azzal a megkötéssel, hogy a középiskolai érettségi bizonyítvány által tanúsított, illetve az érettségi vizsgaként elfogadott nyelvvizsgát általános nyelvi nyelvvizsgaként köteles elfogadni.”
4. Az indítvány benyújtásának időpontja és az elbírálás között eltelt időben hatályon kívül helyezett R. indítványozó által hivatkozott rendelkezései:
„4. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
(2) Az e rendelettel meghatározott követelményeket a rendelet hatálybalépését követően a 2000/2001. tanévben az alapképzésekben az első évfolyamra, a következő években fokozatosan a magasabb évfolyamokra is alkalmazni kell.”
„5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere
Az ismertek ellenőrzési rendszere a tantervben előírt gyakorlati jegyek megszerzéséből, egyes szakokon beszámolókból, alapvizsgák, nyelvvizsga, továbbá kollokviumok, szigorlatok és záróvizsga letételéből (egyes szakokon), évfolyamdolgozat(ok), valamint szakdolgozat elkészítéséből tevődik össze.
(...)
5.3. A záróvizsga
5.3.1. A záróvizsgára bocsátás feltételei:
a tantervben előírt követelmények, különösen
– legalább négy kötelező szigorlat,
– szakdolgozat,
– egy idegen nyelvből középfokú, C típusú állami vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga.”
5. A TVSZ indítvánnyal érintett – az indítvány benyújtásakor hatályos – rendelkezései:
„7. § A JATE Bölcsészettudományi Karán 1995. szeptember 1-től (meghatározott mentesítésekkel) – valamennyi nem nyelvszakos hallgató számára kötelező diplomaszerzési feltétel egy idegen nyelvből középfokú „C” típusú nyelvvizsga megszerzése. Ez a követelmény teljesíthető egy középfokú „A” vagy „B” típusú középfokú nyelvvizsga letételével a hallgató által választott nyelvekből, és egy alapfokú „C” típusú nyelvvizsga egy másik idegen nyelvből. Ezt a követelményt egyenértékűen helyettesítheti egy felsőfokú „A”, „B” vagy „C” típusú nyelvvizsga letétele a hallgató által választott nyelvből. Az új nyelvvizsga-követelmény felmenő rendszerben lép életbe. Mesterséges nyelvből szerzett nyelvvizsga nem fogadható el. E követelmények valamelyikének nem teljesítése esetén a hallgató abszolutóriumot szerezhet, de záróvizsgára nem bocsátható.”
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként abban a kérdésben foglalt állást, hogy az indítvány tárgya az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat [ABH 2003, 2065., (a továbbiakban: Ügyrend)] 31. § c) pontja értelmében tekinthető-e „ítélt dolog”-nak, és ezen a címen az eljárás megszüntetésének van-e helye, tekintettel arra, hogy korábban a 870/B/1997. AB határozatában [ABH, 1999, 611.; (a továbbiakban: Abh.)] az Alkotmánybíróság már vizsgálta a régi Ftv. 95. § (4) bekezdés b) pontját. Az Ügyrend 31. § c) pontja szerint „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye, „ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani”. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor minősül ítélt dolognak, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezés vonatkozásában, azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő (1620/B/1991. AB határozat, ABH, 1991, 972, 973.). Ha az új indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH, 1997, 200, 212.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH, 2002, 908, 911.]. Mivel az Abh.-ban az Alkotmánybíróság a régi Ftv. hivatkozott rendelkezését az Alkotmányban foglalt más rendelkezések (16. §; 70/G. §) alapján, és más alkotmányos összefüggésekre hivatkozva vizsgálta, a jelen indítványban foglaltak nem minősülnek ítélt dolognak.
2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány benyújtása óta a jogi szabályozás jelentősen megváltozott: az R.-t a felsőoktatási alap- és mesterképzésről, valamint a szakindítás eljárási rendjéről szóló 289/2005. (XII. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban R.2.) 15. § (3) bekezdés b) pontja, 5. számú mellékletének I. 18. a) pontja 2006. március 1. napjától hatályon kívül helyezte. A régi Ftv.-t valamint az azt módosító törvényeket – az 1994. évi LVIII. törvényt, az 1996. évi LXI. törvényt, az 1997. évi VIII. törvényt, az 1997. évi CXXVI. törvényt, az 1997. évi CXXVII. törvényt, az 1998. évi XXXVIII. törvényt, az 1999. évi LII. törvényt, a 2000. évi CVII. törvényt, a 2001. évi LXV. törvényt, a 2001. évi XCI. törvényt, a 2003. évi XXXVIII. törvényt, a 2005. évi CVI. törvényt – pedig a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: új Ftv.) 151. § (3) bekezdés a) pontja helyezte hatályon kívül. Az új Ftv. 62. § (1) bekezdése rendelkezik a diploma (oklevél) kiadásához szükséges nyelvvizsga követelményekről amikor rögzíti: „[a] felsőfokú tanulmányok befejezését igazoló oklevél kiadásának előfeltétele a sikeres záróvizsga, továbbá – ha e törvény másképp nem rendelkezik – az előírt nyelvvizsga letétele. Ha a képzési és kimeneti követelmény szigorúbb feltételt nem állapít meg, az oklevél kiadásához a hallgatónak be kell mutatnia azt az okiratot, amely igazolja, hogy
a) alapképzésben egy középfokú, „C” típusú általános nyelvi,
b) mesterképzésben a képzési és kimeneti követelményekben meghatározott államilag elismert vagy azzal egyenértékű nyelvvizsgát tett. A tantervben a felsőoktatási intézmény meghatározhatja, hogy milyen nyelvekből tett nyelvvizsgát fogad el, azzal a megkötéssel, hogy a középiskolai érettségi bizonyítvány által tanúsított, illetve az érettségi vizsgaként elfogadott nyelvvizsgát általános nyelvi nyelvvizsgaként köteles elfogadni”.
Az Alkotmánybíróság – főszabályként – csak hatályban lévő jogszabály, illetve állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel lehet, ha az eljárás az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-a alapján bírói kezdeményezés, vagy a 48. §-a alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik. A jelen eljárásban előterjesztett indítvány nem tartozik ezek körébe, hanem utólagos normakontrollra irányul. Az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatát a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag, valamint a szabályozás szintje tekintetében is a korábbival azonos (1066/B/1995. AB végzés, ABH 1999, 867, 868.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2001, 1605, 1606.). Mivel a jogi szabályozás változása ellenére az indítványozók alkotmányellenességet állító érvelése részben az új Ftv. 62. § (1) bekezdése alapján is felhozható, ezért az Alkotmánybíróság vizsgálatát az új Ftv. 62. § (1) bekezdése tekintetében folytatta le.
Az R. 4. §-a, 1. számú melléklete 5. pontja, továbbá 5.3.1. pontja vonatkozásában kezdeményezett eljárásokat egyrészt az R. hatályon kívül helyezése okán, másrészt mivel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alap- és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményeinek meghatározása tekintetében az új szabályozás értelmében nem a Kormány, hanem az Országgyűlés, valamint az új Ftv. 153. § (2) bekezdése b) pontjának felhatalmazása alapján az oktatási miniszter rendelkezik jogosítvánnyal, így a korábbi szabályozás helyébe az indítványozó által alkotmányellenesnek tartott elemet nem tartalmazó szabályozás lépett, az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § e) pontja alapján megszüntette.
3. Az indítványozók azt kifogásolják, hogy nyelvvizsga letétele nélkül nem lehet felsőfokú képzettséget igazoló oklevelet (diplomát) szerezni, ami az indítványozók állítása szerint az Alkotmány 13. §-ába, 70/A. § (3) bekezdésébe, illetve 70/B. § (1) bekezdésébe ütközik. Az Alkotmánybíróságnak ezért azt kellett vizsgálnia, hogy a felsőfokú végzettséget igazoló oklevél kiadásának nyelvvizsgához kötése sérti-e az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot, a 70/A. § (3) bekezdése által szabályozott esélyegyenlőség elvét, továbbá a 70/B. § (1) bekezdésében rögzített, a munka és foglalkozás szabad megválasztásának a jogát.
3.1. Az új Ftv 62. § (1) bekezdése a felsőfokú tanulmányok befejezését tanúsító oklevél kiadásának előfeltételeként határozza meg a sikeres záróvizsga letétele mellett az előírt nyelvvizsga-követelmény teljesítését. E nyelvvizsga letételi kötelezettség az új Ftv. 150. § (1) bekezdése értelmében minden hallgatót terhel, aki tanulmányai első évfolyamon történő megkezdésének évében nem tölti be legalább negyvenedik életévét, és legkésőbb a 2015/2016. tanévben nem tesz záróvizsgát. A szabályozás értelmében, azok, akik nem esnek a „kedvezményezetti körbe” és az oklevél kiadására azért nincs lehetőség, mert a nyelvvizsga-bizonyítványt nem tudják bemutatni, a felsőoktatási intézmény igazolást állít ki, amely végzettséget és szakképzettséget nem igazol, de tanúsítja a záróvizsga eredményes letételét [új Ftv. 62. § (7) bekezdés].
A felsőfokú oklevél kiadásának előfeltételeként előírt nyelvvizsgatételi kötelezettség és az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jog között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés semmiképpen sem állhat fenn, akkor sem, ha a diploma (oklevél) megszerzése és a tulajdonjog között van, vagy lenne összefüggés, mivel az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a tulajdonhoz való jog nem terjed ki a tulajdon megszerzésére [lsd.: 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH, 1994, 197, 201.; 743/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 417, 418.]. Az Alkotmány 13. §-a csak a már megszerzett tulajdont részesíti alapjogi védelemben; az államot nem terheli kötelezettség abban a tekintetben, hogy a magánszemélyt tulajdonszerzéshez, vagy tulajdon élvezetéhez segítse (936/D/1997. AB határozat, ABH 1999, 615.).
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a vonatkozásban elutasította.
3.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében rögzített munka és foglalkozás szabad megválasztása, valamint a nyelvvizsga, mint a diploma (oklevél) kiállításának előfeltétele közötti összefüggést vizsgálta.
A foglalkozás megválasztásának szabadsága az egyik legfontosabb alapjog, mivel a modern társadalmakban az emberek döntő többsége számára a megélhetés forrását valamilyen foglalkozás gyakorlása jelenti. A munkához és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog magában foglalja az egyén azon jogát, hogy minden olyan jogilag megengedett, a társadalom által elfogadott tevékenységet, amelyre magát képesnek és alkalmasnak tartja, a foglalkozás gyakorlásához előírt szakképesítések birtokában, megélhetése anyagi alapjának megteremtése céljából végezzen. [42/2007. (VI. 20.) AB. határozat, ABK 2007. június, 562, 565.]
Tekintettel arra, hogy a munkához, és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint alapjog, ezért korlátozása alkotmányos szempontú megítélésénél az Alkotmány 8. § (2) bekezdéséből és 70/A. § (1) bekezdéséből eredő szükségességi – arányossági tesztet kell alkalmazni. Az ilyen törvényi korlátozás csak akkor tekinthető alkotmányosnak, ha az megfelel az alapjog-korlátozással szemben az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében támasztott követelményeknek [20/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 70.; 15/1991. (IV. 13.) AB határozat, ABH 1991, 41, 43.].
Az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) AB határozatban leszögezte, hogy az alapjog korlátozásának alkotmányosságához önmagában nem elegendő, hogy az valamely másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: vagyis az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban kell, hogy álljon egymással. A korlátozás eszközeként az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszköz alkalmazandó (ABH 1992, 167, 171.).
A különböző vizsgák megkövetelése elvileg mindig szükséges feltétele lehet egy foglalkozási ágba kerülésnek. Így a felsőfokú végzettséghez kötött munkakörök betöltésének előfeltétele értelemszerűen a szakirányú diploma (oklevél) megléte. Az illetékes állami szerveknek széles körű mérlegelési lehetőségük van arra, hogy milyen szintű és körű ismereteket írnak elő az adott oklevél kiállítása előfeltételeként. Az állami szervek beavatkozásának nagysága, ereje, tilalma közvetlenül nem vezethető le az Alkotmány rendelkezéseiből. A vizsgaanyag minősítése – ahogyan azt az Alkotmánybíróság már 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában is kimondta – mindaddig nem alkotmányossági kérdés, amíg a vizsga (pl.: annak túlzott követelményei, vagy a képesítés céljával való összeegyeztethetőség nyilvánvaló hiánya miatt) a foglalkozás szabad megválasztását szükségtelenül és aránytalanul nem korlátozza. Ugyanez vonatkozik a diploma (oklevél) megszerzésének feltételeire is. Valamely foglalkozás gyakorlásának feltételhez kötése általában véve tehát alapjog-korlátozás, amely többnyire szükségesnek és arányosnak tekinthető, s így alkotmányos is.
„A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. E korlátozások alkotmányossága azonban más-más mérce alapján minősítendő aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam, s az utóbbin belül is különbözik a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív, illetve az objektív korlátokhoz kötésének megfelelően.” [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 121.]
A jogalkotó a korlátozással azonban nem állíthat objektív korlátot az adott tevékenységet folytatni kívánók elé, hiszen a munkához való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az adott személy valamely tevékenység gyakorlásától el van zárva, azt nem választhatja. Vagyis valamely foglalkozás gyakorlásához szubjektív feltételek előírása önmagában véve nem tekinthető alkotmányellenesnek, jóllehet szükségszerűen a választási szabadság korlátozását jelenti. Ezek teljesítésének lehetősége elvileg mindenki számára nyitva áll (ha nem, akkor a korlát objektív), így az nem aránytalan vagy diszkriminatív. A jogalkotó mozgástere e korlátok megállapításánál némileg nagyobb, mint az objektív korlátozásnál.
A foglalkozás szabad megválasztásának szubjektív feltételei – úgymint a szakirányú felsőfokú képzés keretében szerzett oklevél, diploma (oklevél) – a jogi szabályozás részeként jelennek meg: ez garantálja a megfelelően kvalifikált pályázók részére a képzettségük igazolását, a jogszabályok által előírt szakonként egységes követelmények teljesítését, és ennek alapján megteremti a lehetőséget a végzettségnek megfelelő foglalkozáshoz való hozzáféréshez, mivel a szakirányú felsőfokú képzés keretében szerzett oklevél, diploma (oklevél) bizonyos munkahelyeken a kívánt foglalkozás űzésének előfeltétele. A képzéshez való hozzáférést, az előírt felvételi követelményeknek megfelelő személyek számára az államnak biztosítania kell. Aki vállalja a felsőfokú tanulmányok folytatását, annak a diploma, illetve oklevél megszerzéséhez az ahhoz előírt feltételeket bármelyik felsőfokú oktatási intézményben teljesítenie kell. Ezeket a követelményeket a képzési- és kimeneti követelmények határozzák meg, amelyek megállapítása részben – mint az egyetemi autonómia része – az adott oktatási intézmény, nagyrészt pedig a jogalkotó hatáskörébe tartozik. A követelmények a hallgatók előtt már tanulmányaik megkezdése előtt ismertek, és a nyelvvizsga letételét tanulmányaik befejezéséig bármikor teljesíthetik. Továbbá általános nyelvvizsgaként a felsőfokú oktatási intézmény köteles elfogadni az államilag elismert vagy azzal egyenértékű nyelvvizsgát, a középiskolai érettségi bizonyítvány által tanúsított, illetve az érettségi vizsgaként elfogadott nyelvvizsgát.
Az új Ftv. ezen rendelkezése összhangban áll továbbá a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény célkitűzésével, amely szerint a középfokú oktatás fejlesztésének fontos célja, hogy a tanuló legalább egy idegen nyelvből megfelelő idegennyelv-ismeretet szerezzen. Mivel a felsőfokú tanulmányok megkezdésének feltétele a középfokú tanulmányi követelmények teljesítése, a diploma (oklevél) feltételeként előírt nyelvvizsgatételi kötelezettség nem tekinthető túlzott mértékű elvárásnak a hallgatóval szemben. A felsőfokú végzettséget igazolni tudó személyektől ugyanis elvárt, hogy szakterületük külföldi szakirodalmát megfelelően ismerjék, adott esetben tárgyalóképes nyelvismeret birtokában legyenek. A diploma (oklevél) a szakmai tudásanyag magas szintű ismerete mellett, bizonyos szintű általános műveltség meglétét és nyelvismeretet is igazol. Ez különbözteti meg a felsőfokú végzettségűeket a technikusi, illetve egyéb középfokú szakirányú végzettséggel rendelkezőktől.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a munkához, és foglalkozáshoz való jog korlátozását a jelen esetben szükségesnek és arányosnak ítélte meg az elérni kívánt céllal: megfelelő kvalifikáltságú felsőfokú végzettséggel rendelkező személyek képzése valamennyi szakterületen. A korlátozás azon az alapon nyugszik, hogy a különböző foglalkozások gyakorlására felkészítő képzések keretében az adott professzió sajátosságaihoz kell igazítani a tantervben szereplő tárgyak körét, továbbá az elméleti és a gyakorlati órák arányát. Egyetlen közös képzési és kimeneti követelmény valamennyi felsőfokú képzés kapcsán a nyelvvizsga előírása, amely képessé teszi az érintettet a vonatkozó külföldi szakirodalom tanulmányozására, megismerésére, és ezzel teljes egészében alkalmassá válik a felsőfokú végzettséggel rendelkezőktől elvárható, magas szintű munkavégzésre. Az előírás megfelelő eszköz az adott területet érintő külföldi tudományos, szakmai vívmányok ismeretének hiánya következtében esetlegesen bekövetkező károk és veszélyek kiküszöbölésére.
Nem aránytalan továbbá a nyelvvizsga előírása azért sem, mivel a képzési hely, illetve közvetve a foglalkozás kiválasztásának pillanatában valamennyi érintett számára ismert a kimeneti követelmény, így már a tanulni kívánt diszciplína és az ennek megfelelő képzési hely kiválasztása pillanatában reálisan megítélhető, hogy képesnek tartja-e magát a jelölt az előírt feltételek teljesítésére.
A nyelvvizsga-követelményt, mint a diploma (oklevél) kiállításának feltételét, mindezek alapján az Alkotmánybíróság nem találta az Alkotmány 70/B. §-ába ütközőnek, ezért az indítványt ebben a tekintetben elutasította.
3.2. Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése sérelmére is hivatkozik az egyik indítványozó, mivel szerinte a nyelvismeret előírásával „egy olyan ambíció” érvényesül, amely ezzel igyekszik az idegen-nyelvismeret terén Magyarország elmaradását csökkenteni. Mindez szerinte növeli az esélyegyenlőtlenséget.
Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel segíti.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az azonos személyi méltóság jogából esetenként következhet olyan jog is, hogy a javakat és esélyeket mindenki számára (mennyiségileg is) egyenlően osszák el. De ha valamely – az Alkotmányba nem ütköző – társadalmi cél, vagy valamely alkotmányos jog csakis úgy érvényesíthető, hogy e szűkebb értelemben vett egyenlőség nem valósítható meg, akkor az ilyen pozitív diszkrimináció nem tekinthető alkotmányellenesnek. (9/1990. (IV. 25.) AB, ABH 1990, 46, 47.; 652/G/1994. AB határozat, ABH 1998, 574.) Ugyanakkor az Alkotmány, illetve annak 70/A. § (3) bekezdése konkrét intézkedéseket nem határoz meg. Az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölését célzó törvényi intézkedéseknek széles skálája van, s a különböző szabályozási módok közül a jogalkotó – az Alkotmány rendelkezéseit tiszteletben tartva – szabad belátása szerint választhat. (ABH 1992, 471, 472.; 2100/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 554, 557.; 581/B/1990. AB határozat, ABH 1992, 645, 646.; 1588/B/1991. AB határozat, ABH 1994, 510, 512.) Emellett a különböző társadalmi csoportok esélyeinek egyenlőségét nem egy-egy jogszabály, vagy állami intézkedés, hanem jogszabályok és állami intézkedések rendszere révén lehet biztosítani, illetve az állam ilyen módon járulhat hozzá az esélyegyenlőség megteremtéséhez, vagy legalábbis az egyenlőtlenségek csökkentéséhez. (725/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 663, 664.; 553/B/1994. AB határozat, ABH 1997, 773, 783.) Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapította azt is, hogy az esélyegyenlőtlenség megszüntetését vagy csökkentését célzó, megkülönböztető szabályozás lehetőségéből nem következik annak alkotmányos kényszere. A tételesen meghatározott pozitív diszkriminációra senkinek sincs alkotmányos joga, annak alkalmazása a törvényhozó szabadságába tartozik (1067/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 446, 448.).
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben sem találta megalapozottnak, így azt elutasította.
4. Végül az egyik indítványozó kifogással élt, a TVSZ nyelvvizsga-követelményekre vonatkozó előírásait érintően, mivel szerinte azok alkotmányellenesen különböztetik meg a nyelvszakos és nem nyelvszakos bölcsészhallgatókat.
Az Abtv. 1. § b) pontja értelmében az Alkotmánybíróság jogszabály és állami irányítás egyéb jogi eszköze vizsgálatára jogosult. Azt, hogy az állami szervek mely jogi aktusai minősülnek jogszabálynak, illetve állami irányítás egyéb jogi eszközének az Alkotmány, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) határozza meg. A felsőoktatási intézmények által alkotott szabályzatok sem az Alkotmány, sem pedig a Jat. rendelkezései szerint nem minősülnek sem jogszabálynak, sem állami irányítás egyéb jogi eszközének, ezért az Alkotmánybíróság azok alkotmányossági vizsgálatára nem rendelkezik hatáskörrel. Ezért az Alkotmánybíróság a Szabályzat alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítványt az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2008. március 31.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k., Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás