793/B/2000. AB határozat
793/B/2000. AB határozat*
2007.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az idegennyelv-tudást igazoló államilag elismert nyelvvizsgáztatás rendjéről és a nyelvvizsga-bizonyítványokról szóló 71/1998. (IV. 8.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó az idegennyelv-tudást igazoló államilag elismert nyelvvizsgáztatás rendjéről és a nyelvvizsga-bizonyítványokról szóló 71/1998. (IV. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 2. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését kezdeményezte. Kifejtette, hogy nyelvvizsgáztatásra és az államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvány kibocsátására felsőoktatási intézmény is jogosult lehet, az R. vitatott szabálya értelmében az intézmény hallgatóinak is vizsgadíjat kell fizetniük. Úgy véli, az R. kifogásolt rendelkezése alkotmánysértő, a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 31. § (3) bekezdésébe ütközik. E törvényi előírás szerint az államilag finanszírozott képzésben részt vevő hallgatók számára a tandíjon kívül csak olyan szolgáltatásokért állapíthatók meg díjak, amelyek nem kapcsolódnak a képesítési, illetve a tantervekben foglalt tanulmányi kötelezettségekhez. A nyelvvizsga a záróvizsgára bocsátás jogszabályi feltétele. Erről – az indítványozó esetében – a közgazdasági felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 4/1996. (I. 18.) Korm rendelet 1. számú mellékletének 5.3. pontja rendelkezett, ezért álláspontja szerint a nyelvvizsga követelménye a tanulmányi kötelezettségek teljesítéséhez kapcsolódik, a nyelvvizsgával összefüggő szolgáltatásokért díj nem állapítható meg. Az indítványozó ugyan az alkotmányellenesség megállapítását az Alkotmány 37. § (3) bekezdése alapján kezdeményezte, megállapítható, hogy tartalmilag az Alkotmány 35. § (2) bekezdésének sérelmét állította, amely szerint a Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése:
„35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
2. Az R. indítványozó által vitatott rendelkezése:
„2. § (2) A nyelvvizsgáért vizsgadíjat kell fizetni, melyet a vizsgaközpont számlájára kell befizetni.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvány kiadásának alapjául szolgáló nyelvvizsgáztatásra és az államilag elismert nyelvvizsga- bizonyítvány kibocsátására akkreditált vizsgaközpont jogosult. Az R. 6. § (1) bekezdése értelmében vizsgaközpontként olyan jogi személy akkreditálható, amely képes és alkalmas nyelvvizsgák lefolytatására, vizsgarendszere megfelel az akkreditáció feltételeinek, és megfelelő számú nyelvvizsgáztatásra alkalmas személy vizsgáztatóként való alkalmazását igazolja. Az akkreditáció feltételrendszerét, eljárási szabályait, az államilag elismert nyelvvizsga egységes követelményrendszerét, felülvizsgálatának szabályait és a nyelvvizsga díjakat az oktatási miniszter rendelete tartalmazza [az államilag elismert nyelvvizsga egységes követelményrendszeréről és annak felülvizsgálatáról, az akkreditációs eljárásról, valamint a nyelvvizsga díjairól szóló 30/1999. (VII. 21.) OM rendelet (a továbbiakban: OMr.)]. Az akkreditációs kérelemről igazgatási eljárás keretében döntenek [R. 6. § (3)–(4) bekezdés]. Az OMr. 7. § (3) bekezdése szerint akkreditációért folyamodhat Magyarországon bejegyzett oktatási és/vagy vizsgáztatási tevékenységet folytató jogi személy, illetve külföldi jogi személy esetén az R. 9. §-a alapján annak meghatalmazott magyarországi képviselője. Ebben a rendszerben, ha a felsőoktatási intézmény jogosultságot szerez az államilag elismert nyelvvizsgáztatásra és a bizonyítvány kiadására, akkor egy sajátos szolgáltatást végez, amiért R. 2. § (2) bekezdése szerint vizsgadíj illeti meg.
Az indítványozó azt kifogásolja, hogy a felsőoktatási intézménnyel hallgatói jogviszonyban álló államilag finanszírozott hallgatók esetében nem lehet vizsgadíjat követelni, mert az a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 31. § (3) bekezdésébe ütközik.
E törvényt a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 151. § (3) bekezdés a) pontja hatályon kívül helyezte. Az Ftv. 125. § (1) bekezdése az államilag támogatott képzésben részt vevő hallgatók által ingyenesen, az Ftv. 125. § (3)–(4) bekezdése pedig térítési díj ellenében igénybe vehető szolgáltatások körét határozza meg. Az Ftv. 125. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a képzési programban meghatározott és a tanulmányi követelmények teljesítéséhez, a bizonyítvány, az oklevél, illetve a doktori abszolutórium megszerzéséhez szükséges előadások, szemináriumok, konzultációk, gyakorlati foglalkozások, terepgyakorlatok legfeljebb két alkalommal történő felvétele, a beszámolók, vizsgák és a sikertelen beszámolók és vizsgák egy alkalommal történő megismétlése, záróvizsga letétele, illetve a fokozatszerzési eljárás a hallgatói jogviszony fennállás alatt, ingyenesen vehető igénybe. Az állam által elismert nyelvvizsgához szükséges nyelvi alapképzés nem tartozik ebbe a körbe. Az Ftv. 19. § (3) bekezdése csak a szaknyelvi ismeretek fejlesztését írja elő feladatként a felsőoktatási intézmények számára. Az államilag elismert nyelvvizsga a felsőfokú tanulmányok befejezését igazoló oklevél kiadásának jogszabály által előírt feltétele. E követelmény teljesítése bármely akkreditált vizsgaközpontban megszerzett államilag elismert nyelvvizsga bizonyítvánnyal igazolható. A felsőoktatási intézmények alaptevékenységétől független az a vizsgáztatási tevékenység, amelyet akkreditált vizsgaközpontként végeznek. Ugyanakkor a felsőoktatási intézménynek az R. 2. § (3) bekezdése alapján – a vele hallgatói jogviszonyban állók részére a vizsgadíjat elengedheti, mérsékelheti – lehetősége van hallgatói nyelvtanulását ilyen módon is ösztönözni.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítvány alapján nem állapította meg az R. 2. § (2) bekezdésének alkotmányellenességét, ezért azt elutasította.
Budapest, 2007. június 12.
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás